Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Nagy elődök, akikre kutatóként, emberként is büszkék lehetünk – Heller Farkas szellemi öröksége

2023-12-06 15:34:00

„Nemzetközi levegőre a tudományban feltétlenül szükség van” – többek között ezt a gondolatot is felidézték Hellertől a Corvinus egyetem Heller Farkas-emlékkonferenciáján november végén.

Budapesti Corvinus Egyetem

A közgazdaságtannal foglalkozó nagy elődök – Heller Farkas, Abay Neubauer Gyula, Theiss Ede – két világháború között írt művei ma már többségükben kutathatók. Közös bennük, hogy témáik a mai korral összecsengenek, a nemzetközi tudományos világ ismerte és elismerte őket, itthon azonban 1949-től hosszú évtizedekre szellemi száműzetésbe kerültek. Akadt köztük, aki a börtönben is folytatta tudományos munkáját – tudhattuk meg november végén a Közgazdaságtan Intézet és az Egyetemi Könyvtár konferenciáján. 

1767-ből származó írás is akad a Corvinus Magyar Közgazdaságtörténeti Archívumában 

 

A Heller Farkas szellemi öröksége, avagy a magyar közgazdasági gondolkodás kapcsolódásai a nemzetközi műhelyekhez és a kor gazdasági problémáihoz címet viselő konferenciát Major Klára, a Közgazdaságtan Intézet vezetője köszöntötte. Elmondta, amikor friss intézetvezető lett, akkor kezdett foglalkozni az egykori Közgazdasági Elméletek Története Tanszék könyvtárának sorsával. A sok értékes régi kötetet, többek között Heller Farkas könyvtárának hagyatékát is magában foglaló könyvállomány a tanszéki kollégák és a Könyvtár együttműködésének köszönhetően mára átkerült az Egyetemi Könyvtárba. 

Ez lett az egyik alapja a Corvinuson a Magyar Közgazdaságtörténeti Archívumnak. Ebben a digitális gyűjteményben tárgykör, év és szerző szerint böngészhetők az értékes művek. 1767-ből és 1797-ből is vannak kereshető címek, de zömében XIX. századi és a XX. század első felében keletkezett publikációkat tartalmaz, köztük Heller Farkas-műveket is. Nagy Zsuzsanna – ma már a Corvinus egyetemi könyvtárának nyugalmazott vezetője – arról beszélt, hogy a 2010-es évek közepén szembesültek azzal, hogy az egyetemen, a könyvtár állományán kívül van egy értékes könyvgyűjtemény. Ezt mára, a Közgazdaságtan Intézet vezetőjének és kutatóinak is köszönhetően, feldolgozták és a könyvtárban hozzáférhető, olvasható. Mint a nyugalmazott könyvtárvezető hangsúlyozta, küldetésüknek tekintették, hogy a magyar közgazdaságtan történeti értékű műveit gyűjtsék, megőrizzék és a kor követelményeinek megfelelően digitalizálják. Az archívum jelenleg 310 publikációt – 310 kötetet és 180 cikket – tartalmaz. 

Az MTA 1952-ben: „Heller nagydoktori címre nem érdemes” 

 

Sipos Béla, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) professzor emeritusa elmondta, különböző véletlenek eredményeként kezdett foglalkozni Heller Farkassal, könyvet is írt róla még a rendszerváltás előtt. (Ez a rendszerváltás előtt bátor tettnek számított, mert Heller polgári közgazdász volt, nem marxista.) Heller Farkas (mint akkoriban több közgazdász) jogot végzett, 1904-ben jelent meg egyik jelentős kötete, ami a határhaszon elméletével foglalkozott. 1914-ben került a Műegyetemre, ahol akkor alakult meg az ún. közgazdasági osztály, Hellert három másik kollégájával nyilvános rendkívüli tanárnak nevezték ki a Gazdaságpolitikai és Szociálpolitikai tanszéken. De megkezdődött az első világháború, be kellett vonulnia, csak 1917-ben kapott lehetőséget, hogy rendszeresen előadjon. 

1920-ban az akkori kormányzat még csak nem is konzultált a Műegyetemmel, amikor létrehozta a Budapesti Tudományegyetem mellett az új közgazdaság-tudományi fakultást. Erre Heller Farkas „Az egyetemi autonómia” című cikkével válaszolt. Mint az előadótól megtudtuk, Heller a II. világháború idején tanártársaival együtt tiltakozott az ellen (de hiába), hogy az egyetem felsőbb évfolyamait Németországba telepítsék ki. 1945 után a Műegyetem rektora lett, végül 1948-ig tanított ott, aztán nyugdíjba vonult.1949-ben az MTA kizárta az akkor már nemzetközi hírű tudóst soraiból.  

