Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

„Szemben ültünk, de szemben nem álltunk egymással sosem” – Új főigazgató a Corvinus Könyvtár élén

2023-09-04 13:40:00

Nyugdíjba vonult a Könyvtár 12 évig hivatalban lévő főigazgatója, Nagy Zsuzsanna, helyét pedig Fischer Mónika vette át. Páros interjúnkban Zsuzsanna életpályájáról, szakmai és személyes kihívásokról, kettejük mentori kapcsolatáról és Mónika terveiről is beszélgettünk.
Budapesti Corvinus Egyetem

Új vezetővel vág neki a Corvinus Könyvtár az őszi félévnek, miután Nagy Zsuzsanna, aki 2011 óta volt Főigazgató, augusztus 1-jén nyugdíjba vonult. Utódja, Fischer Mónika azonban nem érkezik messziről – olyannyira nem, hogy a kezdeti időszakban még szemben is ültek egymással, igazi mentor-mentorált párost alkotva. 

Mint ahogyan később a velük készített páros interjúnk során is elmondják, Zsuzsanna volt a lassabban haladó, óvatosabb természet, Mónika pedig a bevállalósabb, ambiciózus, ötletekkel teli tanítvány. Milyen volt megélnie Zsuzsannának a Könyvtárban töltött 39 évet? Hogyan lett munkatársa Mónika, és mi az, amit tanultak egymástól? Na és persze, merre tovább, Corvinus Könyvtár? 

Többi közt ezekre a kérdésekre keressük a választ következő cikkünkben. Az interjú szövegét a hossz és a közérthetőség miatt szerkesztve közöljük.

I. Szakreferenstől főigazgatóig

Nagy Zsuzsanna 1984-ben kezdett el dolgozni szakreferensként a Corvinuson (akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen), közgazdász végzettséggel. „Az egészségügyben kezdtem, majd a fiam születése után jöttem ide, mert azt gondoltam, hogy ez majd nyugalmas állás lesz. Aztán később már korántsem lett az”. 

Szakreferensként főleg angol nyelvű szakfolyóiratokat dolgoztak fel, lefordították a címeket és lehetővé tették a tartalmi visszakeresést. „Ez nagyon inspiráló munka volt, mert a szakfolyóiratok komoly, gyakran elméleti cikkeket tartalmaztak, úgyhogy az embernek fel kellett kötnie a fehérneműjét, hogy egyáltalán kihámozza, miről is szól az a cikk” – mondja. 

A nagy változásra 1989-90-ben került sor, és nemcsak azért, mert a rendszerváltáshoz kapcsolódóan Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmé alakult át az intézmény. Addig katalóguscédulákból tájékozódtak az emberek, így nagy kihívás volt, hogyan térjenek át számítógépes feldolgozásra. „Ez az átállás nagyon izgalmas volt, mert a munkakörünk is kitágult. Végül tartalomszolgáltatási osztállyá alakultunk át, aminek később én lettem a vezetője, ami már egy középvezetői megbízás volt” – mondja Zsuzsanna. 

A Főigazgatói pozícióig ugyanakkor még hosszabb út vezetett. „Szerencsém volt, mert jó vezetőim voltak. Huszár Ernőné volt az első, ő 20 évig volt könyvtárigazgató, utána pedig Alföldi Gabriella. Ő is egy invenciózus, ötletgazdag, jó vezető volt, úgyhogy ilyen szempontból nem panaszkodhatom”. 

Végül Alföldi Gabriella kérte fel őt szolgáltatási igazgatónak, ami akkor helyettesi pozíciót jelentett. „Kolléganőm, Szivi Erzsébet feladata volt a gyűjtemény szervezése, én pedig a szolgáltatási területért feleltem. Át kellett alakítani a könyvtár szolgáltatási struktúráját, próbáltuk követni az élen járó amerikai és nyugat-európai egyetemi könyvtári mintákat”. 

