Két részletben, két helyszínen és nagy érdeklődés mellett zajlott a Szenátus első novemberi ülése

A Szenátus november 7-i ülésének első része oktatókból és diákokból álló hallgatóság előtt zajlott a szenátusi teremben, akik közül többen saját készítésű transzparenseket tartottak a kezükben tiltakozásul Ádám Zoltán munkaviszonyának megszűntetése miatt.

Szabó Lajos megbízott rektor tájékoztatta a megjelenteket a szenátusi ülés szabályairól, kérte ezek betartását, amelyet a résztvevők tiszteletben tartottak.

A szenátusi ülés első része

Toronyai Gábor a szenátusi ülés napirendi javaslataként nyújtotta be továbbá Ádám Zoltán Péter docens munkaviszonyának ügyét, ezt azonban a szenátus nem tárgyalhatta. Az ugyanis a munkáltatói jogkör gyakorlásának körébe esik, és mint ilyen, a munkáltatói jogkört gyakorló és a munkavállaló közös ügye. Szintén napirendi javaslatként nyújtotta be, hogy jöjjön létre egy szenátusi tagokból álló három-öt fős eseti bizottság. Az eseti bizottság feladata, hogy dolgozza ki javaslatát egy állandó jellegű “Autonómiavédelmi Bizottság” vagy “Integritásvédelmi Bizottság” felállítására.  A megbízott rektor erre a felvetésre elmondta, az Egyetemen már működik egy úgynevezett belső visszaélés-bejelentési rendszer, éppen ezért nem szükséges egy újabb platform vagy bizottság felállítása. Hozzátette, a mostani ügytől teljesen függetlenül, a Professzori Testület még szeptember elején az éves munkarendjébe felvette, hogy részletesen tárgyal az egyetemi autonómia kérdésköréről.

Napirend előtt rövid vita bontakozott ki arról, hogy Toronyai Gábor kérésére a testület első napirendi pontként vagy csak azokat követően tárgyalja a „Tanulságok és következtetések levonása a Szenátus számára az év során lezajlott etikai és szabálytalansági eljárásokból, illetve Ádám Zoltán Péter docens elbocsátásának ügyéből” című előterjesztését. A Szenátus 20 igen, 6 nem, 6 tartózkodás mellett megszavazta, hogy ezt a témát a szenátus elnökének korábbi tájékoztatásnak megfelelően, az ülés második részében, a földszinti III. előadóban vitatják meg.

Az ülés elején a megbízott rektor átadta megbízólevelét Havran Dánielnek, aki mesterszakos dékánként folytatja szenátori munkáját, illetve Pesuth Tamásnak, aki a Pénzügy Intézet választókörzetében (Havran Dániel póttagjaként) vesz innentől részt a testület munkájában.

Három napirendi pontban hoztak döntést a szenátorok. Először a Felvételi szabályzat mesterképzésekre vonatkozó részének módosításáról szavaztak. A két leglényegesebb változtatás, hogy az egyéves mesterszakok bevezetésével okafogyottá vált a korábbi validációs eljárás, ezért megszüntették azt; másrészt egységes vizsgarendszerre kívánja alapozni az Egyetem a mesteres feltételeket a GMAT, NMAT és GRE nemzetközi online tesztek bevezetésével. A Szenátus 31 igen, 0 nem és 2 tartózkodás mellett jóváhagyta a Felvételi szabályzat (Hallgatói Követelményrendszer 1. rész) módosítását.

A második napirendi pontban az új Külföldi részképzési szabályzatról döntött a testület. A korábbi regula megújítása a külső és belső változások miatt időszerű volt, többek között az aktuális SZMR-hez igazították a felelősség- és hatásköröket, valamint rendezik a pályáztatási folyamat részleteit és feladatait. A testület egyhangúan támogatta a szabályzat bevezetését.

Harmadik napirendi pontként személyi ügyben döntött a testület: az Akadémiai Életpálya Bizottság javaslata alapján a Szenátus 31 igen, 1 nem, O tartózkodás mellett támogatta Professor Emeritus cím adományozását Virág Miklós, a Vállalkozás és Innováció Intézet egyetemi tanára részére.

Az ülés első felének zárásként, napirenden kívül lehetőség nyílt az Akadémiai Életpályamodell 3 éves ciklusa tapasztalatainak megismerésére, a szabályzatot a következő, november 14-i ülésen fogja részletesen tárgyalni a testület.

