Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Úton az olimpia felé – interjú Herczeg Györggyel

2024-05-28 14:43:00

Amikor hirtelen feltorlódnak az egyetemi teendők, a hétköznapi feladatok, könnyen úgy érezhetjük, hogy ezt már képtelenség emberileg menedzselni. Ilyenkor persze nem gondolunk arra, hogy van olyan, aki mindemellett még az olimpiára is készül. Bemutatjuk Herczeg Györgyöt, aki a Corvinus diákjaként valósítja meg sportolói karrierjét.
Budapesti Corvinus Egyetem

A Nemzeti Sport Online, a Blikk és sok más hazai portál is tudósított már a 19 éves gerelyhajítóról, aki 2023 júliusában Eisenstadtban új magyar csúcsot állított fel. 84,98 méteres hajítással bekerült a legjobbak közé, és nem titkolt célja az idei olimpiára való kijutás.

„2012-ben a londoni olimpia hatására kezdtem el gerelyt hajítani a testvéremmel együtt. Azóta édesapánk az edzőnk, aki tízpróbázott még fiatalabb korában (ennek az egyik száma a gerelyhajítás). Innen jött, hogy kipróbáltunk az atlétikán belül pár számot, és ez tetszett meg a legjobban.”

György egyébként már 4 éves kora óta sportol. Kezdetben intenzíven úszott, viszont ezt egy idő után túl monotonnak találta. Az atlétika néhány számát végigpróbálva végül a gerelyhajításra esett a választása. „Ezt élveztem a legjobban. Meg ebben éreztem magam a legtehetségesebbnek.”

Elmondta, hogy nagyon hálás, amiért édesapja gyerekkorában motiválta abban, hogy edzésre járjon. Szerinte sok gyerekben csak későn fogalmazódik meg, hogy melyik sport, vagy hobbi érdekli. Ebben a korban még nehezebb megtartani a fókuszt, gyakran megkérdőjeleződnek az ilyen jellegű elhatározások. A második motivációs tényező az volt, mikor Németh Miklós olimpiai bajnok is csatlakozott a stábhoz. „Még stabilabbá tett engem, hogy még rá is hagyatkozhatok. Sokat segített abban, hogy javítsuk a technikámat, megosztott több olyan trükköt, amikkel még nagyobbat tudok hajítani, ugyanakkora erővel.”

Amikor arról kérdeztük, hogy milyen érzés, amikor valakinek az édesapja az edzője, csak előnyöket tudott felsorolni. Legfőbb pozitívumként az állandó közös célokat emelte ki.

„Egy célért dolgoztunk. Ez egy közös út volt, együtt tanultunk. Tanultunk a hibáinkból, és úgy állítottuk össze az edzéseket, hogy számomra minél optimálisabb legyen. Ha volt valamilyen problémám, akkor azt mindig meg tudtuk beszélni.”

Ez György egyetemi pályafutása alatt is így van, az edzésterve tökéletesen alkalmazkodik a tanulmányaihoz.

Meglepő lehet, hogy egy élsportoló a szinte állandó versenyzés közepette egyetemen tanul, ráadásul a többiekhez hasonlóan látogatja az órákat. Nem is akármilyen tárgyakat, hiszen a gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szak nem a legkönnyebbek közé tartozik. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért dönt valaki a sport és a tanulás párhuzama mellett. György esetében mondhatni természetes volt a döntés, hiszen mindig is jó tanuló volt, és maximális teljesítményre törekedett mind a két területen.

„Biztos voltam abban, hogy megyek egyetemre. A pályafutásom során elég sokszor voltam sérült. Fiatalabb korban még az ember gyorsabban regenerálódik, viszont utána, 20-25 éves korban már egy sérülés több időt is elvihet. Akár évek is kimaradhatnak. Nem szerettem volna, hogy abban az időszakban csak így tétlenül éljek, ambíciók nélkül. ”

Persze nem nehézségtől mentesek a napok egyetemista sportolóként. Habár a Corvinus egyéni tanrendje sokat segít a dolgok menedzselésében, mégis a szabadidő hiánya jelenti a legnagyobb hátrányt számára. A folyamatos tanulás mellett a megfelelő alvásmennyiség is létfontosságú, ami valljuk be, nem mindig könnyű feladat. Összességében pedig a folytonosság fontosságát emelte ki György, hiszen „ha egy hét kimarad, akkor szinte borul a rákövetkező többi”.

A heteket tehát pontosan megtervezi, nem igazán van olyan nap, hogy ne tanulna vagy edzene. Volt már, hogy ezt soknak érezte, egy olyan alkalommal, amikor egy versenyről hazatérve nem volt ideje eleget aludni. Ezen kívül más hátrányai is vannak ennek az életnek, mint például a diákszervezetekből való kimaradás, de a szórakozások is maximum havi egy alkalommal férnek bele. Persze előfordul olyan, hogy motivációhiány lép fel, és nincs sok kedve az edzésekhez. Györgynek ez főként az első vizsgaidőszakban jelent meg, ahol maximálisan a tanulmányokra akart koncentrálni. Később ez meg is hozta a gyümölcsét, mert a jó teljesítmény hatására a sportban is felszabadultabb, fejlődőképesebb lett.

Forrás: fradi.hu

Sportolóként az ember sokat utazhat. Te milyen helyeken jártál, mik voltak a legmeghatározóbb élményeid?

„2021-ben voltam legelőször Tallinnban, Észtországban U20-as Európa-bajnokságon. Következő évben Kolumbiába mentem, az U20-as világbajnokságra. 2022-23-24-ben részt vettem Leirában a Dobó Európa Kupán, ami mindig márciusban van. A tavalyi évben pedig voltam az U20-as Európa-bajnokságon, Jeruzsálemben.”

Egyik kedvenc versenyeként a tavalyi Európa-bajnokságot emelte ki, hiszen azt annak ellenére sikerült megnyernie, hogy le volt sérülve. Néhány fájdalomcsillapító után úgy kellett odaállnia a pályára, mintha semmi sem történt volna. Szintén kedvenc versenye az Eisenstadtban rendezett Austria Open, ahol a kiemelkedően magas 84,98 méteres eredménye született. Ezen a versenyen dőlt el a világbajnokságra való kijutás, de nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy sikerrel járjon. Így mindenféle elvárás és nyomás nélkül tudott versenyezni, ami meg is hozta az eredményét.

Végezetül a kudarcok feldolgozásáról kérdeztük. Elmondta, hogy neki ezekben a helyzetekben több időre van szüksége, és a legjobb az, ha elvonja valami mással a figyelmét. Ilyen volt a tavaly évi világbajnokság, ahol nem sikerült olyan eredményt elérnie, mint például egy hónappal korábban. Ebben természetesen sok minden közrejátszott, a sérülés, a rehabilitáció utáni kimerültség, az elvárások. Viszont az egyetem elkezdése pozitív hatással volt rá.

Tehát ezt tartod egyik fő pontnak ebben a kérdésben? Elterelni az ember figyelmét valami mással?

„Igen, szerintem ez a legfontosabb. Az életünkben más területeken is történhetnek velünk kudarcok. Akkor ne csak az legyen, hogy magunkba temetkezünk, és nem csinálunk semmit, mert nincs az életben semmihez sem motivációnk. Mindig legyen valami olyan, amihez tudunk pluszban nyúlni. Például lehet önfejlesztéssel vagy hasonlókkal foglalkozni. “

Írta: Tóth Valter

Borítókép: eurosport.hu

Forrás: KGO

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.06.21. - 13:17:33