Kutatások és projektek

A reprezentatív demokrácia, – vagyis hogy az állampolgárok képviselőket választanak az őket érintő döntések meghozatalára – azt a látszatot keltheti, hogy a hétköznapi emberek, véleménye, reményei, félelmei csak a politikai rendszer környezetét alkotják. Ebben a felfogásban a döntéshozók és a szakértők jól-informáltak és kompetensek a döntések meghozatalát illetően, a hétköznapi ember pedig kevéssé tájékozott szakpolitikai ügyekben és ezért sokszor kevésbé érdeklődik is ezek iránt. 

Ezzel szemben a deliberatív demokrácia elképzelése és gyakorlati alkalmazásai – az úgynevezett deliberatív módszerek – arra a feltételezésre épülnek, hogy a szakértők és döntéshozók sem mindig látják előre döntéseik következményeit, és a döntéseiket élvező – vagy éppen elszenvedő – állampolgári közösség is lehet olyan ismeretek, szempontok és vélemények birtokában, amelyeket érdemes megfontolni egy döntés meghozatalánál. Ezeknek a deliberatív módszereknek egyik legrégebbi és legelterjedtebb formája az állampolgári tanácskozás.

Az állampolgári tanácskozás, egy összetett, többnapos folyamat, amelynek célja, hogy biztosítsa tájékozott állampolgárok részvételét a szakpolitikai döntéshozatalban. A módszert Ned Crosby alkotta meg 1971-ben, az amerikai demokrácia olyan sajátos problémáira keresve megoldást, mint az alacsony politikai részvétel, a lobbicsoportok hatása a döntéshozatalra vagy a politika növekvő mediatizáltsága. Mindezek a problémák együttesen elválasztják az állampolgárokat a közügyektől, a közügyek megvitatásától és végeredményben a közös cselekvés és problémamegoldás lehetőségétől.

Eredeti angol neve – „citizens’ jury”, vagyis közvetlen fordításban „állampolgári esküdtszék” – onnan származik, hogy a technika az angolszász esküdtszék felépítését és szellemiségét követi. Ennek alapja az a feltételezés, hogy 12-30 állampolgár képes objektív és független döntést hozni egy problémával kapcsolatban a témáról való ismeretszerzés, illetve az érvek és ellenérvek meghallgatása után. Ebből következik, hogy a módszer leginkább egy konkrét, a közösség életét befolyásoló szakpolitikai kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget.

A résztvevők a folyamat során együtt töltenek néhány napot, amely alatt meghallgatják a szakértők véleményét, megismerkednek a különböző nézőpontokkal, a hozzájuk kapcsolódó különböző értékekkel és érdekekkel. Ahogyan a deliberatív közvéleménykutatás, az állampolgári tanácskozás is komoly hangsúlyt helyez a témáról való ismeretszerzés mellett a felmerülő kérdések, dilemmák megvitatására a résztvevők körében – azaz az állampolgári deliberációra.

A folyamat végén az állampolgárok ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyeket azután átnyújtanak a döntésért felelős hatóságnak és/vagy személyeknek. Ideális esetben az ajánlásokat figyelembe veszik és felhasználják a döntések meghozatalánál. A módszert számos helyen alkalmazták már a világban az Egyesült Államoktól Indiáig. Leginkább az angolszász országokban elterjedt, mert ezek bírói gyakorlata hasonló elveken alapul, így az állampolgári tanácskozás elképzelése könnyen illeszkedik a kulturális közegbe. Gordon Brown angol miniszterelnök nyilatkozataiban egyenesen az angol politika egyik kiegészítő intézményeként beszél az állampolgári tanácskozások intézményéről.

A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete 2008 nyarán kutatást végez a Kaposvári kistérségben. Az intézet már hosszú évek óta folytat kutatásokat különböző témákban Kaposváron és környékén, elsősorban az információs társadalom témakörében, de számos egyéb, mint például általános iskolások sikerei, életútja, előmenetele témában is.