Amikor Alföldi Gabriella nyugdíjba ment, Nagy Zsuzsanna pályázta meg az igazgatói pozíciót, amit meg is kapott. „Örültem, de mondanom sem kell, hogy mekkora kihívás volt egy könyvtár vezetőjének lenni. Közben a létszámunk gyorsan apadt, 1984-ben még 80 körüli létszámmal dolgoztunk, most vagyunk 27-en” – mondja. Ebben volt szerinte indokolt csökkenés, de olyan is, amire utasítást kaptak. „Ez természetesen nem esett jól. Nemcsak az emberi oldal miatt, mert mindig nehéz megválni kollégáktól, hanem azért is, mert néhányszor kényszerből kellett cselekednünk.”

II. Kihívások és sikerek

Ezen a ponton éreztem, hogy a kollégáktól való megválás valóban kihívás volt Zsuzsanna számára, aki a beszélgetés során végig figyelt arra, hogy amikor csak lehet, kollégáit méltassa. Ezek a személyes kihívások és az ebből fakadó sikerek nagyon érdekeltek, így a beszélgetés második részében erre kérdeztem rá. 

K.M.: Milyen szakmai és személyes kihívásokkal találkozott a munkája során? 

Nagy Zsuzsanna: „Először is voltak szakmai kihívások, ilyen volt a digitális átállás és a szolgáltatások teljes átalakítása. Hozzá kellett szokni, hogy egyre kevesebbet kölcsönöznek a hallgatók és az oktatók, mindent digitálisan szeretnének elérni. Aztán persze jöttek a digitális átalakulások a nemzetközi tudományos életben, tudománykommunikációban, publikációs mintákban is. 

Kutatást és oktatást támogató szervezeti egység vagyunk, így segíteni kellett a hallgatókat és az oktatókat eligazodni ebben a világban. A nehézség még ma is az, hogy sokan nem értik, hogy mi az, hogy digitális. Azt gondolják, ha valami számítógépen történik, akkor az már digitális. Pedig nem. Van, amikor úgy digitalizálnak, hogy a papíron végzett munkafolyamatot teszik át gépre, de az nem digitalizálás. Ezzel nekünk is meg kellett küzdenünk. 

Voltak persze vezetéssel járó kihívások is. Minden vezetőváltáskor el kellett magyaráznunk, hogy a pénzügyi keretek nemcsak a könyvtár működtetésére, hanem a források beszerzése is vonatkoznak. Nem a könyvtár kerül sokba, hanem azok az adatbázisok, folyóiratok, könyvek, melyekre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy színvonalas oktatói és kutatói munka folyjon. 

A tudás elavulásával szintén foglalkoznunk kellett. A könyvtáros szakma, sajnos, az elmúlt 20-30 évben nagyon leértékelődött presztízsben és pénzben is. Kevés tehetséges fiatal jött könyvtárosnak, így egyre nehezebbé vált az új kollégák felvétele. Bármilyen jó könyvtáros valaki, az a tudás, amit a főiskolán vagy egyetemen 25 évvel ezelőtt megszerzett, mára jelentős részben elavult lett. A továbbképzés sem követte nagyon a trendeket, így inkább a kollégák önszorgalmán múlt, hogy képzik-e magukat.” 

K.M.: A kihívások mellett bizonyára voltak sikerélményei is. 

Nagy Zsuzsanna: „Nehéz ezt megfogalmazni. Őszintén azt gondolom, hogy sok sikert értünk el a Corvinus Egyetem könyvtárában. Amiben viszont nem voltunk jók, az a sikerek kommunikálása az egyetemi közösség és a szakmai közvélemény felé. Ha ebben ügyesebbek lettünk volna, akkor több hír születhetett volna arról, hogy a Corvinus Egyetem könyvtárában ez történt vagy az történt. 

