Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Az igazi nagybetűs professzor: Csaba László

2024-04-12 09:26:00

Nagy érdeklődés övezte az a könyvbemutatóval egybekötött konferenciát, amelyet Csaba László közgazdász egyetemi tanár 70. születésnapja alkalmából rendezett a Corvinus.
Budapesti Corvinus Egyetem

Szinte kicsinek bizonyult a Corvinus 2001-es szenátusi terme, ahol a falakról a nagy elődök portréi tekintenek a hallgatóságra, annyian akarták köszönteni Csaba Lászlót születésnapján. Az alkalomra megjelent a Közgazdaságtan és gazdaságpolitika (szerkesztők: Győrffy Dóra, Benczes István, Rosta Miklós) című kötet, amelyben a szerzők Csaba professzor (a Corvinus és a CEU professzora) kedves témáiról írtak tanulmányokat. Március 22-én a konferencián ezeket ismertették röviden az ünnepelt jelenlétében. 

 

„Fiatal kutatóként ismertem meg Csaba Lászlót. Mi az ő titka? Az új iránti nyitottság, az, hogy legendásan sokat olvas, irigylésre méltóan sokoldalúan tájékozott, nyitottan és kritikusan olvas, elsőrendű debattőr. Hálás vagyok, hogy közeli barátok lehetünk” – jelentette ki Halmai Péter Széchenyi-díjas akadémikus, közgazdász, az MTA elnökségének tagja. Hozzátette: Csaba László sokat tesz a könyvkiadásért, saját műveiben sok hazai szerzőt idéz, segítőkészsége közismert, figyelemmel követi a fiatalokat, röviden: ő az igazi nagybetűs professzor” – tette hozzá Halmai. Hangsúlyozta azt is, Csaba professzor mindig a legkorszerűbb tananyagból indítja óráit, ezenkívül igazi médiaszemélyiség, igényesen és jól értesülten, közérthetően beszél a közgazdasági témákról a legkülönbözőbb műsorokban. 

 

Major Klára egyetemi docens, a Közgazdaságtan Intézet intézetvezetője (Csaba professzor 2022-ben lett az intézet tagja), elmondta: látta, hogy a kollégák mély tisztelettel állnak hozzá, szakmai munkásságán kívül emberi mivolta miatt is tisztelik. Réffy Balázs, az MTA köztestületének tagja, az Akadémiai Kiadó vezérigazgatója azt hangsúlyozta, Csaba professzor rengeteg folyóiratcikket, könyvet ír, fontos, hogy vállalja ezek elkészítését, s ismertetők írását is. „Vannak azonban mérhetetlen dolgok, ilyen az az iskola, amely egy tudományos személyiség körül kialakul” – jelentette ki a kiadó igazgatója. 

 

„Laci nélkül nem lennék az, aki vagyok” – e szavakkal kezdte köszöntőjét Győrffy Dóra, a Corvinus Közgazdaságtan Intézetének egyetemi tanára, a már idézett kötet egyik szerzője és szerkesztője. „Ő szigorúan elvárta, hogy minden anyagot nagyon pontosan olvassak el, és utána nem lehetett a levegőbe beszélni. Azt is mondta, a PhD csak a jogosítvány, amit mihamarabb meg kell szerezni, utána kezdődik az élet. Sok szempontból hasonlóan gondolkozunk, de sok vitánk is volt, mindig a szabályok betartásával. Ő sokunk életét meghatározta, minden tanítványt megtanított arra, hogy magyarul és angolul is kell írni” – szögezte le Győrffy. 

 

Ezután a hallgatóság videóüzenet formájában tekinthette meg Berend T. Iván köszöntőjét. A Corvinus korábbi rektora azt mondta, kapcsolatuk Csaba professzorral szoros barátsággá és szakmai együttműködéssé vált, minden tanulmányukat elküldik egymásnak. „Gyönyörű útra nézhetsz vissza, rengeteg tanítvánnyal, és most előtted az élet: dolgozz és taníts tovább” – mondta Berend T. Iván. Videóban küldtek üzenetet egyébként a Világgazdasági Intézet kutatói is, ez volt Csaba László legelső munkahelye. 

