Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×

Alumni

Interjú Árok Biankával

„Az a fajta szellemi pezsgés, ami az egyetemi évek alatt körülveszi az embert, ritkán adatik meg a későbbiekben”  – interjú Árok Bianka alumnánkkal


Árok Bianka azért döntött a Corvinus kommunikáció- és médiatudomány mesterszak elvégzése mellett, mert egy olyan képzésen szeretett volna tanulni, ahol a releváns gyakorlati tudás megszerzése és a rugalmas időbeosztás egyszerre lehetséges. A SAKKOM ügyfélkapcsolati igazgatójaként változatos munkát végez a hétköznapokban: online kampányokat szervez, pályázati és riportanyagokat állít össze, projekteket menedzsel, mindeközben bővíti a SAKKOM ügyfélkörét. Kisfia születése után a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzéséhez kommunikációs önkéntesként a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkáját segítette. Szokolyi Alexandra interjúja a BCE KommAlumni-projekt keretében.

Már tizenegy éve dolgozol a SAKKOM-nál, négy éve ügyfélkapcsolati igazgatóként is. Hogyan kerültél az ügynökséghez?
 
Valóban tizenegy éve kezdtem a SAKKOM-nál, először gyakornokként. A Pázmány-egyetemen végeztem a Kommunikáció alapszakot, ahol egy gyakorlati óránk vendégelőadója a SAKKOM akkori egyik tulajdonosa volt. Ekkor vettem fel vele a kapcsolatot, így kaptam lehetőséget arra, hogy a SAKKOM-nál végezzem a szakmai gyakorlatomat. Ezt követően az ügynökségnél maradtam az egyetemi évek alatt, és lépkedtem fokról fokra a ranglétrán.
 
Hogyan kell elképzelni a gyakorlatban a munkakörödet?
 
Ügyfélkapcsolati igazgatóként a kiemelt ügyfelekkel való kapcsolattartás és a projektmenedzsment mellett főként az új ügyfélszerzéssel kapcsolatos feladatok, illetve a tender- és pályázati anyagok összeállítása tartozott hozzám. Azt szerettem a SAKKOM-ban, hogy olyan ügynökségi felállásban működtünk, ahol mindenki sokféle feladatba belekóstolhatott, és bár nagyrészt mindenki az erősségének számító területen dolgozott, de nem kizárólagosan. Így az ügyfélkapcsolati feladataim mellett rendszeresen írtam sajtóközleményeket, esettanulmányokat vagy éppen menedzseltem Google Ads vagy Facebook CPC-kampányokat. Nekem fontos volt a sokszínű feladatkör, amit a SAKKOM-ban megvalósíthattam. Bár a napjaim ritmusa főként attól függött, hogy hány megbeszélésem volt, akár belsős kollégákkal, akár meglévő vagy leendő ügyfelekkel, szerettem, ha időről időre elmélyülten tudtam foglalkozni valamivel, legyen ez szövegírás, prezentáció összeállítása vagy egy CPC-kampány kezelése. A legnehezebb időszak a hó eleji riportolásokhoz kötődik, illetve az év vége szokott lenni, azután mindig jólesett az ünnepek alatti pihenés.
 
Mire vagy a legbüszkébb?
 
A legbüszkébb és a leghálásabb a kisfiamért és a családomért vagyok. Jelenleg a legnagyobb örömmel az tölt el, hogy mivel a gyermekemmel otthon töltött idő alatt szerettem volna lendületben maradni szakmai szempontból is, ezért kommunikációs önkéntesként kezdtem segíteni a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkáját, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Így én sem estem ki teljesen a kerékvágásból, emellett kifejezetten jó érzés, hogy a tudásomat egy fontos cél szolgálatába állíthatom.
 
Milyen rövid és hosszú távú célokat tűztél ki magad elé?
 
Jelenleg kevésbé tervszerű menetrendként képzelem a jövőm alakítását, habár korábban ez nagyon is jellemző volt rám. Most az igény szerinti, rugalmas jövőképben hiszek. Hálás vagyok azért, hogy a lehetőségeinkhez mérten rugalmasan tudjuk alakítani az életünket: ha úgy érzem, a családomnak többre van szüksége belőlem, akkor vissza tudok venni a munkából. Amikor pedig több kihívásra, munkára vagy épp újszerű feladatokra vágyom, akkor szabadúszóként részt tudok venni többféle projekt megvalósításában is. Ezt a rugalmasságot szeretném hosszú távon fenntartani, hogy szakmailag számomra fontos, élvezetet nyújtó feladatokban vehessek részt.
 
Mit tanácsolsz azoknak, akik a Tiédhez hasonló pályát szeretnének választani?
 
Amint csak tudják, próbálják ki magukat a gyakorlatban is, akár ügynökségnél, akár ügyféloldalon vagy a média világában, mert szerintem a gyakorlatban derül ki igazán, hogy kinek mi az erőssége, mit szeret csinálni, amivel hosszú távon is érdemes lenne foglalkoznia. Szerintem fontos megnézni az érem mindkét oldalát, mert attól, hogy valaki jól ír, és szeret is, még nem tudhatja, hogy az újságírás vagy éppen a PR lesz az ő útja. Ahhoz, hogy ezt kiderítse, célszerű többféle dologba is belekóstolnia, már az egyetemi évek alatt.
 
Miért döntöttél a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány mesterszak mellett?
 
Szerettem volna gyakorlatias szemléletű mesterképzésen folytatni a tanulmányaimat, és ezt maximálisan meg is kaptam a Corvinustól. Fontos szerepet játszott a döntésemben az is, hogy a mesterszakos tanulmányaimat össze tudjam egyeztetni a munkámmal, és a Corvinuson erre is lehetőségem volt.
 
Mit adott számodra az, hogy a Corvinuson tanulhattál?
 
Számos inspiráló, motiváló emberrel találkoztam ez idő alatt, mind a csoporttársaim, mind a tanáraim körében. Szerettem a gyakorlatias szemléletű oktatást és a közös projektmunkákat, amelyekben részt vettem. Fontosnak tartottam azt is, hogy a Corvinus MA elvégzése után egy nemzetközi és hazai szinten is elismert intézményben szerzett diplomát tarthattam a kezemben.
 
Mit üzennél a mostani corvinusos diákoknak?
Elsősorban azt, hogy élvezzék ki az egyetemi időszakot annak teljességében. Az a fajta szellemi pezsgés, ami az egyetemi évek alatt körül veszi az embert, szerintem ritkán adatik meg a későbbiekben. Ugyanez igaz azokra a kapcsolatokra, amelyek ezekben az időkben alakulnak ki. Éljenek a lehetőségekkel, amelyek eléjük kerülnek!
2021 

bce_alumni_Arok_Bianka3.jpg

Interjú Berta Zsuzsival

  „Az igazi kulcs az önmagunk iránti elköteleződésben van. Másban nagyon nem is lehet”

Anton Sára, Cser Nóra és Szabó Krisztina beszélgetett Berta Zsuzsival, az A38 digitálismarketing-vezetőjével

2014-ben végeztél a Corvinuson kommunikáció szakon. Azonnal az A38-nál kezdtél el dolgozni vagy volt előtte más munkahelyed is?

Egyetem alatt végig volt munkám, már elsős BA-s koromban elhelyezkedtem gyakornokként az egyik legnagyobb hazai hírportál produkciós alvállalkozójánál, aztán egy PR-ügynökségnél. Kis ideig két barátommal volt műsorunk a Tilos Rádióban, aztán egy nyarat segédszerkesztőként dolgoztam a Juventusnál, de az első igazán szakmai légkört a Factory Creative Studio jelentette, ahol az utolsó két egyetemi évemet töltöttem. Azon felül, hogy egy olyan vezető és szakmai csapat mellett tanulhattam, akik alaposan ismerték a digitális marketing szakma akkor minden korszerű területét, a diploma után a támogatásukkal azt is tisztábban láthattam, melyik lehet az a terep, amelynek a következő éveimet szentelem. Ilyen indíttatással elvégeztem a Google tehetséggondozó programját, a PPC- és performance marketinget fő irányként megtartva, és két évet töltöttem a hazai Google partnerügynökségek ökoszisztémájában, zseniális szakemberek között. A BOOKR Kids volt az első teljesen saját online hirdetésmenedzsment-projektem – ami azért volt akkor izgalmas, mert a mobilappok hirdetési lehetőségei elképesztő tempóban fejlődtek –, majd fél év után csatlakoztam a csapathoz is főállásban. Ekkorra már a PPC-s ügyfélköröm is megnőtt, sok saját projektet vittem végig egy volt BCE-s csoporttársammal, Kacskovics Attilával is, és tavaly nyáron – nem sokkal azután, hogy ráeszméltem, mennyire jó lenne az A38 hirdetéseit „tuningolni” –, kaptam egy ajánlatot erre a pozícióra. Nem volt kérdés a döntésem. És nagyon örülök, hogy ezt választottam.

Mit gondolsz, mennyire könnyű elhelyezkedni a kommunikációs szakmában?

Erre elég érzelemfókuszú válaszom van, mert szerintem leginkább az önmagunk iránti elköteleződésnek kell meglennie, ennél elsődlegesebb tényező nincs is, legyen szó bármilyen szakirányról. Ha magunk iránt elkötelezettek vagyunk, akkor szakmailag is letisztul, merre tegyünk lépéseket, és idővel a megfelelő emberek és lehetőségek vesznek minket körül. Elsősorban a megfelelő emberek. Ez a folyamat azonban nem mindig könnyű − és főleg nem rövid. Ha az elköteleződés még nincs meg – márpedig sok esetben még alakul 20-30 éves kor között, sőt még utána is –, akkor egy megfelelő körültekintéssel kiválasztott szakmai terület iránti alázat tudja az embert szerencsésen vezetni. Az a „hitvallás”, hogy valamit meg akarok tanulni, akarom, hogy az enyém legyen. Ezt viszont úgy gondolom, családból egyszerűbb hozni. Abban biztos vagyok, hogy ezt a szüleimtől tanultam, nem mástól. Ők harminc éve vezetnek egy designstúdiót, a mai napig nagyon komoly szakmai hozzáállással és üzleti proaktivitással.

Az egyetemi éveidre visszatérve, ki tudsz emelni egy olyan dolgot, amiből profitálni tudtál?

A kapcsolatokat.

Mik a fő feladataid az A38 marketing vezetőjeként? Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Ez egy klasszikus hibrid menedzser-hatáskör, szakmai és operatív feladatokat is szükséges ellátnom. Az A38 Hajóhoz kapcsolódó kommunikációs tevékenység teljes menetéért én felelek, amibe beletartozik a programpromóció, a partneri együttműködések és más kommunikációs projektek menedzsmentje, az alvállalkozókkal való kapcsolattartás és a saját szakmai területemre vonatkozó irányadás. Amikor idejöttem, a két első nagyobb feladatom az arculat egységesítésének, újraszabásának szakmai vezetése és a digitális hirdetésmenedzsment fejlesztése voltak – ez azóta szépen kiegészült sok egyéb izgalmas dologgal. Kifejezetten szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi idősen olyan közegben dolgozhatok, ahol sok-sok alapanyag (adat, tartalom, archív anyag) a rendelkezésre áll és egyben képződik is folyamatosan. Ugyanakkor ez a munka veszélye is, hiszen rengeteg impulzust kell feldolgozni, és bizonyos folyamatokat sok időbe telik teljesen átlátni. Átlagos nap egyáltalán nincs, és ez páratlan.

Akkor az A38-nál nem kötött a munkaidőd?

Mint az „irodai stáb” tagja, kevésbé kötnek irodai időbeli szabályok a munkában, mint a technikai vagy produkciós stábunkat, a rendelkezésre állás viszont szinte folyamatos. Emlékszem, amikor még csak harmadik hete dolgoztam itt, az egyik szombaton hajnali fél kettőkor még az ágyból telefonáltam egy technikussal, mert az egyik streamhez cserélni kellett a kulcsot valamilyen hiba miatt, hogy újra ki tudjuk lőni Facebookra. Olyan is előfordult, hogy egy zenekar turnébusza megakadt a határnál vasárnap délután, és fel kellett készülni arra, hogy kommunikáljuk az esetleges késést – s ez nyilván a hét bármelyik napján és időszakában megtörténhet.

Kívülállóként úgy tűnik, hogy az A38-nak a 18−30 éves korosztály a fő célközönsége. Milyen marketingstratégiátok van erre a korosztályra nézve?

A jelenkor digitális marketing eszközeinek használatában még rá vagyunk utalva arra, hogy a jól bejáratott demográfiai attribútumokat definiáljuk. Ugyanakkor sokkal fontosabb a felhasználói viselkedés felderítésére és az adatgyűjtésre menni, egész egyszerűen azért, mert relevánsabb, nem mellesleg rengeteg időt és pénzt spórol meg nekünk hosszú távon. Ha van elég látogatóm egy a38.hu-s programoldalon, vagy rendelkezem elegendő mennyiségű releváns jegyváltó e-mail-címével, nyilván nem intuitíven fogok egy tágabb közönségszegmensre építeni, bár tény: a 18−30 éves budapesti közönség mindig elsődleges cél volt az A38-nál. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a saját, egyedi fejlesztésű jegyértékesítési rendszerünknek köszönhetően sok adatunk van az elmúlt 15 évből, így a saját csatornáinkon sokkal hatékonyabban tudunk működni.

Nagyon fontos ezen felül, hogy minden esetben a program és a közönség determinálja azt, hogyan kommunikálunk, milyen csatornákat választunk. Például egy magyar indie zenekarnál jobban működik az, hogy zenekari tartalommal, a közösségi média kurrens formátumaival célzunk meg embereket, ugyanez teljesen más egy itthon először fellépő fúziós jazz produkciónál, ahol jól tud jönni, ha más partnert is bevonunk a kommunikációba, és szélesebb mezőn aktiváljuk a közönséget. Ezek a legfőbb targetek minden egyes koncertpromóció esetében: a releváns közönség és a hozzá kapcsolódó csatornák meghatározása, a meglévő látogatói bázisunkon keresztüli elérése és a (már vizuálisan is megújult) A38 brand láthatóvá tétele minden kreatív hordozón – ezek konzisztens megalkotására már jól bevált rendszert sikerült felépítenünk a marketing- és produkciós csapattal. Utóbbihoz kapcsolódóan egyedülálló Magyarországon, hogy minden programunkhoz következetesen egy-egy zsánert fémjelző „sub-brandet” is kapcsolunk (A38 Vibes: pop, rock, indie, A38 Rocks: punk, metal, hardcore, A38 World: folk, világzene és A38 Free: jazz, experimental), így minden koncert irányt is ad a látogatóknak, hogy milyen hangzás- és ízlésvilággal találkoznak nálunk. Eleinte csak a YouTube-on publikált koncertfelvételeinket rendeltünk ezek alá, de egy éve már a programpromóció minden fázisába beépítjük a műfaji albrandeket. Az A38 mindig abban vállalt irányadó szerepet a budapesti zenei életben, hogy kapacitásához mérten a legnagyobb „before it’s cool” tutiságokat hozza el, így a kommunikáció minden fázisában és minden felületén nagyon fontos feladat, hogy világosan körülhatárolt módon keretezzük ezt a tevékenységünket a minket követő közönség szélesebb szegmenseiben.