 

Közben műveivel – elsősorban az Elméleti közgazdaságtannal és a Közgazdasági elmélet történetével – világhírre tett szert, könyveit angol, finn és spanyol nyelven is kiadják, Ausztráliától Montevideóig forgalmazzák. De itthon 1952-ben az MTA, személy szerint Tolnai Gábor, a Tudományos Minősítő Bizottság akkori titkára azt írja a tudós kérelmére, hogy addigi munkássága alapján nem adhat neki tudományos fokozatot. Szerintük nagydoktori címre nem érdemes, és javasolták neki, hogy szerezze meg a kandidátusi fokozatot. Heller Farkas 1955-ben bekövetkezett halála után néhány évvel viszont az MTA teljesítette a tudós nejének özvegyinyugdíj-emelési kérelmét. Az előadó végül felhívta a figyelmet a Múlt Magyar Tudósai sorozatban az általa Heller Farkasról írt, 1990-ben megjelent kötetre. A sorozatszerkesztő épp az előbb említett Tolnai Gábor volt. 

A “nemzetközi levegőre a tudományban feltétlenül szükség van” 

 

Heller Farkas a kor nemzetközi színvonalán alkotó elméleti közgazdász és elmélettörténész volt, tájékozottsága a legfrissebb tudományos eredményekre is kiterjedt – jelentette ki Hild Márta, a Corvinus egyetemi magántanára a Heller Farkas nemzetközi megmérettetéséről szóló előadásában. Az előadó idézte Hellernek a nemzetközi kapcsolatok fontosságáról vallott meggyőződését. Pályája elejétől fogva Heller rendszeresen jelen volt a nemzetközi, főleg német nyelvű szakirodalomban. Hild hozzátette, Heller legjelentősebb, több kiadásban is megjelent német nyelvű művei többnyire ismertek, de ezek alig képzik a munkásságáról szóló elemzések tárgyát. Heller az osztrák iskola követője volt, és egyúttal folytatója a középutas magyar tradíciónak. Munkássága 1904-től (ekkor jelent meg fiatal közgazdászként A határhaszon elmélete című munkája) a második világháborúig tart, amikor jelentős horderejű elméleti és módszertani változások történtek a közgazdaságtanban és új irányzatok képviselői szálltak vitába a hagyományos közgazdasági elmélettel. A külföld pozitívan értékelte Heller műveit. Példaként hozta többek között az előadó, hogy az 1921-ben megjelent Die Entwicklung der Grundprobleme der volkswirtschaflichen Theorie című kötetéről elismerő recenziót közölt 1922-ben a The Economic Journal. A Nationalökonomie című, többször kiadott közgazdasági lexikonjáról – a későbbi Nobel-díjas közgazdász – Friedrich Hayek írt könyvismertetéseket 1929-ben és 1934-ben. Heller művei az érték-, ár-, jövedelemelosztás-, pénz-, külkereskedelem- és konjunktúraelméletet tárgyalták, az e témákban írt szakcikkei szintén megtalálhatók a korabeli német szakirodalomban. 

Abay a börtönben is írt, emlékezetből, Berzeviczy „nemzetietlen” nemzetgazda lett 

 

Oroszi Sándor, a PTE és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzor emeritusa Abay (Neubauer) Gyuláról, „Egy tudós sikerei és szellemi száműzetése című előadásában beszélt. „A határhaszon-elmélet bírálata című könyve meghatározó munka volt, a Pécsi Tudományegyetem valójában emiatt a könyve miatt alkalmazta őt” – mondta Oroszi. A határhaszon-elméleten kívül hitelpolitikai kérdésekkel, a világgazdasági válsággal és annak hatásaival is foglalkozott. Az ő jól induló pályáját az törte ketté, hogy részt vett a pécsi eseményeken az 1956-os forradalomban, (többek közt az újraalakuló FkgP párt megyei társelnökének választották), emellett a hatalomnak nem tetsző cikkeket írt a Szabad Dunántúl című pécsi lapba. Végül perben többéves büntetésre ítélték az 56-os tevékenysége miatt. A börtönben minden forrásmunka nélkül, emlékezetből írt könyvet, az Oeconomica Aeternát, amit 40 évvel később a PTE adott ki. Később, mint hallhattuk az előadótól, az akadémiai tagságától is megfosztották Abay Neubauert, és csak az MTA 1989-es közgyűlésén rehabilitálták. Abay emlékére 2002-ben a PTE Abay Neubauer Gyula-díjat alapított. Mint Oroszi elmondta, voltak Abaynak vitathatóbb gondolatai is, de sok mindent jól látott előre. Érdekesség, hogy állást foglalt abban a kérdésben, mekkorára nő majd a Föld népessége, ezt meglepően jól látta előre. Határozottan helyeselte a Marshall-segélyt, és Stiglitzhez hasonlóan – aki úgy vélte, a pénzoligarchia világuralomra törekszik –, Abay úgy fogalmazott: egy világkormányt lát a jövőben. 

