Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×

Alumni

  „Az igazi kulcs az önmagunk iránti elköteleződésben van. Másban nagyon nem is lehet”

Anton Sára, Cser Nóra és Szabó Krisztina beszélgetett Berta Zsuzsival, az A38 digitálismarketing-vezetőjével

2014-ben végeztél a Corvinuson kommunikáció szakon. Azonnal az A38-nál kezdtél el dolgozni vagy volt előtte más munkahelyed is?

Egyetem alatt végig volt munkám, már elsős BA-s koromban elhelyezkedtem gyakornokként az egyik legnagyobb hazai hírportál produkciós alvállalkozójánál, aztán egy PR-ügynökségnél. Kis ideig két barátommal volt műsorunk a Tilos Rádióban, aztán egy nyarat segédszerkesztőként dolgoztam a Juventusnál, de az első igazán szakmai légkört a Factory Creative Studio jelentette, ahol az utolsó két egyetemi évemet töltöttem. Azon felül, hogy egy olyan vezető és szakmai csapat mellett tanulhattam, akik alaposan ismerték a digitális marketing szakma akkor minden korszerű területét, a diploma után a támogatásukkal azt is tisztábban láthattam, melyik lehet az a terep, amelynek a következő éveimet szentelem. Ilyen indíttatással elvégeztem a Google tehetséggondozó programját, a PPC- és performance marketinget fő irányként megtartva, és két évet töltöttem a hazai Google partnerügynökségek ökoszisztémájában, zseniális szakemberek között. A BOOKR Kids volt az első teljesen saját online hirdetésmenedzsment-projektem – ami azért volt akkor izgalmas, mert a mobilappok hirdetési lehetőségei elképesztő tempóban fejlődtek –, majd fél év után csatlakoztam a csapathoz is főállásban. Ekkorra már a PPC-s ügyfélköröm is megnőtt, sok saját projektet vittem végig egy volt BCE-s csoporttársammal, Kacskovics Attilával is, és tavaly nyáron – nem sokkal azután, hogy ráeszméltem, mennyire jó lenne az A38 hirdetéseit „tuningolni” –, kaptam egy ajánlatot erre a pozícióra. Nem volt kérdés a döntésem. És nagyon örülök, hogy ezt választottam.

Mit gondolsz, mennyire könnyű elhelyezkedni a kommunikációs szakmában?

Erre elég érzelemfókuszú válaszom van, mert szerintem leginkább az önmagunk iránti elköteleződésnek kell meglennie, ennél elsődlegesebb tényező nincs is, legyen szó bármilyen szakirányról. Ha magunk iránt elkötelezettek vagyunk, akkor szakmailag is letisztul, merre tegyünk lépéseket, és idővel a megfelelő emberek és lehetőségek vesznek minket körül. Elsősorban a megfelelő emberek. Ez a folyamat azonban nem mindig könnyű − és főleg nem rövid. Ha az elköteleződés még nincs meg – márpedig sok esetben még alakul 20-30 éves kor között, sőt még utána is –, akkor egy megfelelő körültekintéssel kiválasztott szakmai terület iránti alázat tudja az embert szerencsésen vezetni. Az a „hitvallás”, hogy valamit meg akarok tanulni, akarom, hogy az enyém legyen. Ezt viszont úgy gondolom, családból egyszerűbb hozni. Abban biztos vagyok, hogy ezt a szüleimtől tanultam, nem mástól. Ők harminc éve vezetnek egy designstúdiót, a mai napig nagyon komoly szakmai hozzáállással és üzleti proaktivitással.

Az egyetemi éveidre visszatérve, ki tudsz emelni egy olyan dolgot, amiből profitálni tudtál?

A kapcsolatokat.

Mik a fő feladataid az A38 marketing vezetőjeként? Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Ez egy klasszikus hibrid menedzser-hatáskör, szakmai és operatív feladatokat is szükséges ellátnom. Az A38 Hajóhoz kapcsolódó kommunikációs tevékenység teljes menetéért én felelek, amibe beletartozik a programpromóció, a partneri együttműködések és más kommunikációs projektek menedzsmentje, az alvállalkozókkal való kapcsolattartás és a saját szakmai területemre vonatkozó irányadás. Amikor idejöttem, a két első nagyobb feladatom az arculat egységesítésének, újraszabásának szakmai vezetése és a digitális hirdetésmenedzsment fejlesztése voltak – ez azóta szépen kiegészült sok egyéb izgalmas dologgal. Kifejezetten szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi idősen olyan közegben dolgozhatok, ahol sok-sok alapanyag (adat, tartalom, archív anyag) a rendelkezésre áll és egyben képződik is folyamatosan. Ugyanakkor ez a munka veszélye is, hiszen rengeteg impulzust kell feldolgozni, és bizonyos folyamatokat sok időbe telik teljesen átlátni. Átlagos nap egyáltalán nincs, és ez páratlan.

