Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Kutatói sztorik: Matematikai modellek is képesek leírni az emberi viselkedést

2022-12-16 11:29:20

Szeptembertől minden héten bemutattunk egy-egy kiváló corvinusos kutatót, aki a közelmúltban kapott elismerést a munkájáért. Ezúttal Bakó Barnát, a Közgazdasági Intézet kutatóját ismerhetik meg, aki szerint minden leírható matematikai modellekkel, csak megfelelő mennyiségű adat kell hozzá.

Kapcsolódó hírek

Kapcsolódó események

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kutatói pálya részemről egy tervezett út volt, mert nem erről van szó. Diákéveim alatt aktív hegymászó voltam, ezért olyan foglalkozást kerestem, ahol az ember könnyen tud gazdálkodni a szabadidejével. A kutatói pálya ezt megadta nekem, és úgy utazhattam Kínába, Nepálba, Indiába hegyet mászni, hogy közben a munkámat is végezni tudtam, hisz gondolkodni bárhol lehet” – szögezi le már az interjú elején, hogy semmilyen tudatos tervezést ne keressünk abban az útban, ahogyan a 2021-ben senior oktató-kutató kategóriában kapott Corvinus Kutatási Kiválóság díjig eljutott.

Sok adat, pontos predikció

Párhuzamosan járt két egyetemre, és az ELTE matematika képzését előbb befejezte, mint a Corvinus-t.

Gazdaságelmélet szakra jelentkeztem, de miután abban az évben rajtam kívül összesen még egy valaki jelentkezett erre a szakra, nem indult el. Helyette gazdaságpolitikát, mellékszakirányon pedig operációkutatást tanultam.

Képzései erős matematikai alapot adtak számára, miközben aktívan foglalkoztatta őt az emberek hétköznapi viselkedése és döntései. „Tele voltam kérdésekkel, amiken szerettem gondolkodni, akár hegyet másztam, akár máshol töltöttem az időmet. Miért van Mikulás? Miért ciki melegétel utalvánnyal fizetni az első randin?” – beszél Barna arról, miről szeret a mai napig gondolkodni.

Az ars poeticájával kapcsolatban a közgazdász David Friedmantől idéz egy mondatot: „a közgazdász dolga a racionalitás hajóján kihajózni és meghódítani a világot”. Meggyőződése, hogy minden világban tapasztalt jelenségnek van racionális és megmagyarázható vetülete. 

Barnát a nagy mintában rendelkezésre álló adatok, és ezekből készíthető modellek érdeklik leginkább, mert így az emberek viselkedése nemcsak leírhatóvá, hanem előrejelezhetővé is válik. „Persze, mindig vannak kivételek és egyedi esetek, tehát sosem lesz 100 százalékosan pontos egy általunk készített modell, de mindig törekszünk arra, hogy minél árnyaltabb és pontosabb legyen a predikciónk”.

Hollandiában töltött 2009-ben egy teljes évet, ami meghatározó időszak volt számára. Példaként ottani tapasztalatát emeli ki, hogyan befolyásolják az emberi magatartást az ösztönzők, és mit látott doktori iskolába járó hallgatótársain az ösztöndíj visszafizetését eredményező nyomás miatt.

Hollandiában az a szabály, hogy a hallgatóknak 3-4 év alatt kötelezően be kell fejezniük a PhD-képzést, különben több ezer eurót kell visszafizetniük. Emiatt azt tapasztaltam, hogy a társaim több időt fordítottak egy-egy kérdés vizsgálatára, mint mi tennénk, ami a későbbiekben alaposabb kutatásokat eredményezett. Szerintem a hollandok semmivel sem okosabbak vagy tehetségesebbek, de mi mégis gyakran úgy éljük meg, hogy sikeresebbek nálunk. Szerintem egyszerű a titok: a megfelelő ösztönzők veszik körbe őket, amelyek magas szintű teljesítményre sarkallják őket.

Buborékok és vesztésre ítélt szerencsejátékosok

Több kutatásáról is nagy átéléssel mesél, elsőként egy, a politikatudomány által gyakran kutatott, a közgazdaságtan által az utóbbi időben egyre inkább tárgyalt területről. Az elmúlt 10-20 évben egyre több időt töltünk online térben, ennek hatására elkezdtünk szociális és társadalmi buborékokban létezni. Például az Amazon ajánlórendszere eltalálja az ízlésünket, és pont azon az áron kínálja az adott terméket, amit a vásárló hajlandó kiadni érte. Miközben a politikatudomány aktívan vizsgálja ezt a területet a véleménybuborékokkal kapcsolatban, addig a közgazdaságtudomány kevésbé.

