Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Nárcizmus: A felnőtt testbe zárt gyerek

2023-01-30 11:37:38

A nárcisztikus személyt csak elkerüléssel lehet túlélni – mondta Sam Vaknin professzor a Corvinuson január 24-én tartott előadásán, a Female Management Network diákszervezetünk rendezvényén, a nárcisztikus személyiségzavarról és a pszichopátiáról.

Kapcsolódó hírek

Kapcsolódó események

Sam Vaknin izraeli születésű író, a pszichológia és a közgazdaságtan professzora (Centre for International Advanced and Professional Studies), saját maga is nárcisztikus személyiségzavarban szenved, sőt, mint elmondta, egyszer pszichopatadiagnózist is kapott, így elmondható, hogy kívülről és belülről is ismeri a nárcizmust. 

Angol nyelvű előadásának címe „A B klaszter személyiségzavarok újragondolva” volt. Az ún. B klaszter a „dramatikus”, általában viharos jeleneteket produkálók csoportja: ide tartoznak az antiszociális személyiségzavarral küzdők (a pszichopaták), a borderline, a nárcisztikus és a hisztrionikus (teátrális, eltúlzott, felszínes érzelmek rabságában szenvedő) személyiségzavarral élők. Vaknin szerint e zavarokat úgy kell tekinteni, hogy mindegyik személyiségzavar egy spektrum, kérdés, melyik páciens a spektrum melyik részén helyezkedik el. „Az emberek ide-oda csúszkálnak a különböző diagnosztikák közül” – véli a professzor.  

A professzor 1995 óta foglalkozik ezekkel a személyiségzavarokkal, elsősorban a nárcisztikus és a borderline személyiségekkel. Rengeteg előadást tart a témában, híressé vált könyve a Malignant Self Love (Kóros önimádat) elsősorban a fent említett személyiségzavarokról szól, és tanácsokat is ad azoknak, akik ilyen zavarral küzdők közeli rokonai vagy éppen házastársai. 

Vaknin kedden az egyetemen kifejtette: a borderline (az adatok szerint e zavarral küzdők fele férfi, fele nő) nem tudja kontrollálni az érzéseit, hangulata szélsőségesen változik, a környezetét kimeríti öngyilkossági kísérleteivel, valamint gyakori önsebzéseivel. A professzor szerint a háttérben részben genetikai okok, legfőképp azonban gyerekkori abúzus (gyakran szexuális abúzus, de más is előfordulhat) áll. Vaknin szerint a nárcisztikus és a borderline tulajdonképpen hasonló dolgokat csinál, de azért van különbség köztük, bár a két zavar közt szerinte „van átjárás”.  

Vaknin mindkét esetben úgy látja, az okot elsősorban a korai gyermekkor traumájánál kell keresni. A normálisan fejlődő csecsemő nem örül, ha a szeretett személy (az anya, de lehet más is, akihez ragaszkodik) kimegy a szobából, de tudja, hogy a szeretett személy vissza fog jönni. A nárcisztikus viszont nem tudja leképezni az agyában, hogy az anya visszajön – ha az anya érzelmileg depresszív, elkerülő, akkor a kisbaba nem fejlődik normálisan. A professzor szerint ez a tulajdonság a nárcisztikusoknál életük későbbi korszakaiban is megmarad. Mint mondta, a nárcisztikusoknak van empátiájuk, de a negatív esemény érzelmileg nem érinti meg őket. Közös jellemzője a nárcisztikusnak és a borderline-nak, hogy félnek az intimitástól. A pszichopata egyébként empatikus, hiszen gyakran elbűvölő viselkedésével pontosan rátapint a partner kívánságaira (ez empátia nélkül nem menne), így tudja „elcsábítani” az embereket, majd saját céljaira ki- és felhasználja őket. 

Vaknin beszélt arról is, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a nárcisztikus közeli rokonai, partnerei: áldozattá, sőt esetleg maguk is mentális beteggé válhatnak. Szerinte a nárcisztikus ember a partnerében többnyire anyapótlékot keres, valójában négy dolgot akar a társától: szolgáltatásokat, figyelmet, szexet és biztonságot. Egyébként a nárcisztikusok sokszor sikeres karriert futnak be, gyakran válnak vezetővé is, a fantáziájuk jó. 

Adódik a kérdés, hogy lehet-e segíteni a nárcisztikusnak. A professzor úgy gondolja, a gyerekkori traumát esetükben nem lehet leküzdeni (hiszen saját maguk sincsenek tudatában). A nárcizmus szerinte „életre szóló ítélet”, de eredményesen lehet őket kezelni az által kifejlesztett ún. cold (hideg) terápiával – újratraumatizálás egy ellenséges, az eredeti trauma környezetére hasonlító környezetben –, a viselkedésüket jó irányban befolyásolni, kialakulhat a partnerrel például win-win szituáció is. 

Egyébként Vaknin szerint (erről egy korábbi magyarországi előadásában beszélt, a neten és a honlapján számtalan videó tekinthető meg) a nárcisztikusok partnerei gyakran maguk is nárcisztikussá válnak. Szerinte a nárcizmus fertőzőbb, mint a Covid, csak éppen nincs karantén. A Corvinuson egy hallgatói kérdésre Vaknin azt felelte, a nárcisztikus belül valójában egy kis gyerek, bizonyos dolgokban két-, másokban hatéves az énje. Kitért arra is, hogy a cold terápia a gyermekpszichológiában használt módszerekkel dolgozik, ezért hasznos a páciensnek. Egy másik kérdésre – hogyan lehet „túlélni egy nárcisztikus személyt –, azt felelte: walk away, vagyis szakítsd meg vele a kapcsolatot. 

Török Katalin 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.03.01. - 01:59:15