A Corvinus Egyetem idén díjat alapított kiemelkedő szakmai teljesítményt elért és az egyetemi közösséget is folyamatosan támogató volt hallgatói elismerésére, amelyet a Corvinus júniusban tartott éves alumni találkozóján adtak át. Első alkalommal neked ítélték oda az Alumni of the Year Awardot. Milyen érzés volt átvenni az elismerést?  

Nagyon örültem neki és először el sem akartam hinni, hogy én lehetek az első alumni díjazott. Tudva azt, hogy kik, és hányan végeztek a Corvinuson, különösen nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nívós alumni közösségből első alkalommal éppen rám esett a választás.   

Te személyesen miért tartod fontosnak, hogy ennyi év után is aktív kapcsolatban maradj az alma matereddel és alumnusként folyamatosan visszaadj az egyetemi közösségnek?   

Nagyon régen, még a Los Angeles-i tanulmányaim alatt csodálkoztam rá, hogy az Egyesült Államokban milyen erős alumni hálózat működik a legtöbb egyetemen, és hogy mennyire magától értetődően igyekeznek a volt hallgatók kapcsolatban maradni az intézményükkel. Sok hasznos előadáson vettem részt magam is, amit a szakmájukban már előrébb járó, például cégvezető volt hallgatók tartottak nekünk. Magyarországon a 90-es években inkább még úgy gondolkozott a legtöbb diák, hogy a végzés után maximum néhány egyetemi baráttal tartotta a kapcsolatot. De Amerikában az alumni közösségeknek már akkor is komoly hagyománya volt és ez rám is nagy hatással volt.   

Már a pályám elején tudatosult bennem, hogy milyen sokat köszönhetek a Közgáznak, és hogy jó volna nekem is visszaadnom ebből valamit a jelenlegi diákoknak. Azóta tartottam már diplomaosztó beszédeket, részt vettem szakmai eseményeken és vendégelőadóként rendszeresen tartok órákat is. Utóbbiak egyébként engem is feltöltenek és frissen tartanak, mert nagyon jó kérdéseket kapok a diákoktól. Amikor évtizedek óta benne vagy egy banki környezetben, kialakul egyfajta látásmódod, elképzelésed a szakmáról. És akkor hirtelen jön tíz diák, akik egészen más nézőpontokat mutatnak neked például a fiatal generációk banki szolgáltatásokkal kapcsolatos elképzeléseiről.   

Az OTP-Corvinus mentorprogramnak, illetve saját vendégelőadásaidnak köszönhetően jó rálátásod van a jelenlegi Corvinusos hallgatók képességeire. Mit tanácsolsz egy pénzügyi pályára készülő hallgatónak, milyen készségeit érdemes fejleszteni, hogyan és hol érdemes elindulnia a munkaerőpiacon?  

A Corvinus-diploma egy nagyon jó belépési alap a munkaerőpiacra, mert az egyetem szilárd szakmai alapokat és jó nyelvtudást ad.  Amikor én voltam pályakezdő, akkor ezek elegendőek voltak az induláshoz, most már az előzetes szakmai gyakorlat, illetve a magabiztos számítógépes ismeretek is az alapelvárások közé tartoznak. Az állásinterjún mindig meg szoktuk kérdezni a jelölteket, hogy szerintük mi különbözteti meg őket a többi jelölttől. Érdemes egy ilyen megkülönböztető készség, ismeret vagy tulajdonság fejlesztésében gondolkozni már az egyetemi évek alatt, mert ez előnyt ad a pályakezdésnél. Az első öt év a munkaerőpiacon még szólhat a kísérletezésről és emiatt belefér akár több váltás is, de aztán érdemes rátalálni egy szakterületre, s mélyebben beledolgozniuk magukat.   

Sokszor türelmetlenséget látok a pályakezdőknél, nagyon gyorsan szeretnének előrejutni a ranglétrán, az ehhez szükséges pluszmunkát azonban nem szívesen teszik bele a kezdeti években. Az elkötelezett, kitartó munka és a munkahelyhez való lojalitás szerintem mindig kifizetődő hosszú távon. A Corvinus-diploma megadja azt a luxust, hogy az embernek ne kelljen magával kompromisszumokat kötnie, hanem tényleg azon a területen dolgozhasson, ahol szeretne. Érdemes ezt az első években tudatos karriertervezéssel kombinálni, és akkor szerintem egy sikeres pénzügyi karrier építhető.   