Akkor az A38-nál nem kötött a munkaidőd?

Mint az „irodai stáb” tagja, kevésbé kötnek irodai időbeli szabályok a munkában, mint a technikai vagy produkciós stábunkat, a rendelkezésre állás viszont szinte folyamatos. Emlékszem, amikor még csak harmadik hete dolgoztam itt, az egyik szombaton hajnali fél kettőkor még az ágyból telefonáltam egy technikussal, mert az egyik streamhez cserélni kellett a kulcsot valamilyen hiba miatt, hogy újra ki tudjuk lőni Facebookra. Olyan is előfordult, hogy egy zenekar turnébusza megakadt a határnál vasárnap délután, és fel kellett készülni arra, hogy kommunikáljuk az esetleges késést – s ez nyilván a hét bármelyik napján és időszakában megtörténhet.

Kívülállóként úgy tűnik, hogy az A38-nak a 18−30 éves korosztály a fő célközönsége. Milyen marketingstratégiátok van erre a korosztályra nézve?

A jelenkor digitális marketing eszközeinek használatában még rá vagyunk utalva arra, hogy a jól bejáratott demográfiai attribútumokat definiáljuk. Ugyanakkor sokkal fontosabb a felhasználói viselkedés felderítésére és az adatgyűjtésre menni, egész egyszerűen azért, mert relevánsabb, nem mellesleg rengeteg időt és pénzt spórol meg nekünk hosszú távon. Ha van elég látogatóm egy a38.hu-s programoldalon, vagy rendelkezem elegendő mennyiségű releváns jegyváltó e-mail-címével, nyilván nem intuitíven fogok egy tágabb közönségszegmensre építeni, bár tény: a 18−30 éves budapesti közönség mindig elsődleges cél volt az A38-nál. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a saját, egyedi fejlesztésű jegyértékesítési rendszerünknek köszönhetően sok adatunk van az elmúlt 15 évből, így a saját csatornáinkon sokkal hatékonyabban tudunk működni.

Nagyon fontos ezen felül, hogy minden esetben a program és a közönség determinálja azt, hogyan kommunikálunk, milyen csatornákat választunk. Például egy magyar indie zenekarnál jobban működik az, hogy zenekari tartalommal, a közösségi média kurrens formátumaival célzunk meg embereket, ugyanez teljesen más egy itthon először fellépő fúziós jazz produkciónál, ahol jól tud jönni, ha más partnert is bevonunk a kommunikációba, és szélesebb mezőn aktiváljuk a közönséget. Ezek a legfőbb targetek minden egyes koncertpromóció esetében: a releváns közönség és a hozzá kapcsolódó csatornák meghatározása, a meglévő látogatói bázisunkon keresztüli elérése és a (már vizuálisan is megújult) A38 brand láthatóvá tétele minden kreatív hordozón – ezek konzisztens megalkotására már jól bevált rendszert sikerült felépítenünk a marketing- és produkciós csapattal. Utóbbihoz kapcsolódóan egyedülálló Magyarországon, hogy minden programunkhoz következetesen egy-egy zsánert fémjelző „sub-brandet” is kapcsolunk (A38 Vibes: pop, rock, indie, A38 Rocks: punk, metal, hardcore, A38 World: folk, világzene és A38 Free: jazz, experimental), így minden koncert irányt is ad a látogatóknak, hogy milyen hangzás- és ízlésvilággal találkoznak nálunk. Eleinte csak a YouTube-on publikált koncertfelvételeinket rendeltünk ezek alá, de egy éve már a programpromóció minden fázisába beépítjük a műfaji albrandeket. Az A38 mindig abban vállalt irányadó szerepet a budapesti zenei életben, hogy kapacitásához mérten a legnagyobb „before it’s cool” tutiságokat hozza el, így a kommunikáció minden fázisában és minden felületén nagyon fontos feladat, hogy világosan körülhatárolt módon keretezzük ezt a tevékenységünket a minket követő közönség szélesebb szegmenseiben.

A jegybevételt hozó felhasználói útvonalaink 80%-ában szerepelnek vagy szerepel legalább egy közösségimédia-platform, ezért erre fókuszálunk a leginkább, legyen szó brandingről vagy direkt jegyeladás-ösztönzésről.

Ha már social media, akkor melyiken vagytok a legaktívabbak, és miért azt választottátok?