A jegybevételt hozó felhasználói útvonalaink 80%-ában szerepelnek vagy szerepel legalább egy közösségimédia-platform, ezért erre fókuszálunk a leginkább, legyen szó brandingről vagy direkt jegyeladás-ösztönzésről.

Ha már social media, akkor melyiken vagytok a legaktívabbak, és miért azt választottátok?

Három social media felületet emelek ki a programpromóció kapcsán: a Facebookot, az Instagramot és a YouTube-ot. A Facebookon az eseményeken belüli kommunikáció, a branding és a jegyeladás-serkentés egyenrangúan fontos, az Instagramon inkább brandingre megyünk, bár amióta dupláztuk a követők számát tavalyhoz képest, már Storyból a jegyértékesítés felé is tudjuk terelni a közönséget. Youtube-csatornáinkon együttvéve már több mint tízezer követőnk van (és az összes megtekintett percek száma több mint 20 év!), ide értelemszerűen a koncertfelvételeket töltjük fel. Itt egy hosszú távú közönség- és közösségépítés a cél, egy Európa-szerte unikális digitális zenei archívum építésén keresztül. A YouTube esetében tartalmat adunk, a monetizáción felül márkaprofilunkat erősítjük vele, hiszen élményt konzerválunk olyan felhasználóknak, akik először vagy újra át akarnak élni egy A38-as koncertet, meg akarnak ismerni egy produkciót.

Vannak visszatérő fellépőitek?

Naná, sőt. Nagyon hosszú ez a névsor. Többször volt már itt a Massive Attackkel is korábban együttműködő Tricky, de nagy külföldi visszatérőkhöz sorolnám még az Editorst, Anna Calvit, Sevdalizát, a Sisters of Mercyt, Shantelt, Laibachot, Tychot, Perturbatort, Combichristot, Akua Narut, Nouvelle Vague-ot, The Herbalisert és még rengeteg zenekart. Ezek mellett ugyanolyan fontos megemlíteni azokat a produkciókat, akik még pályájuk azon szakaszában kerültek a programiroda radarjára, amikor még „elhozhatóak” voltak, például Amon Tobin, M83, The Raveonettes, dEUS, St. Vincent. Büszkeség, hogy jövő tavasszal fellép nálunk a népszerű Peter Bjorn and John, akiket a „füttyögős” Young Folks című slágerükről szokás ismerni, az ikonikus popénekesnő Neneh Cherry és a Grammy-díjas Antonio Sanchez, aki a Birdman című Oscar-díjas film zenéjét szerezte. Ez már mind történelmi mérföldkő kategória, és a programiroda 15 éves múltú szakmai proaktivitásának köszönhető.

Kicsit visszakanyarodva a beszélgetésünk elejére, akkor egyéni vállalkozó is vagy az A38 mellett?

Igen, ezt egyfajta hobbimunkának mondanám.

Milyen nehézségeket tudnál megemlíteni a saját vállalkozásoddal kapcsolatban? Például az induláskor szembesültél-e komoly problémákkal?

Nem igazán emlékszem ilyesmire. Két éve ömlenek a PPC-s projektek, rosszul tettem volna, ha nem kezdek bele, és rosszul tenném, ha most nem csinálnám. Nehézség talán az adminisztráció, de ebben már fejlődtem. Szakmailag válogatni szintén: mérlegelni azt, ami kihívás, és új értéket enged magamban felfedezni amellett, hogy biztonságban tudom vállalni a főállásommal párhuzamosan. Vezetőnek lenni szintén ilyen kérdéskör, egy-két területen képviselt mély szakmai tudás önmagában nem mindig elég. Ebben is törekszem a fejlődésre: amikor a Hajóra kerültem, azzal a lendülettel mentem vezetői coachingra is, mert pontosan tudtam, hogy szükségem lesz minden bennem rejlő (nem csak szakmai) támogató forrásra, hogy egy ilyen projektet, mint az arculatváltás, a lehető legnagyobb szakmai alázattal, a szervezet és a csapat iránti elkötelezettséggel és nem utolsósorban többedmagammal végig tudjak vinni. Nagyon fontos tanulnivaló, hogy szükség esetén napi rendszerességgel kell gyakorolnom az önmagamra való érzelmi reflektálást. Nyilvánvaló, hogy először a magánéletben kell tudni rendet tartani, mert minden bizonytalanság törvényszerűen a munkában és a csapatdinamikában is visszaköszön, méghozzá azonnal. Fordítva ez nem tud működni, és szerintem sok hasonló korú srác esik abba a hibába, hogy először az önmagukon kívül álló terepeken próbálják kitalálni önmagukat – hozzáteszem, gyakran őszinte „én-munka” és a rendezettség igénye nélkül. Tapasztalataim szerint ezek okozzák a legkomolyabb „indulási” vagy „kapunyitási” félelmeket, nehézségeket. Nem feltétlenül rövid és konfrontációtól mentes út ezeket végigjárni, de úgy gondolom, hogy azzal csak nyerni lehet, ha a nap végén mind az értékeinket, mind a gyengeségeinket egyre jobban látjuk, a velünk egy csapatban dolgozó emberekével együtt. A legnagyobb értékteremtési lehetőségeknek pedig a következetes csapatmunka tud medret adni, és amennyire nagy kihívás törekedni erre, olyannyira hatalmas örömforrás, amikor egy közös sikert átélhetünk. Ilyen élményekért érdemes dolgozni.

Interjú Budinszki Gáborral

„Igazából mindenki értékesít, csak nem tudnak róla” –
Interjú Budinszki Gábor alumnusunkkal


Budinszki Gábor lelkesen mesélt nekünk a karrierútjáról, ami nem is csoda, hiszen már évek óta világmárkákkal dolgozik együtt az Infinety Grouppal karöltve. Az interjút Kovács Liliána készítette a BCE Alumni-projekt keretében.

Hogyan kerültél az Infinety-hez? 
Másfél éves sales tapasztalattal kerültem a céghez 2015-ben. A digitális marketingről akkor még csak nagyon keveset tudtam. Ez akkor nem is volt annyira komplex iparág, mint napjainkban. Emlékszem, az állásinterjúra menet olvastam át néhány szakkifejezést, hogy azért valamennyire képben legyek. Azt gondoltam akkor és most is így látom egyébként, hogy az egyetem jó alapokat tud adni mindenkinek, de azt azért ne felejtsük el, hogy minden szektornak megvannak a sajátosságai, amelyeket csak ott, helyben lehet elsajátítani. Így álltam neki akkor a munkának: talpraesetten és tanulásra hajlandóan. Tetszett az online világ, mindig is menőnek tartottam, és úgy gondoltam, azért ez csak nem dől be két év alatt. Nem is dőlt.
Mesélj, kérlek, a jelenlegi munkádról.
 
Először is hadd meséljek magáról az Infinety-ről kicsit, hogy mivel foglalkozik. Gyakorlatilag 180 weboldal hirdetési felületeit értékesítjük, tehát a bannerzónákat és a tartalommarketinget is. Fontos kiemelni, hogy ezeket a cég alkotja meg és fejleszti szofisztikáltra és trendire. Jelenleg 300-400 hirdető kb. 1200 kampányát futtatjuk egy évben. Elég nagy nevekkel van szerencsénk együtt dolgozni, mint például az Unilever, a Coca-Cola és a Mazda.
 
Elég sok mindenbe beleláthatok a cégben. Az én felelősségem lényegében a hirdetési felületek értékesítési stratégiájának a kialakítása (közösen az ügyvezetéssel), a sales csapat operatív irányítása, a termékfejlesztés, a szakterületet érintő házon belüli projektek megvalósítása, a B2C kommunikáció, de természetesen az operatív munkából, tehát az ajánlatadásból, prezentálásból is bőven kiveszem a részem. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy a legegyszerűbb output is több ember összehangolt, pontos munkája, vagyis senki se gondolja, hogy egyes szám első személyben gondolkodom vagy dolgozom: teljesen egymásra vagyunk utalva a többiekkel, az ügyfelek irányába sincs „Én”, hanem csak „Mi” van, és ezt így is gondoljuk. Továbbá pedig bár úgy gondolom, van hozzáadott értékem és számos fejlesztés, újítás bevezetésében oroszlánrészt vállaltam, azért a cég már öt éve működött sikeresen azelőtt is, hogy egyáltalán elmentem az állásinterjúra, szóval nem én találtam fel a spanyolviaszt.
 
A cég egyébként szereti a rendszert, és szabályozott menetrend szerint haladunk, de szerintem ezt csak így lehet. Emellett persze nagyon jó a közeg, fiatalos, jókedélyű társaság vagyunk, de szeretjük a hatékonyságot előtérbe helyezni.
 
Mi a legizgalmasabb a munkádban?
 
Szerencsés vagyok, mert az ügyvezetés és a megbízók szabad kezet adnak a csapatnak, így nekem is, a megadott keretek között természetesen. Minden ötlet értő fülekre talál, úgyis az eredmények beszélnek helyettünk, úgy mérjük vissza magunkat. Izgalmas, hogy több ötletet és projektet tudnék felírni, mint amennyi idő lenne rájuk, illetve az, hogy ki lehet találni olyan terméket nulláról, amit néhány hét múlva már (mondjuk) egy Citroen-szintű ügyfél használ.
 
Mi a legnagyobb kihívás?
 
Ülve prezentálni – neveti el magát Gábor. De tényleg, ez váratlan volt az egyetemi órákhoz képest, és kellett idő, míg megszoktam. Persze azért nem kis kihívás az sem, és elég nagy logisztikát igényel, hogy ezt a rengeteg feladatot hatékonyan, produktívan tudjam menedzselni és végrehajtani. Kihívás még, hogy óriási a verseny a piacon, jók a versenytársak. Ha ma nem újulsz meg, holnapra lemaradtál. Közhelynek tűnik, de ez tényleg így van.
 
Mit köszönhetsz a kommunikáció- és médiatudomány szaknak? Hogyan köszönnek vissza az egyetemen tanultak a mindennapjaidban?
 
Amikor valakiről azt halljuk, hogy ő kommunikációs szakember, akkor a legtöbb embernek az az első gondolata, hogy „ja, akkor te biztos nagyon jól beszélsz”. Ez egy óriási tévhit, hogy a szakunk csupán ennyit adna. Azt gondolom, hogy a mi szakunk egy igazi jokerszak, a kifejezés jó értelmében, hiszen rengeteg lehetőségünk nyílik a diploma után. Elég széles skálán mozog a karrierépítési lehetőség, emiatt az oktatás is nagyon változatos és színes témakörökben zajlik.
 
Számomra azt adta az egyetem, amire vállalkozott, hiszen bátran mondhatom, hogy felkészített a piacra. A munkámban és a mindennapjaimban leginkább a strukturált gondolkodást, a hatékony érvelést és a komplex problémamegoldás készségét érzem igazán nagy előnynek, és ezt a gyakorlati oktatásnak köszönhetem. Nagyon tetszett az az akadémiai légkör, amiben voltunk, hogy lehetett vitatkozni, bátran lehetett véleményt kifejteni. Jó érzés visszagondolni a tanáraimra is, akik igazán inspiráló személyiségek.
 
Amellett se menjünk el, hogy rendszerint találkozom a szakmán belül a volt csoporttársaimmal, van, aki médiapartnere is lett a cégnek az egyetem óta. Ezek a munkakapcsolatok nyilván jók és fontosak. Ez is mutatja azt, hogy kommunikátor végzettséggel könnyen el lehet helyezkedni, értékes pozícióban.
 
Mit üzennél a mostani diákoknak?

 
Először is azt, hogy még az is rendben van, ha az államvizsga előtt egy nappal sem tudod, mit akarsz csinálni. Én se tudtam. Nem kell, hogy ez túl nagy nyomás legyen. Menni kell, dolgozni, és jönni fog a lehetőség. A siker pedig később csak a belefektetett munkán múlik.
 
Ezenkívül pedig egy kicsit azoknak is üzennék, akik sales területre készülnek, de tartanak tőle, mert a közhiedelem szerint a saleses „bárgyún mosolygó, a szüleit is másfél gombóc fagyira elcserélő, alapvetően hazug ember”. Ez nem így van, illetve nem kell ilyennek lennie, ideális esetben pedig egyáltalán nem ilyen. Nem kell félni! Izgalmas terület, amibe könnyen bele lehet tanulni kommunikációsként is. Vágjanak bele a piacba bátran!

2021

bce_alumni_BudinszkiGabor1-1.jpeg

Interjú Büki Bettinával

Büki Bettina volt hallgatónkkal Bóna Andrea, Dóra Fruzsina és Pirisi Zsófia beszélgetett 2018 novemberében

Mikor döntöttél úgy, hogy nyakadba veszed a világot? Mi ösztönzött?

Zalaegerszegen a Zrínyi Miklós Gimnáziumba jártam, ott volt egy nagyon-nagyon jó némettanárom, akinek köszönhetően a DSD (Deutsches Sprachdiplom) nyelvvizsgát is letettem. A nyelvvizsgára készülők közül egy embernek felajánlottak egy ösztöndíjat, amely lehetőségnek hála 2012 nyarán néhány hetet Németországban töltöttem. Ez volt az első szakmai jellegű külföldi tapasztalatom. 2013-ban az érettségi után ismét Németországban töltöttem három hetet, az Eurocamp nevű táborban, ahol 36 országból érkezett 72 diák alkotott egy közösséget. Nagyon élveztem a kultúrák találkozását, és azt, ahogy ennyi különböző ember együtt tud dolgozni és alkotni. Talán ekkor indult el bennem valami, mert nagyon magaménak éreztem ezt a közeget, és könnyen tudtam kezelni a különböző nemzetekhez tartozó társakkal való együttműködést. Nem konkrét döntés volt tehát, hogy nyakamba veszem a világot, hanem kerestem azt az érzést, amelyet akkor még nem tudtam megfogalmazni magamban. Mára már tudom, hogy az tetszik a külföldi létben – ami egyben a nehézsége is –, hogy tiszta lappal lehet kezdeni mindent, nincsenek velünk szemben már felállított elvárások, és sokszor őszintébb viszonyokat lehet kialakítani.

