A zöld átállás ma már nem kizárólag klímapolitikai kérdés, hanem a versenyképesség, az energiaellátás és a gazdasági szerkezet átalakulásának egyik kulcstémája is. Erről szólt a Budapesti Corvinus Egyetemen március 10-én, a Fenntartható Fejlődés Intézet által szervezett beszélgetés, amelyen Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára, valamint Pogátsa Zoltán közgazdász, a Soproni Egyetem egyetemi docense ütköztette álláspontját Gáll Csongor moderátori közreműködésével. 

A Corvinus Faculty Clubban tartott kerekasztal egyik központi kérdése az volt, miként lehet a klímacélokat összehangolni a gazdasági érdekekkel egy olyan világban, ahol sem az energiaszerkezet, sem a szabályozási környezet, sem a technológiai lehetőségek nem egységesek. A vita gyorsan eljutott a legfontosabb törésvonalig: a fenntarthatóság és a versenyképesség még összeegyeztethető lehet, de vajon lehet-e fenntarthatóságban fejlődni gazdasági növekedés mellett is? 

Növekedés és fenntarthatóság: ugyanannak az útnak a részei, vagy egymás ellenfelei? 

Pogátsa Zoltán szerint a versenyképesség és a fenntarthatóság önmagában nem zárja ki egymást, a növekedés és a fenntarthatóság viszont már igen. Úgy véli, a globális kibocsátás mögött egyszerre áll a népesség növekedése, az egy főre jutó jövedelem emelkedése, az energiaigény és az energiaszerkezet, ezért pusztán technológiai alapon nem várható gyors fordulat. Mint fogalmazott: „Ez körülbelül olyan, mint amikor zuhan a repülő, és nem arra várunk, hogy a pilóta rántsa fel a botkormányt, hanem arra, hogy valaki találjon már ki egy olyan technológiát, amivel ezt a repülőt meg lehet állítani.” 

Gondola Csaba ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődés és a fenntarthatóság nem szükségszerűen áll szemben egymással. Szerinte a technológiai modernizáció, az energiarendszer átalakítása és a fogyasztási szokások átgondolása együtt valódi mozgásteret teremthet. Úgy vélte, hogy Európában és Magyarországon is láthatók olyan eredmények, amelyek azt mutatják: a kibocsátás csökkentése és a gazdasági teljesítmény fenntartása nem kizárja, hanem feltételezheti egymást. Ennek érzékeltetésére azt mondta: „Kína 32 óra alatt abszolválja azt az üvegházhatású gáz-kibocsátásmennyiséget, amit Magyarország egy év alatt.” 

A résztvevők a számok értelmezésében sem értettek egyet teljesen. Pogátsa szerint az európai és magyar kibocsátáscsökkenés egy része annak is köszönhető, hogy a termelés jelentős hányada más térségekbe került át, így a környezeti teher nem eltűnt, csak földrajzilag máshol jelenik meg. Gondola viszont azt emelte ki, hogy a hazai energiarendszer átalakulása, különösen a napenergia gyors bővülése, már nem pusztán statisztikai hatás, hanem valós szerkezeti változás. 

Technológia, atomenergia és körforgásosság 

A beszélgetés másik nagy témája az volt, mennyiben tekinthetők valóban zöldnek az új technológiák. Mindkét fél egyetértett abban, hogy nem elég a használat közbeni kibocsátást nézni, hanem a teljes életciklust kell vizsgálni. Gondola Csaba szerint a napelemek, az elektromos autók vagy más új technológiák helyi szinten csökkenthetik a kibocsátást, de a gyártás, a szállítás és a háttérinfrastruktúra terheit is hozzá kell számítani. Pogátsa ezt nem vitatta, ugyanakkor azt mondta: a teljes életciklus vizsgálata mellett is látszik, hogy bizonyos megoldások kedvezőbbek a fosszilis rendszereknél, még ha nem is jelentenek önmagukban teljes megoldást. 

Az atomenergia kérdésében már jóval élesebb különbségek rajzolódtak ki. Gondola Csaba szerint Európa stratégiai hibát követett el, amikor évekkel ezelőtt visszafogta a nukleáris energiára épülő kapacitások fejlesztését. Úgy fogalmazott, hogy az atomenergia „alappillére” lehet az európai energiafüggetlenségnek. Pogátsa Zoltán ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a nukleáris energia globális léptékben nem tekinthető általános megoldásnak, különösen politikailag instabil térségekben, ahol a biztonságos működés feltételei sem biztosítottak. 

A körforgásos gazdaságról szóló részben hasonlóan árnyalt vita bontakozott ki. Pogátsa szerint az újrahasznosítás fontos, de nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy a körforgásos gazdaság önmagában képes megoldani a fenntarthatósági válságot. Gondola ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a teljesen zárt rendszer valóban nem reális, de ettől még igenis vannak olyan területek, ahol mérhető eredményt lehet elérni. Példaként a hazai visszaváltási rendszert említette, amely rövid idő alatt is látványos arányban tudta visszaterelni az anyagokat a rendszerbe. 

A vita végén két eltérő hangsúly maradt a teremben. Pogátsa Zoltán szerint ma még nem beszélhetünk valódi zöld átmenetről, mert ahhoz a globális kibocsátásnak kellene tartósan és radikálisan csökkennie. Gondola Csaba ezzel szemben úgy fogalmazott: „A zöld átállás zajlik, az elején vagyunk, a legelején vagyunk.” Abban azonban a beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogy a kérdés már nem az, hogy el lehet-e kerülni a változást, hanem az, milyen ütemben, milyen eszközökkel és milyen társadalmi-gazdasági áron megy végbe. 

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni: https://indaplay.hu/video/economx/zoldatallas-vagy-gazdasagi-onsorsrontas-egymasnak-ment-gondola-csaba-es-pogatsa-zoltan