Autokratikus összeomlás, ökokrácia vagy demokratikus gondoskodás jelenti a jövőt?

Vízió – Ilyen is lehet a jövő  

„Az ökológiai katasztrófa elkerülhető” – ez áll a szórólapon, amit a kezemben szorongatok a terembe lépés előtt. Rendkívüli népi gyűlésre jött össze a faluközösség, ami nem várhatott a rendszeres negyedéves fórumig. A közkedvelt kirándulóhely, a horgász- és ökológiai fellegvár Nagy-tó szinte teljesen kiszáradt.  

A terem megtelt, az asztal körül érintettek és aggódók egyaránt sorakoznak. Természetvédők, gazdák, kirándulók, pedagógusok, szerelők, megválasztott önkormányzati vezetők és persze vízügyi szakemberek – mindenki a közös megoldásért van jelen. Az asztalon névtáblák, meglepő résztvevőkkel. Az egyiken az áll: erdő-szövetség; a másikon vízi élőlények nevei. A harmadikon csak ennyi: a csodálatos gombák.  

Mindenkinek van képviselete, az emberi és több mint emberi közösségeknek is. Persze a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) toll nélkül nehezen tudná aláírni a jegyzőkönyvet. Őt és másokat odaadó emberek és egyesületek képviselnek a döntéshozatal során.  

Dönteni sokszor kell. Most arról, hogy legutóbb 30 éve, a 2020-as években volt ilyen súlyos aszály, a gazdák így kénytelenek elrekeszteni a Nagy-tó felé vezető patak zsilipjét, hogy jusson elég víz a fás-ligetes ártéri legelőkre és szántókra is. Így viszont a tóba már nem jut elég, lázadnak is a vízimadarak. 

Ökológiai vízmegtartással az összeomlást elkerültük, de vitás helyzetek mindig lesznek az időjárás szeszélyei között. Ilyenkor mind összeülünk, és felülről jövő diktátum helyett közös megoldást keresünk. Könnyű lenne persze a tiltás, de mi lesz akkor a rétekkel, szántókkal és a gazdák megélhetésével? Nekik köszönhetjük az ételeinket, egymásra vagyunk utalva.  

Még csak nem is feltétlenül a többség dönt. Mindenki része lehet a konszenzusnak, azok is, akik kisebbségbe kerülnének. A döntés mindenkié, amit betartani belső kötelesség. Közös érdek a megoldás, így egymást meghallgatva, versengés helyett együttműködve hozunk demokratikus döntéseket. Mindenki, emberi és nem emberi lények is aktív résztvevők. Az ökológiai és társadalmi katasztrófa így egyaránt újra és újra elkerülhető.”  

Kutatás – Hogyan nézne ki egy ideális gazdaság a növekedésen túl?  

Elnyomás, autokrácia, központosítás, gyengülő közösségek, növekvő bizonytalanság: miközben a válságok, például a klíma-, a megélhetési vagy a geopolitikai válság globális szinten halmozódnak, a válasz sok esetben a társadalmi részvétel szűkítése lett. A problémákra nem közös megoldások születnek, hanem fentről lefelé érkező döntések, amelyek a rend és stabilitás ígéretével indokolják a demokratikus kontroll leépítését. 

Az „autokratikus összeomlás” forgatókönyve olyannyira valós, hogy a növekedésen túli gazdaság szakértői is számolnak vele. Egy jövővel, ahol a gazdasági növekedés kényszere ugyan megbicsaklik, de nem egy igazságosabb, részvételibb rendszer irányába, hanem a demokrácia rovására. A környezeti és társadalmi válságok nem közös tanulást és gondoskodást, hanem kényszert, hierarchiát és kizárást hoznak.  

A Mad Max összeomlás azonban nem elkerülhetetlen, léteznek más utak is. Ez derül ki a Corvinus Egyetem kutatói által készített riportból,* ami a gazdasági növekedés kényszerén túli jövőképeket vizsgálja egy Európai Uniós kutatási projekt részeként (Models, Assessment and Policies for Sustainability – MAPS). A kutatásban a Corvinusról Gáspár Judit, Köves Alexandra, Hideg, Éva, Márton András, Szathmári, Attila, Kiss Gabriella, Csuport Zsombor és Fischer Máté vettek részt.  

Az „ökokrácia” olyan jövő, ahol a társadalom komolyan veszi az ökológiai korlátokat: a környezetvédelem minden döntés fölé rendelt cél, a természetvédelem intézményesül, a gazdaságot szigorú ökológiai szabályok keretezik. Van azonban egy bökkenő: ez az út könnyen demokratikus leépüléshez vezet. A környezeti célok igazolhatják a részvétel korlátozását, a szakértői-technokrata döntéshozatal felülírja a közösségi beleszólást. A társadalom nem társszerzője, hanem végrehajtója a fenntarthatóságnak. A kutatás szerint ez törékeny rendszer: legitimációs válságot, ellenállást és visszarendeződést hozhat, mert az emberek nem érzik magukénak az átmenetet.  