A szenátusi ülés második része

A szenátus rövid technikai szünet után az ülést az E III-as előadóban folytatta, napirend utáni témával, a “Tanulságok és következtetések levonása a Szenátus számára az év során lezajlott etikai és szabálytalansági eljárásokból” című kérdéssel. A témajavaslatot Toronyai Gábor szenátor, FDSZ-BCE szakszervezeti bizottsági elnök nyújtotta be annak érdekében, hogy a Szenátus hiteles és hatékony normavédelmi és értékvédelmi intézkedéseket kezdeményezzen. A csaknem teltházas tájékoztatót itt is transzparensek felmutatásával kísérték a hallgatóság soraiból.

Tájékoztatójában Szabó Lajos megbízott rektor, a szenátus elnöke azt kérte a jelenlevőktől, legyenek nyitottak a tényekre, az általa elmondottakra. Hangsúlyozta, azért kapott egy diák vizsgáztatásának ügye indokolatlan figyelmet a sajtóban, mert Ádám Zoltán MOL-részvényesi nyomásgyakorlással keretezte az amúgy hétköznapi eseményt. Leszögezte, a nyomásgyakorlás, a külső befolyás elfogadhatatlan, még a sajtót felhasználó Ádám Zoltán részéről is. Azt is látni kell, hogy az egyetemen sajnos sok szabályoktól eltérő gyakorlat van, amelyekből szintén etikai ügyeket lehetne kreálni.

Szabó Lajos összefoglalta a nemrég zárult etikai eljárások körül kialakult helyzetet, kitérve az adott tárgy vizsgafeltételeinek nem kellően precíz leírásaira, amit többféleképpen lehet értelmezni, a tárgyfelelős tisztázatlan személyére, a vizsgára bocsáthatóságra, az ezt meghatározó eltérő tantárgyi adatlapokra, a méltányossági lehetőségekre és a bizonyíthatóságra. Bemutatta, hogy az előírt teljesítés szűk határán teljesítő hallgató esetében hogyan mérlegelt az elsőfokú és a másodfokú döntéshozó. Az etikai eljárás tárgya az volt, hogy megállapíthassák teljes bizonyossággal, sérült-e a megvesztegethetetlenség elve. Az egyik etikai eljárásban megállapítást nyert, hogy nem történt etikai vétség, míg a másik eljárásban, mivel az etikai vétség nem volt minden kétséget kizáróan bizonyítható, az eljárás felmentéssel zárult.

A szenátus elnöke ugyanakkor aláhúzta, a szabálytalansági eljárások megindítása hivatali kötelesség volt, mert az etikai vizsgálatokban szabálytalansággyanús esetek kerültek elő. Mind az elsőfokon eljáró bizottság elnöke, mind a másodfokon eljáró tett az előírásoknak megfelelően szabálytalansági bejelentéseket. Nem igaz, hogy azok alibieljárások lettek volna Ádám Zoltán elmarasztalásának érdekében. Az sem igaz, hogy a kancellár csak gazdasági ügyekben járhat el, a szabályzat alapján a vizsgálatban neki is részt kellett vennie a rektor akadályoztatása miatt a helyettesítési rend szerinti illetékessel együtt, aki ebbe az eseten az akadémiai fejlesztésekért felelős rektorhelyettes volt.

Ádám Zoltán együttműködési kötelezettségének megszegése kapcsán Szabó Lajos elmondta, ez rendkívül súlyos vétség, a döntés arányos és jogszerű volt. A megbízott rektor mint a one-over-one elv szerinti felettes (over-one) nem talált olyan indokot, ami miatt a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghozott döntést ne fogadta volna el.

Szabó Lajos elmondta, megfélemlítésnek, terrorként értelmezni egy elbocsátást félrevezető interpretáció. Épp ellenkezőleg, a meglévő kollégák hallgatók iránti rugalmasságát szűkíti az etikai eljárások körüli fokozott médiafigyelem. Leszögezte, a részleteket azért nem teregették ki, mert az jogellenes lett volna, de mivel a sajtóhadjárat következtében a Corvinus reputációja veszélybe került, ezért az egyetem jogos érdeke – nevek közlése nélkül –, hogy az ügyeket részletes ismertesse. Szabó Lajos hangsúlyozta, a sajtóban olvasható feltételezések ellenére Ádám Zoltán elbocsátásának semmi köze ahhoz a tényhez, hogy ő kezdeményezte az etikai eljárásokat. Nem beszélhetünk arról sem, hogy bármiféle megtorlás lett volna, hiszen Ádám Zoltán korábban is többször illette kritikával az egyetemet minden következmény nélkül. Ádám Zoltán, bár az akadémiai szabadság védelmezőjeként lépett fel, valójában a saját érdekét, a rivaldafényt kereste, kollégákat hurcolt meg, azok személyiségi jogainak megsértésével, az ügyben nem érintett hallgatók látták kárát a sejtetéseknek.