 

Paradigmaváltás, hamis illúziók 

Ezután a kötet tanulmányai közül néhányat röviden ismertetett szerzője. „A kuhni paradigma fogalma érvényes a társadalomtudományra, a közgazdaságra is, de sajátos vonásokkal” – fogalmazta meg Voszka Éva gazdaságtörténész, az MTA levelező tagja, professor emerita a Szegedi Tudományegyetemen. A közgazdász úgy látja, a paradigmaváltás előfeltételei adottak most, ugyanakkor a váltás sohasem éles törés, általában több lépésben valósul meg. A váltás előfeltétele egy nagy gazdasági változás, háború, járvány lehet, általában ezek a jelenségek indították el eddig.  Az is jellemző, hogy van kereslet a politika részéről is. A gazdaságpolitika nem a tudomány, hanem a politika terrénuma, a paradigmákat a politikai folyamatok is alakítják. A gyakorlat sehol sem követi az elméletet, legalábbis nem eredeti formájában, mert a politikacsinálóknak sok tényezőt kell figyelembe venniük: a választási érdekeket, a különböző társadalmi csoportok érdekeit, erejét, az ország hagyományait, kultúráját. Voszka szerint a többlépcsős gazdaságpolitikai paradigmaváltás fontos jele, hogy a változások tartósak, akár törvénybe is iktatják ezeket, intézményesülnek. A közgazdász szerint a régiók hasonló problémákkal küzdenek és így egymásra is hatnak, az állam kiterjedésére és erősödésére utaló jeleket lát most. „A paradigmaváltás mindig nehéz időszak, nemcsak a politikusoknak, a vállalkozásoknak és az állampolgároknak is” – szögezte le Voszka. 

 

„A hallucinogén főáramon túl” című előadásában Kovács Olivér, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa arról beszélt, a közgazdaságtani fősodor veszélyesen távol kerül napjainkban a valóság konstruktív leírásától. „A különböző, már berögződött módszerek akár tévútra is vihetnek, akár a különböző modellezések is. A rendszereket nehéz ma modellezni, lehet, hogy nem is lehet” – állította Kovács. Véleménye szerint komplexebb, árnyaltabb megközelítés kell, hiszen előfordulhat, hogy a jelentéktelennek tűnő mikrofolyamatok képesek úgy áthangolni a makrorendszert, hogy végül más minőség jön létre. Komplexebb megközelítésre van tehát szükség, mert Kovács véleménye szerint „a mostani főáramú közgazdaságtan sokszor hamis illúzióba ringatja a hallgatókat. A komplexitást tudomásul kell venni, a jó professzornak szemléletet kell oktatnia. Egy közgazdász legyen bátor és számoljon azzal, hogy tévedhet. A jó közgazdász az élet releváns jelenségeivel, kérdéseivel foglalkozzon” – hangsúlyozta a tudományos főmunkatárs. 

 

Kornai ma is aktuális 

Mihályi Péter, a Közgazdaságtan Intézet professor emeritusa „A dichotóm struktúrák szerepe Kornai János gondolatrendszerében” című előadásában kijelentette: szerinte a 2021-ben elhunyt Kornai életművének egyik legfontosabb eleme az anti-equilibrum, amelynek egyik legfontosabb állítása, hogy a modern gazdaságok soha nincsenek egyensúlyban. A gazdaságnak két állapota lehetséges: hiánygazdaság (ezt tapasztalta a közgazdász a szocializmusban, amikor áruhiány volt és sorbanállás,) vagy többletgazdaság. A két állapot lehetőségét nevezik dichotómiának. Mihályi szerint Kornai elemzése ma újra aktuális, ugyanis a 2021-ben elhunyt tudós másik nagyon lényeges állítása, hogy kétfajta társadalmi rendszer van: demokrácia vagy autokrácia. Mihályi ezzel nem ért egyet, előadásában (és persze a könyvben megjelent tanulmányában is) úgy véli, többfajta uralmi rendszert tud megkülönböztetni: nem kettőt, hanem hatot. Kornai úgy gondolta, demokrácia és autokrácia létezik, később e dichotóm struktúrát módosította és harmadiknak a diktatúrát nevezte. Mihályi azonban úgy gondolja, a következő 6 uralmi rendszert érdemes megkülönböztetni: a liberális demokráciát (Svédország vagy az EU legtöbb országa), a konzervatív demokráciát – Mihályi szerint például az USA vagy Nagy-Britannia liberális demokrácia is, de konzervatív demokrácia is részben, mert szerinte a szokásjogon alapuló alkotmány ugyan a társadalmi stabilitás garanciája, de akadályozza is a választáson győztes kormány hatalomgyakorlását. Létezik továbbá az illiberális demokrácia, ilyen szerinte Magyarország, Szerbia, van az autokrácia, ilyen véleménye szerint Oroszország, Törökország, diktatúrának nevezi Kínát, Iránt és végül létezik a despotizmus is, például Észak-Koreában vagy Mianmarban. 

