Gazdaságföldrajz és Városfejlesztés Tanszék

A jelenlegi Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszék jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke.

A Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője Egyetemünk jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart megszervező gróf Teleki Pál volt.

Bár a történelem elsősorban politikai és államigazgatási szerepvállalásaira emlékezik, a tudomány számára kora meghatározó földrajztudósa, a gazdasági földrajz világhírű, iskolateremtő alakja volt.

Intézetünk jelenlegi portfóliója jól leképezi az alapító tudományos és szakmai szellemiségét. Teleki és az általa alapított műhelyek ugyanis sokat tettek a kormányzati és közigazgatási szakmai háttérmunkák és tervezési-elemzési tevékenységek rendszerszerű műveléséért, továbbá munkásságának környezettudományi vonulata is volt.

A kiváló professzor A gazdasági élet földrajzi alapjai című művének előszavában kifejtett elvei máig érvényesek a geográfiai képzés művelődési, illetve nevelési céljairól. A külföldön is elismert földrajztudós a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar dékánjaként, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektoraként a hazai tudományos életben meghatározó szerepet töltött be.

Teleki Pál neve szinte elválaszthatatlan a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjének számító Közgazdaságtudományi Kar történetével. Aktív kezdeményezője volt a Közgazdaságtudományi Kar a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem kebelében történő 1920-as elindításának. Az akkor még Szerb u. 23. alatti épületben működő fakultás saját nevében viselte a tudományegyetemi kifejezést, de attól mégis független, önálló szervezettel rendelkezett. Teleki célja az volt, hogy idővel egy önálló közgazdaságtudományi egyetemet hozzanak létre. A kiváló földrajztudós a Kar háromszori dékánjaként (az 1922/1923.; az 1929/1930. és az 1931/1932. tanévekben), majd a Kar és a Műegyetem 1934-es egyesítése után az 1937/1938. tanévben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektoraként meghatározó szerepet foglalt el kora hazai tudományos közéletében, munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal tüntették ki.

Az új kart létrehozó 272/1920. M. E. rendelet meghatározta a hozzá tartozó tanszéki rendszert is. A nagy múltú Gazdaságföldrajz Tanszék egyike a Közgazdaságtudományi Kar alapító tanszékeinek, melynek első tanszékvezetői tisztségét Teleki Pál maga viselte egészen haláláig. Teleki valódi iskolateremtő egyéniség volt. 

A jelenlegi Gazdaságföldrajz és Városfejlesztés Tanszék jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke. 

A Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője az egykori miniszterelnök, Egyetemünk jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart megszervező gróf Teleki Pál volt. 

Az 1950-es években újjászervezett Gazdaságföldrajz Tanszék letért ugyan a Teleki-féle irányvonalról, az Egyetem egyik meghatározó Tanszékeként továbbra is fontos szerepet töltött be, nemcsak a hazai földrajztudomány irányvonalának formálásában, hanem a magyarországi gazdasági tervezésben, valamint az egyetemi hallgatóság térszemléletének erősítésében is. 

A II. világháború után a Magyar Kommunista Párt reformbizottsága javaslatában Markos Györgyöt jelölte meg a Gazdaságföldrajz Tanszék vezetőjének. Az 1948-ban önállósuló Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Teleki Pál politikai megítélése miatt földrajzi munkásságát is évtizedekig egyoldalúan, elfogultan és torzítva állították be, írásait, térképeit elzárták, pályatársait és tanítványait elhallgattatták. 

A rendszerváltoztatás után a Gazdaságföldrajz Tanszék büszkén felvállalta az egykori alapító Teleki Pál örökségét. A Tanszék munkatársai rendszeresen jelen vannak a Teleki Pállal kapcsolatos rendezvényeken, megemlékezéseken, közülük Jeney László elnöke a gödöllői Teleki Pál Egyesületnek. A Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék, majd a szervezeti átszervezések nyomán a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet, majd Tanszék, illetve a jelenlegi Gazdaságföldrajz és Városfejlesztés Tanszék a gazdaságföldrajz XXI. századi megközelítésével, elemzési módszertanával, a társadalmi folyamatok GIS-alapú feltérképezésével, a terepi falukutatások újra felértékelésével méltó módon igyekszik folytatni Teleki Pál földrajztudományi örökségét. 

Bora Gyula (1928-2022) 

Bora Gyula 1948-ban, az akkor önállósuló Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte egyetemi tanulmányait. Már hallgatóként hamar szoros kapcsolatba került a Gazdaságföldrajz Tanszékkel, ahol tanársegédként kezdte pályafutását. Fő oktatási és kutatási területe az ipar és a természeti erőforrások földrajza. A tanszéki profil változásával a földrajztudomány akkoriban kibontakozó kérdései, mint a termelőerők területi elhelyezése, az ipartelepítés, a regionális földrajz, a regionális gazdaságtan, a környezetföldrajz és -gazdaságtan, a településföldrajz lettek munkájának súlyponti területei. Tudományos munkája mindig erősen kötődött oktatási tevékenységéhez, nemzetközi kapcsolataihoz és különböző gyakorlati projektekhez (pl. nemzetközi egyezmények, Balaton, Sajó-völgy, Bős–Nagymaros).   

Következetesen törekedett az oktatás és a kutatás egységének minél teljesebb megvalósítására. 2004-ben tudományos kutatói, oktatói és publikációs tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Oktató és kutató tevékenységét nemzetközileg is elismerték. Hazai és nemzetközi szervezetekben betöltött tisztségeit, kapcsolatait (Magyar ENSZ Társaság Kormányzó Tanácsának alelnöke, az MTA Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottságának tagja, Egyetem Habilitációs Bizottságának elnöke) eredményesen kamatoztatta az Egyetem és az Magyar Földrajzi Társaság érdekében egyaránt. A BCE mai, igen gazdag és színes nemzetközi kapcsolatrendszerének alapjait rektorhelyettesként ő rakta le. Az MFT életében 1989–1993 között elnökként, 1993–2001 között alelnökként, további 18 éven át a Választmány tagjaként kimagasló szerepe volt, 1996 óta pedig tiszteleti tag. A Társaság és a földrajz oktatásának ügyét haláláig szívén viselte. Munkásságának eredményét számos szakkönyv, tankönyv, jegyzet, valamint tudományos és népszerűsítő művek, cikkek sorozata jelzi. Tankönyvírói tevékenysége is ötven éves múltra tekint vissza, több generáció földrajztudását, honismeretét alapozták meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent, az általános és középiskolás korosztály számára írt Társadalomföldrajz és Magyarország földrajza tankönyvei. Egyetemi tanárként történő nyugdíjazásáig, majd azt követően professor emeritusként haláláig részt vett a földrajzi tudományos életben, rendezvényen, vándorgyűlésen vagy tanártovábbképzésben.