Milyen helyeken jártál eddig, milyen tapasztalatokat szereztél? Melyik volt az a hely, amely úgy érzed, a legtöbbet adta számodra?

Amikor 2013-ban bekerültem a felsőoktatásba (a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, nemzetközi igazgatás szakra), nem volt kérdés, hogy csatlakozom ahhoz a szervezethez, amely a külföldi hallgatókkal foglalkozik. Közben elkezdtem a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány képzését. 2015-ben végeztem először külföldi szakmai gyakorlatot és tanulmányokat is. Előbbit Albániában, a Tiranai Magyar Nagykövetségen töltöttem, majd nem sokkal később utaztam is Ciprusra, ahol Nicosiában tanultam egy szemeszteren keresztül. Azt gondolom, hogy az utazás és az azzal járó sok kaland és élmény nagyon addiktív, de közben fontos, hogy tudjuk mindig a végső célunkat, és ne csábuljunk el idő előtt. 2015-ben Londonban, a Magyar Konzulátuson végeztem egy újabb szakmai gyakorlatot. Az első nagy döntésemet talán ekkor hoztam meg, ugyanis lehetőségem lett volna kint maradni és a konzulátuson tovább folytatni a munkát, ami azt jelentette volna, hogy a jogot nem tudom elkezdeni a Pázmányon, amire 2015-ben vettek fel, de csak 2016-ban szerettem volna nekiállni. Mindent mérlegelve azonban úgy döntöttem, hogy hazajövök, és folytatom a tanulmányaimat. Ez nagyon nehéz elhatározás volt. Ezután bár a Corvinuson elnyertem az Erasmus+ ösztöndíjat, visszaléptem, mert az utolsó félévem következett, és inkább a jogról pályáztam meg Portugáliát, Portót. A corvinusos államvizsga utáni második napon már Portóban kezdtem meg a féléves jogi tanulmányaimat 2018. februárban. Ezután elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, így most a Saint Louis University, Missouri joghallgatója vagyok. Bár még nincs vége az amerikai tanulmányaimnak, mégis úgy érzem, hogy már eddig is ez adta a legtöbbet, és szerintem éppen azért, mert most nagyon ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nehéz volt az eleje, kezdve a papírmunkától, a vízumügyintézésen át, a napi rutin kialakításáig, és persze beleszokni egy teljesen más felsőoktatási rendszerbe. Ami miatt sokat ad ez a hely, az a gyakorlatorientált oktatás, és tényleg az életre nevel. Emellett fontos, hogy ki mit gondol, és élvezem, hogy lehet véleményt formálni, amire kíváncsiak is.

Rendszeresen dokumentálod, hogy merre jársz a világban? Milyen platformokat használsz?

Nem mondanám, hogy rendszeresen dokumentálom, hogy merre járok, mert egyelőre nem tudok rá elég időt szánni. Sok mindenen gondolkodtam már, Portóban elkezdtem blogot is írni, de abbahagytam, mert nem tudtam vele eleget foglalkozni. Ahhoz, hogy igazán minőségi tartalmat tudjak gyártani, több időre lenne szükségem. Sokat hezitáltam, hogy egyáltalán milyen nyelven dokumentáljak, vagy milyen formában, de a rendszeresség még várat magára. Ahol azonban gyakrabban bejelentkezem, az a Facebook és az Instagram. Facebookra inkább az életeseményeket szoktam kirakni, Instagramon viszonylag többször posztolok az élményeimről.

Mi az a három szó, ami az eszedbe jut, ha a jelenlegi életedre gondolsz?

Alázat, kitartás, bátorság. Ez a három dolog, ami nélkül úgy gondolom, nem tartanék ott, ahol most. Nagyon kitartó embernek tartom magam, és nem túlzással állítom, hogy mindenért megküzdöttem eddig az életemben. Bár talán egyszerűbb lett volna, de sohasem kerestem a könnyebbik utat. Mivel maximalista vagyok, mindig azon vagyok, hogy megvalósítsam a céljaimat. Ez főleg az elején nagyon nehéz. Emlékszem, amikor legelőször készültem külföldre, Magyarország összes külképviseletének elküldtem az önéletrajzomat és a motivációs levelemet, de csupán Albániából jeleztek vissza. Ezt követően, amikor másodjára jelentkeztem, talán 4-5 helyre pályáztam, és mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam. Itt emelném ki azt, mennyire fontos az alázat. Azt látom sok emberen, hogyha elérnek egy nagyobb dolgot, gyakran teljesen megváltozik a viselkedésük. Számomra fontos, hogy soha ne felejtsem el, honnan jövök, és kinek mit köszönhetek.

Az utolsó szó pedig a bátorság. Őszintén, eléggé bánt, amikor másokon azt látom, hogy úgy viszonyulnak hozzám, mintha nekem a lehetőségeket aranytálcán nyújtanák. Szerintem ezek mindenkinek nyitva állnak, kérdés, hogy ki mit tesz érte. Vallom az aki mer, az nyer mondást, hiszen sok helyzet elé úgy álltam, hogy veszíteni nem veszítek semmit, ha megpróbálom. Sokan inkább a kifogásokat keresik, nem belevágni az ismeretlenbe, de azt gondolom, hogy a jó dolgok sokszor ott kezdődnek. 

Szerinted mi a siker titka?

A korábban említett három szó sokat segíthet a célok elérésében. Emellett nagyon fontos, hogy nyitott szemmel kell járni, és mindenhol építeni az emberi kapcsolatokat, jó benyomást kelteni. Sosem szabad úgy tekinteni egy helyre vagy egy emberre, hogy oda már sohasem megyünk vissza, vagy az illetővel már úgysem találkozunk az életben. Az egész világ kapcsolatok hálójából áll.

Az utazásaid során milyen kultúrsokk ért?

Csupán Amerikában találkoztam ezzel az érzéssel. Itt szembesültem először azzal, mennyire keveset ér az a pénz, amelyet évek alatt lehet otthon nehezen megspórolni. Azt kívánom, hogy bár annyi lenne otthon a kezdőfizetés, mint Amerikában három új nyelvtankönyv ára. Szerintem ezzel sok mindent érzékeltettem. Az árak nagyon csalókák, mert sok a rejtett költség: adó és a kötelező borravaló az éttermekben. Semmi nem annyi, mint amennyinek látszik. Emellett a felsőoktatással is meg kellett barátkoznom, hiszen itt az a jellemző, hogy hetente többször kell bejárni egy órára, és folyamatosan kell készülni, illetve beadandókat, házi feladatokat írni, prezentációkat készíteni. Kicsit megint a gimnáziumban éreztem magam. Ezzel szemben otthon nagyobb időbeli szabadság van, és bár egyeteme válogatja, de mindenkinek az egyéni felelőssége, hogy bejár-e órákra. Amerikában nagyon szigorúan veszik a hiányzást. Az eddigi külföldi felsőoktatási tapasztalataim közül itt volt a legnehezebb az órarendemet is összeállítani, hiszen míg egy Erasmus+ programban meghatározott kurzusok vannak a külföldi hallgatók számára, amelyek az angol nyelv miatt korlátozott számban elérhetőek, itt majdnem mindenből választhattam, de sok volt az óraütközés, és a tárgyak előkövetelményei miatt is hosszadalmasra sikerült a folyamat. Ami azonban nagyon pozitív benyomást tett, hogy a tanárok mennyire figyelembe veszik az órai aktivitást, illetve létszámtól függetlenül próbálják mindenkinek megjegyezni a nevét. Itt megvalósul a pedagógusi hivatás, és valóban nem a diák van a tanárért. Ami nehézség, de egyben pozitív is, hogy anyanyelviekkel együtt kell hallgatnom az órákat, és így felvenni velük a versenyt; erasmuson a többi diák és a tanár is sok esetben az angolt mint tanult nyelvet használja.

Ami miatt viszont teljesen átértékeltem az európai kultúrát, az egyértelműen az igényesség és a divat. Nem tudok napirendre térni a diákok öltözködése fölött, mert itt többségében sportruházatban, melegítőben, olykor pizsamában járnak órára. Emellett nagyon nem figyelnek arra, hogy mit esznek, a menzán is többségében pizza, hamburger, szendvics, tészta, néha tésztás pizza, édesség és sütemény kapható. 

Szakmai szemmel, mennyiben, miben más az amerikai employer branding a magyarhoz képest?

Eddigi tapasztalataimat inkább diákként gyűjtöttem, de ez alapján az a benyomásom, hogy Amerikában már egészen fiatal kortól a közösség építése kapja a központi szerepet. A felsőoktatási intézmények egyik fontos célja, hogy a hallgatók között olyan kapcsolatrendszert építsen ki, amely egy életen át kitart, ezáltal könnyítve egymás szakmai sikerét és előmenetelét a felnőtt életben. Területenként és munkaadónként nagyon eltérő lehet a vállalati közeg, de a közösségépítés és a csapatban gondolkodás mindenhol a legfontosabbak célok között szerepel. Nagyon sok cégnek van saját sportolói csapata, a munkatársaknak pedig ez jó lehetőség, hogy munkaidőn és az irodán kívül is építhessék a kapcsolataikat. Tapasztalataim szerint főként az IT-szektorban különösen hangsúlyos az employer branding, hiszen akkora a verseny a jó szakemberek iránt, hogy a magas fizetés önmagában már nem elegendő a munkaerő céghez csábításához, ennél többre van szükség.

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szeretnének hosszú távon, külföldön tanulni, élni, dolgozni?

Abban a cipőben még én sem voltam, hogy egy helyen összefüggően 4-5 hónapnál többet töltöttem volna, de mindenképpen fontos, hogy az ember kialakítson magának egy olyan környezetet/otthont, amelyre nem átmenetiként tekint, és felépítsen egy olyan társaságot, baráti kört, ahol jól érzi magát. Ahhoz, hogy tényleg jól tudja magát érezni valaki, nem érdemes hasonlítgatni sem a körülményeket, sem pedig az embereket az otthoniakhoz, mert ekkor könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem minden tényezőt veszünk megfelelően figyelembe. Ha valakinek az a célja, hogy külföldön boldoguljon, akkor meg kell próbálnia alkalmazkodni, beilleszkedni az adott társadalomba/kultúrába, annak sajátosságaival együtt.

Mi volt a legnehezebb számodra, milyen akadályokba ütköztél, amikor új környezetbe kerültél, legyen az iskola vagy munkahely?

Számomra mentálisan az a legmegterhelőbb, főleg mivel gyakran utazok, és rövid időt töltök egy-egy új országban/közösségben, hogy újra és újra fel kell építenem magam meglehetősen szűk időkeretben.

Hogyan képzeled el a következő öt évedet? Milyen célokat tűztél ki magad elé?

A tanulmányaimat illetően szeretném befejezni a jogi egyetemet, és egy olyan munkát találni, ahol minden eddigi tapasztalatomat értékesen fel tudom használni. Számomra fontos, hogy folyamatosan képezzem magamat, ezt azonban már inkább a jövőbeli munkahelyemen tervezem megtenni. Nem zárom ki, hogy külföldön éljek, de alapvetően a hazai munkaerőpiacon is kipróbálnám magam. Terveim között szerepel a jelenleg meglévő nyelvtudásom felfrissítése és fejlesztése, és ha úgy adódik, egy újabb nyelv elsajátítása. A konkrét célokat pedig mindig a konkrét lehetőségek hozzák.

Mit kaptál az egyetemtől és tanáraidtól corvinusos éveid alatt? Hogyan tekintesz vissza rá?

Azért szerettem a Corvinus-egyetem hallgatója lenni, ahol Kommunikáció- és médiatudomány alapszakon végeztem, és azért köszönhetek sokat az intézménynek, mert kiváló oktatóim voltak az ott töltött időszakban. Törekedtem arra, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a tanáraimmal, hogy a diploma megszerzését követően is bármikor fordulhassak hozzájuk mind szakmai, mind személyes ügyekben. Ehhez persze két ember kell, de szerencsére nyitott fülekre és szívekre találtam. Számomra talán ez az egyik legfontosabb, és ez tesz gazdagabbá. Ezentúl gyakorlatias tapasztalatokat szerezhettem az órák keretében, és mivel a kommunikáció és média világában élünk, nagyon hasznos képzésnek tartom, hiszen a való életet veszi alapul. Maga a szervezeti kommunikáció szakirány pedig elengedhetetlen ismereteket nyújtott, hiszen az ott tanultakat nemcsak egy cégnél, hanem egy baráti társaságban, egy egyetemi közösségben is ugyanúgy alkalmazni lehet. Ez a szak sokat segített abban, hogy még magabiztosabban és részletesebb, pontosabb tudással írjak motivációs leveleket, vagy jelentkezzek ösztöndíjakra, amelyeket eddig sikeresen meg is nyertem.

Amit manapság nem győzök elégszer hangsúlyozni, az a nyelvtanulás fontossága, főleg, ha az külföldön is megmérethetjük magunkat. A Corvinus kiváló nyelvi lehetőségeket nyújt a diákoknak, így jómagam ott tettem le a középfokú közgazdasági francia, illetve a felsőfokú német közgazdasági szaknyelvvizsgákat. A felsőoktatásban ezeket a lehetőségeket mindenképpen ki kell használni.

Interjú Czmarkó Gergővel

„A »kommédia« mesterszak sok új perspektívát megnyithat” – interjú Czmarkó Gergő alumnusunkkal


Czmarkó Gergő világszerte ismert márkák sikerességét segíti médiastratégaként, emellett pedig a kommunikáció- és médiatudomány szakon végzett mesteres tanulmányai után ettől a félévtől az intézetünk óraadó oktatójaként is dolgozik. Az interjút Kovács Liliána készítette a BCE KommAlumni-projekt keretében.
 
Mivel foglalkozik pontosan egy médiastratéga?
 
