Hogyan lehet jól dönteni bizonytalan helyzetben, és milyen tipikus hibákat követnek el az emberek a való életben? A Kutatók éjszakájának egyik izgalmas workshopján jártunk a Corvinuson. A Gellért Campus egyik oktatótermében kis gyerekek (alsó tagozatosok) és idősödő hölgyek is kipróbálták a Hotel társasjátékot. Mint Felföldi-Szűcs Nórától és Váradi Katától, a Pénzügy Intézet oktatóitól megtudtuk, ez a társasjáték több évtizedes, és nagyon jól szimulálja a való életben gyakran előforduló kockázatos pénzügyi, gazdasági döntéseket.  

A játék célja egyébként, hogy az induló 12 ezer dolláros tőkéből hoteleket építsünk. Bevételeket kaphatunk a játékostársaktól a hoteljeinkben töltött vendégéjszakák nyomán, és kezdetben van fix külső finanszírozás is. Hotelhez pedig szerencse és tőke egyaránt kell: ha megfelelő mezőre lépünk, és van pénzünk, telket vehetünk, majd később építkezhetünk. A játékban az nyer, aki a legtovább marad talpon, vagyis nem megy csődbe. A játékban a dobókocka hordozza a kockázatot: hová fogunk lépni mi, és vajon hová lép az ellenfél? Bármikor érhet az a szerencse, hogy ingyenes épületet adó mezőre lépünk, de vajon sikerül-e a következő lépésben ötöst dobni, hogy minden fizetős mezőt kikerüljek? 

Felföldi-Szűcs Nóra a játék bizonyos szakaszában mindig elmondja a résztvevőknek, hogyan lehet mindezt a matematika, a valószínűségszámítás segítségével mérni, hogyan lehet az elképzelhető forgatókönyveket elemezni. „Mi minden történhet velem és milyen valószínűséggel? Hogyan lehet a kockázatot a valószínűségszámítás módszereivel modellezni? Egyetemi hallgatóink ezeket tanulják, és egyre többen már egyetemista korukban gyakorolják is. Például sokan érdeklődnek a cryptopiacok iránt, de nekik érteniük kell, milyen kockázat húzódik meg amögött, hogy a múltban akár 1400 százalékos éves hozamot is megfigyelhettek a Bitcoin befektetői” – mondja Felföldi-Szűcs. Fontos tudás ez a való életben akkor is, amikor pénzügyi termékekről döntünk. Ha valakinek a tőkéje egy részvényalapban van, akkor a kockadobás helyett valós piaci kockázati faktorok, gazdasági mutatók, piacok közötti egymásra hatások alakítják a tőzsdei cégek részvényeinek árát.  

„A kockázat mérésekor azt akarjuk megtudni, mekkora meglepetés érhet minket a várható értékhez képest. A szórás alkalmas arra, hogy jellemezze a várható értékétől való eltérést” – mondja az adjunktus.  

Döntési zsákutcák 

Mint hallhattuk, egy végzős BPM-es (biztosítási és pénzügyi matematika) mesterszakos hallgatónk, Horváth Máté és Czövek Benedek, valamint Csató Csege másodéves gazdaságinformatikus hallgatóink kiszámították, hogy a Hotel játékban a végeredmény szempontjából számít-e az, hogy ki kezdi a játékot. Mint a számítás kimutatta, az, hogy ki a kezdőjátékos, drasztikusan befolyásolja a végeredményt. Az egyetemi oktatásban is használják ezt a társasjátékot. „Segít jobban megérteni, illetve kiegészíti a tananyagot. A hallgatók a saját visszajelzéseik szerint jobban át tudják látni a pénzügyi dilemmákat, mint ha kizárólag a tankönyvi anyagot tanulnák” – állítja az adjunktus. Egyébként a kockadobást is használják az egyetemi oktatásban, a valószínűségszámítás bevezetésében ez sokat segít a hallgatóknak. A pénzérmefeldobós példák pedig egyenesen elvezethetnek binomiális opció árazási modellekhez is. 

Kérdés az is, a való életben a gondolkodásunk valóban racionális-e, teszi hozzá Felföldi-Szűcs. Például arra a kérdésre, hogy van egy ember, aki imád olvasni, csendes, szemüveges, és nagyon szereti a könyveket, mi a valószínűbb, hogy könyvtáros vagy bolti eladó – a többség a könyvtárosra „szavaz”. Valójában valószínűbb, hogy bolti eladó, hiszen azok sokkal többen vannak. Itt a statisztikai valószínűséget hagyja figyelmen kívül a helytelen választ adó. 

S itt már elérkeztünk néhány tipikus “döntési zsákutca” (szaknyelven ún. heurisztika) fogalmához. Gyakori, hogy az emberek bizonytalan, kockázatos helyzetben leegyszerűsítik vagy gyorsítják a döntést, és nem racionálisan viselkednek. Például biztosan mind találkoztunk már a “horgonyzás” módszerével, amikor az áthúzott, magasabb árat a kedvezményes árral összehasonlítva hoztunk nem teljesen racionális fogyasztói döntést.  

A workshopon az is elhangzott, hogy éppen e problémákkal foglalkozott munkásságában Daniel Kahneman pszichológus és Amos Nathan Tversky, a döntéselmélet nagy alakja, amiért 2002-ben Kahnemann közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott (Tversky ekkor már nem élt; a díjat Kahnemann Vernon L. Smith-szel megosztva kapta). Közös eredményük az ún. kilátáselmélet, amely utat nyitott a pszichológia és a közgazdaságtan sajátos párbeszédéhez, ami aztán más szerzők munkáival kiegészülve létrehozhatta a viselkedési közgazdaságtant. 

Török Katalin