Magyarországon abszolút az elsők között voltunk, akik áttértek számítógépes feldolgozásra és tájékoztatásra. Később a nyílt hozzáférés mozgalom jegyében az országban szintén az elsők között hoztunk létre digitális intézményi repozitóriumot, ami most CorvinusKutatások néven nyilvánosan elérhető. Az egyetemi oktatók publikációi itt nyílt hozzáféréssel elérhetők bárki számára a világon, ami egyrészt az egyetem tudás- és szellemi vagyonát is reprezentálja, másrészt a szerzőknek is lehetőséget nyújt arra, hogy a tudományos eredményeiket nagyobb közönség olvashassa. 

A tanulástámogatási szolgáltatásaink kifejlesztésében is élenjárók voltunk. Ez már nagyrészt Mónika érdeme, mert az ő feladatköre volt és már régóta csinálja ezt. A program célja az volt, hogy fejlesszük a hallgatók készségét az információ feldolgozásában és felhasználásában. 

Ma már nem az információ tárgyához nehéz hozzáférni, mert az ott van mindenhol, hanem az a kihívás, hogyan találom meg a számomra szükséges és releváns információt a leghatékonyabban. Hogyan keressek? Hogyan találom meg és hogyan használom fel az információt? Hogyan hivatkozom, hogyan kerülöm el a plágiumot? Ilyen témaköröket érintettünk a programjainkban, csoportos és egyéni konzultációk során is.”

III. Mentor és mentorált

Mintha előre meg lett volna írva: épp a jelenhez értünk, amikor megérkezett Fischer Mónika is az interjúra, akinek éppen a kinevezéséhez szükséges szerződést kellett aláírnia. 2023. augusztus 1-től ugyanis már ő a Corvinus Könyvtár főigazgatója. 

Mónika azért jelentkezett a Könyvtárba, mert vonzotta a Kutatónap, egy azóta már megszűnt rendezvény lehetősége. Ezek az események szerinte szoros és motiváló kapcsolatot jelentettek a könyvtár munkatársai és a hallgatók között. Később referens könyvtárosként kezdett el itt dolgozni.  

„Azzal foglalkoztam, hogy tartalmi feltárást végezzek a forrásoknál különböző nyelveken, például franciául, angolul vagy oroszul. Ezután szerkesztettem egy darabig a Magyar Közgazdasági Irodalom (MKI) kiadványt is” – mondja Mónika a kezdetekről, majd Zsuzsanna mosolyogva hozzáteszi: „Egy rendkívül fontos információt szeretnék közölni, ugyanis ebben az időszakban éppen egymással szemben ültünk Mónikával”. 

Később kialakult a tanszéki kapcsolattartók köre, akik az oktatást és kutatást támogatták, ebből önállósult a tanulástámogatás területe. „Végül ez volt az, ahol Magyarországon is egyedülálló eredményeket értünk el” – mondja Mónika. „Igen, erről beszéltünk is, mondtam, hogy ez a te érdemed volt, te csináltad” – egészíti ki Zsuzsanna nevetve. 

Látva azt, hogy milyen pozitív és bensőséges viszony van kettejük között, kíváncsi lettem, hogy ez már a kezdetektől fogva így volt-e, vagy csak később alakult ki a munkájuk során. 

K.M.: Szóba került korábban, hogy egy ideig éppen szemben ültek egymással. Hogyan élték meg a közös munkát? 

Fischer Mónika: „A lényeg, hogy szemben ültünk, de szemben nem álltunk egymással sosem.” 

Nagy Zsuzsanna: „Mi mindig jól kijöttünk Mónival. Nagyon ambiciózusnak, invenciózusnak találtam, rengeteg ötlete volt, persze nem mindig értettünk egyet. Én körültekintően haladó és megfontolt természet vagyok, ő pedig sokkal bevállalósabb, gyorsabban szeretné a dolgokat csinálni, de nem volt közöttünk soha semmilyen ellentét. Nagyon örülök, hogy így alakult, ahogy alakult, mert már évek óta azon gondolkodom, hogyan fogja vinni tovább Móni ezt a könyvtárat.” 