 

Piac és társadalom – Hayek gazdaság- és társadalomelméletének kapcsolatáról beszélt Gedeon Péter, a Közgazdaságtan Intézet professor emeritusa. Elmondta: Hayek elméletének legfontosabb jellemzője, hogy végrehajtotta a közgazdaságban az episztemológiai fordulatot. Friedrich August von Hayek, az osztrák iskolához tartozó Nobel-díjas közgazdász a tudásszintek elemzéséből vezeti le a rendszerek működését, kiindulópontja szerint az emberi tudás korlátozott. Központi gondolata az ún. spontán piaci rend. Véleménye szerint, ha nincs olyan tudat, ami ezt el tudja rendezni, a piac és az árrendszer meg tudja tenni, összehangolja az emberi tudást és relevanciát. Ugyanakkor a piaci rend nem működik megfelelően társadalmi normák nélkül, a normák és az árrendszer megkerüli az ember tudati korlátait. A modern kapitalista társadalom a gazdaság koordinációjában a pénzre, a társadalmi koordinációban az absztrakt magatartási szabályokra építve tudja hasznosítani az emberi tudást, amelyet tudati korlátai miatt egyetlen egyén sem képes elsajátítani. 

 

A Vörös Királynő és a hiperverseny 

„Mindenkinek egyre gyorsabban kell futnia, hogy helyben maradjon, ez a Vörös Királynő hipotézis” – mondta videóelőadásában Hámori Balázs, a Közgazdaságtan Intézet professor emeritusa. Az információgazdaságban egyre gyorsul a cégek közötti verseny, a körülmények olyan mértékben megváltoztak, hogy a témával foglalkozók szerint hiperverseny alakult ki köztük. Az evolúcióbiológiában nevezik ezt a helyzetet Vörös Királynőnek, ezzel Lewis Carroll Alice Csodaországban című regényére utalva, ahol Alice látja, hogy a Vörös Királynő birodalmában mindenkinek futnia kell ahhoz, hogy egy helyben maradhasson. Ez a helyzet nem kizárólag az infokommunikációs technikának tudható be. A kiszámíthatatlanságban és abban, hogy a cégek megtarthassák versenyelőnyüket, a globális cégek is szerepet játszanak, valamint a fedezeti alapok tevékenysége is. Jellemző korunkra, hogy az egymással versengő cégek most már nem a nagyobb piaci részesedésért, hanem a puszta túlélésért versenyeznek. Pont a vesztesek fenyegetettsége (a totális megsemmisülés réme) tartja fenn a versenyt. Ahogyan a számítógép megjelenése teljesen kiszorította az írógépet a piacról, hasonló a helyzet a mai versenyszereplők közt. Fontos tényezővé vált a versenyben a gyorsaság és a rugalmasság. Érdekes, új eszköz lehet az árversenyben az ingyenesség vagy például a teljes mértékben az egyénre szabott ár megállapítása – hallhattuk dr. Hámori előadásában. 

 

Ezután Ricz Judit, a Corvinus Globális Tanulmányok Intézetének egyetemi docense idézte fel Csaba Lászlóhoz fűződő emlékeit a debreceni PhD-s éveiből. Mint a már említett könyv egyik tanulmányának szerzője, Ricz visszaemlékezett arra, hogy professzora „Judit, kap még egy hetet, de írjon komolyat!”, vagy „A doktori disszertáció legfontosabb ismérve, hogy meg van írva” mondatokkal buzdította nagyobb teljesítményre őt. 

 

Az ebédszünet után a konferencia további előadásokkal folytatódott. 

 

Török Katalin  

Vágólapra másolva
X
×