Búcsú Zalai Ernő professzortól

2021. január elsején, életének 78. évében elhunyt Zalai Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Széchenyi-díjas közgazdász professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem iskolateremtő professzora.

 

Zalai Ernő a matematikai közgazdaságtan és a gazdasági modellezés terén végzett iskolateremtő munkássága mellett 1986 és 1991 között nemzetközi rektorhelyettesként, az egyetem képzéskorszerűsítési reformjának, és ezáltal a magyar gazdasági felsőoktatást alapvetően megújító és meghatározó, máig is érvényes alapelveken nyugvó kezdeményezés irányítója volt. Vezető szerepe volt a modern felfogású közszolgálati képzés hazai beindításában, továbbá az új típusú doktori (PhD) képzés bevezetésének megszervezésében.

Az Egyetem saját halottjának gyászszertartásán, 2021. február 11-én Lánczi András rektor mondott búcsúztató beszédet, amelyet ezúton osztunk meg az Egyetem közösségével .

Emlékét megőrizzük. 

Zalai Ernő búcsúztatása

Kedves közvetlen hozzátartozók, kedves Ildikó, Enikő, Csaba és Levente! Tisztelt Kollégák, Tisztelt Gyászolók!

A születés mindig személyes, a halál már nem feltétlenül az. Születésünk a családunk legbelsőbb ügye. Halálunk, noha egyedül halunk meg, többnyire a családon túlmutató esemény, mivel életünk munkájával a családon kívül még nagyon sok ember életére lehetünk befolyással, olyan eredményeket érhetünk el, amelyek túlmutatnak közvetlen életünk határain. Zalai Ernő élete ilyen volt, sok ember életére volt hatással, befolyással, elsősorban is tanítványai, tudós társai és közvetve nagyon sok honfitársa életére. Zalai Ernő nem csak a saját, de közösségei céljaiért is dolgozott. Mert több közösségnek is tagjai vagyunk életünk során, amelyekért felelősséggel tartozunk, de egyéni tehetségünktől, eltökéltségünktől és morális tartásunktól függ, hogy miként nyilvánul meg ez a kikerülhetetlen felelősségvállalás. Ráadásul mindig adott feltételek között van lehetőségünk tenni, dolgozni, alkotni. Zalai Ernő élete bizonyíték arra, hogy ha tudjuk mit akarunk, mit tekintünk jó célnak, akkor a feltételek akár még segíthetnek is, nem csak akadályoznak. Zalai Ernő halála közügy, mert munkájával kifejezte, hogy többek lehetünk, mint egyszerű önérdek hajszoló egyének.

Tisztelt Gyászolók!

Én csak azért mondhatok most itt beszédet, mert Zalai Ernővel egy fontos közösségben, a Budapesti Corvinus Egyetem oktató-tudós közösségében együtt dolgoztunk évtizedeken keresztül. Noha a Corvinus Egyetem rektoraként állok itt, mégis személyesen szólok. Nem voltam Ernő barátja, alig ismertünk egymást. S mégis, van annyi közvetlen személyes élményem róla, hogy ne pusztán hivatalos beszédet mondjak. Emlékszem néhány gesztusára és szavára akár személyes találkozáskor, akár valamelyik tudományos bizottsági ülésen való sorozatos megszólalására, amikor a tehetséget, a rátermettséget, az ésszerűséget figyelte, támogatta. Határozott ember volt, képes volt döntéseket hozni. Mindig azt éreztem, hogy a matematikát nem tekinti dogmatikusan, nem hiszi, hogy a matematika minden kérdés végső megválaszolója. De azt tudta, hogy az ember gazdasági viselkedésének matematikai modellezése nagyon is lehetséges, sokat megtudhatunk a gazdasági törvényekről, ha a matematika eszközeit körültekintően alkalmazzuk. S mindig tisztelte az egyéb tudományterületen tevékenykedőket, sose hunyt ki a szeméből az a természetes kíváncsiság, amely minden tudásra irányuló kutató sajátja. Ernő tudós volt, de nem csak hivatalos besorolás szerint, hanem a józan észt és a tudományos szabályosságot, normákat a kényes egyensúly szerint ötvöző gondolkodó értelmében is.