Három social media felületet emelek ki a programpromóció kapcsán: a Facebookot, az Instagramot és a YouTube-ot. A Facebookon az eseményeken belüli kommunikáció, a branding és a jegyeladás-serkentés egyenrangúan fontos, az Instagramon inkább brandingre megyünk, bár amióta dupláztuk a követők számát tavalyhoz képest, már Storyból a jegyértékesítés felé is tudjuk terelni a közönséget. Youtube-csatornáinkon együttvéve már több mint tízezer követőnk van (és az összes megtekintett percek száma több mint 20 év!), ide értelemszerűen a koncertfelvételeket töltjük fel. Itt egy hosszú távú közönség- és közösségépítés a cél, egy Európa-szerte unikális digitális zenei archívum építésén keresztül. A YouTube esetében tartalmat adunk, a monetizáción felül márkaprofilunkat erősítjük vele, hiszen élményt konzerválunk olyan felhasználóknak, akik először vagy újra át akarnak élni egy A38-as koncertet, meg akarnak ismerni egy produkciót.

Vannak visszatérő fellépőitek?

Naná, sőt. Nagyon hosszú ez a névsor. Többször volt már itt a Massive Attackkel is korábban együttműködő Tricky, de nagy külföldi visszatérőkhöz sorolnám még az Editorst, Anna Calvit, Sevdalizát, a Sisters of Mercyt, Shantelt, Laibachot, Tychot, Perturbatort, Combichristot, Akua Narut, Nouvelle Vague-ot, The Herbalisert és még rengeteg zenekart. Ezek mellett ugyanolyan fontos megemlíteni azokat a produkciókat, akik még pályájuk azon szakaszában kerültek a programiroda radarjára, amikor még „elhozhatóak” voltak, például Amon Tobin, M83, The Raveonettes, dEUS, St. Vincent. Büszkeség, hogy jövő tavasszal fellép nálunk a népszerű Peter Bjorn and John, akiket a „füttyögős” Young Folks című slágerükről szokás ismerni, az ikonikus popénekesnő Neneh Cherry és a Grammy-díjas Antonio Sanchez, aki a Birdman című Oscar-díjas film zenéjét szerezte. Ez már mind történelmi mérföldkő kategória, és a programiroda 15 éves múltú szakmai proaktivitásának köszönhető.

Kicsit visszakanyarodva a beszélgetésünk elejére, akkor egyéni vállalkozó is vagy az A38 mellett?

Igen, ezt egyfajta hobbimunkának mondanám.

Milyen nehézségeket tudnál megemlíteni a saját vállalkozásoddal kapcsolatban? Például az induláskor szembesültél-e komoly problémákkal?

Nem igazán emlékszem ilyesmire. Két éve ömlenek a PPC-s projektek, rosszul tettem volna, ha nem kezdek bele, és rosszul tenném, ha most nem csinálnám. Nehézség talán az adminisztráció, de ebben már fejlődtem. Szakmailag válogatni szintén: mérlegelni azt, ami kihívás, és új értéket enged magamban felfedezni amellett, hogy biztonságban tudom vállalni a főállásommal párhuzamosan. Vezetőnek lenni szintén ilyen kérdéskör, egy-két területen képviselt mély szakmai tudás önmagában nem mindig elég. Ebben is törekszem a fejlődésre: amikor a Hajóra kerültem, azzal a lendülettel mentem vezetői coachingra is, mert pontosan tudtam, hogy szükségem lesz minden bennem rejlő (nem csak szakmai) támogató forrásra, hogy egy ilyen projektet, mint az arculatváltás, a lehető legnagyobb szakmai alázattal, a szervezet és a csapat iránti elkötelezettséggel és nem utolsósorban többedmagammal végig tudjak vinni. Nagyon fontos tanulnivaló, hogy szükség esetén napi rendszerességgel kell gyakorolnom az önmagamra való érzelmi reflektálást. Nyilvánvaló, hogy először a magánéletben kell tudni rendet tartani, mert minden bizonytalanság törvényszerűen a munkában és a csapatdinamikában is visszaköszön, méghozzá azonnal. Fordítva ez nem tud működni, és szerintem sok hasonló korú srác esik abba a hibába, hogy először az önmagukon kívül álló terepeken próbálják kitalálni önmagukat – hozzáteszem, gyakran őszinte „én-munka” és a rendezettség igénye nélkül. Tapasztalataim szerint ezek okozzák a legkomolyabb „indulási” vagy „kapunyitási” félelmeket, nehézségeket. Nem feltétlenül rövid és konfrontációtól mentes út ezeket végigjárni, de úgy gondolom, hogy azzal csak nyerni lehet, ha a nap végén mind az értékeinket, mind a gyengeségeinket egyre jobban látjuk, a velünk egy csapatban dolgozó emberekével együtt. A legnagyobb értékteremtési lehetőségeknek pedig a következetes csapatmunka tud medret adni, és amennyire nagy kihívás törekedni erre, olyannyira hatalmas örömforrás, amikor egy közös sikert átélhetünk. Ilyen élményekért érdemes dolgozni.

