Ahogy Chikán Attila megnyitó beszédében hangsúlyozta, a Rajk Szakkollégium Neumann János- és Herbert Simon-díjai egyedülállóak a tudományos világban a demokratikus, hallgatók által irányított kiválasztási folyamat miatt, amely vitákra és a kollégiumi tagság szavazására épül. Az 1995-ben, illetve 2005-ben alapított díjak a közgazdaságtan és a gazdálkodástudomány úttörő kutatóit ismerik el, különleges személyes kapcsolatot teremtve a diákok és a tudósok között közös ebédek és mesterkurzusok révén. A diákok előrelátása különösen figyelemre méltó: a tizenegy Nobel-díjas Neumann-díjazott közül heten csak azután kapták meg az elismerést a Svéd Királyi Akadémiától, hogy a Rajk közössége már kitüntette őket, ami bizonyítja, hogy ez a hallgatói modell sikeresen azonosítja a közgazdasági gondolkodás jövőbeli irányait. 

A konferencia nyitópanelje, amelyben négy elismert rajkos alumni vett részt, azt a jelenlegi világgazdasági helyzetet próbálta értelmezni, ahol a biztonsági szempontok, a geopolitikai rivalizálás és az iparpolitika háttérbe szorították a költséghatékonyságot mint elsődleges szervezőelvet. A Polyák Pálma által moderált beszélgetés vitatta az egyszerű deglobalizáció fogalmát, ehelyett a geo-fragmentáció és a „slowbalization” (lassuló globalizáció) irányába történő elmozdulást javasolta. Ahelyett, hogy egyszerűen felbomlana, a globalizáció sűrűbb hálózatokká szerveződik át politikailag elkötelezett blokkokon belül, amit olyan sokkok befolyásolnak, mint például a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború és az amerikai–kínai feszültségek. Az előadók érvelése szerint bár a globalizáció átalakul, a piaci erők ellenállóak maradnak: amikor a régi útvonalak megszakadnak, az energia és a tőke új utakat talál, arra kényszerítve a vállalatokat, hogy alkalmazkodjanak egy átalakult, nem pedig megszűnt globális rendszerhez. 

A beszélgetés résztvevői, Gelei Andrea, Zsótér Csaba és Koren Miklós, feltárták ezeknek a változásoknak a termelési hálózatokra és a nemzeti stratégiára gyakorolt gyakorlati következményeit is. Gelei Andrea bemutatta, hogyan szervezik át a multinacionális vállalatok az ellátási láncaikat a nagyobb ellenállóképesség érdekében, míg Zsótér Csaba az energiaszektorban szerzett szakértelmét felhasználva szemléltette a biztonság és a hatékonyság közötti nehéz egyensúlyt az energiastratégiában. Koren Miklós big data elemzés segítségével követte nyomon, hogyan gyűrűznek végig a sokkok a kereskedelmi hálózatokon. A beszélgetés végül arra terelődött, milyen konkrét kihívásokkal néz szembe egy olyan kis, nyitott gazdaság, mint Magyarország. A panelisták hangsúlyozták, hogy bár az olyan stratégiák, mint az ellátási láncok lerövidítése és az energiaforrások diverzifikálása magasabb költségekkel járhatnak, elengedhetetlenek a geopolitikai és éghajlati kockázatok kezeléséhez. Magyarország számára a kulcs földrajzi helyzetének és ipari bázisának kihasználásában rejlik, hogy fenntartsa mély integrációját az európai és globális hálózatokkal, miközben csökkenti kritikus függőségeit és feljebb lép az értékláncban, biztosítva ezzel az ország boldogulását az új gazdasági rendben. 

A Neumann-díj szekció első előadásaként Eső Péter kalauzolta végig a hallgatóságot azon, hogyan használták a Neumann-díjas közgazdászok a hiányos információs játékokat a stratégiai interakciók vizsgálatára, a pókerasztaloktól a modern piacokig. Bemutatta, hogy az absztrakt Bayes-i játékelmélet képes megvilágítani olyan nagyon is emberi kérdéseket, mint a kommunikáció, a megtévesztés és a bizalom: Neumann látszólag egyszerű pókermodelljétől és a küldő-fogadó játékoktól kiindulva az előadó Harsányi János hiányos információra vonatkozó elméletén keresztül a modern, „olcsó beszédről” (cheap talk), a költséges jelzésről és a meggyőzésről szóló munkákig húzott ívet. Érvelése szerint ezek a keretek magyarázzák meg, miért nem növeli mindig a jólétet a több információ, és hogyan alakíthatja racionálisan a hiedelmeket a szelektív adatközlés. Ezzel az előadás azt sugallta, hogy a modellek komolyan vétele – de nem szó szerinti értelmezése – segít a közgazdászoknak jobban megérteni a gondolat-, a szólás– és az információszabadság szerepét a valós társadalmakban, és arra hívta a hallgatóságot, hogy „hallgassanak nyitott elmével, mint egy bayesi döntéshozó, legyenek tudatában az elfogultságoknak, szándékoknak és ösztönzőknek”. 

E gazdag történelmet ünnepelve a Neumann–Simon Konferencia egyszerre vissza– és jövőbe tekintésként szolgált, a korábbi díjazottak alapvető elméleteit használva fel a deglobalizációtól a mesterséges intelligenciáig terjedő kortárs kérdések elemzésére. A konferencia programja számos további előadást is tartalmazott, ahol rajkos alumnik kapcsolták össze olyan nagy kutatók elméleti kereteit, mint Joshua Angrist, Susan Athey és Daron Acemoglu, a modern valósággal – például az automatizáció mechanizmusával, a bizalom szerepével a mesterséges intelligencia bevezetésében, valamint a politikai polarizáció hatásával a csapatdinamikára. Az adatvezérelt egészségpolitika és a változó globális gazdasági egyensúly témáinak feltárásával az esemény demonstrálta, hogyan nyújt a korábbi díjazottak szellemi öröksége továbbra is létfontosságú eszközöket egy töredezett és gyorsan változó világ megértéséhez. 

Írta: Pipis Panna