Jelenleg a Dentsu vállalaton belül, a Vizeum médiaügynökségnél dolgozom, a pozícióm hivatalos megnevezése: Senior Communication Planning Manager. A feladatom elég sokrétű. Alapvetően a médiastratégiák kialakítása, azok precíz tervezése teszi ki a munkám legnagyobb szeletét. Ha a mindennapi tevékenységemet kellene röviden bemutatnom, akkor inkább azt mondanám, hogy egy nagyobb tapasztalattal rendelkező ügyfélkapcsolat-tartó („magyarul” account) vagyok. Az ügyfeleinkkel napi szintű a kapcsolatom, mivel nagy cégek médiaköltéseit kezelem. Egyfajta kapuőr szerepet is betöltök a cégnél, hiszen a hozzánk érkező kéréseket sok esetben specialistákra kell bízni, és az én feladatom, hogy a több szálon futó projekteket megfelelően menedzseljem.
 
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek a karriered során?
 
Az egyik legnagyobb sikerem arra az időre tehető, amikor az OMD Hungarynél dolgoztam. Szerencsém volt egy nagyszerű csapattal egy izgalmas projekten, a „K&H: üzletet ide!” kampányán dolgozni, amivel később több szakmai versenyen is részt vettünk. A közösen kidolgozott kampányunkkal a hazai Effie díjért is neveztünk, amiről bátran mondhatjuk, hogy a hazai szakma csúcsa. Itt elhoztuk a Platina Effie címet, emellett pedig három kategóriában két aranyat és egy ezüstöt is sikerült bezsebelnünk. Azért is igazán nagy élmény ez számomra, mert három ügynökség nagyon szoros együttműködése eredményezte ezt a sikert, ráadásul olyan témában (bankszféra) tudtunk nyerni, amely általánosságban nem szokott tarolni a versenyeken. A projektünket azóta egyetemi hallgatóknak is be szokták mutatni jó gyakorlatként, sőt a későbbiek során több nemzetközi szakmai versenyen is megfordultunk vele: a Festival of Media Globalon shortlistre került, a Las Vegas-i International Echo Awardon ezüst és a Marketing Effectiveness Awardon Best of Category díjat nyertünk vele. Ez nyilván szívmelengető, az pedig még inkább büszkeséggel tölt el, hogy – talán e sikerek hatására is – 2020-ban már második alkalommal vehettem részt zsűritagként az Effie díjátadón.
 
Már fiatalon kiemelkedő sikereket értél el, és napi szinten dolgozol nemzetközi márkákkal. Két éve mégis úgy döntöttél, hogy jelentkezel Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakra hozzánk. Mi adta ezt a motivációt?
 
Amikor az első diplomámat megszereztem a Corvinuson kereskedelem és marketing szakon, akkor úgy éreztem, hogy elfáradtam a tanulásban, és szívesebben vetném bele magam a munka világába. És azt gondolom, hogy jó döntés volt, hiszen így már korán tapasztalatot tudtam szerezni. Azonban néhány éve szintén keringett bennem egy érzés, hogy szívesen tanulnék még, és arra gondoltam, hogy a „kommédia” mesterszak sok új perspektívát megnyithat.
 
Megkaptad azt, amire vágytál?
 
Abszolút. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, hiszen sok-sok értékkel gazdagodhattam emberileg, és sikerült elmélyült tudást szereznem a kommunikációtudomány terén is. Egyrészt a tanulás nagyon jól kirántott a munka jelentette mókuskerékből, másrészt szélesítette a látókörömet, és felnyitotta a szemem a kritikai gondolkodás fontosságára is. Olyan kaliberű oktatókkal találkozhattam, akik tényleg példaértékűek, ráadásul nagyszerű szakemberek.
 
A kommunikációról másképpen gondolkodom a szak elvégzése óta, amit azóta is hasznosítok, mind a feladataim közben, mind az ügyfelekkel és kollégákkal való kapcsolattartás során. Sokkal tudatosabban kezelek most már különböző eseményeket, jelenségeket, és ez annak köszönhető, hogy ténylegesen hétköznapi és valós szituációkat érintettünk a kurzusokon. Külön örültem, hogy olyan oktatásban vehettem részt, ahol a saját véleményalkotás szerves része az óráknak, hiszen mi is bátran elmondhattuk a meglátásainkat.
 
Nem sok ember mondhatja el azt magáról, hogy nyáron államvizsgázik, ősszel pedig már tanít is az egyetemen. Milyen érzés a másik oldalon állni?
 
Nagyon örülök, hogy a mesteres tanulmányaim alatt mutatott megnyilvánulásaim miatt az oktatóim láttak bennem potenciált. A többéves munkatapasztalatom miatt is gyakran előfordult, hogy a csoporttársaim számára egyfajta mentorként is működtem, és segítettem őket a csoportmunkák során. Hálás vagyok az oktatóimnak azért, hogy amikor a munkámból adódó meglátásaimat a tanárokkal is megosztottam, ők ezt nem vették rossz néven, sőt, örültek a véleményemnek, ötleteimnek. Vendégelőadóként kezdtem a tanítást, és az első óra után azt éreztem, hogy eddig ismeretlen energiákat szabadít fel bennem. Nagyon feltöltött az oktatás, és bízom benne, hogy a hallgatók is élvezték a közös munkát.
 
Milyen órákra számíthatnak tőled a diákok?
 
Nem ígérhetek mást, csak vért és verejtéket. (nevet) Csak viccelek, nem tudom elképzelni magam vérengző tanárnak, inkább partner szeretnék lenni.
A szakmámból kifolyólag médiastratégiát fogok tanítani a tavaszi szemesztertől a végzős mesteres hallgatóknak. Azt gondolom, hogy igazán hálás feladat a saját munkámról beszélni. Talán egy picit nehezebben befogadható tantárgy ez a többi társadalomtudományi tárgyhoz képest, hiszen néha számolni is kell. Azonban igyekszem majd egyszerűbben elmagyarázni a komplex jelenségeket is. Szeretném, ha ez a kurzus arról szólna, hogy a hallgatók kedvet kapjanak a médiatervezéshez, valamint fontosnak tartom, hogy értsék, átlássák, miként működik körülöttünk a reklámipar.
 
2021 

bce_alumni_CzmarkoGergo-2.jpg

Interjú Duda Boglárkával

Duda Boglárka volt diákunkkal Bács Annamária, Belicza Dóra és Tóth-Szabó Csenge beszélgetett

Még csak egy éve végzett a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán, de már most marketingkoordinátori pozíciót tölt be a Hays Hungary munkaerő-toborzással és kiválasztással foglalkozó cégnél. Duda Boglárkával beszélgettünk a corvinusos évekről, karrierről, a kommunikáció szakról, jövőről.

Dolgoztál az egyetem mellett? Milyen szakmai tapasztalatot sikerült szerezned ez idő alatt?

Igen, az öt egyetemi év alatt − egy év kivételével − végig dolgoztam szakmán belül, így többéves szakmai tapasztalatra tettem szert olyan különböző területeken, mint a marketing, a rendezvényszervezés, a PR, a social media management, illetve a televíziós műsorkészítésbe is belekóstolhattam.

Milyen készségek, képességek szükségesek a marketingkoordinátori pozícióhoz?

Analitikus gondolkodásmód, kreativitás, alapvető (média)piaci és gazdasági ismeretek, projektmenedzsment, people management, folyékony angol nyelvtudás írásban és szóban, grafikai ismeretek, jó íráskészség.

Ezek közül volt olyan, amit a Corvinuson sikerült elsajátítanod?

Igen, sokat tanultam az egyetemen, elsősorban a gyakorlatok folyamán épültek be ezek. A Corvinuson sajátítottam el a médiapiaci és gazdasági ismereteket (tulajdonosi háló, politikai részvétel), jelentősen fejlődött az írás- és beszédkészségem.

Milyen mértékben tudod hasznosítani a Corvinuson tanult készségeket a munkád során? Emelj ki legalább egyet, ami számodra a leghasznosabb.

Nem egy konkrét készséget emelnék ki, hanem sokkal inkább egy olyan magammal hozott „csomagot”, amely nagymértékben hozzájárult a kommunikációm minőségéhez írásban és szóban egyaránt. A készségeim döntő részét a gyakorlati alkalmazásuk során sikerült elmélyíteni.

Mit gondoltak az ismerőseid/barátaid, amikor kommunikáció szakra jelentkeztél?

Alapvetően támogattak. Véleményem szerint még több gazdasági tárggyal kellene kiegészíteni az órarendet, hiszen egy médiában tevékenykedő szakember számára rendkívül fontos a piac ismerete. Úgy látom, még mindig él a „büfészak” elképzelés az emberek fejében, pedig a gyakorlatias szakunk egyáltalán nem szolgált rá erre a megnevezésre.

Mit tanácsolnál egy fiatal pályakezdőnek, aki hasonló karrieren gondolkozik?

Mindenképpen szerezzen szakmai tapasztalatot az egyetemi évek alatt, próbálgassa, melyik szakterület tetszik neki, gyakornokoskodjon több helyen, és csak ott maradjon, ahol igazán jól érzi magát, és fejlődni tud. Mindezekkel a tapasztalatokkal felvértezve sokkal könnyebb lesz a tudásának, céljainak és elvárásainak megfelelően elhelyezkednie a munkaerőpiacon.

Ha beszélhetnél az egyetemista önmagaddal, változtatnál valamit a hozzáállásodon? Mit tanácsolnál korábbi önmagadnak?

Azt tanácsolnám az egyetemista önmagamnak, hogy egy picit később kezdjen el dolgozni, élvezze még az egyetemista éveket… annak ellenére, hogy rengeteget köszönhetek a túlzott tudatosságomnak a mostani karrierem szempontjából. Meg kell találni az egyensúlyt a munka és egyetem között, hogy egyik se menjen a másik rovására.

Mi az a három jelző, ami jellemez téged a munkád során?

Precíz, csapatjátékos, türelmetlen.

Hogyan látod magad a munkahelyeden, a pozíciódban?

Elégedett vagyok a jelenlegi pozíciómmal, mert pontosan ott vagyok, ahol öt évvel ezelőtt elképzeltem magamat.

És mit fogsz csinálni öt év múlva?

Középvezető leszek közepes nagyságú multinacionális cégnél, vagy saját vállalkozásom lesz.

Interjú Háló Gergővel

„A készség mindig az enyém, de szebb annál, hogy az érték közös” – interjú Háló Gergő alumnusunkkal


Egyetemünk egy nem kimondottan volt hallgatójával beszélgettünk: Háló Gergő jelenleg a Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskolában folytatja tanulmányait. Emellett aktívan zenél a Mongooz And The Magnet dobosaként. Gergő megosztotta velünk eddigi történetét és az egyetemen szerzett tapasztalatait. – Az interjút Szántó Szabina Petra készítette a demonstrátori Alumni-projekt keretében. 
Milyen célokat értél el az egyetem alatt, illetve után, amelyekre kiemelten büszke vagy?
 
Elvégeztem. Kétszer is. Ennek biztosan a lista tetején lenne a helye. Nem is olyan egyszerű – a kisebb csúszásokkal együtt – már közel nyolc év (BA, MA, illetve a
folyamatban lévő PhD) történéseit áttekinteni. Ráadásul ilyen távlatokból az ember már a nosztalgiára is hajlamossá válik. Emlékszem, amikor annak idején kései gyerekfejjel bejelöltem az alapszakot, a legnyomósabb érveim között szerepelt, hogy milyen sok szép és kedves lány jár ide. Ezek után kiemelten büszke vagyok arra, hogy ehhez képest kicsit megkomolyodtam. És legalább ennyire, hogy olyan emberek mellett tehettem mindezt, akik között szabad volt éppen csak egy kicsit, éppen csak eléggé megkomolyodnom.
 
Mesélj a jövőbeni, szakmai terveidről!
 
Tervezem és már bele is vágtam. Jelenleg a Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskolában végzem a kutatásaimat. Emellett egyre inkább érdekel az oktatói tevékenység. Remélem, egyszer felnövök ehhez a feladathoz is.
 
Milyen készségeket, értékeket hoztál magaddal a szakról, amelyek a hasznodra váltak, esetleg hasznodra fognak válni a továbbiakban?
 
Tetszik, hogy így fogalmaztál: készség és érték. Mert a kettő mégiscsak különbözik, bármennyire is hajlamosak vagyunk összekeverni ezeket. Beszélünk íráskészségről, kommunikációs készségekről, érzelmi és értelmi intelligenciáról, megszerzett tudásokról (a korábbi oktatóim, remélem, nem köveznek meg e fogalmi könnyelműségek nyomán), de értéket én hamarabb látok a társaságban, a nyitottságban, az elfogadásban és befogadásban. Azt hiszem, a legfontosabb különbség: a készség mindig az enyém, de szebb annál, hogy az érték közös. Persze nem akarnám ezt odáig fokozni, hogy bárhol jár is a Corvinus diákja, társait mindenhová magával cipeli. Ez ennél azért szerényebb. Annyit akarok mondani, hogy én bármikor visszaadnám a megszerzett készségeimet, hogy ne veszítsem el az értékeket, amelyekben itt mindvégig – és ez a megfelelő forma – részem volt.
 
Van-e olyan szívmelengető emléked, amelyre szívesen gondolsz vissza egyetemi éveidből? (Akár egy tanár dicsérete, valamilyen megragadt „útravaló” gondolat, esetleg a közösséget érintő emlék.)
 
Rengeteg kedves mosoly a társaimtól és rengeteg bátorító szó az oktatóimtól. Éppen ezért kifejezetten rosszul érintene, ha egyet is ki kellene emelnem közülük. Talán úgy a legjobb, ha egy olyan tanáromtól idézek, aki személyesen nem is, csupán másokon keresztül tanított. Ő egyszer azt írta: „egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, feletted az ég, benned a létra”. Persze a földtől az égig érő létra eléggé nagy szerkezet lehet, amit aztán meglehetősen nehéz egyedül cipelni. És talán azt is be kellene vallanom, hogy az előző kérdés pátosza még egy kicsit most is dolgozik bennem. Mert szebbnek tűnik így: bennünk a létra.
 