Büki Bettina volt hallgatónkkal Bóna Andrea, Dóra Fruzsina és Pirisi Zsófia beszélgetett 2018 novemberében

Mikor döntöttél úgy, hogy nyakadba veszed a világot? Mi ösztönzött?

Zalaegerszegen a Zrínyi Miklós Gimnáziumba jártam, ott volt egy nagyon-nagyon jó némettanárom, akinek köszönhetően a DSD (Deutsches Sprachdiplom) nyelvvizsgát is letettem. A nyelvvizsgára készülők közül egy embernek felajánlottak egy ösztöndíjat, amely lehetőségnek hála 2012 nyarán néhány hetet Németországban töltöttem. Ez volt az első szakmai jellegű külföldi tapasztalatom. 2013-ban az érettségi után ismét Németországban töltöttem három hetet, az Eurocamp nevű táborban, ahol 36 országból érkezett 72 diák alkotott egy közösséget. Nagyon élveztem a kultúrák találkozását, és azt, ahogy ennyi különböző ember együtt tud dolgozni és alkotni. Talán ekkor indult el bennem valami, mert nagyon magaménak éreztem ezt a közeget, és könnyen tudtam kezelni a különböző nemzetekhez tartozó társakkal való együttműködést. Nem konkrét döntés volt tehát, hogy nyakamba veszem a világot, hanem kerestem azt az érzést, amelyet akkor még nem tudtam megfogalmazni magamban. Mára már tudom, hogy az tetszik a külföldi létben – ami egyben a nehézsége is –, hogy tiszta lappal lehet kezdeni mindent, nincsenek velünk szemben már felállított elvárások, és sokszor őszintébb viszonyokat lehet kialakítani.

Milyen helyeken jártál eddig, milyen tapasztalatokat szereztél? Melyik volt az a hely, amely úgy érzed, a legtöbbet adta számodra?

Amikor 2013-ban bekerültem a felsőoktatásba (a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, nemzetközi igazgatás szakra), nem volt kérdés, hogy csatlakozom ahhoz a szervezethez, amely a külföldi hallgatókkal foglalkozik. Közben elkezdtem a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány képzését. 2015-ben végeztem először külföldi szakmai gyakorlatot és tanulmányokat is. Előbbit Albániában, a Tiranai Magyar Nagykövetségen töltöttem, majd nem sokkal később utaztam is Ciprusra, ahol Nicosiában tanultam egy szemeszteren keresztül. Azt gondolom, hogy az utazás és az azzal járó sok kaland és élmény nagyon addiktív, de közben fontos, hogy tudjuk mindig a végső célunkat, és ne csábuljunk el idő előtt. 2015-ben Londonban, a Magyar Konzulátuson végeztem egy újabb szakmai gyakorlatot. Az első nagy döntésemet talán ekkor hoztam meg, ugyanis lehetőségem lett volna kint maradni és a konzulátuson tovább folytatni a munkát, ami azt jelentette volna, hogy a jogot nem tudom elkezdeni a Pázmányon, amire 2015-ben vettek fel, de csak 2016-ban szerettem volna nekiállni. Mindent mérlegelve azonban úgy döntöttem, hogy hazajövök, és folytatom a tanulmányaimat. Ez nagyon nehéz elhatározás volt. Ezután bár a Corvinuson elnyertem az Erasmus+ ösztöndíjat, visszaléptem, mert az utolsó félévem következett, és inkább a jogról pályáztam meg Portugáliát, Portót. A corvinusos államvizsga utáni második napon már Portóban kezdtem meg a féléves jogi tanulmányaimat 2018. februárban. Ezután elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, így most a Saint Louis University, Missouri joghallgatója vagyok. Bár még nincs vége az amerikai tanulmányaimnak, mégis úgy érzem, hogy már eddig is ez adta a legtöbbet, és szerintem éppen azért, mert most nagyon ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nehéz volt az eleje, kezdve a papírmunkától, a vízumügyintézésen át, a napi rutin kialakításáig, és persze beleszokni egy teljesen más felsőoktatási rendszerbe. Ami miatt sokat ad ez a hely, az a gyakorlatorientált oktatás, és tényleg az életre nevel. Emellett fontos, hogy ki mit gondol, és élvezem, hogy lehet véleményt formálni, amire kíváncsiak is.

Rendszeresen dokumentálod, hogy merre jársz a világban? Milyen platformokat használsz?

Nem mondanám, hogy rendszeresen dokumentálom, hogy merre járok, mert egyelőre nem tudok rá elég időt szánni. Sok mindenen gondolkodtam már, Portóban elkezdtem blogot is írni, de abbahagytam, mert nem tudtam vele eleget foglalkozni. Ahhoz, hogy igazán minőségi tartalmat tudjak gyártani, több időre lenne szükségem. Sokat hezitáltam, hogy egyáltalán milyen nyelven dokumentáljak, vagy milyen formában, de a rendszeresség még várat magára. Ahol azonban gyakrabban bejelentkezem, az a Facebook és az Instagram. Facebookra inkább az életeseményeket szoktam kirakni, Instagramon viszonylag többször posztolok az élményeimről.