A kilencvenes években voltál egyetemista, milyen volt akkor diáknak lenni a Közgázon?  

Jó időszakban jártam a Közgázra. A rendszerváltás után öt évvel kezdtem el az egyetemet, a tőzsdei bevezetések hőskorszakában, amikor nemcsak mi tanultuk a tőzsdézést, hanem velünk együtt szinte az egész ország. Addigra Magyarországon is megjelentek magyar fordításban az első modernebb pénzügyi tankönyvek, így nekünk már nem rossz minőségű fénymásolatokból kellett tanulnunk, mint a felettünk járó évfolyamoknak. A tanárok becsületére váljék, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon gyorsan modernizálták a tudásukat a nyugati tananyagokhoz. A nyugat-európai és az amerikai egyetemek is elkezdték felvenni a kapcsolatot a Közgázzal, ezáltal megnyíltak előttünk a külföldi ösztöndíjlehetőségek. Én így jutottam ki például Los Angelesbe tanulni, a CEMS révén pedig Kölnbe. Gyakorlatilag mindenki a „Közgázra” jött akkor tanulni, aki pénzügyi pályára készült, így nagyon sok máig meglévő szakmai-baráti kapcsolatom az egyetemen alakult ki.   

Talán kevésbé köztudott rólad, hogy a pályádat tulajdonképpen gazdasági újságíróként kezdted az egyetem alatt.   

Szinte mindenkinek dolgoznia kellett az egyetem alatt, máshogy a legtöbben nem tudtuk volna fenntartani magunkat. Két lehetőség volt akkoriban: vagy egy brókercégnek mentél el dolgozni, vagy pedig az akkor még jellemzően papír alapú újságok gazdasági és alakuló tőzsdei rovatainak írtál elemzéseket pénzügyes hallgatóként. Az előbbi időbeosztásban nehezebben volt összeegyeztethető az egyetemmel, ezért én az újságírást választottam, a Figyelő című gazdasági hetilapba írtam rendszeresen cikkeket, elemzéseket. Így napközben az egyetemen voltam, háromtól hétig cikkeket írtam, este pedig a haverokkal találkoztam, és lementünk a Pinceklubba vagy beültünk valahová a városban. Nagyjából így néztek ki az egyetemista napjaim.     

Miután végeztél, abbahagytad az újságírást és a pénzügyi szektorban kezdtél tudatosan építkezni. Milyen lehetőségek álltak akkor előtted és a szaktársaid előtt?

A rendszerváltás után elkezdtek bejönni a nagy multinacionális vállalatok Magyarországra, és sorra alakultak a brókercégek is. Az eggyel előttünk, tehát a ’95 körül végzett pénzügyeseknek talán még nálunk is több lehetőségük volt, ők gyakran a frissen alakult brókercégek vezetői lettek. Akinek pedig volt nyelvtudása, az viszonylag gyorsan akár egy külföldi brókercég első vonalába is be tudott kerülni.  

Öt évvel később, amikor mi végeztünk, már nem volt annyira bőséges kínálat az álláspiacon, illetve addigra már alapkövetelménnyé vált az idegennyelvtudás és a modern, stabil pénzügyi, informatikai háttérismeret is a jobb pozíciókhoz. Engem ezekkel vettek fel a McKinsey-be, ott indult a pénzügyi pályám.   

Visszatekintve saját egyetemista éveidre, illetve a pályakezdésedre, mit üzennél egy most Corvinusos pénzügyes hallgatónak?    

Használja ki, hogy az ország egyik legjobb egyetemére jár. Építsen kapcsolatokat és éljen a Corvinus nyújtotta szakmai kapcsolati hálóval is, jelentkezzen szakkollégiumokba, diákszervezetekbe, vegyen részt mentorprogramokban. Tanuljon meg legalább két idegen nyelvet magas szinten az egyetemen, és persze jelentkezzen külföldi ösztöndíjlehetőségekre is. Ha valóban ki tudja használni és a saját fejlődésére fordítani az egyetem nyújtotta lehetőségeket, akkor Corvinus-diplomával nagyon jó kezdőpozícióból indulhat a munkaerőpiacon.