2021 

bce_alumni_Háló_Gergo1.png

Interjú Jurczyszak Elisabethtel

„Kollégaként tekintettek ránk, és ez nekem sokat jelentett” –
interjú Jurczyszak Elisabeth alumnánkkal

Liza az egyetemi tanulmányai alatt kezdte el a saját vállalkozását építeni, mindezt úgy, hogy közben gyakornokként is dolgozott tapasztalatszerzés gyanánt, és végig az éltanulók táborát tudta erősíteni. Az interjút Kovács Liliána készítette a BCE Alumni-projekt keretében. 
Hogyan indult el a vállalkozásod?
 
A Roomie ötlete hamarabb fogalmazódott meg bennem, mint a vállalkozási vágy. A családomban nincsenek vállalkozók, ráadásul nem tartom magamat kifejezetten vállalkozótípusnak. Azonban az egyetemi évek alatt több cégnél is megfordultam gyakornokként, más-más szektorban és szerepkörben, és habár mindenhol tudtam tanulni, valahogy azt éreztem, hogy nem ez az én utam. Egyszerűen nem tudtam azt elképzelni, hogy az egyetemről kilépve majd egy irodában fogok ülni egész nap. Másodéves voltam, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi lehetne az a munkavégzési koncepció, ami számomra megfelelő lenne. És ekkor jött a Roomie megvalósítása.
 
Mesélj a Roomie márkáról!
 
Kézzel kötött lakberendezési termékekkel, illetve kutya- és cicaágyak készítésével foglalkozom jelenleg. Azonban bízom benne, hogy hamarosan bővülni fog a paletta babatermékekkel is.
 
Többször álmodoztam arról, milyen jó lenne lakberendezéssel foglalkozni, hiszen érdekel ez a téma. És egyszer kipattant a fejemből ez a név is mellé, bár akkor még nem volt se vágy, se üzleti stratégia a kivitelezésére. Úgy éreztem, hogy ez a név teljes mértékben át tudja adni azt a hangulatot, érzést, amit nekem az otthon jelent: a kedvességet, a melegséget, a biztonságot.
 
Hogyan néznek ki most a napjaid?
 
Elég sűrű a programom, de imádom ezt a pörgést. Egyszerre több különböző munkamenetet végzek, szóval fontos, hogy a napjaimat tudatosan és rendszerezetten szervezzem meg. Habár az azért nem titok, hogy mivel itthonról végzek mindent, ez olykor nagy akaraterőt igényel (hogy – mondjuk – ne álljak neki takarítani). Most a járványhelyzet miatt többen is megtapasztalják, milyen az, amikor a magánélet és a munka ugyanabban a légtérben zajlik.
 
Egy Roomie-termék születése nálam kezdődik és nálam fejeződik be. Sok esetben egyedi kérésekkel fordulnak felém a Roomie-ra vágyó vendégek, szóval a legelső feladat mindig az egyeztetés. Ezt követően nekiállok a tervezésnek és az anyagbeszerzésnek, majd elkezdem a fonal összeállítását egy varrási folyamattal. A fonalakat megtöltöm egy mosható töltelékkel, ezután következhet maga a kötés és a horgolás. A termékek a becsomagolás után pedig útra indulnak az új otthonukba egy futárszolgálat segítségével.
 
A termék megalkotásán kívül természetesen az alapvető könyvelési és számlázási folyamatokat is én végzem. Ebben nagy támaszom a vőlegényem, akinek nagyon sokat köszönhetek mind a gyakorlati feladatokban, mind a lelki támogatás terén. Azt gondolom, hogyha ő nincs, akkor a Roomie ma nem lenne.
 
Az otthonokat díszítő, egyedi készítésű tárgyaimat egyébként a közösségi médiában és a Roomie saját weboldalán keresztül népszerűsítem, tehát a tartalomgyártás és a vevőkkel való kapcsolattartás is napi szintű feladatom. Ebben is alkalmazom, amit a Corvinuson tanultam.
 
Miért választottad a kommunikáció- és médiatudomány szakot?
 
Úgy indultam neki a továbbtanulási döntésnek, hogy remek három év lesz arra, hogy kiforrjon bennem egy karrierút. Az online marketing világa nagyon vonzott, sőt már a gimi alatt elképesztően érdekelt maga a kommunikáció mint tudományterület. Azt gondoltam, hogy sokkal többet szeretnék erről az érdekes témáról tudni, ráadásul már akkor is nagyon sok jót hallottam a szakról.
 
Emlékszem rá, hiszen csoporttársak voltunk, hogy mindig az éltanulók között voltál, holott tudtam, hogy két munkahelyed is volt az egyetem mellett. Hogyan tudtad ezt az egészet menedzselni?
 
Nagyon nehéz évek voltak. Elég maximalista vagyok, szóval nálam az nem opció, hogy valamit a háttérbe szorítok. Amibe belekezdek, azt 100%-on szeretem befejezni is. Azonban azért azt egy kicsit bánom, hogy nem tudtam olyan szinten elmélyedni a tudományágban, mint azt eredetileg terveztem. Félreértés ne essék, nagyon sok mindent tanultam, és tényleg jó jegyekkel zártam minden szemeszteremet, de összességében úgy érzem, hogy az egyetem adta lehetőségeket még ennél is sokkal jobban ki tudtam volna használni, ha úgy döntök, hogy ezt a három évet kizárólagosan a tanulmányaimnak szentelem. Ha a jövő úgy hozza, szívesen bővíteném még valamilyen formában az itt szerzett tudásomat, akár mesterképzés formájában.
 
Mit adott neked a szakunk, illetve maga az egyetemi lét?
 
Ami miatt nagyon hálás vagyok az oktatóinknak, az az, hogy abszolút egyenlő félként kezeltek minket. Nemcsak hagyták, hanem el is várták, hogy mi is így tekintsünk magunkra. Fontos volt számukra – és ezáltal nekem is az lett –, hogy merjünk kiállni a saját gondolataink mellett, ráadásul megtanítottak minket arra, hogy mindezt milyen módon, milyen érvekkel mutassuk be. Azt gondolom, hogy ez egyedülálló a magyar oktatásban.
 
A másik fontos tudás, amit az egyetemi óráknak köszönhetek, az előadói készség. Régebben borzasztóan izgulós típus voltam. Na jó, még most is az vagyok kicsit, de a gyakorlati óráknak köszönhetően a harmadév végére szinte teljesen természetes lett, hogy 50-60 ember előtt beszélek nyilvánosan, és adom elő a saját gondolataimat. A folyamatos gyakorlás mellett persze rengeteg tippet is kaptunk arra, hogyan kezeljük a stresszt, hogyan váljunk profi előadóvá.
 
Üzennél valamit a leendő vagy jelenlegi „kommédia” hallgatóinknak?
 
Azt gondolom, hogyha valakit igazán érdekel ez a tudományág, akkor jobb helyen nem is lehetne. A Corvinus akkor is tökéletes választás, ha elmélyíteni szeretné a tudását, de akkor is, ha az egyetem mellett folyamatosan szeretné hasznosítani a tanultakat egy munkahelyen. A tanárok haladó szelleműek, és figyelemmel vannak a diákokra, ráadásul hihetetlenül jó szakemberek is, akiktől rengeteget lehet tanulni. Ezen a szakon minden hallgatónak megvan a lehetősége arra, hogy egyszer belőle is legalább olyan jó szakember legyen, mint az oktatóink.  

bce_alumni_Jurczyszak-Elisabeth1-1.jpg

Interjú Kaddoura Masával

„A siker kulcsa az őszinte és erős kapcsolatok kiépítése” – interjú Kaddoura Masa alumnánkkal

 
Kaddoura Masa, a startupok világában jártas, ambíciózus volt hallgatónk mesélt a Budapesti Corvinus Egyetemen töltött öt éve alatt elért sikereiről. Megosztotta velünk a magával hozott értékeket, az egyetemi évek néhány kedves emlékét és a terveit. – Az interjút Szántó Szabina Petra készítette a demonstrátori Alumni-projekt keretében.

Milyen eredményeidre vagy büszke?
 
Visszatekintve az elmúlt öt, egyetemen töltött évemre, határozottan ki tudom jelenteni, hogy a lehető legtöbbet hoztam ki az egyetemi és hallgatói életből. A legnagyobb siker mégiscsak a két diploma, amelyet az öt év alatt Magyarország egyik legrangosabb egyetemén, a Corvinuson szereztem; a legnagyobb értéket pedig a kapcsolatok jelentik, amelyeket ez idő alatt kiépítettem.
 
Rendkívül büszke vagyok a díjakra, amelyeket kaptam; ezeket nagy sikernek tekintem. Úgy gondolom, hogy nagyban hozzájárultak az önbizalmamhoz, ráadásul ezeknek az eredményeknek köszönhetően egyre többet várok el magamtól: Corvinus „Speaker of the Year” kitüntetés (2017), Legkiválóbb valós projekt díj – Projektmenedzsment kurzus (2017), Legkiválóbb akadémiai eredmény (2017/2018. évfolyam), „Best Project” díj a Corvinus VIII. KomMédia Szakmai Napján (2019).
 
Az egyetem tanította meg nekem, mi is az igazi szakmai hozzáértés, a csapatmunka, az integritás, illetve a felelősség. Ezen kívül a munkamorált, amelyet a mindennapi életemben máig is alkalmazok, szintén az egyetemen sajátítottam el.
 
Milyen szakmai terveid vannak?
 
Az alapképzés második évében kezdtem el dolgozni. Kipróbáltam magam különböző pozíciókban: dolgoztam rendezvényszervező gyakornokként, szerkesztői asszisztensként, marketingkommunikációs gyakornokként egy kommunikációs ügynökségnél és junior projektmenedzserként, jelenleg pedig a diplomácia területén dolgozom. A teljes munkaidős állásom mellett a Corvinus és a BME által szervezett, hallgatóközpontú pitch-verseny, a Danube Cup kommunikációs és marketingügyeiért is felelek. Örülök, hogy gyakornokként különböző területeken szerezhettem szakmai tapasztalatokat. Büszke vagyok a fiatalabb énemre, hogy ezt a fajta felfedezést korán kezdtem, mivel így, nemrég diplomázott fiatalként könnyebben tudok képet alkotni arról, hogy mit is szeretnék csinálni a jövőben.
 
A jövőbeli terveim között szerepel egy szerelemprojekt megvalósítása, amelyen már az egyetem óta dolgozom. Ebben szeretném a származásomat, a szenvedélyemet és a képességeimet egy olyan szolgáltatás/termék létrehozásában egyesíteni, amely összehozza az embereket, bemutatja a kultúrákat különböző nézőpontokból, és segít egyfajta egységet teremteni köztünk, emberek között.
 
Mennyiben járultak az egyetemen tanultak hozzá elért sikereidhez?
 
A Corvinus Kommunikáció és Szociológia Intézetében folyó minőségi oktatásnak köszönhetően, a legjobb oktatóktól sajátíthattam el mindazokat az értékeket és készségeket, amelyek segítségével az egyetemi éveim alatt a legjobbat tudtam kihozni magamból, és amelyekből a munkám során a mai napig profitálok. Rendkívül értékes számomra (és számos előnnyel is jár) a jó viszony kiépítése és fenntartása az oktatóinkkal és a szaktársakkal.
 
Mivel egy olyan kultúrában nőttem fel, amelyben sajátos elvárásokat és korlátokat is állítanak a nőkkel szemben, gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy a karrierlehetőségeim – annak ellenére, hogy támogató családi háttérrel rendelkezem – rendkívül korlátozottak. Az, hogy olyan oktatók vettek körül az egyetemen, mint (csak hogy néhány nevet említsek) Aczél Petra, Veszelszki Ágnes, Pelle Veronika, Deli Eszter, Kovács Gábor, Benczes Réka, Bokor Tamás, Szabó Lilla, Komár Zita, Rétvári Márton, Béni Alexandra, Huszák Loretta, Németh Gabriella, bebizonyította számomra, hogy ha a megfelelő emberek inspirálnak, és segítik jó irányba formálni az életemet, azáltal olyan lehetőségek nyílhatnak meg számomra, amelyekről addig még csak nem is hallottam. A siker kulcsa lehet az őszinte és erős kapcsolatok kiépítése olyan emberekkel, akikre példaképként tekintünk.

Milyen kedves emlékedre gondolsz vissza szívesen az egyetemi éveidből?
 
Öt évet töltöttem a Corvinuson, és nem túlzás azt állítani, hogy ezek voltak eddigi életem legjobb évei. Hálás vagyok minden emlékért, amit ott szerezhettem. Minden Közgáz Aula buliért, amelyen részt vettem, a számtalan, kávézóbeli kávéért és sajtos meleg szendvicsért, a Kálvin térre tett sétákért a barátokkal, az utolsó pillanatban elkészített házi feladatokkal járó stresszért, minden, rossz jegy miatt ejtett könnycseppért, a kétségekért, hogy le fogok morzsolódni az egyetemről, a tanáraim bátorító szavaiért, minden alkalomért, amikor túlteljesítettem a saját elvárásaimat. Azért is hálás vagyok, hogy egy világjárvány közepén is sikeresen tudtam diplomázni. És azért, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akik teljesen mások, mint én – más nemzetiségűek-vallásúak, más szemszögből látják a világot, és akikkel remélem, hogy egy egész életen át barátok maradunk. Kijelenthetjük, hogy otthonra találtam a Corvinuson.
 
2021 

bce_alumni_Kaddoura_Masa_1-1.jpg

Interjú Kálmán Andreával

„A legalaposabb felkészülés sem garantálja a sikert”

 – Interjú Kálmán Andreával

Kálmán Andrea egykori kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóval beszélgettünk, aki a Budapesti Corvinus Egyetem kettős diploma programjának keretein belül a másodévét az angliai Nottingham Trent Universityn töltötte. Jelenleg Bécsben folytatja tanulmányait az Universität Wien egyetem angol nyelvű Communication Science szakán. Ezen kívül a White Elephant Media online marketing ügynökségnél dolgozik, junior account manager pozícióban. Csóti Adrienn és Hamza Gréta interjúja.

Miért a Budapesti Corvinus Egyetemre és a kommunikáció- és médiatudomány szakra esett a választásod? Miért döntöttél az angol nyelvű képzés mellett?

Meggyőződésem, hogy a Corvinus élen jár a társadalomtudományok területén, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy ide jelentkezem. Már az érettségi idején is egyértelmű volt számomra, hogy mindenképpen kommunikációval szeretnék foglalkozni a jövőben s mindezt angol nyelven. Úgy gondoltam és gondolom, hogy az angol nyelvű alapszak előnyt jelent a külföldi tanulmányok és a későbbi munkavállalás során.