Mi az a három szó, ami az eszedbe jut, ha a jelenlegi életedre gondolsz?

Alázat, kitartás, bátorság. Ez a három dolog, ami nélkül úgy gondolom, nem tartanék ott, ahol most. Nagyon kitartó embernek tartom magam, és nem túlzással állítom, hogy mindenért megküzdöttem eddig az életemben. Bár talán egyszerűbb lett volna, de sohasem kerestem a könnyebbik utat. Mivel maximalista vagyok, mindig azon vagyok, hogy megvalósítsam a céljaimat. Ez főleg az elején nagyon nehéz. Emlékszem, amikor legelőször készültem külföldre, Magyarország összes külképviseletének elküldtem az önéletrajzomat és a motivációs levelemet, de csupán Albániából jeleztek vissza. Ezt követően, amikor másodjára jelentkeztem, talán 4-5 helyre pályáztam, és mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam. Itt emelném ki azt, mennyire fontos az alázat. Azt látom sok emberen, hogyha elérnek egy nagyobb dolgot, gyakran teljesen megváltozik a viselkedésük. Számomra fontos, hogy soha ne felejtsem el, honnan jövök, és kinek mit köszönhetek.

Az utolsó szó pedig a bátorság. Őszintén, eléggé bánt, amikor másokon azt látom, hogy úgy viszonyulnak hozzám, mintha nekem a lehetőségeket aranytálcán nyújtanák. Szerintem ezek mindenkinek nyitva állnak, kérdés, hogy ki mit tesz érte. Vallom az aki mer, az nyer mondást, hiszen sok helyzet elé úgy álltam, hogy veszíteni nem veszítek semmit, ha megpróbálom. Sokan inkább a kifogásokat keresik, nem belevágni az ismeretlenbe, de azt gondolom, hogy a jó dolgok sokszor ott kezdődnek. 

Szerinted mi a siker titka?

A korábban említett három szó sokat segíthet a célok elérésében. Emellett nagyon fontos, hogy nyitott szemmel kell járni, és mindenhol építeni az emberi kapcsolatokat, jó benyomást kelteni. Sosem szabad úgy tekinteni egy helyre vagy egy emberre, hogy oda már sohasem megyünk vissza, vagy az illetővel már úgysem találkozunk az életben. Az egész világ kapcsolatok hálójából áll.

Az utazásaid során milyen kultúrsokk ért?

Csupán Amerikában találkoztam ezzel az érzéssel. Itt szembesültem először azzal, mennyire keveset ér az a pénz, amelyet évek alatt lehet otthon nehezen megspórolni. Azt kívánom, hogy bár annyi lenne otthon a kezdőfizetés, mint Amerikában három új nyelvtankönyv ára. Szerintem ezzel sok mindent érzékeltettem. Az árak nagyon csalókák, mert sok a rejtett költség: adó és a kötelező borravaló az éttermekben. Semmi nem annyi, mint amennyinek látszik. Emellett a felsőoktatással is meg kellett barátkoznom, hiszen itt az a jellemző, hogy hetente többször kell bejárni egy órára, és folyamatosan kell készülni, illetve beadandókat, házi feladatokat írni, prezentációkat készíteni. Kicsit megint a gimnáziumban éreztem magam. Ezzel szemben otthon nagyobb időbeli szabadság van, és bár egyeteme válogatja, de mindenkinek az egyéni felelőssége, hogy bejár-e órákra. Amerikában nagyon szigorúan veszik a hiányzást. Az eddigi külföldi felsőoktatási tapasztalataim közül itt volt a legnehezebb az órarendemet is összeállítani, hiszen míg egy Erasmus+ programban meghatározott kurzusok vannak a külföldi hallgatók számára, amelyek az angol nyelv miatt korlátozott számban elérhetőek, itt majdnem mindenből választhattam, de sok volt az óraütközés, és a tárgyak előkövetelményei miatt is hosszadalmasra sikerült a folyamat. Ami azonban nagyon pozitív benyomást tett, hogy a tanárok mennyire figyelembe veszik az órai aktivitást, illetve létszámtól függetlenül próbálják mindenkinek megjegyezni a nevét. Itt megvalósul a pedagógusi hivatás, és valóban nem a diák van a tanárért. Ami nehézség, de egyben pozitív is, hogy anyanyelviekkel együtt kell hallgatnom az órákat, és így felvenni velük a versenyt; erasmuson a többi diák és a tanár is sok esetben az angolt mint tanult nyelvet használja.

