Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Így sportolhatsz a Corvinuson

2023-08-17 20:00:00

„Hogy ki tudj teljesedni az iskolapadban, ahhoz fizikálisan is ott kell lenned”- véli Vladár Csaba, a Corvinus Testnevelési és Sportközpontjának vezetője.
Budapesti Corvinus Egyetem

Evés, tanulás, alvás – az „ideális” egyetemista élet, legalábbis a bennünk élő klisék alapján. Persze legtöbbször rajtunk múlik, mivel töltjük az időnket, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy általában nem ilyen az egyetemisták élete, vagyis nem kell, hogy ilyen legyen. Rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy aktívan kikapcsolódjunk a mindennapi hajtásból. Az egyik nem más, mint a sport. 

Vladár Csaba, a Testnevelési és Sportközpont vezetője és az egyetem tanára régóta tartja össze a sportéletet a Corvinuson. A kosárlabdacsapat edzőjeként közelebbről is ismeri a hallgatók edzéshez fűződő viszonyát. Interjúnkban arról kérdeztük, hogy miért fontos, ha valaki sportol, és erre milyen lehetőségei vannak egy corvinusosnak, de többek közt saját kedvencét is elárulta. 

Tóth Valter (Közgazdász Online): Az első kérdésem az lenne, hogy nagy vonalakban milyen adottságok állnak rendelkezésre az egyetemen belül, ha valaki sportolni szeretne? 

Vladár Csaba: A Sportközpont fogja össze a lehetőségeket, de emellett van még egy egyetemi Sportklubunk, a Közgáz Sportklub és Diáksportkör, így ők ketten viszik az egyetemi sportéletet. A legfontosabb, főként az érkező gólyáknak, hogy van két félév kötelező testnevelés. Ezt lehetőség szerint az első négy félévben kell, hogy teljesítsék és számos lehetőség közül választhatnak, hiszen közel 30 sportág áll rendelkezésre. Persze ennek mindig vannak órarendi, illetve egyéb akadályai, de azért úgy gondolom, hogy hosszú távon mindenki megtalálja azt, amit szeretne csinálni, vagy talál olyat, amit aztán megszeret. Itt tényleg a sakktól kezdve a kajak-kenun át van futball, tollas, kondi, különböző tánc, valamint önvédelmi órák, tehát viszonylag széles spektrumú a kínálatunk. 

Ezenkívül vannak szakosztályai a sportklubnak, ahol délutáni vagy versenysportot lehet űzni. Két kiemelkedő szakosztályunk a röplabda és a kosárlabda, de vannak diáksportbeli csapataink is, akik kicsit önszerveződő módon – vagyis bekapcsolódva a már hagyományok szerint működő csapathoz – üzemelnek. Ilyen például a vízilabda vagy a futsal csapatunk. Ők úgy működnek, hogy egy féléves csekély ötezer forintos tagdíj ellenében kapnak lehetőséget arra, hogy legyen hol edzeniük, elindulhassanak bajnokságokban, vagy részt vehessenek aktuális egyetemi, főiskolás versenyeken. 

Nekünk az a feladatunk, hogy felkutassuk azokat a diákjainkat, akik vívásban, ultimate frizbiben, vagy bármilyen sportban jók, és megteremtsük annak a lehetőségét, hogy az egyetemi, országos vagy vármegyei versenyeken elinduljanak. Ehhez tudunk támogatást adni sok esetben, és összefogva edzőkkel, felmérve a lehetőségeket majdnem mindenki el tudott jutni birkózó, asztalitenisz és egyéb, MEFOB (Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokság) eseményekre. Többek között például a MEFOB fesztre, ami most legutóbb Debrecenben volt. Itt a futsal és a kosárcsapatunk is negyedik lett. 

TV: Pont erre irányul a következő kérdés: mik a legnagyobb eredményeink? Melyik például a legsikeresebb sportág? 