Dolgoztál-e az egyetem alatt, és ha igen, milyen feladatokat vállaltál?

Az angliai tanulmányaim során az egyetem marketingrészlegén dolgoztam gyakornokként, jelenleg az NTU gyakornokaként tevékenykedem. A feladataim közé főleg különböző cikkek írása és korrektúraolvasás tartozik, valamint kutatásokat is végzek a versenytárs angliai egyetemekről. A White Elephantnál kulcsszó- és célközönség-kutatásokat végzek, ügyfelek Facebook- és AdWords-kampányait kezelem (felépítem, riportálom, optimalizálom), hírleveleket állítok össze, ezenkívül még ügyfél-prezentációkkal is foglalkozom.

Hű, micsoda lista. Fiatal korod ellenére már nagyon sok feladatkörben kipróbálhattad magad. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Széles körű gyakorlati tapasztalatot szereztem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan feletteseim voltak és vannak, akikre mentorokként tekinthetek. Megtanultam, hogy a legalaposabb tervezés sem garantálja a sikert, a célközönség mindig kicsit kiszámíthatatlan marad az online marketingkampányokban, ezért minden helyzetre fel kell készülni.

Mit gondolsz, milyen területeken lehet elhelyezkedni kommunikáció- és médiatudomány szakos végzettséggel? Véleményed szerint melyek azok a területek a munkaerőpiacon, amelyek szorosan összekapcsolódnak a kommunikációval?

Valahol mindig is a végzettség sokszínűsége vonzott, hogy nem skatulyáz be egyetlen pozícióba sem. A szakról többen fordultunk az online marketing és PR irányába, de olyanok is vannak, akik HR-pozíciót töltöttek be vagy európai projektekben vettek részt social media szakértőként. Természetesen újságíróként is el lehet helyezkedni a diplománkkal, akár külföldi lapoknál is. E területen helyezkedik el tehát a marketing, az online marketing, a PR mindenképpen, bizonyos fokig a HR és az újságírás, a nemzetközi cégek is egyre gyakrabban alkalmaznak kommunikációs szakértőket, amikor tárgyalásokról vagy kríziskommunikációról van szó.

Milyen a jó kommunikációs szakember? Milyen attribútumokat társítanál hozzá?

Manapság mindenki szereti beleírni az önéletrajzába, hogy „kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezem”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyedén megtalálja a hangot bármilyen típusú személlyel. Véleményem szerint, a jó kommunikációs szakember ismeri a saját területét (legyen az civil célközönség, a cégen belüli dolgozók vagy nemzetközi partnerek) és képes alkalmazkodni a technológia előidézte rohamos változásokhoz, ami folyamatosan alakítja kommunikációnkat. Nem ragad le a régi, eddig jól bevált, de unalmas megoldásoknál, hanem mer újítani, kérdezni és formabontó lenni.

Az online marketing a kommunikáció és meggyőzés egyvelege. Hogyan kommunikálom az ügyfél számára a jelenlegi akciót, milyen vizuális eszközöket használok, milyen szövegeket írok hozzá (milyen pszichológiai fordulatokat vetek be), milyen célközönségeknek küldöm ki az adott hirdetést. Mindezen döntések meghozatalához elengedhetetlen, hogy valaki jártas legyen a kommunikáció területén.

Milyen tanáccsal tudnál szolgálni a frissen végzett hallgatóknak?

A tanácsom annyi, hogy találják meg, ami leginkább érdekli őket a kommunikáció és média területén belül, és orientálódjanak afelé még az egyetemi éveik során.

Interjú Mándi Ferenccel

„Érdemes erőfeszítést tenni, és igazán megélni az egyetemi éveket” – interjú Mándi Ferenc alumnusunkkal

 
Fotósként kezdte szakmai útját, azonban egy apró véletlennek köszönhetően mára egy másik műfajra tekint igazi szerelmeként: a filmkészítésre. Legújabb tervei szerint fiatalokat és kezdőket fog fotózásra és filmezésre oktatni – nagy lelkesedéssel és odaadással. Szokolyi Alexandra beszélgetése Mándi Ferenccel a BCE KommAlumni-projekt keretében.

Nemcsak fényképészettel foglalkozol, hanem a filmezéssel is. Hogyan szerettél bele a szakmába?
 
Eleinte a fényképészet volt fókuszban, de egyre inkább háttérbe szorul, és mostanában inkább a filmezésen van a hangsúly. Klasszikus történet: otthon volt egy nagyon egyszerű, kompakt fényképezőgép, és azzal elkezdtem játszani, próbálgatni. Véletlenül átforgattam a tárcsát a kis kamera ikonra, és rájöttem, hogy úgy tudok vele videót felvenni. Nyilván semmi beállítás, egyszerű videófelvétel, de én akkor nagyon megörültem neki. Akkor jött a gondolat, hogy lehet, ez sokkal jobban tetszene, mint a fotózás. Alapvetően nagyon zenecentrikus vagyok, és felismertem, hogy amit addig szerettem, a képalkotás és a zene a videónál ér össze. Kezdetben párhuzamosan futott egymás mellett a fotózás és a videózás. Akkoriban inkább fotózásra érkeztek alkalmi megkeresések, néhány fizetős munka vagy barátok részére. Egy idő után azonban a videózás vált fontosabbá. Ha mostanában felkérnek fotózásra, az mindig jólesik, mert szívesen csinálom, de a munka és szerelemprojekt… az a filmezés.
 
Egy évig demonstrátorként is dolgoztál az egyetemünkön. Mesélnél erről kicsit?
 
Nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megtanuljak csapatjátékosként dolgozni. Fel kellett osztani a teendőket, különben egyedül nem tudtuk volna azokat elvégezni. Az én feladatom volt a fotózás, a grafikai munkák, a képszerkesztés, a videózás – minden, ami ilyen jellegű. Volt, amikor magamtól csináltam új dolgokat az intézet részére, amit mindig értékeltek. Ezáltal lehetőségem volt gyakorolni és megmutatni sok embernek a munkáimat.
 
Mire vagy a legbüszkébb?
 
Amire igazán büszke vagyok, azok a filmes projektjeink. Ezek abszolút szerelemprojektek. Több kisjátékfilmet is forgattunk, viszont messze a legtöbbet egy mindössze 24 perces filmmel dolgoztuk. Magunkhoz képest is, és ahhoz képest is, hogy nulla költségvetésből készült el a Közösségi magány című film. Ehhez mérve egészen nagy kaliberű produkciót sikerült véghez vinnünk, amit végül moziban mutattunk be. Emlékszem, eleinte azt beszéltük a többi alkotóval, hogy: „Oké, de ki fogja ezt megnézni? Foglaljunk egy kocsmát? Vagy egy termet vetítővászonnal? Hány főre? Húsz? De jön el megnézni? Anyukám, apukám… de ki lesz a többi 18?” Ehhez képest valódi mozis premierrel zárult a projekt, ráadásul a filmet kétszer kellett vetíteni, mert megtelt a 120 fős terem. Ez nagyon meghatározó élmény volt számomra az egyetemi időszakból.
 
Milyen terveid vannak a szakmai életedben?
 
Barátok, ismerősök unszolására beadtam a derekam, és elkezdek oktatni. Fiatalokat vagy kezdőket filmezésre és fotózásra. A Corvinuson tartottam demonstrátorként néhány órát, és imádtam. Egy nyári táborban is vittem egy videós csoportot, azt is élveztem. Szeretem az oktatást, viszont sokáig úgy gondoltam (és még a mai napig is), hogy nagyon sokat kell tanulnom nekem is, és még bőven van mit letenni az asztalra ahhoz, hogy oktassak. A barátaim győztek meg arról, hogy nem feltétlenül kell mesternek lenni valamiben ahhoz, hogy segíteni tudjak kezdőknek és azoknak, akik még csak ismerkednek ezzel a világgal. Inkább az a fontos, hogy odaadó és lelkiismeretes legyek. És úgy érzem, hogy ez abszolút megy.
 
Mit adott neked a Corvinus?
 
Egy csoporttársam (akivel egyébként több filmet is közösen készítettünk) mondta, hogy az egyetem annyit tud adni neked, amennyit kiveszel belőle. Nagyon szerettem az ottani közeget, barátokat szereztem, szociális hálót építettem, és szakmailag is hasznos volt. Sok olyan emberrel ismerkedtem meg a Kommunikáció- és médiatudomány szakon, akikkel azóta többször együtt dolgoztam. De különleges helyzetekben is segítenek a corvinusos ismeretségek. Amikor egy reklámfilmet forgattunk egy cégnek, szükségünk volt egy bizonyos kellékre, egy nagyon ritka dologra. Hála a corvinusos kapcsolataimnak, tudtam, kitől tudok segítséget kérni.
 
Megkérdezhetem, mi volt az a ritka kellék?
 
A Vissza a jövőbe című filmből az autó. Ez annyira ritka modell, hogy Magyarországon csak egy vagy két darab van belőle, ami nemcsak típusában azonos az eredetivel, hanem a műszerek is úgy vannak beszerelve, mint a filmbéliben. Emlékeztem, hogy a szakomon volt valaki, aki talán tudna segíteni, és két corvinusos kontakton keresztül el is jutottam hozzá.
 
Mit tanácsolnál a mostani corvinusosoknak?
 
Azt, hogy vegyenek ki minél többet az egyetemből, még akkor is, ha ez néha szembemegy a kényelemmel. Érdemes erőfeszítéseket tenni és igazán megélni az egyetemi éveket. Találják meg azt a közeget, amelyben a legjobban érzik magukat, és abban vegyenek részt aktívan. Ezenfelül pedig bárki bármivel akar foglalkozni majd később, mindenképpen kezdje el az egyetem alatt. Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy „nekem most az a dolgom, hogy egyetemre járjak, majd diploma után nézelődöm”. Már az első évtől kezdve érdemes elindulni az úton, hogy mire meglesz a diploma, legyen tapasztalata az embernek. Ez a későbbiekben közel behozhatatlan előnyt jelent majd.

2021

bce_alumni_mandi_ferenc_profil.jpg

Interjú Rácz Dominikával

„Inspiráló és elismert oktatóktól tanulhattam”  – interjú Rácz Dominika alumnánkkal


Önmagában nem elég a corvinusos diploma, de a munkára jelentkezés során előnyt jelent. Fontos a jó gyakorlati hely kiválasztása, de az sem baj, ha az ember minél több élményt és tapasztalatot gyűjtve választ irányt. Tippek és trükkök volt hallgatónktól, Rácz Dominikától.
Egy egyetemi kurzus hatására hozta meg végleges döntését: nem mond le a vágyott foglalkozásról, amelyben a kommunikáció és a borok világa metszi egymást. Hosszasan bújta azokat az álláshirdetéseket, amelyek a számára igazi álommunkát kínálták volna. Végül megtalálta, amit keresett: alig egy hónap leforgása alatt a fővárosból Badacsonyban találta magát, a Laposa Birtok új kommunikációs és marketingmenedzsereként. Szokolyi Alexandra interjúja Rácz Dominikával a BCE KommAlumni-projekt keretében.


A borászati szektorban akartál kezdetektől fogva elhelyezkedni?
Mindig is nagyon érdekelt a borok világa, de sokáig nem merült fel bennem, hogy ezen a területen helyezkedjek el, így nem mondanám tudatosnak a folyamatot, legalábbis a kezdetekben. Az alapképzés alatt a Borsodi Sörgyárnál dolgoztam gyakornokként, de nem annyira éreztem magaménak azt a közeget, a sör helyett a borok felé húzott a szívem. A komoly fordulatot Veszelszki Ágnes tanárnő Borkommunikáció kurzusa jelentette, amiért örökké hálás leszek neki, ahol a meghívott vendégelőadók által is szakmai szemmel pillanthattam bele ebbe a szektorba, és most már biztosan tudom, hogy ott pecsételődött meg a sorsom.

Hogyan kerültél a Laposa Birtokhoz?
A mesterszak elvégzése után céltudatosan kerestem a „boros” állásokat. Annyira érdekelt ez a terület, hogy még borboltok eladói pozícióit is megpályáztam. Folyamatosan bújtam a borászatok oldalait és az állásportálokat borászathoz kapcsolódó álláslehetőségek után kutatva, de sajnos csak olyan jellegű nyitott pozíciókat találtam, amihez alapfeltétel volt a szőlész-borász végzettség. Nem adtam fel az álmomat, de végül egy leginkább startup-állásokat hirdető oldalon kezdtem keresgélni, ahol szinte alig hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy marketinges munkatársat keresnek a Laposa Birtokon badacsonyi munkavégzéssel. Egyből jelentkeztem, bele sem gondolva abba, hogy az addigi életemet szinte szögre kell akasztanom. A kiválasztási folyamat utolsó fordulóiban jövőbeli főnököm, Laposa Zsófia sem volt teljesen biztos benne, hogy tényleg komolyak a szándékaim, és valóban szeretnék Badacsonyba költözni, de szerencsére sikerült meggyőznöm, így a végső döntés után néhány nappal már költöztem is.

Mennyire határozza meg az egyetemi évek alatt vállalt gyakornoki pozíció a későbbi főállást?
Amennyiben valaki már a kezdetektől fogva biztos benne, hogy mivel szeretne foglalkozni, akkor biztosan nem jelent hátrányt már a gyakornoki éveket is hasonló területen eltölteni. Sőt, ez nyilvánvalóan előnyt jelent a későbbi pályázatok során. Ám ha valaki nem biztos abban, hogy mit szeretne csinálni, bátran próbálja ki magát több területen, hiszen mindenhol lehet értékes tapasztalatokat szerezni, és időközben biztosan megtalálja azt a szakmát, amiben örömét leli.

Mennyire számított előnynek a corvinusos végzettséged?
Nyilvánvalóan pozitívum volt, hogy az önéletrajzomban a tanulmányoknál a Budapesti Corvinus Egyetem szerepelt, hiszen a szakmabeliek körében köztudott, hogy egyetemünk mindig előkelő helyet foglal el a felsőoktatási rangsorokban. Önmagában azonban nem gondolom, hogy ez alapján már el lehet könyvelni egy pályázó sikerét. Ami biztosan előnyt jelent, és nem volt ez máshogy nálam sem, ha a felvételi folyamat során is bizonyítjuk a tanulmányaink során megszerezett tudásunkat, rátermettségünket.