Ami miatt viszont teljesen átértékeltem az európai kultúrát, az egyértelműen az igényesség és a divat. Nem tudok napirendre térni a diákok öltözködése fölött, mert itt többségében sportruházatban, melegítőben, olykor pizsamában járnak órára. Emellett nagyon nem figyelnek arra, hogy mit esznek, a menzán is többségében pizza, hamburger, szendvics, tészta, néha tésztás pizza, édesség és sütemény kapható. 

Szakmai szemmel, mennyiben, miben más az amerikai employer branding a magyarhoz képest?

Eddigi tapasztalataimat inkább diákként gyűjtöttem, de ez alapján az a benyomásom, hogy Amerikában már egészen fiatal kortól a közösség építése kapja a központi szerepet. A felsőoktatási intézmények egyik fontos célja, hogy a hallgatók között olyan kapcsolatrendszert építsen ki, amely egy életen át kitart, ezáltal könnyítve egymás szakmai sikerét és előmenetelét a felnőtt életben. Területenként és munkaadónként nagyon eltérő lehet a vállalati közeg, de a közösségépítés és a csapatban gondolkodás mindenhol a legfontosabbak célok között szerepel. Nagyon sok cégnek van saját sportolói csapata, a munkatársaknak pedig ez jó lehetőség, hogy munkaidőn és az irodán kívül is építhessék a kapcsolataikat. Tapasztalataim szerint főként az IT-szektorban különösen hangsúlyos az employer branding, hiszen akkora a verseny a jó szakemberek iránt, hogy a magas fizetés önmagában már nem elegendő a munkaerő céghez csábításához, ennél többre van szükség.

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szeretnének hosszú távon, külföldön tanulni, élni, dolgozni?

Abban a cipőben még én sem voltam, hogy egy helyen összefüggően 4-5 hónapnál többet töltöttem volna, de mindenképpen fontos, hogy az ember kialakítson magának egy olyan környezetet/otthont, amelyre nem átmenetiként tekint, és felépítsen egy olyan társaságot, baráti kört, ahol jól érzi magát. Ahhoz, hogy tényleg jól tudja magát érezni valaki, nem érdemes hasonlítgatni sem a körülményeket, sem pedig az embereket az otthoniakhoz, mert ekkor könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem minden tényezőt veszünk megfelelően figyelembe. Ha valakinek az a célja, hogy külföldön boldoguljon, akkor meg kell próbálnia alkalmazkodni, beilleszkedni az adott társadalomba/kultúrába, annak sajátosságaival együtt.

Mi volt a legnehezebb számodra, milyen akadályokba ütköztél, amikor új környezetbe kerültél, legyen az iskola vagy munkahely?

Számomra mentálisan az a legmegterhelőbb, főleg mivel gyakran utazok, és rövid időt töltök egy-egy új országban/közösségben, hogy újra és újra fel kell építenem magam meglehetősen szűk időkeretben.

Hogyan képzeled el a következő öt évedet? Milyen célokat tűztél ki magad elé?

A tanulmányaimat illetően szeretném befejezni a jogi egyetemet, és egy olyan munkát találni, ahol minden eddigi tapasztalatomat értékesen fel tudom használni. Számomra fontos, hogy folyamatosan képezzem magamat, ezt azonban már inkább a jövőbeli munkahelyemen tervezem megtenni. Nem zárom ki, hogy külföldön éljek, de alapvetően a hazai munkaerőpiacon is kipróbálnám magam. Terveim között szerepel a jelenleg meglévő nyelvtudásom felfrissítése és fejlesztése, és ha úgy adódik, egy újabb nyelv elsajátítása. A konkrét célokat pedig mindig a konkrét lehetőségek hozzák.

Mit kaptál az egyetemtől és tanáraidtól corvinusos éveid alatt? Hogyan tekintesz vissza rá?

Azért szerettem a Corvinus-egyetem hallgatója lenni, ahol Kommunikáció- és médiatudomány alapszakon végeztem, és azért köszönhetek sokat az intézménynek, mert kiváló oktatóim voltak az ott töltött időszakban. Törekedtem arra, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a tanáraimmal, hogy a diploma megszerzését követően is bármikor fordulhassak hozzájuk mind szakmai, mind személyes ügyekben. Ehhez persze két ember kell, de szerencsére nyitott fülekre és szívekre találtam. Számomra talán ez az egyik legfontosabb, és ez tesz gazdagabbá. Ezentúl gyakorlatias tapasztalatokat szerezhettem az órák keretében, és mivel a kommunikáció és média világában élünk, nagyon hasznos képzésnek tartom, hiszen a való életet veszi alapul. Maga a szervezeti kommunikáció szakirány pedig elengedhetetlen ismereteket nyújtott, hiszen az ott tanultakat nemcsak egy cégnél, hanem egy baráti társaságban, egy egyetemi közösségben is ugyanúgy alkalmazni lehet. Ez a szak sokat segített abban, hogy még magabiztosabban és részletesebb, pontosabb tudással írjak motivációs leveleket, vagy jelentkezzek ösztöndíjakra, amelyeket eddig sikeresen meg is nyertem.

