Ugrás a fő tartalomra
Vissza2026.04.30.

A felelősség mint stratégiai előny – Herbert Pratter a Gellért Green programban

A Gellért Campus „Gellért Green talks” sorozatának első előadását Herbert Pratter, a Begin tanácsadó ügynökség társalapítója, az IAB Austria Fenntarthatósági Munkacsoportjának alapítója tartotta.
Budapesti Corvinus Egyetem

Herbert Pratter digitális marketing szakértő több évtizedes tapasztalattal médiavállalatok és médiaügynökségek vezetésében, emellett elkötelezett vállalati ESG-transzformációs tanácsadó és tréner. 

A Responsible Leadership: From heart and attitude című angol nyelvű előadásában – melyet Kárpáti Soma, a Vezetéstudományi Intézet Stratégiai Menedzsment Tanszékének oktatója moderált- körüljárta, miként építhető olyan szervezeti kultúra, ahol a felelős döntéshozatal, a hosszú távú értékteremtés és az emberközpontú vezetés egymást erősítik. 

Vezetői felelősségszintek a polikrízis idején 

A felelős vezetés iránti igény napjainkban egyre erősebb: a klímaválság, a társadalmi egyenlőtlenségek és a mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban alakítják át a vezetőkkel szemben támasztott elvárásokat. A szervezeteknek ma már nemcsak gazdasági teljesítményükért kell felelősséget vállalniuk, hanem a munkavállalókért, a társadalomért és a környezetért is. A komplex kihívások kezelése újfajta vezetői készségeket kíván, amelyek a közjóra, az etikára és a hosszú távú gondolkodásra épülnek. 

A felelős vezetés lényege, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti célokat összehangolja, és mindhárom területet egyenrangúként kezeli. Ehhez elengedhetetlen a személyes felelősségvállalás: az önreflexió, a példamutatás és a hibákból való tanulás. Ugyanilyen fontos a szakmai felelősség, vagyis a célok elérése és az eredményekért való elszámoltathatóság. A társas felelősség a méltányosságot, a sokszínűség támogatását és a munkavállalók iránti elkötelezettséget jelenti, míg a társadalmi felelősség a szervezet társadalmi és környezeti hatásainak tudatos kezelését foglalja magában. 

A felelős vezetés három alapelve – az autentikusság, az elszámoltathatóság és az agilitás – segíti a vezetőket abban, hogy értékeikhez hűen, felelősen és rugalmasan reagáljanak a változó környezet kihívásaira 


Miben különbözik mindez a hagyományos vezetéstől? 

Herbert Pratter szerint míg a tradicionális vezetés gyakran kizárólag a pénzügyi teljesítményre összpontosít, a felelős vezetés holisztikus, „többszörös eredményességi” megközelítést alkalmaz. Ez a szemlélet a „nagy kihívásokra” – például a klímaváltozásra és az egyenlőtlenségekre – adott válasz, és rendszerszintű gondolkodást vár el a vezetőktől. 

A felelősségvállalás növelése jelentős előnyöket teremt: erősíti a bizalmat és a hitelességet, miközben hozzájárul a szervezet jó hírnevének építéséhez és az érintettek bizalmának elnyeréséhez. A felelős működés javítja a kockázatkezelést is, hiszen lehetővé teszi a megfelelési kockázatok korai felismerését és megelőzését. Emellett fokozza a motivációt és ösztönzi az innovációt, mivel támogatja a pozitív vállalati kultúra kialakulását és növeli a munkavállalói elégedettséget. 

A felelős vezetés legjobb gyakorlatai jól láthatók azokban a szervezetekben, amelyek következetesen példát mutatnak a „felülről jövő hang” erejével: a vezetők saját viselkedésükkel jelölik ki az etikus és fenntartható működés irányát. A fenntarthatóság beépül a stratégiai döntésekbe és a mindennapi folyamatokba, így nem különálló kezdeményezés, hanem a szervezet működésének természetes része. A rendszeres és átgondolt párbeszéd az érintettekkel segít feltárni a várakozásokat, kockázatokat és lehetőségeket, miközben erősíti a bizalmat és az együttműködést. Mindezt egy olyan tanuló és innovatív szervezeti kultúra támogatja, amely bátorítja a kísérletezést, a fejlődést és a hibákból való tanulást, így hosszú távon rugalmasabbá és felelősebbé teszi a működést. 

Herbert Pratter kifejtette, hogy a felelős vezetés gyakorlati megvalósítása számos kihívással jár. A vezetőknek gyakran kell egymással versengő célok között egyensúlyt teremteniük, miközben a fenntarthatósági stratégiákban rejlő bizonytalanságokat is kezelniük kell. Fontos feladat a „greenwashing”, a „zöldrefestés” elkerülése is: a szervezeteknek valódi, hiteles fenntarthatósági lépéseket kell felmutatniuk, nem pedig felszínes marketingüzeneteket. Mindez hosszú távú elköteleződést igényel, hiszen a fenntarthatósági tudás folyamatos fejlesztése és a következetes cselekvés elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalat valóban felelős és hiteles szereplőként működhessen. 

Az előadás után a hallgatói kérdések többsége arra vonatkozott, hogy a felelősség mennyiben, milyen mértékben függ egy társadalom kulturális értéktartományától. Megtudtuk, hogy erősen kultúrafüggő fogalomról van szó, de ez a kulturális kötöttség folyamatosan változtatható. 

A cikket írta: Sipos Júlia  

Fotó: Kenéz György 

Vágólapra másolva
×