VCS: Azt tudom mondani, hogy vannak hagyományos sportágak, amikben évről évre viszonylag jól szereplünk, ilyen a röplabda, a kosárlabda, a vízilabda. Talán idén a röplabdások voltak a legügyesebbek, előtte a kosarasok és a vízilabdások. Hoznak egy olyan szintet, hogy be tudnak kerülni mindig az országos négyes döntőbe, ami magas színvonalat képvisel. Idén a focisták is bejutottak, és negyedikek lettek. 

TV: Úgy tudom, a focistáknál nagyon nagy harc megy a csapatba jutásért. Ez még így van? 

VCS: Ez úgy működik, hogy ők is belépnek a Sportklubba, és kialakul egy csapat a válogatók után. Az év folyamán abban tudom őket támogatni, hogy bajnokságokba nevezem őket. Indulnak a műfüves ELTE Ligában, a Közgáz Ligában, ezeken összeszoknak, és az egyetemi főiskolás selejtezőre már egy jó csapattal érkeznek. Szoktunk szervezni év közben a Hallgatói Önkormányzattal közösen sporthetet, ami szintén jól szokott sikerülni: ott az egyik legnépszerűbb a foci, de van röplabda, kosárlabda vagy éppen tenisz is. Sőt idén most egy kicsit bővült a kínálat, mert csináltunk egy egyórás úszóversenyt is. 

TV: Mennyire jutnak el a hallgatókhoz a lehetőségek? 

VCS: Igyekszünk minél jobban tájékoztatni őket. Azt kérték tőlünk, hogy a kiindulópont a honlap legyen, oda majdnem mindent felteszünk emiatt. A tervek szerint idén a gólyatáborba is lemegyünk, és az onboarding héten is lesz standunk. Azonban a leghatékonyabb mindig az, amikor már az órára beiratkozott elsősöknek el tudjuk mondani pontosan a lehetőségeket. Kilencen vagyunk testnevelők és sportágfelelősök, úgyhogy ha valaki érdeklődik bármilyen felületen vagy személyesen, akkor ahhoz a tanárhoz tudjuk kalauzolni, aki azzal a területtel foglalkozik. Jelenleg sportinfrastruktúrában nem vagyunk olyan erősek (vagyis sok pályát bérelni kell), de az új kampuszon lesz helye sportközpontnak is, így még több lehetőség várja majd a hallgatókat. 

TV: Amit én tapasztaltam, hogy volt olyan sport, ami azért szűnt meg, mert nem volt elég ember a csapatban. Ennek kapcsán mik a tapasztalatok? 

VCS: A diákcsapatok pont akkor tudnak jól működni, ha kicsit öntevékenyek. Kell, hogy legyen egy olyan kapcsolattartó, aki szervezi, irányítja, továbbadja az információt. Vannak olyan sportágak, ahol ezek jól működnek. A koronavírus óta nagy törést szenvedett a sport az egyetemen. Azelőtt megvoltak ezek a jó csatornák, és kinevelődött egy új generáció, aki továbbvitte a híreket. Tudunk abban segíteni, hogy meghirdetjük, adunk termet, de hogy csináljátok, abban nem tudunk. Akkora keret nincs, hogy foglalkoztassunk minden csapatra egy edzőt, de erre eddig nem is nagyon volt szükség. Úgyhogy a járvány óta ezeket a kapcsolatokat elvesztettük. 

TV: Mármint a hallgatók közötti kapcsolatokat? 

VCS: Igen. A hangsúly is áttolódott sokkal inkább az egyéni sportokra, megváltoztak a szokások. Sokkal népszerűbb lett például a túra, a kondi. Aztán az órarend is megváltozott: olyan helyzettel találkozunk, hogy péntekre nem tudunk semmilyen mozgást meghirdetni, mert nincs hallgató. Hétfőre pedig azért nem tudunk, mert mindenki órán van estig. Amiben biztos, hogy nekünk is fejlődni kell, az a külföldi hallgatók bevonása a segítségetekkel a sportéletbe. A sportolási kedv csak picit esett vissza, így jó programokkal újra el lehet érni a hallgatókat. 

TV: Miért jó, ha az ember sportol? 