Amit manapság nem győzök elégszer hangsúlyozni, az a nyelvtanulás fontossága, főleg, ha az külföldön is megmérethetjük magunkat. A Corvinus kiváló nyelvi lehetőségeket nyújt a diákoknak, így jómagam ott tettem le a középfokú közgazdasági francia, illetve a felsőfokú német közgazdasági szaknyelvvizsgákat. A felsőoktatásban ezeket a lehetőségeket mindenképpen ki kell használni.

Duda Boglárka volt diákunkkal Bács Annamária, Belicza Dóra és Tóth-Szabó Csenge beszélgetett

Még csak egy éve végzett a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán, de már most marketingkoordinátori pozíciót tölt be a Hays Hungary munkaerő-toborzással és kiválasztással foglalkozó cégnél. Duda Boglárkával beszélgettünk a corvinusos évekről, karrierről, a kommunikáció szakról, jövőről.

Dolgoztál az egyetem mellett? Milyen szakmai tapasztalatot sikerült szerezned ez idő alatt?

Igen, az öt egyetemi év alatt − egy év kivételével − végig dolgoztam szakmán belül, így többéves szakmai tapasztalatra tettem szert olyan különböző területeken, mint a marketing, a rendezvényszervezés, a PR, a social media management, illetve a televíziós műsorkészítésbe is belekóstolhattam.

Milyen készségek, képességek szükségesek a marketingkoordinátori pozícióhoz?

Analitikus gondolkodásmód, kreativitás, alapvető (média)piaci és gazdasági ismeretek, projektmenedzsment, people management, folyékony angol nyelvtudás írásban és szóban, grafikai ismeretek, jó íráskészség.

Ezek közül volt olyan, amit a Corvinuson sikerült elsajátítanod?

Igen, sokat tanultam az egyetemen, elsősorban a gyakorlatok folyamán épültek be ezek. A Corvinuson sajátítottam el a médiapiaci és gazdasági ismereteket (tulajdonosi háló, politikai részvétel), jelentősen fejlődött az írás- és beszédkészségem.

Milyen mértékben tudod hasznosítani a Corvinuson tanult készségeket a munkád során? Emelj ki legalább egyet, ami számodra a leghasznosabb.

Nem egy konkrét készséget emelnék ki, hanem sokkal inkább egy olyan magammal hozott „csomagot”, amely nagymértékben hozzájárult a kommunikációm minőségéhez írásban és szóban egyaránt. A készségeim döntő részét a gyakorlati alkalmazásuk során sikerült elmélyíteni.

Mit gondoltak az ismerőseid/barátaid, amikor kommunikáció szakra jelentkeztél?

Alapvetően támogattak. Véleményem szerint még több gazdasági tárggyal kellene kiegészíteni az órarendet, hiszen egy médiában tevékenykedő szakember számára rendkívül fontos a piac ismerete. Úgy látom, még mindig él a „büfészak” elképzelés az emberek fejében, pedig a gyakorlatias szakunk egyáltalán nem szolgált rá erre a megnevezésre.

Mit tanácsolnál egy fiatal pályakezdőnek, aki hasonló karrieren gondolkozik?

Mindenképpen szerezzen szakmai tapasztalatot az egyetemi évek alatt, próbálgassa, melyik szakterület tetszik neki, gyakornokoskodjon több helyen, és csak ott maradjon, ahol igazán jól érzi magát, és fejlődni tud. Mindezekkel a tapasztalatokkal felvértezve sokkal könnyebb lesz a tudásának, céljainak és elvárásainak megfelelően elhelyezkednie a munkaerőpiacon.

Ha beszélhetnél az egyetemista önmagaddal, változtatnál valamit a hozzáállásodon? Mit tanácsolnál korábbi önmagadnak?

Azt tanácsolnám az egyetemista önmagamnak, hogy egy picit később kezdjen el dolgozni, élvezze még az egyetemista éveket… annak ellenére, hogy rengeteget köszönhetek a túlzott tudatosságomnak a mostani karrierem szempontjából. Meg kell találni az egyensúlyt a munka és egyetem között, hogy egyik se menjen a másik rovására.

Mi az a három jelző, ami jellemez téged a munkád során?

Precíz, csapatjátékos, türelmetlen.

Hogyan látod magad a munkahelyeden, a pozíciódban?

Elégedett vagyok a jelenlegi pozíciómmal, mert pontosan ott vagyok, ahol öt évvel ezelőtt elképzeltem magamat.

És mit fogsz csinálni öt év múlva?

Középvezető leszek közepes nagyságú multinacionális cégnél, vagy saját vállalkozásom lesz.