A terepen korábban, helyi lakosokkal, döntéshozókkal és a civil szféra képviselőivel végzett fókuszcsoportos vizsgálatokból és interjúkból leginkább az derült ki, hogy az emberek a munkanélküliséget, munkahelyek és így a megfelelő jövőkép hiányát tekintik a legnagyobb problémának a térségben, ez a probléma tart leginkább számot a közérdeklődésre. Az előzetes terepmunka alkalmával az is feltárásra került, hogy az Európai Unió nem igazán játszik szerepet az emberek mindennapi életében, nincsen jelen, az emberek nem tájékozottak e tekintetben annak ellenére, hogy számos, különböző méretű, EU által finanszírozott fejlesztési beruházás valósult meg a térségben az utóbbi időben. 

Ilyen módon két téma került kijelölésre a kaposvári kutatásra:

Ez a kutatás egy európai, EU által finanszírozott kutatás részeként valósult meg, amely az európai integráció különböző aspektusaival foglalkozik, s többek között célja az állampolgári részvétel erősítése, a közvélemény mozgósítása. Ezért a kutatás ezen szakasza részvételen alapuló, „csoportos” módszerekkel történt: egy deliberatív közvéleménykutatás és egy állampolgári tanácskozás formájában.

Az IntUne (Integrated and United? A Quest for Citizenship in an Ever Closer Europe) kutatási projekt egyike az az állampolgárság témakörébe tartozó projekteknek a hatodik keretprogramon belül. Az IntUne egy négyéves kutatási projekt, amely 2005. szeptemberében indult. 29 európai intézmény és több mint 100 kelet- és nyugat-európai kutató vett részt ebben a Siena-i Egyetem által koordinált projektben.

Napjainkban, amikor az EU egy sor fontos kihívással néz szembe és sokan megkérdőjelezik legitimitását és demokratikus voltát, fontossá vált annak kutatása, hogy létezik-e EU-állampolgárság, illetve hogyan jött/jöhet ez létre. A kutatás fő célja annak vizsgálata, hogy miként változott az állampolgárság fogalmának jelentése az integráció elmélyítésének és az EU bővítésének hatására.
A kutatási projekt az integráció és decentralizáció hatását az állampolgárság három tényezőjének szempontjából vizsgálta: az identitás, a reprezentáció és a kormányzati hatáskörök szempontjaiból.  

A deliberatív közvéleménykutatás, amelyet James S. Fishkin dolgozott ki 1988-ban, s azóta Robert C. Luskin-nal együttműködésben végez, egy olyan kutatási módszer, amely a kiscsoportokban történő vitatkozást ötvözi a hagyományos, véletlen mintavételen alapuló közvéleménykutatás technikájával. Számos deliberatív közvéleménykutatás készült már világszerte, többek közt Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dániában, az Egyesült Államokban – ezek között mind országos, mind helyi érdekeltségűek megtalálhatók. Magyarországon eddig két országos jelentőségű deliberatív közvéleménykutatás került megrendezésre. 2005-ben a romákkal szembeni előítéletek és diszkrimináció kérdésében, s 2007-ben az európai integráció témakörében.

Az állampolgárok gyakran nem rendelkeznek elég információval a közügyeket illetően, így a hagyományos közvéleménykutatások gyakran csak az emberek felszínes véleményét tükrözik. A társadalomtudományokban „racionális ignorancia” néven emlegetett jelenségnek megfelelően az embereknek nem éri meg, hogy külön erőfeszítést tegyenek vagy időt szánjanak tájékozódásra, vagy egy jól megalapozott vélemény kialakítására.A deliberatív közvéleménykutatás megkísérli a hagyományos közvéleménykutatást újszerűen alkalmazni az állampolgári konzultáció lehetőségét is beépítve. Első lépésben egy reprezentatív, véletlen minta kerül megkérdezésre az adott kérdésben, ezután a minta tagjait meghívják egy hétvégére, hogy a kérdést egymással megvitassák.

A vitahétvégét megelőzően egy objektív, minden érvet és ellenérvet tartalmazó tájékoztató anyagot kap minden résztvevő tájékoztatás céljából. A hétvégén a résztvevők egymással és szakértőkkel, politikusokkal is megbeszélik a kérdést, a hivatásos moderátorok által vezetett kiscsoportos beszélgetéseken kérdéseket fogalmaznak meg feléjük. A vitahétvége végén a résztvevők ismét válaszolnak az eredetileg feltett kérdésekre (eredeti kérdőív). A vélemények megváltozása azt mutatja, hogy milyen lenne a tényleges közvélemény, ha az embereknek módjukban állna tájékozódni és alaposan végiggondolni az adott kérdést.

