Mi tartja vissza a magyarokat az önkéntességtől?
Évente több mint kétmillióan vesznek részt önkéntes tevékenységekben Magyarországon korábbi kutatások szerint, ám a formális, szervezett önkéntesség aránya továbbra is alacsony. Nemrégiben ezért Bifkovics Bettina, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusza és Béla-Csovcsics Andrea, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) tanársegédje közös kutatásában az önkéntességet gátló tényezőket vizsgálta, melynek eredményeiről a Corvinus Vezetéstudomány folyóiratának 2025. novemberi számában számol be.jelent tanulmányuk számol be.
Három akadály
A három hónapig tartó online adatfelvételben 264 fő vett részt, túlnyomórészt fiatal felnőttek. A kutatás során a szerzők azonosították, hogy melyek azok a gátló tényezők, melyek kiemelten jelen voltak a mintában:
-
Az önkéntes lehetőségek láthatóságának hiánya: sokan nem kapnak információt, meghívást vagy ajánlást, és nem tudják, hol találhatnának nekik való önkéntes tevékenységeket;
-
Időhiány: az önkéntesség munkával vagy tanulmányokkal való összeegyeztethetősége sokaknál visszatartó tényező;
-
Képességbeli bizonytalanság: főként a fiatal válaszadók érzik úgy, hogy nem rendelkeznek a megfelelő készségekkel, vagy nem lennének elég jó önkéntesek.
A vizsgálat szerint a jelenleg nem önkénteskedőket különösen a lehetőségek hiánya és az idő szűkössége akadályozza erősen. A képességekkel kapcsolatos bizonytalanság pedig a fiatalabb, tanuló státuszú csoportban jelent meg hangsúlyosan.
A kutatás rámutatott, hogy a nemzetközi keretrendszer magyar mintán megbízhatóan csak a képességek, a felelősség és a lehetőségek hiányát képes mérni. További három tényező (az időhiány, a fizikai korlátok és a stressz az önkéntességtől) részben adaptálható. Nem lehetett érvényesen vizsgálni a társadalmi korlátokat és az önkéntesség észlelt hasznának hiányát, ami nem ezeknek az akadályoknak a hiányát jelzi, hanem azt, hogy hazai környezetben más mérőeszközre vagy eltérő megközelítésre van szükség ezek feltárásához.
„Érdemes mélyinterjúkkal kiegészítve újragondolni a mérési paramétereket, és olyan tényezők bevonását mérlegelni, mint a korábbi negatív önkéntes élmények, az önkéntességgel járó kiégés, a motiváció hiánya vagy az önkéntes szervezetek marketingkommunikációja. Ezek pontosabban megragadhatják a hazai sajátosságokat” – emeli ki Bifkovics Bettina, a tanulmány első szerzője.
A megoldás kulcsa: több kommunikáció, rugalmasság és biztatás
A feltárt akadályok alapján a kutatás arra utal, hogy az önkéntesség erősítéséhez elsősorban az önkéntes lehetőségeket kell láthatóbbá tenni: rendszeres, célzott és személyre szabott kommunikációval kell segíteni, hogy az érdeklődők könnyen megtalálják a számukra megfelelő feladatokat. Emellett kiemelten fontos olyan rugalmas önkéntes lehetőségeket kialakítani, amelyek az alkalmi részvételt is lehetővé teszik, igazodva a tanulmányi és munkahelyi kötelezettségekhez.
A bevonást tovább erősíti az is, ha csökkentik a belépési korlátokat, például világos feladatleírásokkal, támogató szervezeti kultúrával és a szükséges készségek fejlesztését segítő támogatással.
A kutatás hozzájárul ahhoz, hogy a hazai önkéntes szektor pontosabban értse a fiatalok és a bizonytalan érdeklődők visszatartó tényezőit, melyekre tudatosan építve növelhető a közösségi részvétel és a civil szervezetek fenntarthatóbban működhetnek.