„A legalaposabb felkészülés sem garantálja a sikert”

 – Interjú Kálmán Andreával

Kálmán Andrea egykori kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóval beszélgettünk, aki a Budapesti Corvinus Egyetem kettős diploma programjának keretein belül a másodévét az angliai Nottingham Trent Universityn töltötte. Jelenleg Bécsben folytatja tanulmányait az Universität Wien egyetem angol nyelvű Communication Science szakán. Ezen kívül a White Elephant Media online marketing ügynökségnél dolgozik, junior account manager pozícióban. Csóti Adrienn és Hamza Gréta interjúja.

Miért a Budapesti Corvinus Egyetemre és a kommunikáció- és médiatudomány szakra esett a választásod? Miért döntöttél az angol nyelvű képzés mellett?

Meggyőződésem, hogy a Corvinus élen jár a társadalomtudományok területén, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy ide jelentkezem. Már az érettségi idején is egyértelmű volt számomra, hogy mindenképpen kommunikációval szeretnék foglalkozni a jövőben s mindezt angol nyelven. Úgy gondoltam és gondolom, hogy az angol nyelvű alapszak előnyt jelent a külföldi tanulmányok és a későbbi munkavállalás során.

Dolgoztál-e az egyetem alatt, és ha igen, milyen feladatokat vállaltál?

Az angliai tanulmányaim során az egyetem marketingrészlegén dolgoztam gyakornokként, jelenleg az NTU gyakornokaként tevékenykedem. A feladataim közé főleg különböző cikkek írása és korrektúraolvasás tartozik, valamint kutatásokat is végzek a versenytárs angliai egyetemekről. A White Elephantnál kulcsszó- és célközönség-kutatásokat végzek, ügyfelek Facebook- és AdWords-kampányait kezelem (felépítem, riportálom, optimalizálom), hírleveleket állítok össze, ezenkívül még ügyfél-prezentációkkal is foglalkozom.

Hű, micsoda lista. Fiatal korod ellenére már nagyon sok feladatkörben kipróbálhattad magad. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Széles körű gyakorlati tapasztalatot szereztem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan feletteseim voltak és vannak, akikre mentorokként tekinthetek. Megtanultam, hogy a legalaposabb tervezés sem garantálja a sikert, a célközönség mindig kicsit kiszámíthatatlan marad az online marketingkampányokban, ezért minden helyzetre fel kell készülni.

Mit gondolsz, milyen területeken lehet elhelyezkedni kommunikáció- és médiatudomány szakos végzettséggel? Véleményed szerint melyek azok a területek a munkaerőpiacon, amelyek szorosan összekapcsolódnak a kommunikációval?

Valahol mindig is a végzettség sokszínűsége vonzott, hogy nem skatulyáz be egyetlen pozícióba sem. A szakról többen fordultunk az online marketing és PR irányába, de olyanok is vannak, akik HR-pozíciót töltöttek be vagy európai projektekben vettek részt social media szakértőként. Természetesen újságíróként is el lehet helyezkedni a diplománkkal, akár külföldi lapoknál is. E területen helyezkedik el tehát a marketing, az online marketing, a PR mindenképpen, bizonyos fokig a HR és az újságírás, a nemzetközi cégek is egyre gyakrabban alkalmaznak kommunikációs szakértőket, amikor tárgyalásokról vagy kríziskommunikációról van szó.

Milyen a jó kommunikációs szakember? Milyen attribútumokat társítanál hozzá?

Manapság mindenki szereti beleírni az önéletrajzába, hogy „kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezem”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyedén megtalálja a hangot bármilyen típusú személlyel. Véleményem szerint, a jó kommunikációs szakember ismeri a saját területét (legyen az civil célközönség, a cégen belüli dolgozók vagy nemzetközi partnerek) és képes alkalmazkodni a technológia előidézte rohamos változásokhoz, ami folyamatosan alakítja kommunikációnkat. Nem ragad le a régi, eddig jól bevált, de unalmas megoldásoknál, hanem mer újítani, kérdezni és formabontó lenni.

Az online marketing a kommunikáció és meggyőzés egyvelege. Hogyan kommunikálom az ügyfél számára a jelenlegi akciót, milyen vizuális eszközöket használok, milyen szövegeket írok hozzá (milyen pszichológiai fordulatokat vetek be), milyen célközönségeknek küldöm ki az adott hirdetést. Mindezen döntések meghozatalához elengedhetetlen, hogy valaki jártas legyen a kommunikáció területén.

Milyen tanáccsal tudnál szolgálni a frissen végzett hallgatóknak?

A tanácsom annyi, hogy találják meg, ami leginkább érdekli őket a kommunikáció és média területén belül, és orientálódjanak afelé még az egyetemi éveik során.

Vágólapra másolva