Leckekönyv

Leckekönyv, nemzetközileg is elterjedt latin nevén index. A legutóbbi időkig egy kézbe vehető könyvecske, ami alapján a hallgatói törzskönyvet kitöltötték. A leckekönyv eredete szinte a múlt homályába vész, a 19. században már létezett. Az e-index bevezetéséhez fogható az 1891/92. tanévtől bevezetett reform a leckekönyvek tekintetében. A Budapesti Hírlap lent idézett cikke felsorolja a legfontosabb változtatásokat az addigi helyzethez képest. Ebből következik egy hosszabb rész.

 



















„Uj egészséges szellő kezd lengedezni egyetemünk fölött. A régi jó „alma mater“, mely oly sok kiváló férfiút nevelt a hazának, mindinkább kibontakozik az elavult hagyományokból és alkalmazkodik a kor szelleméhez s a praktikus élet követelményeihez. Alig egy pár év alatt a célszerű újítások egész sora honosodott meg egyetemünkön; ott vannak például a gyakorlati tanításra oly fontos szemináriumok, ott az új leckepénz-szabályzat s az új beiratási rendszer. Ezek a mellett, hogy tanuló ifjúságnak hasznára váltak, másrészt növelték egyetemünk tekintélyét. Az új kultuszminiszter[1] azonban nem elégedett meg e reformokkal s még a múlt esztendőben felhívta az egyetem tanácsát, hogy a tanulmányi rendet vegye revízió alá s úgy ez iránt, mint a kötelező kollokviumok tekintetében tegyen hozzá javaslatot.

Az egyetem egyes fakultásai hónapokig foglalkoztak e kérdésekkel s külön-külön megállapodásra is jutottak. Legutóbb pedig Schulek Vilmos dr. ezidei rektor e célból ad hoc bizottságot alakított, melynek elnöke Rapaics Rajmund dr., a hittudományi, és előadója Heinrich Gusztáv dr., a bölcsészeti kar prodékánja volt. Ez a bizottság az egyes karok véleményes jelentése alapján revizió alá vette az egyetemi tanulmányi, fegyelmi és leckekönyv-szabályzatot, a melyen több fontos változtatást tett. Az egyik nevezetes újítás az, hogy többé nem lesz az egyetem latin index. A hallgatóságnak, melynek nagy része nem valami erős a latin nyelvben, a beiratkozáskor rendszerint fejtörést okozott a latin rovatok kitöltése. Előszedett szótárt, nyelvtant, hogy például helyes latinsággal beleírhassa: „Született Sárbogárdon ezernyolcszázhetvenegyben.“ Sokan meg úgy vágták ki magukat, hogy magyarul töltötték ki a rovatokat. Ezentúl tehát nincs többé index, hanem van leckekönyv, mely alakjára is megváltozik. Eddig tudvalevőleg kvart-alakú volt, mint a német egyetemeken s éppen e forma miatt kezelése nehézkes és esetlen volt.

Az új leckekönyv a bécsi index mintájára kis oktáv könyv alakú lesz, mely könnyen a zsebbe tehető és kezelése is praktikusabb a réginél. Az új leckekönyvbe elől bele lesz kötve a fölvételi bizonyítvány, a Nos rector[2], melyet eddig külön bizonyítvány alakjában adtak ki a hallgatóknak s éppen e miatt gyakran elkallódott és szükség esetén a hallgató nem igazolhatta magát. A leckekönyv végébe van kötve az absolutorium, a végbizonyítvány, melynek kiállítgatása eddig oly sok munkát okozott az egyetemi kveszturának[3]. Úgy a felvételi, mint a végbizonyítvány szövege magyar lesz . S a leckekönyvbe hivatalos másolatban bevezetik a külföldi leckekönyveket. Ha valamelyik hallgató ugyanis külföldi egyetemre megy, ott rendesen új indexet kap.

 


























Amikor visszajött, ezzel a külföldi leckekönyvvel mindig külön kellett bajlódnia. Most annak tartalmát bevezetik az új leckekönyvbe, úgy,hogy az egyetemi hatóság a hallgató tanulmányairól egyszeri átnézésre tiszta képet nyer. A végbizonyítvány kiállítása pedig nem fog dologgal járni, mert egyszerűen csak azt vezetik rá, hogy az illető a leckekönyvben foglalt tantárgyakat hallgatta. Fölmerült az a terv is, hogy az új leckekönyvbe ragasztassék bele a hallgató fotográfiája. De ez, a mellett, hogy kissé költséges, másrészt nem egészen praktikus. A fiatal ember ugyanis éppen egyetemi hallgató korában megy át a legnagyobb fejlődési fokozaton. Megemberesedik, szakálla, bajusza nő, arca megváltozik s így több ízben ki kellene a fotográfiát cserélni.”[4]

Bár az idézett rész a Budapesti Tudományegyetemre (ma ELTE) vonatkozik, lényegében ez a szabályozás volt érvényben a második világháborút követő évekig, következésképp ezt alkalmazták a közgazdaságtudományi karon is.

Egyetemünk levéltárában több száz leckekönyv található a 20. század első feléből. ezek részben pótolják a hiányzó törzskönyveket (Közigazgatástudományi osztály), részben –éppen a fényképek segítségével – közelebb hozzák hozzánk az egykori hallgatókat. A leckekönyvbe került képek egyedinek voltak mondhatók: látszik rajtuk a fotós mesterségbeli tudása, nem egy kép szinte művészi kivitelezésű. Másrészt a korszak lenyomata is látható a ruházaton, a frizurán keresztül. Többen nem portrét, hanem egész alakos képet, vagy zsánerképek ragasztottak a leckekönyvbe. 

Ezért ezen történeti források kutatása, felhasználása nemcsak izgalmas, de érdekes feladat is.

Zsidi Vilmos, levéltárvezető

Megjelent: Corvinus Kioszk 6. szám – 2017. március
[1] Gróf Csáky Albin 1888-1894 között volt vallás- és közoktatásügyi miniszter
[2] Amolyan „diákigazolvány”, ami azt igazolja, hogy a leckekönyv tulajdonosa beiratkozott hallgató.
[3] Questura: 1948-ig a gazdasági és tanulmányi ügyeket egyaránt intéző egyetemi hivatal
[4] Reformok az egyetemen. In: Budapesti Hírlap, 1891. jún. 18. 3-4. p. , hungaricana.hu, 2017. márc. 20.i letöltés
A portrét végül mégis rendszeresítették. Vö. A budapesti egyetem szabályzata. In: Budapesti Hírlap, 1891. aug. 19. 4. p. , hungaricana.hu, 2017. márc. 20.i letöltés