A kárhozat esztétikája: Tarr Béla remekművével emlékezik a Corvinus Filmklub

Kárhozat 

Az 1987-ben bemutatott Kárhozat mérföldkő a rendező pályáján: itt teljesedett ki az a jellegzetes, lassú és meditatív képi világ, amely később a Sátántangó vagy a Werckmeister harmóniák sikerét is megalapozta. A történet a periférián élő, kiszolgáltatott emberek sorsát mutatja be, ahol a kérdés – Krasznahorkai László szavaival élve – már nem az, hogy mi a tétje az életnek, hanem az, hogy „egyáltalán van-e tétje”. 

Janisch Attila rendező szerint Tarr filmjei azért rendkívüliek, mert egyszerre kísérletezőek és mélyen empatikusak: „mindig az elesettekről, a kiszolgáltatottakról beszélt nagy empátiával irántuk.”