 

„Nemzetietlen” nemzetgazda címmel tartott előadást Horváth László, a Corvinus Közgazdaságtani Intézetnek egyetemi docense Berzeviczy Gergelyről, aki 1763-ban született Kakaslomnicon, Nyugat-Európában tanult, később belépett a miskolci szabadkőműves páholyba. 1786-ban fogalmazói állást vállalt Budán, s még Martinoviccsal is kapcsolatba került. Gazdaságelméleti szempontból Legfontosabb műve a De Oeconomia Publico-Politica, ezt 1818-19-ben írta, latinul. E nyelvet nemzetközi és a magyarországi nemzetiségek közötti összekötő nyelvnek is ajánlotta, s e tekintetben vitába keveredett Kazinczyval és a nyelvújító mozgalommal. Munkája kéziratban maradt, halála után Gaál Jenő publikálta magyar nyelven 1902-ben, és azt írta róla: „a nemzetietlen nemzetgazda, aki az utazása során lett szabadkőműves”. Ez az értékelés az idők során az újonnan megtalált dokumentumok révén nagyban módosult, különösen H. Balázs Éva jóvoltából. Az előadó elmondta, Berzeviczy a munkáiban úgy vélte, a pénz csupán csereeszköz, az érték fogalmát a munkából és a hasznosságból vezette le. Ami közös vagyon – vagyis állami tulajdon –, azt rosszul kezelik, ezt gondolta Berzeviczy. Horváth elmondta, Berzeviczynek az volt a véleménye, hogy az államadósság kamatait számítsák az adófizetők kötelezettségei közé – ez valójában a ricardói ekvivalencia, de erről akkor Berzeviczy még nem tudhatott. 

 

Az elmélet az empíria ellenében; a munkapiac mint válságindikátor 

 

A konferencia zárásaként Kőhegyi Gergely és Venyige Róbert, a Corvinus Közgazdaságtani Intézetének adjunktusai beszéltek a két világháború közti magyar gazdasági ciklusokról és a konjunktúrakutatásról. Kőhegyi elmondta: a magyar közgazdaságtanban a két világháború közt elsősorban a német történeti iskola és az osztrák iskola éreztette hatását. Heller egyértelműen az osztrák iskolához húzott, azonban egyik irányzat radikális álláspontját sem tudta elfogadni, amely elsősorban a köztük lévő, úgynevezett módszertani vitában megjelent. Az angolszász és egyre inkább dominánssá váló amerikai fejleményekhez ő maga nem járult hozzá, de követte az angolszász irodalmat, és valószínűleg az ő inspirációjának hatására a tanítványi köréből többen is már ennek formálásában vettek részt. A módszertani vitában az elmélet és az empíria szemben állt egymással, és bár a vita eredetileg a német kultúrkörben zajlott, a közgazdaságtan amerikanizálódásával átkerült az amerikai kontinensre, és folytatódott a régi intézményi iskola és a neoklasszikus irányzat képviselői között. Az amerikai közgazdaságtan korántsem volt ekkor annyira homogén, mint most, és az sem igaz, hogy a brit neoklasszikus hagyomány dominált volna. A graduális képzések hiánya miatt érdekes módon sokan Németországban doktoráltak és vitték magukkal a német történeti iskola szemléletmódját. Emiatt számos felsőoktatási intézmény – például a Harvard – „eklektikus” egyetem volt, ahol a különböző álláspontú kutatók szépen megfértek egymás mellett. Az a terület, ahol az elmélet és az empíria nagy hangsúllyal szerepelt, a ciklusok dinamikus elemzése volt.  Magyarországon is elkezdtek ezzel foglalkozni, nyugati tanokkal fölvértezve, például Abay, illetve Theiss Ede, aki doktori fokozatát Heller Farkasnál szerezte. Theiss a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával eljutott számos amerikai egyetemre és a ma is vezető folyóiratokban publikált.  

 

Venyige Róbert adjunktus a két világháború közti konjunktúrakutatásról beszélt. Ennek fókuszában a keresleti hullámzások, vagyis a gazdaság ciklikus mozgásának vizsgálata, a rövidebb és hosszabb hullámzások álltak. Mint elmondta, Magyarországon a két világháború közt meghatározó volt a trianoni szerződés, a Monarchia felbomlása okozta gazdasági sokk. 1928-ban létrejött itthon a Magyar Gazdaságkutató Intézet. Ez még a nagy gazdasági válság előtt volt, de már ekkor kortársi élmény volt a vissza-visszatérő válságok ideje. GDP-számítás ezekben az időkben még nem volt, de azért más statisztikai adatokat közöltek, amelyeket felhasználtak a gazdasági ciklusok elemzésére. Magyarország ekkor súlyos agrárválságon ment keresztül, ugyanis a Nagy gazdasági világválság rosszabbul érintette a mezőgazdaságot, mint az ipart. A legnagyobb hitelezők – az USA, Anglia – tőkeereje is a töredékére csökkent. Az időszakot magas munkanélküliség jellemezte, azonban a modern gazdasági ciklusoktól eltérően ekkor a munkapiaci változások még nem követték, hanem előre jelezték a ciklusokat. 

 

A konferencia szünetében és végén a résztvevők megtekinthették a könyvtár gyűjteményéből válogatott, az előadásokban megidézett alkotók értékes, eredeti, közgazdasági munkáiból összeállított kiállítást. 

 

Török Katalin 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.04.24. - 18:55:26