Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Kutatói sztorik: Mennyit ér a társadalomnak egy teljes egészségben töltött életév?

2022-11-11 08:00:00

Szeptembertől minden héten bemutatunk egy-egy kiváló corvinusos kutatót, aki a közelmúltban kapott elismerést a munkájáért. Ezúttal Brodszky Valentint mutatjuk be, aki az általános orvosi diploma megszerzése és egy év rezidenstapasztalat után matematikával, statisztikával és közgazdaságtani elméletekkel kezdett foglalkozni. És ma már ötvözi két kedvenc területét: az össztársadalmi egészségnyereséget, az életminőséget, az egészségügyi költséghatékonyságot és a betegségekhez kapcsolódó költségeket kutatja.

Kapcsolódó hírek

Kapcsolódó események

Mit kezd az ember, ha friss orvosi diplomával a zsebében ott áll karrierje kezdetén? A többség bizonyára elkezd rezidensként dolgozni, később szakorvos lesz, és elindul a szakma által kitaposott ösvényen. Brodszky Valentin is rálépett erre az útra, de alig egy év rezidensként azt mutatta meg számára, hogy nincs a helyén. Útkeresés céljából elkezdte a közgazdászképzést a Corvinus Egyetemen, de ekkor még nem gondolta, hogy végül visszakanyarodik az egészségügy irányába.

Utólag a pályám egy nagyon szép lineáris útnak tűnik, de inkább az útkeresés egyik állomása volt, amikor a Corvinusra jelentkeztem közgazdaságtant tanulni, semmint tudatos választás. Ami aztán később több szempontból is nagyon bevált

– mesél a kezdetekről Valentin.

Negyedévben a marketing szakirány mellett az egészséggazdaságtani mellékszakirányt is felvette, onnantól kezdve pedig egyértelmű volt, hogy ötvözni fogja a két hozzá legközelebb álló témát: az egészségügyet és a közgazdaságtant.

Számszerűsíteni az egészséget

Valentin az Egészségpolitika Tanszék vezetőjeként elsősorban alkalmazott kutatásokat végez az életminőség-mérés és költségszámítás területén kollégáival együtt. Ezek eredményeiből rangos tudományos publikációik születnek, amelyek a finanszírozási döntéselőkészítéshez szükséges elemzésekben is hasznosulhatnak. A legfontosabb kérdés: hogyan lehet a rendelkezésre álló emberi és technológiai erőforrásokat leghatékonyabban elosztani úgy, hogy a lehető legnagyobb egészségnyereséget érje el a társadalom?

„Minden orvos és minden beteg azt szeretné, hogy a folyamatosan fejlődő technológiai lehetőségek, mint a műszerek, a gyógyszerek, az orvosi módszerek a lehető leggyorsabban elérhetőek legyenek mindenkinek. A finanszírozó, vagyis a társadalom lehetőségei azonban végesek, ezért döntéseket kell hozni, mire fordítjuk a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben segítenek a mi elemzéseink” – magyarázza Valentin azt, hogy mivel foglalkozik ő és az általa vezetett tanszék.

Három fontos arányszámot említ, amelyek rendszeresen szerepelnek az elemzéseikben, hiszen külön-külön és együtt is érdemes foglalkozni velük. Az első a költséghatékonysági arány, vagyis mekkora befektetéssel lehet egészségnyereséget elérni.

A második szám arról szól, a társadalom mekkora részét érinti az új megoldás által kínált egészségnyereség. A harmadik arányszám pedig azt vizsgálja, mennyit ér a társadalom számára egy egészségben eltöltött életév.

„Ezekhez számos dilemma kapcsolódik, ami önmagában megéri a kutatásokat. Például nem kérdés, hogy a társadalom a gyermekek egészségben eltöltött éveiért hajlandó nagyobb erőforrásokat áldozni, hiszen ők a társadalom jövőjének záloga. Viszont az is megfigyelhető, hogy a társadalom olyan innovatív beavatkozásokra is nagy erőforrásokat mozgósít, amelyek kisebb arányban vannak jelen a társadalomban, mégis egyéni szinten jelentős egészségnyereséget jelentenek. Olyan beavatkozásra gondolok, mint a tüdőátültetés vagy a szívátültetés”.

