A szervezetek és az egyének hatékonyságát romboló, frusztrációt okozó jelenség hátteréről is beszélt az új könyvét bemutató előadásában a Budapesti Corvinus Egyetemen szeptember 16-án Mats Alvesson, aki arról is megosztott tippeket, hogyan lehet elkerülni, hogy minket is magába rántson a „szervezeti iszap”. A professzor a CIAS vendégkutatójaként tért vissza Budapestre, ahol a Vezetéstudományi Intézet szervezésében vezetett kutatószemináriumot, workshopot, tartott konzultációkat, és egy napot a Rajk Szakkollégium tagjaival is töltött. 

Szemléletes és személyes példákból sem volt hiány az előadásban, melyben az André Spicerrel közösen írt, „The Art of Less: How to Focus on What Really Matters at Work” (A kevesebb művészete: Hogyan fókuszáljunk arra, ami igazán számít a munkában) című művüket, illetve annak főbb mondanivalóit mutatta be. A svédországi Lund Egyetem professzora, aki emellett részmunkaidőben oktat a University of Bath és a City University of London intézményeiben is, több mint harminc könyv szerzője, illetve társszerzője, köztük a nagy visszhangot kiváltó The Stupidity Paradox-é. 

André Spicerrel írott új könyvük olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, ami napjainkban valószínűleg ismerős lehet a legtöbbünk számára. A munkahelyen gyakran érezhetik úgy a munkavállalók, hogy túl sok kezdeményezés, megbeszélés, képzés és célkitűzés nehezedik rájuk. A túlbuzgó vezetők, a beavatkozó tanácsadók és a különböző igényeket megfogalmazó érdekcsoportok gyakran akadályozzák a „valódi munka” elvégzését. Ezáltal túlterhelteknek érezzük magunkat, miközben mégsem vagyunk elég produktívak. 

Mats Alvesson előadásában kiemelt figyelmet fordított egy viszonylag új fogalom, a „Sludge” – amit magyarul „szervezeti iszapnak” nevezhetünk – meghatározására. Ez a folyamatok, szabályok és előírások olyan keveréke, amely korlátozza az emberek cselekvési lehetőségét. Ha elmerülünk a „szervezeti iszapban”, a munkafolyamatok megszakadnak, vagy nagyon lassúvá válnak, és rendkívül nehéz lesz az alapvető feladatokra és az értékteremtésre összpontosítani. A bemutatott könyvben számos konkrét példát is felhoznak arra, hogy szervezetek, cégek hogyan válnak túlságosan összetetté, hogyan lesz túl sok termékük, szolgáltatásuk, ami idővel akadályozza a hatékony működést.  

Mats Alvesson előadásában felidézett egy, az Egyesült Királyságban készült felmérést, amely szerint a klinikai gyakornokok a munkaidejük 80 százalékában olyan feladatokat végeznek, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a betegekkel. Természetesen az adminisztráció egy része indokolt, az viszont már megkérdőjelezhető, hogy ezek az arányok egészségesek-e. Nem kíméli a „szervezeti iszap” az akadémiai szektort sem, az Egyesült Államok több elitegyetemén is többen dolgoznak ma már különböző adminisztratív pozíciókban, mint amennyien az oktatással és a kutatással foglalkoznak.  

Az üzleti szektorban pedig többek között a menedzseri pozíciók számának ugrásszerű növekedése mutatja, hogy probléma van. De sokatmondó a Harvard Business Review kutatása is, melynek során a megkérdezettek mindössze 13 százaléka jelezte, hogy csökkentek a bürokratikus folyamatok, 40 százalékuk viszont úgy látta, hogy a legjellemzőbb folyamatok nem igazán segítenek és inkább akadályozzák abban őket, hogy a munkájukat végezzék. 

Mats Alvesson előadásában kitért azokra a tényezőkre is, amelyek felgyorsítják a „szervezeti iszapba” történő elmerülést, megemlítve többek között a megbeszéléseket, a felesleges dokumentációs kötelezettségeket, a túlzott jogszabályi szabályozást, illetve a bürokráciát 

Előadása végén Alvesson bemutatta azt is, milyen módszerekkel és lépésekkel lehet védekezni a „szervezeti iszap” ellen. Taktikai megoldásokat – mint például a jelenséget okozó tényezők figyelmen kívül hagyása, illetve elkerülése – és átfogóbb stratégiákat – például a jelenség kialakulását figyelő őrszemek munkába állítása – egyaránt vázolt. Biztatásként ismertette a holland intenzív osztályok eredményes küzdelmét a „szervezeti iszap” ellen, melynek révén a korábban meglévő 122-ről több lépésben, átfogó felülvizsgálati folyamat eredményeként sikerül 17-re szűkíteni a minőségi mutatók számát.