Az egyetemi autonómiáról szólva a szenátus elnöke közölte, fontosnak tartja a közös gondolkodást a témáról, amit a Professzori Testület, ettől az etikai és szabálytalansági ügytől teljesen függetlenül, ez évi munkarendjében is szerepeltet. Ennek a független testületnek az állásfoglalását érdemes majd megnézni, tanulmányozni, mert ez alapot adhat az autonómiával kapcsolatos közös megértéshez.

Visszautalt arra: egy történetnek nem csak egy oldala van. A fejlesztések változtatásokat igényelnek, amihez belső párbeszéd kell, nem külső hadjárat. Kifejezte reményét, hogy hamarosan lezárhatják az eszmecserét, és az egyetem ismét a fő feladataira, az oktatásra, kutatásra koncentrálhat.

A tájékoztatóhoz hozzászólók közül először Toronyai Gábor, a szakszervezet képviseletét biztosító szenátor fejtette ki álláspontját. Szerinte ég a ház, a szenátusnak fel kell nőnie a feladatához. Kifejtette, a közvéleményben nem kapcsolódhatott össze másként az etikai eljárások ügye és Ádám Zoltán elbocsátása, mint ahogy az a sajtóban megjelent.  Szabó Lajos tájékoztatóját a bizonyítvány magyarázásaként és a hallgatókat meggyőzni kívánó attitűdként értékelte. Kijelentette, a valódi hiteles lépés az előterjesztésben szereplő, a külső befolyásolási kísérleteket kivizsgáló bizottság felállítása és Ádám Zoltán visszavétele lenne. Szabó Lajos válaszában megemlítette, tudomására jutott, hogy több tanóra nagy része telt azzal a napokban, hogy épp a szakszervezet és a Corvinus Alkalmazotti Tanács képviselői akarták a hallgatókat a saját álláspontjukról meggyőzni, és leszögezte, az egyetemi vezetés által nyújtott részletes tájékoztatás nem politikai narratíva alapján, hanem a tények és a GDPR-szabályok betartása alapján zajlik.

Kirs Eszter szenátor a hozzászólásában Ádám Zoltán elbocsátásának okait és az eljárás alá vont személy jogainak sértetlenségét kérdőjelezte meg, szerinte Ádám Zoltán tanúnak érezhette magát a szabálytalansági eljárásban és nem figyelmeztették előre, hogy az e-mailek átadásának elmaradása elbocsátást is maga után vonhat. Úgy vélte, Ádám Zoltán nem kapott elég információt ahhoz, hogy beazonosítsa, milyen elmaradt e-mailek átadására kérik, ez annak a veszélyét vetíti előre, hogy más kollégák sem mernek majd pontosítást kérni egy-egy utasítás kapcsán. Szintén kifogásolta, hogy az elbocsátás indokaként az egyetemi vezetéssel szemben alkalmazott szarkasztikus, vitriolos hangnem is szerepelhetett. Kérte, hogy ismerhessék meg – a GDPR-szabályok betartásával -, pontosan milyen tényállások alapján pontosan milyen munkajogi szankciók születtek. Ő is amellett érvelt, hogy az egyetem reputációján esett csorbát csak Ádám Zoltán visszavételével lehet kiköszörülni, kommunikációs eszközökkel nem, különben az elbocsátás önkényes hatalomgyakorlásnak tekinthető és a félelem kultúráját táplálja. Szabó Lajos ez utóbbi felvetést továbbgondolva kitért arra, hogy az is a félelem tárgya lehet, hogy valaki összefüggést keres egy egyetemi vállalati támogató partner és egy hallgatót érintő pozitív oktatói döntés között.

Domahidi Ákos kancellár válaszában elmondta, a szabálytalansági eljárásban transzparensen és a tájékoztatási kötelezettséget maximálisan betartva jártak el, a kért e-mailekről is beazonosíthatóan kommunikáltak Ádám Zoltánnal. A sürgetettség oka az volt, hogy a szabályzat szerint 30 nap állt az eljárás lefolytatására (indokolt esetben meghosszabbíthatóan), és már a határidő legvégén tartottak, amikor ötszöri felszólítás után, 8 nap elteltével sem kapták meg a kért e-maileket. Elmondta, levelezésre azért volt szükség, hogy tisztázzák a körülményeket és a teljes képet megismerhessék a megalapozott döntéshez.

Kovács Kristóf szenátor, a HÖK elnökeként felhívta a figyelmet, hogy a hallgatók számára nagy probléma az egyetem megtépázott hírneve, és ellenérzését fejezte ki az ügyben, hogy bármelyik érintett fél is megpróbálja a hallgatókat meggyőzni, mert önállóan kívánnak és tudnak véleményt formálni. Elmondta, hogy ugyanakkor információra szükségük van a tisztánlátáshoz, ezért is éltek megkereséssel az egyetemi vezetés felé, jelezve a tájékoztatás iránti igényüket és ezért rendezik meg november 8-án a hallgatói fórumot a megbízott rektor és Toronyai Gábor meghívottakkal, 25 diákszervezet támogatásával, amelyre mindenkit invitálnak. Kijelentette, a bizalmat, a belső hangulatot és az egyetem reputációját helyre kell állítani, és az ügyet mielőbb lezárni, hogy újra a tanulással, oktatással lehessen foglalkozni.