Valentin szerint főleg a nyugat-európai országokban a döntés-előkészítés részeként számolnak azzal is, hogy a munkából való kiesés csökkentésével mekkora összeget takarít meg a társadalom egy új egészségügyi technológia alkalmazásakor.

Ha ezt a szempontot nézzük, akkor nyilván minden olyan egészségügyi innovációval, ami a társadalom munkaképes korcsoportját érinti, nagyobb költségmegtakarítás érhető el. Tehát ha az influenza átlagos gyógyulási idejét csökkenteni lehet öt napról három napra, a társadalom munkaerő-kapacitása jelentősen megnő.

Cél a társadalmi egészségnyereség

Valentin 2022-ben kapta meg a Corvinus Kutatási Kiválóság Díjat Senior Faculty Non-Research Track kategóriában, elismertségét pedig mutatja, hogy tudományos közleményeit több mint 3000-szer idézték.

Fontosnak tartja, hogy olyan kutatásokat végezzenek, amelyek eredményei felhasználhatóak az egészségpolitikai vagy klinikai döntéseknél. Erre nagyon jó példa a közelmúltban megújult magyar egészség-gazdaságtani irányelv, ami szabályozza, hogy milyen módszertani elvek szerint szükséges készíteni azokat az elemzéseket, amelyeket a finanszírozási döntéshozatalban használnak. Három egyetem is részt vett az új irányelv kidolgozásában, és megtiszteltetés volt számára, hogy a Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem mellett a Corvinus is képviseltette magát ebben a projektben. Nagyon büszke rá, hogy egyik tanulmányuk is bekerült az irányelvek közé. A közelmúltban zárult tanszéki kutatásban, amelyet kollégája, Rencz Fanni vezetett, egy nemzetközileg széles körben használt életminőség-skálához (EQ-5D) fejlesztettek a magyar társadalom preferenciáit tükröző hasznosságsúlyokat. A mérőszám és a módszer célja az, hogy a különböző betegségekre adott terápiás megoldások egymással összehasonlíthatóvá váljanak a döntéshozó számára, az egészségnyereség számszerűsíthető legyen. Eredményeik a kutatás lezárása óta bekerültek a hazai finanszírozási alapelvek közé.

„Ez nagyon összetett kutatás volt. A folyamat végén a reprezentatív társadalmi minta által adott válaszokat át kellett konvertálnunk egy nulla és egy közötti számra, ahol a nulla a halál, az egy pedig a tökéletes egészség. Ez a mérőszám képes visszaadni, hogy adott társadalom milyen súlyosságúnak tart egy-egy egészségi állapotot” – mondja Valentin, majd azt is hozzáteszi, hogy társadalmi szempontból is érdekes vizsgálni, miként változnak ezek a mérőszámok országonként.

Mennyit lennénk hajlandóak fizetni egy Covid-vakcináért?

A Covid-járvány bőven szolgáltatott témát egy egészségtudománnyal foglalkozó kutató számára az elmúlt két évben, jelenleg több cikkük is bírálati fázisban van különböző folyóiratoknál: „Az életminőség szempontjából például azonosítottuk a félelmet mint lényeges tényezőt a járvánnyal kapcsolatban. A kutatási eredményeinkből azt láttuk, hogy a járvány alatt a beoltottak sok esetben jobban féltek a járványtól, mint az oltást nem kérő emberek”. A társadalmi pozíció és az oltások között is mutattak ki kapcsolatot az adatokban:

Egyértelműen látszik, hogy a magasabb iskolázottság, a lakóhely és a magasabb jövedelmi helyzet mind növelték az oltási hajlandóságot.

Vizsgálták a különböző oltások iránti preferenciákat is, eszerint a megkérdezettek túlnyomó többsége hozzájutott az általa preferált oltáshoz. A kutatás során az is kiderült, hiába volt mindegyik típusú oltás hatékony, a társadalom mégis más és más értéket társított melléjük. Tehát ha meg kellene vásárolni a vakcinákat, a megkérdezettek a Sinopharm és a Szputnyik vakcinákért kevesebbet, míg a Pfizer és a Moderna oltásokért hajlandóak lennének többet fizetni.


Szerző: Tucsni László, Corvinus Kommunikáció

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.25. - 20:19:13