VCS: Sok okosat mondtak már erről, ugyanezeket tudom ismételni. Röviden összefoglalva, a mozgás gyógyszer: ép testben ép lélek. Szerintem ahhoz, hogy ki tudjál teljesedni az iskolapadban, a tanulmányaidban, ahhoz fizikálisan is ott kell lenned. Mentálisan is biztosan segít. Nagyon fontos az egészség megőrzése, vagy egyáltalán az, hogy tudj pihenni. A másik érv, hogy közösséget teremt. Huszonnégy éve vagyok itt az egyetemen, és azóta én viszem az NB2-es kosárlabda csapatot. A mai napig tartó barátságok, munkakapcsolatok révén láttam, hogy ez a közösség ma is működik.  

TV: Mik azok a sportok, amik teljesen amatőröknek is megfelelnek? 

VCS: Amatőr diáksportköri csapatunk kosárlabdában és röplabdában van. A csapatsportágakból ez a kettő az, amiben biztosítani tudjuk a feltételeket ahhoz, hogy amatőrök is játszanak. Van még judo szakosztályunk, el tudjuk irányítani kispályás focihoz, pingponghoz a hallgatókat, és még a kondi is rendelkezésre áll, ami elég népszerű az egyetemen. Nagyon sok diák veszi fel óraként, a kollégák folyamatosan segítenek tanácsokkal, akár edzéstervekkel is. És amikor az órák véget érnek, akkor a hallgatók szabadon használhatják a termet. A súlyemelő, illetve a saját testsúlyos edzésekre kiválóan alkalmas a jól felszerelt, karbantartott helyiség. Igyekszünk figyelni a kérésekre, így szerintem még a mai napig kedvező áron tudjuk a hallgatóknak biztosítani a sportolást. 

TV: Önnek mi a kedvenc sportja? 

VCS: Mivel kosárlabdaedző vagyok, így a kosarat kell mondanom, nyilván ez nem titok, de kedvelem az összes többit is, nagyon szívesen veszek részt bármilyen eseményen. 

TV: Kosárlabdában mi volt a legnagyobb eredménye a csapatnak? 

VCS: Tavaly, tavalyelőtt az egyetemi országos döntőn a fiúcsapat második lett. Kétszer döntőztünk, sajnos egyszer egy pontra, egyszer három pontra kikaptunk. Idén negyedikek lettünk. 

TV: Mennyire nagy a jelentkezés a csapatba? 

VCS: Ez változó, nehéz előre megmondani. Van érdeklődés, hála istennek mindig, de tudod, ez olyan, hogy egyszer erősebb a csapat, egyszer kicsit gyengébb. Vannak itt sokan olyanok is, akik nemcsak ebben a sportágban, hanem másban is nagyon aktívak, és profi szinten végzik. Például most rendezik meg az Egyetemi Világjátékokat Kínában, oda is megy nyolc sportolónk az egyetemről. Lesznek taekwondosaink, judosunk, vívónk, és lesz a vízilabdacsapatból is két fiú, úgyhogy vannak profi, ügyes sportolóink is, akik meg tudják mutatni, hogy az edzést és a tanulást együtt is lehet csinálni, úgyhogy nagyon büszkék vagyunk rájuk. 

TV: Ennek kapcsán egy utolsó kérdés: Hogy lehet beiktatni az egyetemi életbe a sportot? 

VCS: Én pont az előbb említett élsportolókat hoznám fel példának. Napi két edzés mellett is el tudják végezni a tanulmányaikat. Az első és legfontosabb szerintem az akarat. A második az, hogy olyat programot kell találni, ami személyre szabott. Nem mindenki szereti a labdasportot, van, aki például táncolni szeret. Van, aki itt szerette meg a futást, és azóta maratonokat fut. Heti egy-két mozgással szerintem mindenki jobban jár, nyugodtabb és jobb lesz. 

Nyilván nem egyszerű megoldani a rendszeres mozgást, de mindenkit erre buzdítok. Szerintem fejben kell eldönteni, hogy keress olyat, ami neked való. Nyilván ennek találkoznia kell a kínálattal, de utána ez már működni fog. 

(A cikk szerzője Tóth Valter, az írás eredetileg a Közgazdász Online-on jelent meg.) 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.06.13. - 21:15:09