Mi az online térben lévő árak szórását vizsgáltuk, és azt láttuk, hogy egymáshoz közelítés helyett az árak egyre nagyobb intervallumon szóródnak. Azt gondoljuk, hogy ennek tényleg az a buborék az oka, ahova fogyasztóként bekerülünk, és nincs tudomásunk a teljes piacról, így a vállalatoknak sincs oka közelíteni egymáshoz az áraikat. Sokkal inkább egy-egy adott buborékot kell megcélozniuk termékeikkel

mesél Barna a kutatás következtetéséről.

Egy másik kutatása a sportban gyakran használt „hot hand”-terminológiát vizsgálja a szerencsejátékosok esetében. Az ún. „hot hand” (magyarul: forró kéz) kifejezés azt a feltételezést takarja, hogy ha egy kosárlabdázó sorozatosan sikeres dobásokat hajt végre, kialakul róla az a nézet, hogy aznap nem tud hibázni, ezért egyre nagyobb eséllyel dobja be majd a következő kísérletét.

Barna kutatótársaival együtt azt vizsgálta egy nagy online szerencsejáték szolgáltató adatai alapján, hogy valóban létezik-e ez a trend. „Ez egy nagyon aktívan kutatott terület, ráadásul sokak meglepetésére egy 2014-ben készült kutatás szerint valóban léteznek forró kezű szerencsejátékosok. Azóta több tanulmány is megkérdőjelezte a vonatkozó eredményt, a mi, nagymintás, értsd több milliós megfigyelésen alapuló, elemzésünk is cáfolja azt”.

Nem biciklizünk, ha nem uberezhetünk?

2020-ban jelent meg az Uber Magyarországról történt kivonulása és a MOL Bubi használata közötti kapcsolatot elemző tanulmányuk, ami váratlan sikert aratott: „Szerzőtársaimmal sosem azért dolgozunk egy témán, hogy a világ beszéljen róla. Mégis, ezt a cikket egyszer csak elkezdték megosztani Twitteren.”

Amikor 2015-ben kivonult az Uber Magyarországról, egyfajta sokkot okozott a piacon és a társadalomban. Társaival azt vizsgálták, hogyan hatott a MOL Bubi használatára az Uber távozása, és Barna szerint az adatokban egyértelműen látszódott a hatása: „Az érdekes kérdés mindig az, hogy mi van az adatok mögött. Az adatokból meg azt látjuk, hogy jónéhány Bubi- használó kiegészítve használta a kerékpármegosztót az Uberrel. Aminek egyik következménye, hogy ha az Uber nem áll rendelkezésre, akkor a Bubit sem fogják használni, hanem átülnek például saját autóba”. 

Barna először mindig a témát dolgozza ki, csak utána áll neki megkeresni a megjelenés helyét. Bizonyos témák megkövetelik, hogy ne tartson sokáig az elfogadási folyamat, mert fennáll annak a veszélye, hogy elévül a téma:

Egyik jó barátom kapott már olyan visszajelzést rangos folyóirattól, hogy nagyon jó a cikk, de idejétmúltak a hivatkozott példák. Hát persze, mivel mire a bírálatra sor került, eltelt négy-öt év!

mesél egyik tapasztalatáról. Szerinte látható abban összefüggés, hogy minél jobb folyóiratot céloz meg a kutató, annál több ideig tart a bírálati folyamat.

Állandó csúcstámadás

Diákévei alatt minden nyáron hónapokat töltött a hegyekben, az utóbbi időben erre egyre kevesebbszer van lehetősége, de ha mégis tud rá időt szakítani, a mai napig nagyon szívesen megy.

Elmondása szerint a hegymászás távolról mindig addig vonzó tevékenység, amíg az ember elér az alaptáborig. Utána minden egyes lépést megkérdőjelez: „Most forduljak vissza, vagy a következőnél? Az ember aztán valamiért mégsem fordul vissza. Ha pedig felér a csúcsra, ritka érzések kerítik hatalmukba. Még akkor is, ha a folyamat közben nem feltétlenül csak jó dolgok történnek vele a mostoha körülmények miatt. Aztán amikor lejön a hegyről, azon kapja magát, hogy újabb csúcsokon kezd gondolkodni”.

Távolról úgy tűnik, a hegyek meghódítása és a publikációs folyamat között sok hasonlóság van, de ezen a felvetésen Barna inkább csak mosolyog:

Ez egy érdekes párhuzam. Meg kellene nézni az adatokat, de mivel egyedüli minta vagyok, ekkora adatmennyiségből messzemenő következtetést inkább nem vonnék le.

Szerző: Tucsni László, Corvinus Kommunikáció

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.22. - 15:37:30