Laura nővér legújabb könyve, a Summa oeconomiae az emberközpontú gazdaságról szól. Zsúfolásig megtelt az előadóterem június közepén a Corvinuson a kötet bemutatóján. Sokan eljöttek, hogy meghallgassák a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) egyik alapítóját – aki a rendbe lépése után hittanári és etikatanári diplomát is szerzett – arról, mi teszi emberivé és környezetbaráttá, fenntarthatóvá a gazdaságot. A szerző több szállal is kötődik a Corvinushoz: nemcsak tanít itt, de a PhD-fokozatát is a Corvinuson szerezte. 

Szántó Zoltán, a Corvinus Institute for Advanced Studies dékánja köszöntötte a meghívott vendégeket, és azt kérdezte Laura nővértől, miért írta meg könyvét. „A profitmaximalizálás helyébe az értékteremtést teszem, hiszen a profit nem cél; az értékteremtés a cél. Pszichológiai kutatások bizonyítják, minél jobban tapad az ember az anyagiakhoz, annál inkább fenyegeti a depresszió. Az anyagi javak egy bizonyos pont elérése után nem teszik boldoggá az embert. Minél több és tartalmasabb emberi kapcsolatom van, annál boldogabb leszek. A cél pedig az emberi boldogság, ami értékteremtő, környezetkímélő gazdasággal érhető el” – jelentette ki a nővér. 

Könyve három jól elkülöníthető részből áll. Első részében 12 értekezést olvashatunk, amelyek egyébként Aquinói Szent Tamás logikáját követik, és a témái izgalmasak: lehetséges-e paradigmaváltás a gazdasági életben? Vajon növekedjünk vagy ne növekedjünk? Összeegyeztethető-e a magántulajdon a közjóval? A kötet második részében 14 interjú szerepel, melyeket Laura nővér készített olyan vállalatvezetőkkel, bankigazgatókkal, a gazdasági élet olyan szereplőivel, akik fogékonyak erre a témára. 

Közgazdászoknak és közgazdász hallgatóknak 

Az interjúalanyok megkapó őszinteséggel válaszolnak a könyv szerzőjének kérdéseire, nyíltan beszélnek arról, mennyi nehézséget okoz a piacon maradni úgy, hogy közben elveiket – az emberközpontúságot és a fenntarthatóságot – ne kelljen feladni. Szántó Zoltán kérdésére – kinek szól a könyv? – a szerző azt felelte, a közgazdászoknak, a közgazdász hallgatóknak. Nekik szeretne olyan szemléletet átadni, amellyel majd emberközpontúbbá tudják alakítani a gazdaságot. „Húsz évvel ezelőtt a KETEG programban kezdtem ezzel foglalkozni, akkor az emberközpontúság még újdonság volt. Ma már a fogalom kezd átmenni a köztudatba, a ChatGPT is tud róla” – szögezte le a szerző. 

A meghívott hozzászólók közül Zsóka Ágnes, a Corvinus egyetemi tanára (Fenntarthatósági Menedzsment és Környezetgazdaságtan Tanszék) kijelentette: 1997 óta tanít a Corvinuson, ugyanezen elvek és értékek – fenntarthatóság, keresztényi logika – mentén. Úgy véli, keresztényi és világi (vagyis közgazdasági) alapon is megállja a helyét az érvelés az emberközpontú, fenntartható gazdaság mellett. „Nekem is van olyan kutatási eredményem, amely azt mutatja, a boldogság azzal korrelál, hogy milyen állapotban van az ember spiritualitása” – mondta az egyetemi tanár. 

Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának docense, a kötet egyik interjúalanya szintén meghívott vendég volt. Szerinte azért fontos Laura nővér könyve az egyház és a közgazdaságtan számára is, mert kicsit megszoktuk, hogy az egyház ne foglalkozzon világi dolgokkal. „Az egyháznak igenis van dolga a világgal!” Pogátsa kifejtette: a többség a keynesi közgazdaságtant tanulja, ugyanakkor a kapitalizmus csak néhány évtizede létezik, amelynél a profit erős motiváció. Pogátsa szerint a pszichológia, sőt a filozófia sem választható el a közgazdaságtantól, nincsenek diszciplináris határok, a pszichológusok pedig azt mondják: nem a profit, hanem a szeretet és a törődés a fontos. A közismert közgazdász véleménye szerint a világ legnagyobb kudarca a klímaváltozás. Pogátsa kifejtette, baj, hogy sosem beszélünk arról, mi is a kapitalizmus. „Magántulajdon és piac” – ezt szokták mondani, de szerinte ez nem jó definíció: a kapitalizmus lényege a növekedés, ez különbözteti meg az összes többi rendszertől.  

