Hallgatói fórum a Corvinus jövőjéről – Elvárások és reformjavaslatok

Közel nyolcvan Corvinus-hallgató és legalább harminc egyetemi alkalmazott, oktató és a szolgáltatói munkatárs gyűlt össze a Corvinus Egyetem jövőjéről szóló hallgatói fórumon, amely a Széchényi István Szakkollégium (SZISZ) és a Corvinus Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) szervezésében valósult meg 2026. május 19-én. 

A moderált vita szereplői között Mészner Gergely, a Corvinus HÖK-elnöke képviselte a közvetlen hallgatói nézőpontot. Elvárásaikat felsorolva nagyobb transzparenciát, érdemi konzultációt és bevonást kért, valamint erősebb intézményi garanciákat, hogy a hallgatók mint az egyetem „legnagyobb stakeholder-csoportja” részesei lehetnek a sorsukat befolyásoló döntéseknek. Egy erősebb szenátus létrehozásának hallgatói szempontból azt kell jelentenie, hogy abban a mostaninál magasabb lesz a hallgatói képviselők aránya. A modellváltás megítélésében Mészner úgy fogalmazott, hogy „a hallgatók a rendszer előnyeit és hátrányait egyaránt megtapasztalták”. A kedvező finanszírozásról (tandíjmentességről, ösztöndíjról, juttatásokról, mobilitási lehetőségekről) nem szabad megfeledkezni, de érdemes azt is belátni, hogy az utóbbi évek nem minden pozitív eredménye fakad pusztán a többletforrásokból.  

A beszélgetés terjedelmesebb részében, Kováts Gergely, az akadémiai szabadság és a modellváltás kutatója, a Corvinus Vezetéstudományi Intézetének munkatársa és Bruno van Pottelsberghe, az egyetem két éve beiktatott belga származású rektora ütköztették eltérő helyzetértékeléseiket és vízióikat az egyetem működésmódjának átalakításáról. Hogy a felfüggesztett EU-forrásokat a lehető leggyorsabban vissza kell nyerni, abban nem volt vita a felek között.  

Az idő előrehaladtával a beszélgetésben egyre inkább a szervezeti és operatív részletek kerültek fókuszba. Az európai egyetemi közeg benchmarkját Kováts Gergely, mint alaposan kutatott menedzsmenttudományi témát tárta fel, míg az egyetem rektora akadémiai vezetőként megélt brüsszeli tapasztalatairól számolt be.  

Kováts Gergely a rövidtávú teendők gyanánt javasolta, hogy az elsődleges döntési jogkörök kerüljenek vissza a választott szenátushoz, amelyben nem kapnak helyet a menedzsment tagjai. Továbbá javasolta, hogy a board szerepe tisztán felügyeletivé módosuljon: a testület a költségvetést, a pénzügyi beszámolókat, az egyetemi vagyonkezelést, a stratégia kidolgozását és végrehajtását ellenőrizze. Jelenjenek meg benne a legfontosabb stakeholder-csoportok: az akadémiai szereplők, a szenátus, a minisztérium, és külső tagok, akiket a szenátus és a minisztérium közösen jelöl. Hozzátette, hogy az egész felsőoktatási szektorban szükségesnek tartja a vezető testületek – a szenátusok, a boardok és az egyetemi vezetés – iránti bizalom helyreállítását.

A Corvinus rektora röviden megismételte Kartába foglalt, egyeztetések során folyamatosan módosuló javaslatát. Ez egy hibrid (kettős) irányítási modell bevezetésére irányul, amelyben minden akadémiai és tudományos hatáskör a többségében választott (hallgatói, oktatói és dolgozói) tagokból álló szenátushoz tartozna. A költségvetési, stratégiai döntések pedig részben egy 5-7 tagú, döntően külső tagokból álló Egyetemi Fenntartói Testület hatáskörébe kerülnének. A javasolt modell illeszkedik ahhoz az elterjedt hibrid irányítási struktúrához, amelyben a vezető európai egyetemek többsége ma működik. Hangsúlyozta, hogy az EU kritikája nem magát a KEKVA-modellt érinti, hanem főként a kuratóriumi tagok határozatlan idejű kinevezését, valamint kiválasztásuk és működésük szabályait. Véleménye szerint ezek módosításával Magyarország viszonylag gyorsan megfelelhet az uniós elvárásoknak.  

Bruno van Pottelsberghe az Európában bevett modellek részletein túl arra hívott fel, hogy egy közös koncepcióhoz, javaslathoz kevésbé a múlt sérelmei, mint inkább a jövő felől közelítsünk: abból a vízióból induljunk ki, hogy milyen egyetemet szeretnénk. Ha a Híd-stratégia által leírt nemzetközileg erősödő, egyre láthatóbb, a rangsorokban emelkedő, a legtehetségesebb hallgatókat és kutatókat, oktatókat vonzó Corvinus Egyetem a célunk, akkor az ehhez legalkalmas működési formát érdemes választanunk.  

Van Pottelsberghe a közös megoldás kimunkálásához a „belga kompromisszum” stratégiáját javasolta: a kifejezést politikai és kulturális kontextusban használják, és azt a gyakorlatot írja le, hogy az éles társadalmi, közösségi konfliktusokat nem konfrontációval, hanem folyamatos tárgyalással, kölcsönös toleranciával és hatalommegosztással oldják fel.