A népesedés vagy a fogyasztás visszafogásával úszhatjuk meg inkább a klímakatasztrófát? Elég lenne, ha kevesebbet repülnének és jachtoznának a leggazdagabbak, vagy inkább szülessen kevesebb gyermek a kevésbé tehetősek körében? A népesedéspolitikával tényleg a szegényebbekre hagynák a gazdagabbak az általuk okozott probléma megoldását?  

A hétfő este nagy érdeklődés mellett rendezett esemény az Útkeresés a fenntarthatóság felé: viták a jövőről című sorozat első vitaestje volt, amit az egyetem Etika, Felelősségvállalás, Fenntarthatóság Hubja keretein belül szerveztek.  

A kezdő előadások utáni több mint egy órás éles vitában Pogátsa Zoltán igyekezett tisztázni, hogy ő nem akar beleszólni mások hálószobai életébe, de kitartott amellett, hogy csak 3-4 milliárd embert lehet üvegházhatásúgáz-mentesen etetni. Ha egy terem tele van – nézett körül a zsúfolásig telt előadóban – lesz, aki egyszerűen fizikailag már nem fér be.  

Ürge-Vorsatz Diána ezzel szemben azt mondta, hogy nem a szegényebbek körében várható népességnövekedéstől kell tartani elsősorban, mert a kibocsátásuk elhanyagolható, miközben a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka felel az összes kibocsátás csaknem feléért, a legszegényebb 50 százalék pedig alig tizedével járul hozzá. Szerinte a fogyasztás csökkentésével többet lehet elérni, és a föld akár 10 milliárd embert is tud élelmezni (igaz, nem teljesen kibocsátásmentesen). 

A moderátor, Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Corvinus docense azt vetette fel, hogy akár kevesebb végső kibocsátással járó fejlődési pályát is befuthat a feltörekvő országok növekvő népessége, akik a későn jövők előnyeivel, nyílt hozzáférésű tudáson és technológián keresztül érhetnek el jólétet, de a vitázó felek megosztottak maradtak.  

A teljes beszámoló a hvg.hu-n elolvasható. 

A kép forrása: HVG