Értékteremtés a versenytársak szorításában  

Regéczy-Béres Melinda, a Béres Gyógyszergyár Zrt kommunikációs igazgatója, szintén meghívott vendég és egyben a kötet egyik (talán a legizgalmasabb) interjúalanya leszögezte: a családi cégnek az a legfontosabb célja, hogy termékeikkel segítsenek a beteg embereknek. „Kezdetben 10, most 500 munkavállalónk van, létrehoztunk egy világszínvonalú tudást Magyarországon, és az a célunk, hogy értéket teremtsünk. De azt azért nem mondanám, hogy nincsenek növekedési céljaink” – jelentette ki.  

Érdemes idézni e ponton röviden a könyv Béres céggel készült interjújából, mert a legtöbb környezetbarát, az ESG–célokat betartó cég (vagy legalábbis ennek látszatát keltő) vezető ritkán beszél ilyen őszintén, mint Béres Marcell, a vállalat elnöke: „Miközben mi is fontosnak tartjuk az emberközpontú elvek gyakorlását a gazdasági működésünkben, feszít bennünket, hogy meg kell felelnünk a jelenlegi kőkemény, kapitalista környezet, a fogyasztói társadalom elvárásainak is, mert különben a versenytársak eltipornak minket. Túl kell élnünk a holnapot” – olvasható az interjúban. 

Ezután a magántulajdonról esett szó. Laura nővér szerint a magántulajdon „forró pont” volt. Az egyház tanítása szerint az embernek jogos kívánsága, hogy tulajdona legyen, de persze nem mindegy, hogy milyen tulajdona. A nővér szerint, ha az ember a magántulajdonával ki tudja elégíteni a valós szükségleteit, ezután a közjót lehet szolgálni. A nővér beszélt a világon tapasztalható óriási egyenlőtlenségről: szerinte jelenleg 8 ember él a világon, (egy mikrobuszban elférnének), akiknek akkora vagyon van a kezében, mint a Föld teljes népessége alsó rétegének. 

Pogátsa Zoltán megemlítette a sharing economy fontosságát: az ő példája a fúró. Egy társasháznak bőven elég egyetlen fúró, amit közösen megvásárolnak és mindenki akkor használja, amikor valóban szüksége van rá. 

A dékán kérdésére – mi a helye a mai gazdasági kultúrában az emberközpontú gazdaságnak? –Zsóka Ágnes úgy felelt: oktatói tapasztalatai nyomán a Z generációnak ez igenis fontos kérdés. „Az alapszakosoknak nemsokára kötelező lesz a fenntarthatóságról tanulni. Én úgy tapasztalom, és hasonlókat hallok a kollégáktól is, hogy ha szembesítjük a hallgatókat azzal, mindez hogyan érinti az ő jövőjüket, akkor nagyon érdeklődők és nyitottak lesznek” – jelentette ki. 

Nincs egységes megoldás 

 Az utolsó körkérdésre – mit kell tennünk a paradigmaváltásért? – különböző válaszok születtek. A Béres Gyógyszergyár Zrt. kommunikációs igazgatója szerint az egyéni felelősséget és a példamutatást kell gyakorolni, Zsóka Ágnes szerint meg kell győzni az embereket, akik a struktúrákat fenntartják, de azt is látni kell, hogy az ember szabad és felelős a tetteiért. Pogátsa Zoltán szerint az egyház cselekvése nem elvont, nagy részben a világot kívánja javítani. Mint mondta, rá nagy hatással volt Ferenc pápa gondolkodásmódja. 

Talán nem véletlen, hogy nemrégiben XIV. Leó pápa elődje, Ferenc pápa enciklikáját idézte: „A föld megpihen, az igazság győzedelmeskedik, a szegények örömteliek lesznek, ha nem ragadozóként élünk tovább, hanem zarándokként.  … Nem habzsolva fogyasztva a világot, hanem művelve és gondozva, ahogyan az Áldott légy enciklikája tanítja nekünk”. 

Laura nővér könyvének harmadik részében felkért szakértők írnak a témával kapcsolatban több kapcsolódó témáról: a buddhista közgazdaságtanról, a fenntartható gazdaságról a Krisna-völgyben, és arról, hogyan tud a média közreműködni az emberközpontú elvek megvalósításában. 

A kötetet a Kairosz kiadó adta ki. 

Török Katalin