Óriási a nemzetközi verseny a társadalomtudományokban – interjú a Cambridge-ben kutató Szabó Barnabással

Milyen emlékeid vannak az egyetemi éveidről, mennyire volt meghatározó a Közgázon töltött időszak számodra az akadémiai pályán való elindulásodban?  

2009 és 2012 között jártam a Corvinus nemzetközi tanulmányok alapképzésére, erre a szakra volt akkoriban a legnehezebb bekerülni az országban, ezért emlékszem, nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült. Ahogy sokan másoknak, nekem is volt egy előzetes elképzelésem a szakkal kapcsolatban, azt gondoltam, hogy innen csak külügyi, diplomáciai pályára lehet majd menni. Az egyetemen jöttem rá, hogy ez a szak nagyon széleskörű külpolitikai, nyelvi, kulturális tájékozottságot ad, amire építkezve később sokféle irányba el lehet indulni. A Külügyi Intézetben csináltam a szakmai gyakorlatomat, ott tapasztaltam meg, hogy nekem az elemzőtípusú háttérmunka fekszik a legjobban, illetve hogy szívesen megosztom a véleményemet szakértőként a szélesebb közönséggel is. Ekkoriban indult el az akadémiai pálya felé való orientálódásom. Összességében jó emlékeim vannak a corvinusos egyetemi évekről,  a nagyon változatos képzési kínálaton keresztül sok területbe beleláthattunk, aminek köszönhetően aztán több irányba tudtunk elindulni. Ha körbe nézek, a volt csoporttársaim a legkülönbözőbb területeken és országokban dolgoznak azóta. 

Hogyan alakult ki a jelenlegi kutatási területed iránti érdeklődésed? 

Mindig is fontosnak tartottam, hogy az, amivel mélyebben foglalkozom éppen, egy szélesebb közvéleményt érintsen, illetve hogy a kutatásaim támpontot jelentsenek az adott terület döntéshozóinak. Nagyon általánosan összefoglalva az én kutatási területem különböző európai országok épülésével és szétesésével foglalkozik. Ezen belül engem elsődlegesen azok a területek érdekelnek, amelyek valamilyen intenzívebb konfliktusban vannak az állammal, amelyhez tartoznak, például Skócia, Katalónia. Intenzívebben vizsgálom a huszonegyedik századi skót, katalán és egyéb szeparatista mozgalmakat, az alkotmányos környezetüket, illetve a vitákat, amik ezeket a függetlenségi mozgalmakat kísérték. A problémák, sérelmek gyökereinek a feltárásához pedig visszamentem az időben 300 évet és a doktori disszertációmat összehasonlító történelemtudományból szereztem végül, amiben a 17-18. századi spanyol és brit monarchia fejlődésével foglalkoztam.  

Jelenleg posztdoktori ösztöndíjas vagy a University of Cambridge Center for Geopolitics-ban. Hogyan kaptad meg ezt a lehetőséget?  

Egy kétéves ösztöndíjat kaptam a Cambridge-ben, ezt a lehetőséget általában olyan fiatal kutatók kapják meg, akik valamilyen módon kombinálják a különböző diszciplínák megközelítéseit a jelen geopolitikai kihívásainak megértése érdekében. Ennek az egyik kísérleti területe az úgynevezett alkalmazott történelem, ahol azt vizsgáljuk, hogy a múlt jobb megértése milyen módon informálhatja a jelen és a jövő kihívásaival való szembenézést. Olyan szintű verseny van az akadémiai világban ezekért a helyekért, hogy biztosan a szerencse is közrejátszott abban, hogy megkaphattam ezt az ösztöndíjat, ugyanakkor ahogy minden szakmában, a társadalomtudományi kutatási terüelten is nagyon fontos a kapcsolati háló. Ezt az ösztöndíjlehetőséget is egy kutató ismerős küldte át, az utolsó pillantaban pályáztam meg.  

Említetted, hogy mekkora a nemzetközi verseny a területeden. Hamarosan véget ér az ösztöndíjad, hogy látod a pályád folytatását nemzetközi vonalon?  

A társadalomtudományi kutatási terület finanszírozása globálisan nagy problémákkal küzd. Ritka, hogy egy állami rendszeren belül adekvát és jól kiszámítható a terület finanszírozása.   Az Egyesült Királyságban sem túl rózsásak a kilátások, az egyetemek általában nem túl kedvező feltételekkel írnak ki állásokat, ösztöndíjakat, ezzel is próbálják mérsékelni kicsit a túljelentkezést. Közgazdász kutatótársaktól hallom, hogy egy évben akár száz pályázatot is beadnak és töredék helyről kapnak egyáltalán visszajelzést. 

Én is aktívan pályázom már a következő ösztöndíjra vagy állásra, és a saját bőrömön érzem, hogy mekkora a verseny. Cambridge mint volt munkahely lehet, hogy jól cseng, de egyáltalán nem jelent garanciát egy következő ösztöndíjra vagy pozícióra.  

Mit tanácsolnál egy fiatal kutatónak, aki nemzetközi pályára készül? 

Érdemes már a doktori tanulmányok alatt felmérni, hogy melyik országok felé szeretne orientálódni majd, és az ottani kutatókkal felvenni a kapcsolatot, bekapcsolódni a munkájukba. Nagyon különbözőek az egyes nemzeti kutatói rendszerek, ezért jó tisztában lenni a speciális publikációs elvárásokkal például. Szóval aki nemzetközi kutatói karriert szeretne építeni, nem árt két lépéssel előrébb gondolkodnia és a célországnak megfelelően   építenie a kapcsolatrendeszerét, publikációs listáját.