A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete 2008 nyarán kutatást végez a Kaposvári kistérségben. Az intézet már hosszú évek óta folytat kutatásokat különböző témákban Kaposváron és környékén, elsősorban az információs társadalom témakörében, de számos egyéb, mint például általános iskolások sikerei, életútja, előmenetele témában is.

A terepen korábban, helyi lakosokkal, döntéshozókkal és a civil szféra képviselőivel végzett fókuszcsoportos vizsgálatokból és interjúkból leginkább az derült ki, hogy az emberek a munkanélküliséget, munkahelyek és így a megfelelő jövőkép hiányát tekintik a legnagyobb problémának a térségben, ez a probléma tart leginkább számot a közérdeklődésre. Az előzetes terepmunka alkalmával az is feltárásra került, hogy az Európai Unió nem igazán játszik szerepet az emberek mindennapi életében, nincsen jelen, az emberek nem tájékozottak e tekintetben annak ellenére, hogy számos, különböző méretű, EU által finanszírozott fejlesztési beruházás valósult meg a térségben az utóbbi időben.


Ilyen módon két téma került kijelölésre a kaposvári kutatásra:

Ez a kutatás egy európai, EU által finanszírozott kutatás részeként valósult meg, amely az európai integráció különböző aspektusaival foglalkozik, s többek között célja az állampolgári részvétel erősítése, a közvélemény mozgósítása. Ezért a kutatás ezen szakasza részvételen alapuló, „csoportos” módszerekkel történt: egy deliberatív közvéleménykutatás és egy állampolgári tanácskozás formájában.

Az IntUne (Integrated and United? A Quest for Citizenship in an Ever Closer Europe) kutatási projekt egyike az az állampolgárság témakörébe tartozó projekteknek a hatodik keretprogramon belül. Az IntUne egy négyéves kutatási projekt, amely 2005. szeptemberében indult. 29 európai intézmény és több mint 100 kelet- és nyugat-európai kutató vett részt ebben a Siena-i Egyetem által koordinált projektben.

Napjainkban, amikor az EU egy sor fontos kihívással néz szembe és sokan megkérdőjelezik legitimitását és demokratikus voltát, fontossá vált annak kutatása, hogy létezik-e EU-állampolgárság, illetve hogyan jött/jöhet ez létre. A kutatás fő célja annak vizsgálata, hogy miként változott az állampolgárság fogalmának jelentése az integráció elmélyítésének és az EU bővítésének hatására.

A kutatási projekt az integráció és decentralizáció hatását az állampolgárság három tényezőjének szempontjából vizsgálta: az identitás, a reprezentáció és a kormányzati hatáskörök szempontjaiból.

Ebben a hét országra kiterjedő kutatásban azt vizsgáljuk, hogy miként keretezi a hagyományos és az új média az európai integrációs folyamatot, s hogyan tükröződik ez a közvéleményben. A kérdést a 21. század elejétől napjainkig kísérjük nyomon. A fókuszban az EU mellett és ellen szóló érvek állnak, az, hogy ez miként jelenik meg a media-diskurzusban, s az elit-média-közvélemény háromszögben. A kutatás főbb módszerei a tartalom- és diskurzuselemzés, a népesség survey, az elit-interjúk és a civil tanácskozások. A projekt az Empirikus Társadalomkutató Központban Lengyel György szakmai vezetésével valósul meg.

Ez a beszélgetés az ötödik része annak az audiovizuális hangfelvétel-sorozatnak, amely a MEDIATIZED EU elnevezésű, négyéves, EU által finanszírozott projektnek van szentelve, azzal a céllal, hogy megvilágítsa és szélesebb közönséggel is megismertesse a kutatási eredményeket és ajánlásokat. Ez az epizód segít közönségünknek – politikai döntéshozóknak, szakértőknek, újságíróknak és a nagyközönségnek – megérteni a magyar csapat íróasztali kutatásának, médiaelemzésének és elit interjúelemzésének eredményeit az ország európaizációval kapcsolatos felfogásáról.