Ágoston Kolos szenátor amellett érvelt, hogy sokkal kisebb lángja lenne a mostani ügyeknek, ha már korábban részletes tájékoztatást kaphattak volna, és jobb lett volna, ha azok az egyetem falain belül maradnak. Elmondta, bár nincs jogi végzettsége, nem tartja arányos intézkedésnek Ádám Zoltán elbocsátását. Feltette a kérdést, odaáll-e az egyetem az oktató mögé, aki nyomásgyakorlási kísérletet szenvedett el egy befolyásos szülőtől. Szerinte az egyetemnek hangsúlyosan jeleznie kellene, hogy a külső nyomásgyakorlás elfogadhatatlan. Szabó Lajos válaszában egyetértett a hozzászólóval abban, hogy a külső befolyásolási kísérletek elfogadhatatlanok, ettől az oktatókat meg kell védeni, ez egy fontos elv, amit mindenkinek be kell tartani.

Mágó Mánuel szenátor egyrészt aziránt érdeklődött, volt-e oktató kolléga a szabálytalansági eljárást lefolytató bizottságban, másrészt azt kérdezte, miért szabálytalan, hogy folyamatosan nehezedjenek a vizsgák a vizsgaidőszak előrehaladtával. Válaszként, pontosítás után Szabó Lajos elmondta, három oktató és két jogi segítő vett részt a bizottság munkájában, a nem egyenlő nehézségű vizsgák pedig az esélyegyenlőség elvét sértik meg.

Toronyai Gábor újra szót kért, és elmondta, szakszervezeti vezetőként ő sem tartja arányos intézkedésnek Ádám Zoltán elbocsátását, és hozzátette, mivel Ádám Zoltán munkajogi védettséget élvezett, rendes felmondással csak a szakszervezet egyetértésével lehetett volna elbocsátani, ezért volt szükség a rendkívüli felmondásra, annak jogi megtámadása és a bírósági eljárás kifutása pedig 1-2 év. Hangsúlyozta, az elbocsátásról meghozott döntés félelemkeltő hatású, és azért lépnek fel, hogy ne kelljen félelemmel járni.

Barta Márton szenátor a félelemkeltés kapcsán a hozzászólásában azt mondta, kabátlopási ügyről van szó, nem a félelem kultúrája, hanem demokrácia tapasztalható a Corvinuson. Erre jó példa, hogy sok olyan vezetője van az egyetemnek, akik kritikával illették az egyetemet. Hozzátette, a félelemre való hivatkozás önbeteljesítő jóslatként is működhet, ehelyett az egyetemhez való hűségre is gondolni kellene.

Kirs Eszter röviden ismét felszólalt, amelyben aláhúzta, nem a személyes véleményét mondja, hanem a közösségének a delegáltjaként beszél és bár büszkék lehetnek a demokratikus vitakultúra gyakorlatára, a valóság az, hogy vannak kollégák, akik nem merik kifejezni a véleményüket a közösségi médiában vagy a munkahelyi levelezőrendszerben. Barta Márton hozzátette: szükséges, hogy megfejtsük, mi az oka, hogy a kollégák úgy vélik, félniük kellene, és arra kell törekedni, hogy az ügy tanulságait beépítsük a jövőbeli működésünkbe.

Szabó Lajos zárszavában megköszönte a szabályok betartását, a hozzászólásokat és véleményeket, és befejezettnek nyilvánította a szenátus ülését.

A témában korábban a Corvinus az alábbi cikkekben adott tájékoztatást (angol nyelvű fordításokkal együtt):

• 2023. október 31. Szabó Lajos: Semelyik hallgatót nem érhet előny vagy hátrány a vagyoni és a családi helyzete miatt
• 2023. október 26. Párbeszéd az etikai és szabálytalansági eljárásokról
• 2023. október 24. Munkáltatói intézkedések történtek a szabálytalansági vizsgálat következményeként
• 2023. október 24. Eltérő tantárgyi programok, diszkriminatív követelmények és hátrányos megkülönböztetés
• 2023. szeptember 6. A strukturális változások lezárultak, az idei tanév a finomhangolásról szól
• 2023. május 11. Anthony Radev-interjú – Mérlegen a Corvinus modellváltása
• 2023. február 28. Tájékoztatás etikai eljárásról