Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

„Megéri időt és energiát fektetni a kutatói kapcsolatok kiépítésébe” – interjú Mizik Tamással

2023-10-20 10:50:00

A közelmúltban kinevezett egyetemi tanárokat bemutató sorozatunkban a Fenntartható Fejlődés Intézet oktató-kutatójával beszélgettünk.
Budapesti Corvinus Egyetem

Hogyan lesz valakiből agrárközgazdász, miért éppen ez a része fogta meg a közgazdaságtannak?  

 

Pénzügy szakirányon végeztem a Corvinus jogelődjén, és már akkor nagyon érdekelt az agrárpolitika és -gazdaság. Szüleim és a testvérem is agrármérnökök, így számomra a terület iránti érdeklődés családi vonalon is adott volt. Amikor lediplomáztam, még nem volt teljesen határozott elképzelésem, hogy merre menjek tovább, és úgy gondoltam, hogy a doktori képzés kapcsolatépítés, illetve az ott megszerezhető mélyebb tudás miatt is hasznos lesz majd nekem. Akkoriban még a jelenleginél is sokkal aktívabb nemzetközi együttműködései voltak az Agrár tanszéknek, doktorandusz és fiatal kutatói éveim alatt több mint tíz nagy nemzetközi kutatási projektben vehettem részt. Rengeteg értékes szakmai kapcsolatra tettem szert ezekben az években, amelyekhez a mai napig vissza tudok nyúlni, és amelyek egyúttal elindítottak a kutatói pályámon.  

 

 

Kétszer is kutatott több hónapig az Egyesült Államokban. Mennyire járultak hozzá ezek a külföldi időszakok a szakmai fejlődéséhez?  

 

Nekem a fő kutatási területeim az agrárpolitika és az agrárkereskedelem, emellett a bioüzemanyagokkal foglalkozom még mélyebben, nem olyan régóta pedig a precíziós mezőgazdaságot kezdtem el jobban kutatni. 2010/11-ben 11 hónapot töltöttem az USA-ban az Egyetem Visiting scholar programjával. Később pedig Fulbright ösztöndíjjal mentem vissza Amerikába. Fontos szakmai kapcsolataim alakultak ki ezek alatt a programok alatt. Azóta is, ha bármilyen Egyesült Államokkal kapcsolatos kutatási kérdésem előjön, akkor megvannak azok az amerikai kollégáim, akikhez fordulhatok. Mivel jól érzem magam a Corvinuson, ezért mindig is maximum fél-egy éves külföldi ösztöndíjakban gondolkodtam, tartósabb kiküldetésben nem. Ugyanakkor a személyes kapcsolatépítés nagyon fontos ebben a szakmában. Akkor tudunk jó nemzetközi társszerzőkkel közösen színvonalas folyóiratokban publikálni, és akkor fognak meghívni minket különböző konzorciumokba partnernek, hogy ha kellő időt és energiát tettünk bele a szakmai kapcsolataink felépítésébe és működtetésébe. Talán ez a legfontosabb üzenet a pályájuk elején járó, fiatal kutatók számára.  

 

Hogyan tudja összeegyeztetni a kutatást és az oktatást?  

Számomra a kettő nem választható el egymástól. Korábban például több tananyag fejlesztésében is részt vettem, amiket aztán az óráimon is használtam. A hétköznapokban a nehézséget inkább a két terület időbeli összeegyeztetése jelentheti. A folyamatos publikálás szempontjából nálam az évek során az lett a célravezető megoldás, hogy egyszerre több, különböző készültségi fázisban lévő cikken próbálok dolgozni, lehetőleg társszerzőkkel közösen. Ez a munkamódszer arra is jó, hogy legyen idő kicsit félre tenni, érni hagyni egy-egy cikket. Amit még tudok javasolni a pályakezdő kutatóknak is, az a társszerzőkkel való publikálás. Nem csak azért, mert két félszerzős cikk többet ér, mint egyetlen egyszerzős, hanem mert sokkal motiváltabb is az ember, ha társszerzőkkel közösen dolgozhat, illetve számszerűleg is több publikáció tud így születni.  

Majdnem húsz éve tanít a Corvinuson. Hogyan változtak ez alatt az időszak alatt a diákok, akiket oktatott?  

Különösen az elmúlt tíz évben változtak sokat a hallgatói elvárások. Egyrészt nagyobb igényük van az interaktivitásra, a másik oldalon, oktatóként viszont sokkal nehezebb a figyelmük folyamatos fenntartása. Azt vettem észre, hogy a mostani diákjaimnak a régebbi évfolyamok számára kilencven perc alatt leadott tudásanyag már megemészthetetlenül sok. Sokkal célravezetőbb kisfilmekkel, videókkal és egyéb, aktuális kutatásokhoz kapcsolódó érdekességekkel színesíteni nekik a tananyagot.   

Pályája eleje óta az egyetemen oktat és kutat, mit jelent Önnek a Corvinus szakmai közössége?  

Szerintem elég nagy, jó értelemben vett szabadság vesz minket körül az egyetemen. Az óráinkat megfelelő színvonalon meg kell tartani, de ezt leszámítva azt kutathatom, ami engem érdekel, senki sem szól bele. A doktori képzésem elvégzése óta tanítok az egyetemen. A kollégáimra mindig számíthattam, de külön kiemelném Csáki Csaba professzort, a világszerte ismert agrárközgazdászt, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő segített nekem annak idején fogadóintézményt találni a pályázatomhoz az Egyesült Államokba. Sok tanítványom mostanra már kollégám az Intézetben és több kutatáson is együtt dolgozunk. Jó szakmai mikroközösséget alkotunk, ahol mindig számíthatunk egymásra.  

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.29. - 05:09:19