„Igazából mindenki értékesít, csak nem tudnak róla”

Budinszki Gábor lelkesen mesélt nekünk a karrierútjáról, ami nem is csoda, hiszen már évek óta világmárkákkal dolgozik együtt az Infinety Grouppal karöltve. Az interjút Kovács Liliána készítette a BCE Alumni-projekt keretében.

Hogyan kerültél az Infinety-hez?
Másfél éves sales tapasztalattal kerültem a céghez 2015-ben. A digitális marketingről akkor még csak nagyon keveset tudtam. Ez akkor nem is volt annyira komplex iparág, mint napjainkban. Emlékszem, az állásinterjúra menet olvastam át néhány szakkifejezést, hogy azért valamennyire képben legyek. Azt gondoltam akkor és most is így látom egyébként, hogy az egyetem jó alapokat tud adni mindenkinek, de azt azért ne felejtsük el, hogy minden szektornak megvannak a sajátosságai, amelyeket csak ott, helyben lehet elsajátítani. Így álltam neki akkor a munkának: talpraesetten és tanulásra hajlandóan. Tetszett az online világ, mindig is menőnek tartottam, és úgy gondoltam, azért ez csak nem dől be két év alatt. Nem is dőlt.
Mesélj, kérlek, a jelenlegi munkádról.

Először is hadd meséljek magáról az Infinety-ről kicsit, hogy mivel foglalkozik. Gyakorlatilag 180 weboldal hirdetési felületeit értékesítjük, tehát a bannerzónákat és a tartalommarketinget is. Fontos kiemelni, hogy ezeket a cég alkotja meg és fejleszti szofisztikáltra és trendire. Jelenleg 300-400 hirdető kb. 1200 kampányát futtatjuk egy évben. Elég nagy nevekkel van szerencsénk együtt dolgozni, mint például az Unilever, a Coca-Cola és a Mazda.

Elég sok mindenbe beleláthatok a cégben. Az én felelősségem lényegében a hirdetési felületek értékesítési stratégiájának a kialakítása (közösen az ügyvezetéssel), a sales csapat operatív irányítása, a termékfejlesztés, a szakterületet érintő házon belüli projektek megvalósítása, a B2C kommunikáció, de természetesen az operatív munkából, tehát az ajánlatadásból, prezentálásból is bőven kiveszem a részem. Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy a legegyszerűbb output is több ember összehangolt, pontos munkája, vagyis senki se gondolja, hogy egyes szám első személyben gondolkodom vagy dolgozom: teljesen egymásra vagyunk utalva a többiekkel, az ügyfelek irányába sincs „Én”, hanem csak „Mi” van, és ezt így is gondoljuk. Továbbá pedig bár úgy gondolom, van hozzáadott értékem és számos fejlesztés, újítás bevezetésében oroszlánrészt vállaltam, azért a cég már öt éve működött sikeresen azelőtt is, hogy egyáltalán elmentem az állásinterjúra, szóval nem én találtam fel a spanyolviaszt.

A cég egyébként szereti a rendszert, és szabályozott menetrend szerint haladunk, de szerintem ezt csak így lehet. Emellett persze nagyon jó a közeg, fiatalos, jókedélyű társaság vagyunk, de szeretjük a hatékonyságot előtérbe helyezni.

Mi a legizgalmasabb a munkádban?

Szerencsés vagyok, mert az ügyvezetés és a megbízók szabad kezet adnak a csapatnak, így nekem is, a megadott keretek között természetesen. Minden ötlet értő fülekre talál, úgyis az eredmények beszélnek helyettünk, úgy mérjük vissza magunkat. Izgalmas, hogy több ötletet és projektet tudnék felírni, mint amennyi idő lenne rájuk, illetve az, hogy ki lehet találni olyan terméket nulláról, amit néhány hét múlva már (mondjuk) egy Citroen-szintű ügyfél használ.

Mi a legnagyobb kihívás?

Ülve prezentálni – neveti el magát Gábor. De tényleg, ez váratlan volt az egyetemi órákhoz képest, és kellett idő, míg megszoktam. Persze azért nem kis kihívás az sem, és elég nagy logisztikát igényel, hogy ezt a rengeteg feladatot hatékonyan, produktívan tudjam menedzselni és végrehajtani. Kihívás még, hogy óriási a verseny a piacon, jók a versenytársak. Ha ma nem újulsz meg, holnapra lemaradtál. Közhelynek tűnik, de ez tényleg így van.

Mit köszönhetsz a kommunikáció- és médiatudomány szaknak? Hogyan köszönnek vissza az egyetemen tanultak a mindennapjaidban?

Amikor valakiről azt halljuk, hogy ő kommunikációs szakember, akkor a legtöbb embernek az az első gondolata, hogy „ja, akkor te biztos nagyon jól beszélsz”. Ez egy óriási tévhit, hogy a szakunk csupán ennyit adna. Azt gondolom, hogy a mi szakunk egy igazi jokerszak, a kifejezés jó értelmében, hiszen rengeteg lehetőségünk nyílik a diploma után. Elég széles skálán mozog a karrierépítési lehetőség, emiatt az oktatás is nagyon változatos és színes témakörökben zajlik.

Számomra azt adta az egyetem, amire vállalkozott, hiszen bátran mondhatom, hogy felkészített a piacra. A munkámban és a mindennapjaimban leginkább a strukturált gondolkodást, a hatékony érvelést és a komplex problémamegoldás készségét érzem igazán nagy előnynek, és ezt a gyakorlati oktatásnak köszönhetem. Nagyon tetszett az az akadémiai légkör, amiben voltunk, hogy lehetett vitatkozni, bátran lehetett véleményt kifejteni. Jó érzés visszagondolni a tanáraimra is, akik igazán inspiráló személyiségek.

Amellett se menjünk el, hogy rendszerint találkozom a szakmán belül a volt csoporttársaimmal, van, aki médiapartnere is lett a cégnek az egyetem óta. Ezek a munkakapcsolatok nyilván jók és fontosak. Ez is mutatja azt, hogy kommunikátor végzettséggel könnyen el lehet helyezkedni, értékes pozícióban.
 
Mit üzennél a mostani diákoknak?

Először is azt, hogy még az is rendben van, ha az államvizsga előtt egy nappal sem tudod, mit akarsz csinálni. Én se tudtam. Nem kell, hogy ez túl nagy nyomás legyen. Menni kell, dolgozni, és jönni fog a lehetőség. A siker pedig később csak a belefektetett munkán múlik.

Ezenkívül pedig egy kicsit azoknak is üzennék, akik sales területre készülnek, de tartanak tőle, mert a közhiedelem szerint a saleses „bárgyún mosolygó, a szüleit is másfél gombóc fagyira elcserélő, alapvetően hazug ember”. Ez nem így van, illetve nem kell ilyennek lennie, ideális esetben pedig egyáltalán nem ilyen. Nem kell félni! Izgalmas terület, amibe könnyen bele lehet tanulni kommunikációsként is. Vágjanak bele a piacba bátran!

2021