Rendelkezel a corvinusos diplomádon kívül más képesítésekkel is?
2019-ben elvégeztem egy egyéves szőlész-borász OKJ képzést, aminek köszönhetően ma már átlátom a szőlőtermesztés és a borkészítés főbb folyamatait. Ez nagyon megkönnyíti a munkámat, hiszen értem a birtok működését: tudom, mi történik épp a szőlőterületeken, és milyen munkák zajlanak a pincében. Szerintem ez elengedhetetlen a hiteles és érdekes tartalomgyártáshoz. Emellett tavaly elkezdtem WSET (Wine and Spirit Education Trust) tanulmányaimat is, amelyek során a világ borvidékei, borfajtái és a tudatos, értő borkóstolás kerülnek a középpontba. A járványhelyzet sajnos átrendezte a terveimet, de addig is otthon próbálom magam a lehetőségek szerint képezni.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szeretnék többet tanulni, tudást szerezni a külföldi borvidékekről, tanulmányi utakon, expókon és rendezvényeken részt venni, hogy jobban megismerkedjek a külföldi trendekkel, illetve szeretném tovább mélyíteni a tudásom a szőlőtermesztés és borkészítés területén is – legfőképpen a gyakorlatban.

Az alapszak után a mesterszakos diplomádat is a Corvinus kommunikáció- és médiatudományi képzésén végezted. Miért döntöttél úgy az alapszak után, hogy a mesterszakon is itt folytatod a tanulmányaidat?
A kommunikáció és média tudománya rendkívül sokrétű: mindig aktuális és sokszínű témákkal találkoztam már az alapszakon is, ahol biztos elméleti alaptudással és egyedi szemléletmóddal is gazdagodhattam. Mivel a politikai kommunikáció specializáció nagyon érdekelt, és az alapszakkal is nagyon jó tapasztalataim voltak, így nem volt kérdés, hogy a mesterszakot is a „kommédián” szeretném elvégezni. Szerencsére nem csalódtam. A mesterszakon sokkal inkább a gyakorlati aspektus került előtérbe: az izgalmas órai viták, projektfeladatok és csoportos munkák során is olyan képességekkel gazdagodtam, amelyeket a mindennapi munkám során is alkalmazni tudok. Olyan inspiráló és elismert oktatóktól tanulhattam, akik végig partnerként kezeltek, és akikhez bármikor bizalommal fordulhattam.

Mit tanácsolnál a mostani corvinusosoknak?

Ne legyenek túlságosan szigorú elvárásaik magukkal szemben. Élvezzék ki az egyetemi évek minden pillanatát, hiszen életük egyik legmeghatározóbb időszaka ez. Tűzzenek ki álmokat, de ne kényszerítsék magukat az elköteleződésre. Annyi érdekes dolgot van lehetőségük most tanulni, hogy ha nyitott szemmel járnak, biztosan megtalálja őket a saját útjuk, ahogyan engem is megtalált.


bce_alumni_Rácz-Dominika_01.jpg

Interjú Szűcs Péterrel

„A kedvesség – amellett, hogy kifizetődő – alapvető emberi érték” – interjú Szűcs Péter alumnusunkkal

Szűcs Péter, egyetemünk Kommunikáció- és médiatudomány szakos alumnusa változatos szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Korábban a Café PR csoportvezetőjeként tevékenykedett, jelenleg pedig a Magyarországi Református Egyház tartalomfejlesztési szakreferenseként dolgozik. Interjúnkban elárulta, milyen tapasztalatokat és tanulságokat vitt magával a Budapesti Corvinus Egyetemről. – Az interjút Szántó Szabina Petra készítette a demonstrátori Alumni-projekt keretében.

Milyen eredményeidre vagy kiemelten büszke?
 
A Corvinusra mesterképzésre jártam, 2012 szeptemberében kezdtem. Ezzel párhuzamosan először gyakornokként, majd folyamatosan fejlődve asszisztensként, junior és szenior menedzserként, végül csoportvezetőként segítettem a Café PR (ma FleishmanHillard Café) munkáját. Mindeközben nyertünk nemzetközi és hazai kommunikációs versenyeket, csináltunk verses mesekönyvet az IT-szektorról Varró Danival, sőt egyszer még az internetet is felrobbantottuk az egyik ügyfelem születésnapjával.
 
Számos szép emlékem kötődik a Caféhoz, de a legfontosabb talán az, hogy Balaton Anitában, Fadgyas Gáborban, Nagy Tamásban, Szigeti Györgyiben és Teremi Balázsban érzékeny, kedves, odaadó, intelligens, felkészült, széles látókörű vezetőket és mentorokat ismertem meg. Olyan embereket, akik csapataikkal a világon bárhol megállnák a helyüket. Nagy élmény és lehetőség volt tőlük tanulni. Főleg úgy, hogy amikor odakerültem, nemhogy egy sajtóközleményt, de talán még egy Facebook-posztot sem tudtam igazán jól megírni.
 
Milyen célokat tűztél ki magad elé?
 
Bár hihetetlen szakmai műhely a Café, szerettem volna körülnézni máshol is. Így kerültem a Magyarországi Református Egyházhoz tartalomfejlesztési szakreferensként 2018-ban. Elsősorban az országos kommunikációs kampányokért felelek; első, komolyabb megbízásom az egyház központi portálrendszere, a reformatus.hu teljes technológiai megújítása volt. Jelenleg – egyelőre 2021 január-februárjában – megbízott kommunikációs vezetőként irányítom a Zsinati Hivatal Kommunikációs Szolgálatát. Feleségemmel, Eszterrel idénre várjuk első gyermekünket, így azt, hogy a jövő mit hoz, nem tudom még. (nevet) Mindenesetre elég sok mindenre nyitott vagyok.
 
Mit vittél magaddal a corvinusos Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakról, ami hasznodra vált?
 
Ahhoz, hogy valaki megállja a helyét a munkaerőpiacon, nem feltétlenül kell egyetemre járnia. A „papír” önmagában nem ad semmit. Az egyetem inkább lehetőség és idő arra, hogy olvass, érdekes emberekkel beszélgess, szélesítsd a látókörödet. Plusz három vagy öt év arra, hogy figyeld magad olyan szemmel: mit is akarsz a világtól, a jövőbeni munkahelyedtől. Az én időmben a Corvinuson még a korábbi amerikai magyar lobbi vezetőjénél is fel tudtunk venni kurzust. Egészen elképesztő volt! Emlékszem egy decemberi óránkra, ahova besétált az oktatónk apósa, a Pentagon magas rangú munkatársa. Hihetetlen volt látni, mennyi mindenhez hozzáfértünk egyszerű egyetemistaként. Nem is beszélve a projektekről. Olyan ajtók nyíltak meg előttünk teljes természetességgel – ha azt mondtuk, hogy a Corvinusról jöttünk egy projekt miatt –, amilyenek később nem vagy sokkal nehezebben engedtek volna át. Az sem volt persze elhanyagolható, hogy a tanáraim segítettek megérteni: az alázat nem gyengeség, az önismeret nem fölösleges, és a kedvesség – amellett, hogy kifizetődő – alapvető emberi érték. Ezek nélkül nem sokra vittem volna, azt hiszem.
 
Melyik egyetemi élményed a legemlékezetesebb?
 
Kovács Lajos tanár úr órájára kellett forgatnunk egy filmet egy sörkészítő cégnek. Egyetemi projekt volt, de komolyan vettük a feladatot, többé-kevésbé… A koncepció szerint a film egy medvéről szólt, aki tiltakozott a téli álom ellen, és inkább mézes sört kortyolgatott volna a zimankóban, ahelyett, hogy a barlangja mélyén alszik. Nagy élmény volt medvekosztümben végigparádézni fél Budapestet. (nevet)
 
2021 

bce_alumni_Szűcs_Péter_1-1.jpg

Interjú Tóth Hajnalkával

„Láttatni kell magadat, tudatni az emberekkel, milyen képességeid és képzettségeid vannak”  – interjú Tóth Hajnalka alumnával


Részben nyelvismeretének és rátermettségének köszönheti azt, hogy mára az MTVA angol nyelvű híradójában tájékoztat minket a legfrissebb hírekről minden este. Fontosnak tartotta, hogy a munka és a tanulmányok egymással összhangban legyenek, ezért is választotta a Budapesti Corvinus Egyetemet. Egyetemünk évnyitóinak és TDK-versenyeinek rendszeres, kétnyelvű felkonferálója, de a köztársasági elnök kérésére is tartott már nyitóbeszédet. Szokolyi Alexandra interjúja Tóth Hajnalkával a BCE KommAlumni-projekt keretében.
 
A kommunikációt végzettek egyik klasszikus álma az, hogy televíziónál helyezkedjenek el tanulmányaik után. Mikor döntötted el, hogy ebben a szakmában szeretnél dolgozni?
 
Az én helyzetem kivételesnek számít ez esetben, ugyanis még a BA-tanulmányaim alatt engem talált meg ez a munka. Alapvetően az angoltudásom miatt kerestek meg, mert anyanyelvű angoltudással rendelkező műsorvezetőket kerestek a késő esti, angol nyelvű híradóba, ami akkor indult el, 2015. március 15-én. Az angoltudásomon kívül látták, hogy a tanulmányaim miatt is alkalmas lennék a pozícióra. A Corvinuson volt újságírással foglalkozó kurzusom, azonban mielőtt megkezdtük a közös munkát a televízióval, kaptunk egy elég komoly, hetekig tartó gyorstalpalót újságírásból, élőzésből, hírírásból, vágásból. Közrejátszott az egyetemi hátterem is, de azért ez nagyobb részben szerencse volt.
 
Említetted, hogy anyanyelvi szinten beszéled az angolt. Minek köszönhető ez?
 
Olyan szerencsés helyzetem volt, hogy a gyermekkoromban nyolc évet az Egyesült Államokban töltöttem, és az ott szerzett nyelvtudást a későbbiekben tovább is tudtam fejleszteni. 12 éves voltam, amikor hazajöttünk, akkor még gyermeki szókinccsel, egyszerű nyelvhasználattal rendelkeztem. Utólag hálás vagyok magamnak azért, mert folytattam az angol nyelven való olvasást. Ahogy nőttem fel, egyre nehezebb szövegeket olvastam, egyre bonyolultabb nyelvezettel. Így sikerült szinten tartanom, majd fokozatosan fejlesztenem a tudásomat anyanyelvi szintre. A mai napig nagyon sok hírt kell fogyasztanom angol nyelven. Több orgánumból, többféle formátumban, mivel a hírműfajnak angol nyelven is megvannak a maga speciális kifejezései, szófordulatai, amelyeket nap mint nap használnak.
 
Hogyan kell elképzelni egy sűrűbb munkanapodat és egy „lazábbat”?
 
Az angol nyelvű híradó 23:20-kor kezdődik, 10 perc hosszúságú, ami azt jelenti, hogy nekem nem olyan intenzív egy napom, mint egy magyar híradóban dolgozó riporternek vagy műsorvezetőnek. Az én feladatom fix, napi 10 percnyi anyagot kell előállítani, így aztán rövidebb egy műszak. Este megyek be a szerkesztőségbe előkészíteni a riportokat. A saját felkonferáló szövegeimet is én írom meg, illetve általában a feliratok nagy részét is, de legalábbis minden esetben ellenőrzöm azokat. Ha úgy látom, hogy minden elkészült, akkor el kell mennem a stylistokhoz, ahol ruhát kapok, a fodrászok és sminkesek előkészítenek az adásra. Ekkor még egyszer átolvasom hangosan a teljes adásban elhangzó szövegeket. Ekkor azt nézem, hogy jól jön-e ki a ritmusa egy mondatnak, vagy ha eszembe jut egy szebb kifejezés, akkor korrigálom. Ezek után következik az élő adás. Általában éjfél előtt nem sokkal végzek a munkahelyemen. Azonban van egy még változatosabb része is a munkának, például ha az EU-ban valami nagy esemény zajlik, akkor előfordul, hogy behívnak készenlétbe arra az esetre, ha például franciáról kell fordítani valamit. Ha az ember tényleg szereti a változatos munkát, akkor mindenképpen érdemes kommunikálni arról, hogy mihez ért, és akkor plusz kihívások is jönnek a mindennapi feladatokon kívül.

Mit tanácsolnál azoknak, akik a Tiédhez hasonló pályát szeretnének követni a jövőben?
 
Egyrészről érdemes CV-ket küldeni olyan helyekre is, ahol nem feltétlenül gondolná az ember, hogy várják. Másrészről a kapcsolatok nagyon fontosak. A Magyar Televíziónak például nincs gyakornoki programja a szó hétköznapi értelmében, de érdemes – mondjuk – telefonon kapcsolatba lépni a televízióval. Bátran, rámenősen. Egyetemista kollégáknál figyeltem meg, hogy alábbhagyott a lelkesedésük már házon belül, mivel sokszor „nyomni kell” magadat, de nem a szó negatív értelmében. Sokkal inkább úgy értem, hogy láttatni kell magadat, tudatni az emberekkel, milyen képességeid és képzettséged van. Fontos, hogy a nevet tudják archoz kötni, mert előfordulhat, hogy majd egyszer néhány hónap múlva, amikor egy új pozícióra keresnek valakit, te fogsz eszükbe jutni. Ugyanez érvényesül munkahelyen belül: tudták rólam a szűk munkaegységemben, hogy jól tudok franciául, és ez eljutott a hírigazgató fülébe. Így amikor 2015 őszén a párizsi terrortámadás történt, engem bíztak meg azzal, hogy egy hétre kimenjek és élőzzek Párizsból, váltva a már kint lévő kollégát.
 
Ha ki kellene emelned valamit, ami a legnagyobb kihívás volt az eddigi szakmai pályafutásod során, akkor mi lenne az?
 
Amikor robbantás volt a Teréz körúton, és éppen a városban voltam abban az időben: azonnal felhívtam a főnökömet azzal, hogy most hallottam, mi történt, és ha kell, rögtön a helyszínre tudok menni. Mondta: „rendben, ott találkozunk”. Értesítette az operatőrt, hozták a kamerát, amivel az élőket szoktuk közvetíteni. Sokáig mi voltunk az egyetlen televízió, amelynek a stábja kint volt a helyszínen, mivel más televíziók nem voltak a váratlan helyzetre felkészülve. Ezt követően megérkezett az éjszakás riporter is, aki egy másik kameraállásból is tudta mutatni az eseményeket. Aznap éjszakába nyúlóan dolgoztunk, de nagyon büszke voltam, mivel szakmailag profin sikerült lefedni az eseményt.
 