Évek óta kísért a kérdés, kiket lehet megnevezni a Corvinuson vagy Közgázon, akik az egyetem falain kívül is alkalmasak a teljesítményük alapján szimbolizálni az egyetem kiválóságát. Zalai Ernő neve mindig az első néhány között jutott az eszembe. Min is alapszik a hírneve az egyetemen? Túl a tudományos és oktatói tevékenységén, hadd emeljem ki egyetemfejlesztési munkásságát. Szeretném leszögezni, hogy egy ilyen kiváló tudós személy esetében nem választható szét az intézményfejlesztő a tudományfejlesztőtől. Nem lehetséges ugyanis egyetemi reform, ha annak fókuszában nem a tudomány- és tudás felfogás fejlesztése áll. Egy egyetem akkor lesz jobb, ha polgárainak határozott elképzelése van arról, hol tart az adott tudományterület egy adott pillanatban, mi a tudás egy adott korban, s ehhez képest milyen hiányosságai vannak a saját egyetemüknek. Ernő pontosan tudta Csáki Csaba rektorsága alatt, hogy milyen bajok vannak, s merre van a kiút a Közgazdaságtudományi Egyetem számára. Azért használom ezt a nevét az egyetemnek, mert amikor elindult 1948-ban ezt a nevet használta, s minden későbbi elnevezés csupán az egyetem identitásproblémáit fejezte ki az adott kor feltételei között. Talán nem véletlen, hogy Ernő a következő idézetet helyezte ki az intézete falára: „Ahhoz, hogy önmagad legyél – egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik, minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más – a legnehezebb csatát kell megvívnod, amit csak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot.”

Az 1985-ben hivatalba lépett fiatal egyetemi vezetés megújítási javaslatai, amelyet a Csáki-Zalai-féle reformvezetésnek nevezett el az egyetemi emlékezet, valódi áttörést jelentettek az egyetem fejlődésében. A célok nagyon hasonlóak voltak a maiakhoz: a legfrissebb közgazdasági iskolák tanításainak bevonása az oktatásba, az angolszász orientáció hangsúlyozása, a kétszintű képzés bevezetése, melyet a Bologna-rendszer majd általánosan javasolt, új képzési struktúra, illetve új tanterv. A reformok kidolgozásában és bevezetésében Zalai Ernőnek óriási szerepe volt. Van-e hitelesebb tanúja ennek, mint Csáki Csaba, aki ezt írta Zalai Ernő 70. születésnapjára megjelent tisztelgő kötetben: Ernő „határozottan őrködött a célul tűzött rendszer logikai tisztasága felett, következetessége sok rossz kompromisszumtól óvott meg bennünket.” Ernő jó vezetője volt az egyetemnek.

Tisztelt Gyászolók!

Ernő, persze, elsősorban tudós volt. A matematikai közgazdaságtan egyik legnagyszerűbb művelője. Ahogy Szabó Katalin fogalmazott: „Rendíthetetlen innovátorként Zalai Ernő nem csak a közgazdasági felsőoktatáson hagyta ott a keze nyomát, de a hazai közgazdaság-tudomány módszertani megújításában is elévülhetetlen érdemeket szerzett.” Ernő nagyon sokat tett azért, hogy a közgazdaságtudomány következtetései egzaktsági alapja megszilárduljon. Dolgozott Bécsben és az Egyesült Államokban. Kiválóságát mindenütt értékelték. Sokat tett a Corvinus Egyetem doktori képzésének megalapításáért és megerősítéséért. Tanított, kutatott és számos kitüntetés – Apáczai Csere János-díj, Szent Györgyi Albert-díj, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje – jelzi, hogy nagy utat tett meg Ernő, sokan becsülik és tisztelik, sőt szeretik. Lehet-e teljesebb élet? Főként, ha figyelembe vesszük gyermekeit, unokáit és a családi béke legfőbb zálogának, Ernő feleségének, Ildikónak az áldozatát. Mondtam, nem voltam Ernő barátja, mert úgy alakult, hogy nem kerülhettünk közelebb egymáshoz. De azt tudom, hogy jelentős ember hagyott itt bennünket.
Itt állunk az idő és az időtlenség határán. Mi még benne vagyunk az időben, Ernő már nincs. Mekkora feladat volna felállítani az idő és az időtlenség közti szakadék áthidalásának képletét? A megválaszolatlan kérdések sora végtelen. A megválaszoltak között számontartjuk mi, az időben még benne élők a Te válaszaidat.

Nyugodj békében, és szeretteid találjanak megbékélést kiemelkedő teljesítményedben és emberi tulajdonságaiban.

A Budapesti Corvinus Egyetem tisztelettel megőrzi Zalai Ernő emlékét és tudósi-oktatói teljesítményét!

Isten Veled, Ernő!