Fischer Mónika: „Zsuzsára a kezdetektől fogva mentoromként gondolok, mind szakmailag, mind emberileg fantasztikus mentorról van szó. Egy kicsit félek is, mert amit mondott Zsuzsa, hogy megfontoltan haladni, megtartani az egyensúlyokat, ebben mindig nagyon jó volt. Sok területen együtt alakítottuk ki közösen ezt a fontolva haladást. Most már nekem kell szem előtt tartanom ezeket a szempontokat, de azt hiszem, hogy a vezetők és a kollégák támogatóak és együtt erősödünk majd ebben.” 

K.M.: Volt olyan, amit egymástól tanultak az évek alatt? 

Fischer Mónika: „A nemzetközi kitekintést abszolút tőle tanultam, hogy milyen sok forrásra támaszkodva, mennyire nyitottan látja a világot, ez abszolút inspiráló. Az is fontos minta volt számomra, hogy folyamatosan követni kell a könyvtári trendeket, kifejezéseket, érvelést, írásmódot.” 

Nagy Zsuzsanna: „Én pedig mindig is nagyra értékeltem Móni dinamizmusát és újító szándékait. Ő volt az, aki mindig azt mondta, vágjunk bele, csináljuk, menjünk!”

IV. Merre tovább?

Így már érthető, miért volt most is olyan gördülékeny a vezetőváltás a Könyvtár élén éppúgy, mint a korábbi évtizedekben. Jól kivehető az együtt töltött idő és persze az egymás iránti tisztelet abból, ahogyan Zsuzsanna és Mónika egymással beszélgetnek. Az viszont még nagyon érdekelt, hogy Zsuzsanna óvatos haladása nélkül, Mónika dinamizmusával lesz-e valamilyen jelentős változás a Könyvtár életében. 

K.M.: Hogyan élte meg az eddigi munkáját, milyen sikerekkel, vagy akár kudarcokkal találta szembe magát? 

Fischer Mónika: „Nagyon szeretem a munkámat! Még a pályázatomban is benne volt, hogy alumna vagyok, és valóban elkötelezettnek érzem magam az egyetem felé, szívesen dolgozom együtt kutatókkal és hallgatókkal. Ez egy nagyon inspiráló feladat, fiatalon tartja az embert. 

Szerintem a könyvtár a tanterven kívüli képzésben kap igazán nagy szerepet. Olyan területeket tudunk lefedni, ami nincs benne a kurzusok tematikájában, és olyan képességeken alapul, mint a könyvtáros precizitása vagy a strukturált gondolkodásmód, mellyel a hallgatók sikerességét is támogatni tudjuk. Az igazi sikerélmény az, amikor odajönnek hozzánk a hallgatók, megköszönik és azt mondják, hogy nélkülünk nem sikerült volna.” 

Nagy Zsuzsanna: „Az első félévben majdnem ezer hallgató vett részt ezeken a képzéseken, ami azért szép szám.” 

Fischer Mónika: Igyekszünk úgy tervezni, hogy legyen online és személyes képzés is. Az online változatra többen jelentkeznek, a személyes azonban sokkal hatásosabb. A hallgatók egymással is beszélgetnek ilyenkor, sokszor egymásnak adnak ötletet, ezek az alkalmak nagyon hasznosak tudnak lenni.  

Igyekeztünk együttműködni az Oktatásmenedzsmenttel is, a mostani oktatási vezetés abszolút partner ebben, és ezt köszönjük is nekik. Az a célunk, hogy a hallgatók tantervébe kötelező jelleggel is beépüljön egy-egy ilyen modul. Most is kínálunk ilyesmit, bármelyik oktató segítségül hívhat például egy könyvtárost, aki egy-két óra erejéig támogatja a kurzusát.” 

K.M.: Várhatók új projektek a könyvtár életében? 