Mik a terveid a jövőre nézve?
 
Korábban lehetőségem volt a Corvinus évnyitóját és TDK-s versenyeket is konferálni magyar és angol nyelven, illetve a köztársasági elnök is felkért egy rendezvényen műsorvezetésre. Gyakran érkeznek most is megkeresések többnyelvű konferálások lebonyolítására, így néhány éve indítottam egy saját vállalkozást. A jövőben ezt építem. Jelenleg nagyobb szakmai „falatokra” nem vágyom, ugyanis a férjemmel babát várunk. Egyelőre elég számomra az, ha kiszámítható és normál ütemű a munka, amit végzek.
 
Hogyan gondolsz vissza a Corvinuson töltött éveidre?
 
A Corvinus kommunikáció- és médiatudomány szakát elsősorban azért választottam, mert úgy éreztem, hogy kihívásként fog szolgálni, sok órát tudok látogatni és azokon aktívan részt tudok venni (így is lett), sőt még munkát is tudtam mellette vállalni. Az egyetemen töltött napokat visszaidézve Bokor Tamás tanár úr órái nagyon kedves emlékek számomra. Mindig nagyon aktuális dolgokkal tudta megspékelni az órákat, kifejezetten szerettem az előadásait.
 
Mit üzennél a mostani corvinusos diákoknak?
 
Még most vállaljanak olyan gyakornoki pozíciókat, amelyeket később nem engedhetnek meg maguknak, akár anyagi megfontolásból, akár az időbeosztásuk miatt. Próbáljanak ki minél több helyet, nézzék meg, hogy tetszik-e nekik az a világ, szakma, terület a gyakorlatban. Ez egyrészről óriási kapcsolati tőkeként szolgálhat a jövőben, másrészről így könnyebben lehet látni azt, miért érdemes küzdeni, mivel szeretnénk hosszabb távon foglalkozni.
 
2021

A Corvinus évnyitóján (MÜPA) a fotót Földházi Árpád készítette (www.arpadfoldhazi.com/). 

bce_alumni_tóth-hajnalka-2.jpg

Interjú Tóth Lilivel

„Amikor jó, akkor egészen csodálatos tud lenni” – interjú Tóth Lili alumnánkkal


Tóth Lili nagy szeretettel gondol vissza oktatóira és a tanulmányaira. Állítja, hogy nyitottságát az emberek felé részben az egyetemen eltöltött éveknek köszönheti. Nagyon fiatalon, 24 évesen alapított a férjével saját borászatot, amelynek a kínálata folyamatosan bővül. A koronavírus-járvány miatt több tervüket félre kellett tenniük, azonban továbbra sem csüggednek: az általuk nyújtott szolgáltatások körét bővítik dűlőtúrákkal és kóstolócsomagokkal. Az interjút Szokolyi Alexandra készítette a BCE KommAlumni-projekt keretében.

Saját borászatot alapítottál, nagyon fiatalon. Foglalkozott már valaki a családodból hasonlóval, vagy teljesen saját volt az ötlet? 
Teljesen saját ötlet volt, tehát se nekem, sem a férjemnek nem volt előzetesen közünk a borászkodáshoz. Budapesten éltünk, a férjem kertészmérnökként és növényorvosként végzett, én pedig a kommunikációs alapszak után a marketing mesterszakot végeztem el a Corvinuson. A férjem diplomája miatt biztosak voltunk abban, hogy vidékre szeretnénk költözni, de egyáltalán nem szabtunk határt annak, hogy az ország melyik területére, mivel a férjem pécsi, én pedig miskolci vagyok. Egyszer hazajöttünk hétvégére a szüleimhez, és elmentünk Mádra ebédelni, ami a Tokaji borvidék része. Teljesen véletlenül összeismerkedtünk az étteremben egy úrral, akinek saját borászata van, és a beszélgetés végére munkát ajánlott mindkettőnknek. A férjemet, Balázst növényorvosként és szőlészként szerette volna alkalmazni, engem pedig a cégcsoport teljes körű marketingjének felelőseként. Nekem akkor még az utolsó félévem hátravolt a mesterszakból, de úgy gondoltuk, hogy ez egy isteni jel. Így azonnal elköltöztünk Pestről Szerencsre, ami szintén itt van a borvidéken. Ha az ember egy borvidékre kerül, és szőlő között van egész nap, egy idő után olthatatlan vágyat kezd az iránt érezni, neki is legyen saját szőlője. Így néhány hónap múlva meg is vettük a saját szőlőnket, ez pedig hozta később magával azt, hogy mi is szeretnénk saját terméket előállítani. Bort és pezsgőt terveztünk eredetileg, valamint a vidéki élettel együtt járó pozitív dolgokat is szerettük volna hasznosítani, mint a saját veteményes és a gyümölcs, illetve az ebből saját termékek. Jelenleg másfél hektár szőlőnk van, és már a harmadik évjáratunkat készítjük el. 24 éves voltam, amikor megtettük az első lépéseket.

Honnan jött a márka elnevezése?
Balázs vezetékneve Gilbert, és arra gondoltunk, hogy ez milyen jó név lenne a márkának. Nemzetközi szinten is eladható, mindemellett ritka név. Azonban ez túlságosan komoly volt hozzánk, nem adta vissza a mi víziónkat. Hiszen nem a klasszikus értelemben vett borászat szeretnénk lenni, hanem a fiatalok számára is elérhető és kedvelt kategóriát szeretnénk megcélozni. Pécsen Balázsnak volt egy szamócaültetvénye a saját kertjükben, erről írta a diplomamunkáját, és az egyik barátja mondta neki, hogy a strawberry és a Gilbert együtt tulajdonképpen Gilberry. A mai napig azt tervezzük, hogy a bogyós gyümölcsökre is nagy hangsúlyt fektetünk a későbbiekben, ráadásul a szőlő is valójában bogyós gyümölcs. Így végül Gilberries and Wine lett a borászat neve.

Milyen jó tanácsokkal látnád el azokat, akik saját vállalkozást szeretnének?
Ne ijedjenek meg, mert igenis vannak szörnyű napok, amikor azt érzed, hogy az egészet hagyod inkább, mert könnyebb lenne igazából bárhol máshol elhelyezkedni és dolgozni. Olyan helyen, ahol ha vége a munkaidőnek, akkor hazamész, és ennyi. Itt vannak hosszabb és rövidebb napok, de ez tulajdonképpen folyamatos munka. Vannak nehéz napok, de mindig jön egy újabb nap. Minket például nagyon köt az időjárás és az, hogy milyen évszak van. Előfordul, hogy aznapra eltervezel valamilyen munkát, de például az eső miatt nem tudod megcsinálni, és úgy érzed, hogy az egész nap kárba veszett. A tanácsom az, hogy tartsák szem előtt, hogy mindig van egy nap, ami jobb lesz, és a rosszak nem tartanak örökké. Próbáljanak meg elvonatkoztatni attól, hogy nehezebb időszakok is vannak – mert vannak. Viszont amikor jó, akkor egészen csodálatos tud lenni.
 
Említetted, hogy nem csak borral szeretnétek foglalkozni a későbbiekben. Mesélnél erről bővebben?
 
Az volt az eredeti terv, hogy gyümölcsöt és zöldséget termesszünk, és azokból állítsunk elő feldolgozás útján terméket, például zöldségkrémeket. Elvégeztem egy sajttanfolyamot, hiszen azt is jól lehet a borral párosítani. A gyümölcsöket szintén könnyen fel lehet dolgozni, majd árusítani. A sajtról továbbra sem tettünk le, viszont most pihenőpályára tettük. Eddig volt két száraz borunk, egy acéltartályos és egy fahordós, mostanra kiegészült egy késői szüretelésű édes borral. Volt egy évjáratnyi félédes borunk, illetve most már narancsbor pét-natot is készítettünk, ami egy természetes erjesztéssel létrehozott pezsgő. Újabb termékeket szeretnénk létrehozni, de folyamatosan keressük azt, miben van még potenciál. Mindemellett lehetőség van nálunk dűlőtúrázni, ami azt jelenti, hogy különböző csomagokat ajánlunk ki, ahol a megkóstolt borok mennyisége és a túra hossza változik. Nemrég döntöttük el, hogy egyelőre a szolgáltatásra helyezzük a hangsúlyt.

Hogyan gondolsz vissza a corvinusos tanulmányaidra, mit adott neked az egyetem?
 
Az alapszakot angolul végeztem, ahol 16-an voltunk, és 7-en ebből külföldiek voltak. Alapvetően is toleránsnak és emberközpontúnak tartom magamat, de azt gondolom, hogy ami nyitottság kialakult bennem az emberek felé, az részben a nemzetközi csoportnak köszönhető. A másik dolog, hogy mindenféle csapatban megtanultam dolgozni, megtudtam, mi az én szerepem egy csoporton belül. Mindig nagy szeretettel gondolok vissza mind az alapszakos, mind a mesterszakos tanáraimra. Különösen a konzulensemre, aki sokszor segített irányt mutatni: a mai napig szoktunk beszélni a vállalkozás kapcsán, például ha ötletelés zajlik a borcímkékkel kapcsolatban.

Az alap- és a mesterszakot is a Corvinuson végezted. Miért döntöttél így?
Ez számomra nem is volt kérdés. Megtaláltam ott azt, amivel úgy gondoltam, hogyha párosítom az alapdiplomámat, hasznos kombináció lesz. Továbbá nagyon jó élményeim voltak az oktatókkal, és nem éreztem azt, hogy innen el kellene mennem egy jobb helyet keresni, mert megtaláltam a Corvinuson mindent.
 
2021 

bce_alumni_tóth-lili-2.jpg

Interjú Ujvári Pannával

„Az egyetem nyitotta ki számomra a tömegkommunikáció hatalmával kapcsolatos gondolkodást” – interjú Ujvári Panna alumnánkkal


Intézményünk volt hallgatójával, Ujvári Pannával beszélgettünk, aki eredeti terveivel szemben, végül a nonprofit és a fundraising kommunikáció területén helyezkedett el. Mesélt a kezdetekről, az elhelyezkedés nehézségeiről és a Corvinuson elsajátított tudásáról. – Az interjút Szántó Szabina Petra készítette a demonstrátori Alumni-projektben.

Milyen eredményeidre vagy kiemelten büszke? 
Az egyetem alatt elvégeztem egy riporteriskolát is. Riporter, újságíró akartam lenni, mert szerettem volna a hétköznapi emberek történeteit bemutatni. Aztán harmadévesként dolgoztam is az egyik nagy kereskedelmi tévénél, de kivetett magából a közeg. Tudtam, hogy valahol el kell kezdeni és felküzdeni magam a ranglétrán, de azt éreztem, hogy azzal a szellemiséggel és attitűddel, amivel ott találkoztam, nem tudok hosszú távon megbékélni. Mesterszakon más irányba mentem el a munkaerőpiacon, és nagy szerencsémre rátaláltam a Kompánia Alapítványra: a szervezet tanodájában akkor még egyetemistaként tartottam médiaklubot hátrányos helyzetű gyerekeknek. Itt indult el a „civilkedésem”. Telt-múlt az idő, és sokféle pozíció és feladat után kikristályosodott, hogy leginkább a kommunikáció és az adománygyűjtés területén tudok segíteni a szervezetnek – itt a legnagyobb a hozzáadott értékem. Büszke vagyok rá, hogy elég fiatalon, 25 évesen a NIOK Alapítvány kommunikációs vezetője lettem – ahol nagyon sokat tanultam –, és arra is, hogy mostanra több tucat nonprofit szervezet adománygyűjtési stratégiáját, kampányait és kommunikációját segíthettem tanácsadóként. Életem eddigi egyik legnagyobb szerelemprojektje a Giving Tuesday, vagyis az Adakozó Kedd mozgalom és kampány volt, amelynek hazai vezetője lett a NIOK Alapítvány. Ennek keretében sok-sok izgalmas programot: adománygyűjtési és PR-kampányt, fesztivált valósítottunk meg. Jelenleg fél-fél állásban dolgozom a Kompánia Alapítványnál és a Hősök Tere Alapítványnál.
 
Milyen szakmai terveid vannak?
 
Jelenlegi munkáim mellett az évek során megtalált „tettestársakkal” építjük saját nonprofit ügynökségünket, az Absolute Giving Nonprofit Kft.-t, amelynek célja az adományozói kultúra fejlesztése az országban. Hisszük, hogy az adományozás és az adománygyűjtés kéz a kézben jár, és akkor lesz a leghatékonyabb a segítség, hogy ha minden szereplőt párhuzamosan fejlesztünk. Ezért olyan szolgáltatásokat dolgoztunk ki, amelyek éppúgy segítik a civil szervezeteket, a vállalatokat, a magánadományozókat, mint a hírességeket. Jelenleg a honlapunkon dolgozunk, és bízunk benne, hogy néhány héten belül a szélesebb közönségnek is meg tudjuk mutatni, mihez értünk, mit szeretnénk elérni.
 
Mit gondolsz, az egyetemen tanultak mennyiben járultak hozzá az elért sikereidhez?
 
Az egyetem nyitotta ki számomra a társadalommal, társadalmi viszonyokkal, az egyén társadalomban betöltött szerepével, a tömegkommunikáció hatalmával kapcsolatos gondolkodást. Fontos volt számomra a rendszerszemlélet tudatosítása is, illetve a projektmenedzsmenthez szükséges készségek elsajátítása.
Van-e olyan szívmelengető emléked, amelyre szívesen gondolsz vissza egyetemi éveidből?
 
Az egyetem alapvetően nem volt szívmelengető, legalábbis nem így gondolok vissza rá, bár nyilván sok izgalmas, vicces és emlékezetes közösségi élmény fűződik hozzá. Ez az a hely, ahol a tinédzserből felnőtt és felnőtt módjára gondolkodó fiatal lesz az emberből. Emellett a legemlékezetesebb az az élmény, amikor már az egyetem elvégzését követő évben két volt csoporttársammal együtt meghívtak minket a Kutatók Éjszakája keretében megrendezésre kerülő filmvetítésre és zsűrizésre, ahol az intézeti oktatók által kiválasztott tanulói kisfilmeket mutatták be szakmai zsűri előtt. Az egy büszke pillanat volt.
 
2021 

bce_alumni_Ujvári_Panna_1.jpg
Vágólapra másolva
GEN.:2021.09.19. - 13:04:16