Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

„Aki eljön hozzánk énekelni, megtisztel minket” – megalakult a Crescendo Corvinus

2023-11-06 13:05:00

Felvételi nincs, várunk minden hallgatót, munkatársat képzettségtől, anyanyelvtől függetlenül – mondja interjúnkban Kabdebó Sándor alumnusunk, a Corvinus friss kórusának karnagya. A jövő félévtől akár kreditekért is.
Budapesti Corvinus Egyetem

„A zene, akár egy kórus éneke is előhozhat a hallgatóból olyan gondolatokat, amik addig a tudata alatt lapultak” – így gondolja dr. habil Kabdebó Sándor DLA, a most alakuló Crescendo Corvinus énekkar karnagya. Madarasi Tamás és Csontos Anna harmadéves hallgatók az egyetemen, a kórus társalapítói, úgy vélik, a zene közösségteremtő erő, az egyetemen platformot szeretnének teremteni a művészetnek. A próbák péntekenként 18 órától 20 óráig zajlanak az E épület 67-es termében. Tervezik a kreditelismerést és azt, hogy diákszervezetként működjenek. Interjúnk az alapítókkal az egyik első próba előtt. 

 

Hogyan jött az ötlet, hogy kórust kellene szervezni a Budapesti Corvinus Egyetemen? 

Madarasi Tamás: Bennem volt egy belső indíttatás, hogy a Corvinusnak jó lenne, ha ismét lenne egy komolyabb kórusa. Annával együtt a művészetnek szeretnénk platformot teremteni, amely összehozza az egyetemi polgárokat az egyetemen egy egyedi szervezet formájában. Észrevettük, hogy több hallgatónak sokféle zenei indíttatása van, többen a középiskolában kórustagok is voltak. Egyébként én is, szadai vagyok, a Gödöllői Török Ignác Gimnáziumba jártam és kórustag voltam. Egyszerűen hiányzik az éneklés, és úgy látom, másoknak is szükségük van rá. 

Csontos Anna: Mindketten harmadévesek vagyunk nemzetközi gazdálkodás szakon, angol nyelven tanulunk, innen ismerjük egymást. Korábban, évekkel ezelőtt már volt kórusa az egyetemnek, előbb a Chorus Oeconomicus, majd a Prelude Vegyeskar. Az előbbi megszűnt 1990 táján, utóbbi ma már önállóan, az egyetemtől függetlenül működik tovább. Annak érdekében, hogy az egyetem falai közt ismét művészeti tevékenység is folyhasson, célunk feléleszteni ezt a hagyományt. Úgy hirdetjük, hogy oktatók és külföldi hallgatók is részt vehetnek benne, sőt, a mai próbára eljönnek a Prelude Vegyeskar tagjai is, és az éneklés után beszélgetünk velük egy alumniesemény keretein belül. 

 

Hogyan toborozzátok a tagokat? 

Cs. A.: Sokféle marketingtechnikát használunk, kihívást jelent, hogyan tudjuk legjobban megszólítani a hallgatókat: például az Instagramon vagy közvetlenül, személyesen. Mivel mindketten más diákszervezetek tagjai is vagyunk, ott is mindenkivel megosztjuk, hogy most alakul a Crescendo Corvinus és minden lelkes énekest szívesen látunk. Mindenképpen szeretnénk, ha a külföldiek is részt vennének a kórusban, ezért például a karnagyunk minden instrukciót elmond a próbán angolul is. Hívjuk az oktatókat is, akad is érdeklődő. 

M. T.: Angol, latin és magyar nyelvű műveket is próbálunk, úgy véljük, hogy a magyar nyelvű énekeket akár hallás után is megtanulhatják a nem magyar anyanyelvű kórustagok, mi is énekeltünk régebben éppen japán vagy francia darabokat. Épp most csinálunk egy online felmérést, hogy ki milyen műveket énekelne szívesen, ennek az eredményét folyamatosan szeretnénk implementálni.

 

Miért éppen Kabdebó Sándort kértétek fel karnagynak? 

Cs. A.: A Corvinus korábbi kórusát is ő vezette és vezeti, nagyon nagy sikereket ért el, komoly díjakat kapott a kórus. Ezenkívül őt ismertem, a Corvinus alumniközösséggel örömfocizni jár, hiszen az első diplomáját ő is itt szerezte ipari tervező szervező szakon. Én is nagyon szeretek focizni, ebben a közösségben találkoztam vele. Amikor szóba került egy esetleges új Corvinus kórus ötlete, összekötöttem Tomival, aki felkérte kórusvezetőnek, amit ő örömmel elvállalt. 

 

Hogyan jut ideje a Crescendo Corvinusra? Hiszen az Eszterházy Károly Egyetemen Egerben karvezetést tanít, a Debreceni Egyetemen Zeneművészeti Karán szintén, és újabban az ELTE-n is oktat, ezenkívül továbbra is vezeti a Prelude Vegyeskart. 