Fischer Mónika: „A szolgáltatás kínálatát tekintve abszolút élen járunk magyarországi viszonylatban, de a helyünkön vagyunk nemzetközi szinten is. A fő feladat most az, hogy láthatóvá tegyük ezeket a szolgáltatásokat. Szeretnénk megújítani a kapcsolattartási rendszerünket, hogy jobban népszerűsíteni tudjuk a kutatási infrastruktúra elemeit, az adatbázis előfizetéseket, tesztlehetőségeket vagy más konkrét szolgáltatásokat. 

A könyvtár stratégiájának az alapját képezi az Open Science elve is, nagyon szeretném, ha ezt meg tudnánk erősíteni. Vannak már lépések erre az egyetemen, de szeretnénk behozni ezt a kutatásértékelés területére is. A fenntarthatóság egyik elemeként gondolunk erre, úgyhogy nagy feladat lesz. 

Emlékeimben úgy él a könyvtár, hogy öröm volt oda hallgatóként bemenni. Lehetővé teszi a fókuszált tanulást, a másokkal való kapcsolódást és a kikapcsolódást is. Olyan helyet szeretnénk, ahová óraközi szünetekben is be tud jönni a hallgató, elintézi a levelezését, találkozik valakivel, beszélgetnek, közösen tanulnak, átismétlik a feladatokat, és erre az infrastruktúrát is alkalmassá kell tenni. 

A Kancellár Úr fogalmazott úgy, hogy a könyvtár egy alkotói tér. Végig kell gondolnunk, hogy milyen egyéb szolgáltatások vagy infrastruktúra kell ahhoz, hogy ez tényleg megvalósulhasson.” 

K.M.: Említette egy szóval a fenntarthatóságot is. Hogyan fog kapcsolódni a témához a Könyvtár? 

Fischer Mónika: Mind működésünkben, mind szolgáltatásainkban, programjainkban igyekszünk érvényesíteni a fenntarthatósági szempontokat. Már korábban is kapcsolódtunk, például a hulladékmentes héten szerveztünk programokat, de kapcsolatban vagyunk az ERS Hubbal, hallgatói szervezetekkel, a Corvinus Green projekttel is. A célunk, hogy hasonló projektekben a jövőben mi is hangsúlyosan részt vegyünk.  

Idén márciusban aláírtuk a nemzetközi Green Library Manifesto-t, de magyarországi könyvtárakkal is tartjuk a kapcsolatot. Egy éppen futó projektben a könyveket hasznosítjuk újra úgy, hogy kitesszük a hallgatók számára, amit szabadon elvihetnek. Amit pedig külön hangsúlyoznék, az az Open Spience, ami a kutatásokat tekintve a fenntarthatóság egyik fontos alapköve, ezt is szeretnénk megerősíteni a Corvinuson.” 

K.M.: Hol képzeli el a könyvtárat ötéves távlatban? 

Fischer Mónika: „Egy egyetemi könyvtár lakmuszpapír is. Az, hogy mennyire használják az egyetemi polgárok az előfizetett adatbázisokat, a forrásokat, a tereket, megmutatja azt is, hol is tartunk éppen. Amennyiben abba az irányba haladunk tovább, hogy európai, közép-európai szinten az egyik legjobb egyetem szeretnénk lenni, akkor a könyvtár szolgáltatásaira, forrásaira is erősen támaszkodni kell. Remélem, hogy meg is valósulnak majd ezek a terveink. 

Ha igen, a Könyvtár sokkal beágyazottabb lesz. Mindenki tudni fogja, hogy milyen szolgáltatásokat vegyen igénybe és mikor. A hallgatók számára pedig egy inspiráló tér lesz, ahol akár személyre szabott, akár kiscsoportos formában is kaphat segítséget. Egy olyan környezetet teremtünk, ahol nincs félelem, ahol nincs buta kérdés, hanem segítő válaszok, olyan tanrenden kívüli készségfejlesztő képzések vannak, amit a tanulmányaik és a munkájuk során is alkalmazni tudnak a hallgatók. A könyvtár továbbra is a hallgatók, a kutatók és az oktatók stratégiai partnere lesz.” 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.23. - 12:25:24