A zöld életmód fenntartható jövőnek tűnhet, nem mindenkinek. Az átmenet kizárólag technológiai beruházásokon (például okos fűtési rendszerek vagy elektromos autók), piaci megoldásokon (például zöld hitelek) és magas erőforrás-igényű innováción (például nagy napelemparkok) keresztül valósul meg, melyeket egy szűk, tőkével, tudással és befolyással rendelkező réteg irányít és élvez. A társadalom többsége kívül marad: a „zöld” megoldások drágák és nehezen elérhetők, ami újratermeli és elmélyíti az egyenlőtlenségeket. A fenntarthatóság itt nem közjó, hanem státuszszimbólum, az „elitista zöld buborék” ezért különösen veszélyes a kutatás szerint. Elkerüli a nyílt összeomlást, mégis aláássa a társadalmi kohéziót, ami hosszú távon politikailag instabil lesz.  

Van azonban más irány is, ahol a környezeti határok nem a részvétel korlátozását, hanem éppen annak kiterjesztését jelentik. A „demokratikus gondoskodás a természetért” forgatókönyvben a természet védelme nem felülről jövő kényszer és nem is az elit zöld fenntarthatósága, hanem közös ügy, amelyet a társadalom alsóbb szintjein – közösségekben, önkormányzatokban, együttműködő hálózatokban – formálnak és visznek végig.  

Ez az egyetlen növekedés utáni forgatókönyv a kutatás szerint, amely egyszerre képes ökológiai stabilitást, társadalmi igazságosságot és politikai legitimációt teremteni. A kölcsönösség, vagyis a mutualizmus a szervezőelv: a jólétet közösen létrehozott, fenntartott és kölcsönösen előnyös rendszerek biztosítják, nem piaci kiváltságok vagy központi parancsok. A demokrácia biztosítéka pedig a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a döntések ott születnek meg, ahol a következményeik jelentkeznek. Például helyi közösségek, önkormányzatok együttműködésével, részvételi alapon, valódi társadalmi bevonással.  

Kihívások – Egyéni és közösségi lépések a jövő felé  

1. Nyitott szemmel: próbáld ki, hogy gyalog teszel meg néhány megállónyi távot az egyetemre! Milyen, korábban észre sem vett élőlények (növények, állatok, gombák) mellett sétáltál el?  

2. Összekapcsolt élet: keress fel három olyan helyet az otthonod körül, ahol valamilyen új, helyhez kötött kapcsolatra lelhetsz. Lehet ez egy idős fa egy parkban, kedves családi pékség vagy helyi közösségi tér programja. Milyen érzés volt felfedezni ezeket az újra-kapcsolódásokat?  

3. Ajándék idő: ajánld fel az időd egy kis szeletét másoknak önzetlenül, akár közösségi célra! Lehet ez egy önkéntes program, de akár idős rokonaiddal vagy háziállatoddal töltött minőségi idő is. Mit gondolsz, hogyan változott közben a gondolkodásod az idő értékéről?  

4. Együttműködés: oszd meg a jegyzeteid valakivel, vagy segíts egy közös tanulással valakin, akiről úgy gondolod, hogy szüksége lehet a támogatásodra. Mit gondolsz, mit tanultál közben?  

5. Interbeing: válassz egy több mint emberi lényt, akivel rendszeresen találkozol, mégis kevés információd van róla. Olvass róla néhány érdekes dolgot: lehet ez egy zuzmó a szemközti háztetőn, egy gomba egy fa törzsén, maga a fa, vagy akár háziállat vagy „haszonállat” is.  

6. Részvétel: olvass utána, van-e az otthonod szerinti önkormányzatnak részvételi programja! Ha nincs, nézz körül a Budapesti Részvételi Költségvetés oldalán, hátha van olyan esemény vagy projekt, melyben magad is aktívan részt vehetsz.  

7. Fenntartható egyetem: válassz ki egy napot, amikor különösen figyelsz a Corvinus fenntarthatóságára. Milyen problémákat fedeztél fel, amit érdemes lenne megoldani? Küldd el nekünk a dean.sustainability@uni-corvinus.hu címre!  

8. Csatlakozz: van-e a saját közösségedben, például a kollégiumban vagy helyi civilek szervezésében olyan fenntarthatósági projekt, ami számodra is érdekes? Keresd meg őket és csatlakozz a cselekvéshez! Ha tippre lenne szükséged, szintén keress bátran minket!  

9. Részvételi ökofilmklub: a tavaszi félévben új kezdeményezéssel jelentkezünk, ahová hallgatókat és munkatársakat egyaránt várunk. Közösen döntjük el, milyen fenntarthatósághoz kapcsolódó filmet nézünk meg, beszélünk ki, és akción is ötletelünk. Első alkalom: február végén (részletek hamarosan).  

10. Olvass: csekkold a Corvinus Egyetem kutatói által készült tanulmányt* a növekedésen túli gazdaság lehetséges jövőképeiről! Ha mélyebben érdekel a kölcsönösség és az őshonos tudás, Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című könyvét is ajánljuk, vagy a vele készült alábbi podcast-adást.  

10+1: Tanulj és cselekedj: ha mélyebben érdekel a részvételiség, a helyi közösségépítés, egy fenntartható és szolidáris társadalom építése, érdemes körülnézned a Közélet Iskolája programjai között!