Kabdebó Sándor: Negyven évvel ezelőtt léptem be az épületbe először mint közgázos gólya, és ezzel párhuzamosan az itt működő énekkarba is. 1991 és 2018 között én vezettem a kórust. Nagyon erős az érzelmi kötődésem, ezért egy ilyen megkeresésre csakis igent mondhattam. És a múltról büszkén mondhatjuk, mert az eredmények is ezt igazolják, hogy színvonalas énekkart sikerült szervezni egy olyan egyetemen, amelynek nem profilja a kóruséneklés. Persze több éves munka és türelem kellett ehhez. 1991-95 között nagyon tehetséges, fiatal közgázosok léptek be a kórusba. Ez talán valami szerencsés csillagállás, csodás véletlen volt. Nagyon magas színvonalon lehetett dolgozni, mert zeneileg is nagyon képzettek voltak, és minden instrukciót könnyen megvalósítottak, köszönhetően az egyetemistákra jellemző nyitott, befogadó, érdeklődő gondolkodásnak. Ráadásul mindannyian nagyon lelkesek, motiváltak voltak. Miért ne történhetne meg ez újra itt a Corvinuson? 

 

Felvételit nem tart, bárki jöhet a kórusba?

K. S.: Nem, nincs felvételi. Én úgy gondolom, hogy aki eljön hozzánk énekelni, az megtisztel minket. Persze jobb, ha tud kottát olvasni. Az nehézséget jelenthet, ha mondjuk valaki még sosem énekelt korábban kórusban és a hangot sem találja el, de nem szoktam embereket elküldeni. Egyrészt, ha valaki szeretné kipróbálni magát, akkor megadjuk neki a lehetőséget, másrészt úgy tapasztalom, mindig akadnak olyan kórustagok, akik talán kevésbé képzettek, de azért a saját tudásukkal, hangjukkal segítik a munkát. Ráadásul rendelkezhetnek egyéb olyan készségekkel, ami a közösségnek hasznos lehet. Így, bár talán különböző módon, de mindenki egyformán értékes tagja az énekkarnak. A szakmai cél természetesen az, hogy majd olyan koncerteket csináljunk, ami megfogja a közönséget, ami után azt érzik, hogy zenei élményt kaptak, talán olyat, amilyenre előzőleg nem is számítottak. Nagyon örülök, hogy megalakult a Crescendo Corvinus. 

Mik a távlati tervek? 

 K. S.: Az első lépés az, hogy legyen stabil kórus. Ez nem egyszerű egy „civil” egyetemen, mert ma az egyetemistáknak már nagyon sokrétű elfoglaltságaik vannak. Ráadásul akik végeznek, esetleg elmennek messzire dolgozni, a külföldi tagok hazamehetnek, de akik Budapesten maradnak, azok is lassan családot alapíthatnak, illetve olyan életszakaszba érhetnek, amikor egyszerűen nincs idő és mód kóruspróbára járni. Ha kialakult egy stabil gárda, akkor kezdhetünk beszélni távlati szakmai és közösségi célokról. Heti egy próbát tartunk, reméljük, hogy lesznek olyan hallgatók, akik tudják vállalni ezt a terhelést. Természetesen, mint minden énekkarnak, nekünk is célunk koncertekkel tapasztalatot szerezni és folyamatosan fejlődni.

M. T.: Kezdeményeztük, hogy már a következő félévben kredites tárgyként létezzen a kórustagság, ezzel előre tudnánk lépni a kórus fejlődését illetően. Úgy érezzük, az egyetem pozitívan áll most hozzá ehhez a kérdéshez. Emellett célunk, hogy decembertől diákszervezetként működhessünk, ezzel struktúrát adva a szakmai és közösségi fejlődésnek.

Cs. A.: Persze közösségi programokat is tervezünk, az előző próba után volt az első ismerkedős estünk, célunk ezeket folytatni, akár operába vagy koncertekre járni közösen. Szívesen szerepelünk majd egyetemi eseményeken is, már gyakoroljuk a karácsonyi dalokat. 

 

Végül: miért épp a Crescendo Corvinus nevet választották?

M. T.: Sándorral közösen készítettünk egy listát különböző zenei kifejezésekkel, abból válogattunk. A Crescendo Corvinus azért tetszett nekünk, mert alliterál, a crescendo kifejezést a zenében laikusok is értik, és jelentését, illetve annak átvitt értelmét egyben a kórus víziójának is gondoljuk.

Török Katalin 

 

A fotón balról jobbra: Madarasi Tamás, Csontos Anna és Kabdebó Sándor. A kép Marossy Alíz felvétele. 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.26. - 20:36:58