,,Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt nem, hogy ennyire nehéz” – interjú Büki Ádám olimpiai sífutóval

Vissza2026.03.04.

,,Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt nem, hogy ennyire nehéz” – interjú Büki Ádám olimpiai sífutóval

Büki Ádám főállás mellett csinálta végig a négyéves olimpiai ciklust, amihez minden tartalék erejét mozgósítania kellett. A Corvinus volt hallgatója és a Miskolci SE Honvéd sportolója a magyar csapat tagjaként jutott ki a Milánóban és Cortina d’Ampezzoban megrendezett téli olimpiára. A verseny után beszélgettünk vele az olimpiáig vezető útról és a téli olimpián átélt élményekről.

Milyen érzések kavarogtak benned, amikor hosszas felkészülés után végre rajtvonalhoz állhattál?

Büki Ádám: A sportolók nagy része nem harminc évesen jut ki az első olimpiájára. Nekem tizennégy év kőkemény munkája, több ezer edzésóra van benne ebben a kijutásban, de egyetem, majd főállású munka mellett sem adtam fel az álmaimat, és minden nap tettem érte, hogy sikerüljön. Testközelből tapasztaltam meg, hogy milyen is a kettős karrier. Szerintem a legtöbb sportoló útja nem könnyű az olimpiára, az enyém sem volt az. Óriási megkönnyebbülés volt, hogy ennyi idő után végre sikerült elérni azt, amiért annyit dolgoztam, mert az utolsó négy év felkészülés a főállású munka mellett már nagyon megterhelő volt, különösen az utolsó két és fél év, amikor már minden verseny számított az olimpiai kvalifikáció miatt. A rajthoz állni aztán felemelő érzés volt, és hirtelen minden teher leesett a vállamról. Nem is igazán izgultam, hiszen én már azzal elértem a célomat, hogy az olimpián versenyezhettem. Ráadásul ötször is átélhettem ezt az érzést a 2026-os olimpián.

Hogy érezted magad a verseny közben? Mennyire vagy elégedett az elért eredménnyel?

Büki Ádám: Szerencsére fizikálisan végig jó állapotban voltam, így felszabadultan tudtam versenyezni, és mindegyik futást élveztem. Az már önmagában különleges volt, hogy az összes versenyszámban rajthoz állhattam, mert ez csak azoknak adatott meg, akik az erősebb egyéni kvalifikációs szintet teljesítették. A helyezésekkel elégedett vagyok, szerintem teljesen reálisak. Sőt, több versenyszámban is sikerült olyan versenyzőket megelőzni, akik főállású sportolók, és csak erre készültek az elmúlt négy évben, köztük olyan kisebb nemzetek versenyzőit is, akik egyébként Norvégiában vagy éppen Olaszországban élnek.

Mik a sportággal kapcsolatos jövőbeli terveid, céljaid?

Büki Ádám: Én alapvetően imádok sportolni, mozogni, versenyezni, úgyhogy úgy érzem, hogy ez a szenvedély nálam egy életen át ki fog tartani. A következő években még mindenképp szeretnék magasabb szinten versenyezni. Ha ebből esetleg összejön még egy olimpia, az már csak hab lenne a tortán, de az biztos, hogy a sífutás az életem szerves része marad. Még érzem a lendületet a folytatáshoz. Emellett szeretném hazai szinten népszerűsíteni ezt a szép sportágat, hogy minél több ember megismerhesse.

Fotó: MOB Media