Az Empirikus Társadalomkutató Központ (ETK) 2013 és 2016között részt vett az INSPIRES(Innovative Social Policies for Inclusive and Resilient Labour Markets inEurope) nemzetközi kutatási projektben. Az INSPIRES projektetaz Európai Bizottság 7-es keretprogramja támogatta.

A projekt fő célja az volt, hogy eredményeivel hozzájáruljon az európai országokmunkaerőpiacának rugalmasabbá és inkluzívabbá tételéhez. A projekt felmérte arésztvevő európai országok munkaerőpiacának rugalmasságát és inkluzivitását,azonosítja az ehhez hozzájáruló innovatív munkaerőpiaci politikákat, valamintelemzi a „szakpolitikai tanulás” folyamatát, amely meghatározza ezen innovatívpolitikák kialakulását és az európai országok közötti transzferjét. A projektkeretében a munkaerőpiaci, foglalkoztatási és szociálpolitikák elemzésétvégezzük el.

Ezen túlmenően a kutatás a rosszabb helyzetben levő, amunkaerőpiaci változásoknak jobban kitett csoportok helyzetét is felméri2000-től napjainkig kvalitatív és kvantitatív módszerekkel. Az INSPIRESkutatásban tizenegy, különböző jóléti hagyományokkal rendelkező európai országképviseltette magát: mind skandináv, angolszász, kontinentális, mediterrán éskelet-európai országok részt vesznek a projektben. A kutatók többtudományterületet képviseltek (szociológia, foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika).

A Budapesti Corvinus Egyetemen működő Empirikus Társadalomkutató Központ(ETK) 2006 és 2009 között részt vett az Európai Bizottság 6-os keretprogramja által támogatott “InTune” (Integrated and United? A Quest for Citizenship in anEver Closer Europe) kutatási projektben. Az ENEC projekt (European National Elites and the Crisis) a fent említett kutatásra épül és az európai identitással, a kormányzás hatókörével és a képviselettel kapcsolatos attitűdöket vizsgálja az elitek és az általános közvélemény körében. Az előzőkutatásra alapozva lehetőségünk van arra, hogy figyelembe vegyük a gazdasági válság hatását, amikor az attitűdváltozásokat vizsgáljuk és az EU különböző tagállamait (a kutatás korábbi és jelenlegi résztvevőinek országait) hasonlítjuk össze.

A 2008-ban kezdődő globális gazdasági válságnak fontos következményei voltak és lehetnek az európai integrációs folyamatra nézve. Azokban az országokban, amelyeket a válság jobban érintett, a monetárispolitikai felelősséget átruházhatták az EU-s intézményekre és ez ezeket az országokat függővé tehette – különböző módon és időpontokban – a helyzettel való küzdelmük során. Ez a segítség azonban a megszorító intézkedések hazaihatóságok általi bevezetésétől függött. Az EU általános támogatottságának csökkenésével együtt, ezekben az országokban az állampolgárok úgy érezhetik,hogy az EU intézmények nem reagálnak az ő szükségleteikre, és, hogy a polgárok olyan intézmények és hatóságok diktátumainak vannak alávetve, amelyek felett nincs kontrolljuk.

A 2018-ban készült kutatás célkitűzése az volt, hogy egy online survey keretében feltérképezzük a Corvinus doktori iskolák volt hallgatóinak szakmai életútját, képzéssel és pályafutással kapcsolatos tapasztalatait és véleményét, a felmérés eredményeiből elemzést készítsünk és javaslatokat fogalmazzunk meg egy lehetséges stratégia számára.

Kiemelt kérdésköreink közé tartoztak egyebek közt, hogy mi motiválja a doktori hallgatókat a jelentkezéskor, melyek a doktori fokozattal rendelkezők főbb munkaerőpiaci elhelyezkedési területei, mennyire jellemzőek a hullámhegyek és a hullámvölgyek a karrier során és mi hasznosul a doktori képzésből a munkaerőpiacon. Foglalkozni kívántunk azzal is, hogy mennyire vannak jelen Ph.D. fokozatot szerzett volt hallgatóink a szakmai közéletben, milyenek a kutatási és publikációs tapasztalataik, szocio-demográfiai jellemzőik, illetve milyen véleményt formálnak a képzésről és pályafutásukról.