Kutatói karrier az USA-ban, ami a Corvinusról indult
A kilencvenes évek elején tanult a Corvinus közgazdaságtan szakán, hogyan vezetett innen az útja az USA-ba a Princeton doktori képzésére?
A Közgázon a 90-es években egy kicsit a mostani bolognai rendszerhez hasonlóan működött a képzés: az első három év általános közgazdász tudást adott, s utána lehetett specializálódni különböző szakterületekre, például gazdaságszociológiára. Én a Közgázon az alapképzést végeztem el, ami lehetővé tette számomra, hogy a diplomával elkezdjek amerikai egyetemekre jelentkezni. Egy év szociológiát még hallgattam az egyetemen, közben pedig felvettek a Princeton szociológia mesterképzéssel egybevont doktori programjára. Kulturálisan a mostanihoz képest annyiban más volt ez az időszak Magyarországon, hogy akkoriban az amerikai ösztöndíjlehetőségek sokkal elérhetőbbek voltak, mint az európaiak.
Azért a Princetonra bekerülni akkoriban sem lehetett egyszerű
A Közgáz volt akkoriban Magyarországon az egyetlen egyetem, ahol az egyszerre humán és reál beállítottságú diákok megtalálták a számításaikat, ugyanazon a szakon belül egyszerre kaptunk nagyon erős gazdasági és társadalomtudományi ismereteket, ami később az amerikai egyetemi felvételimnél is nagy előnyt jelentett.
Szerencsés voltam olyan szempontból is, hogy a rendszerváltás után pont egy olyan időszakban jártam az egyetemre, amikor egyre jobban kinyílt a világ és sok lehetőség nyílt meg előttünk. A Közgáznak már akkor is fantasztikus diákszervezeti és szakkollégiumi hálózata volt. Engem pedig felvettek a Láthatatlan Kollégiumba is, ami később a kutatási profilom megalapozása szempontjából bizonyult fontosnak.
Hogyan alakult ki a kutatási profilja?
Eredetileg egy gazdaságszociológiai témát, a jóléti állam átalakulását kezdtem el kutatni, ám a Princetonon tanító professzoraim hatására végül inkább kultúrszociológiai témák felé fordult az érdeklődésem. Akkoriban tört be az Egyesült Államokba a francia posztstrukturális elméletrendszer, ez egy nagyon új, izgalmas területnek számított akkor. A disszertációmat végül az építészet különböző politikai jelentésváltozásairól írtam, arról, hogy Magyarországon és a volt NDK-országokban hogyan használta fel a politika különböző korszakokban az építészetet saját céljai eléréséhez.
Van egy első hallásra nagyon érdekes kutatási témája, amivel korábban foglalkozott: a rágcsálóirtás politikája. Mit takar pontosan ez a téma?
Akkor kezdődött a téma iránti érdeklődésem, amikor az Egyesült Államokba kerültem. Az amerikai nagyvárosi létnek, különösen New Yorkban valahogy elkerülhetetlen velejárója a patkányokkal való együttélés, és amikor mondtam, hogy én Budapesten még sosem találkoztam patkányokkal, senki sem akart hinni nekem. Valahogy az volt mindenki fejében, hogy New York Budapestnél egy infrastrukturálisan sokkal fejlettebb város, és ha New Yorkban ennek ellenére vannak patkányok, akkor Budapesten is kell, hogy legyenek. Innen indult az érdeklődésem a téma iránt. Rábukkantam, hogy 1973-ban volt egy nagyszabású patkányirtási program Budapesten, amit a bábolnai állami gazdaság csinált, és ami mögött egyrészt egy tudományos kísérlet állt, másrészt az a szándék, hogy megmutassuk a világnak, az államszocializmus még a rágcsálókra is tud megoldást adni. A bábolnai gazdaság patkányirtási akciója sikeres volt, sőt utána még évtizedekig — a rendszerváltás után már privát cégként — fenntartottak egy monitoring rendszert a városban, és még sok éven át ez a cég volt megbízva a fővárosi rágcsálóirtással. Számomra a magyar példa azért is volt érdekes, mert jól megmutatta, hogy egy ilyen átfogó, szisztematikus rágcsálóirtási terv tényleg csak egy olyan centralizált rendszerben működhetett sikeresen, mint az államszocializmus.
A New School előtt oktatott az Egyesült Királyságban, később Hollandiában is egy évet. Közép-európai háttérrel mennyire volt nehéz külföldön elkezdeni egy kutatói pályát társadalomtudományi területen?
Mind a nyugat-európai, mind az amerikai kutatói pálya nagyon kompetitív, nagyon nehéz bekerülni oktatói-kutatói állásokba. Ráadásul az amerikai doktori programokon viszonylag nagy szabadságot adnak a kutatási téma megválasztásához, amikor viszont kikerül az ember a piacra, ott már jobbára csak azokat a kutatási-oktatási területeket finanszírozzák az egyetemek, amelyeknek közvetlenebb társadalmi megtérülésük van. A doktori képzésem után én is sok helyre jelentkeztem, végül az Egyesült Királyságba az University of Reading szociológia tanszékére vettek fel, amelyet egy évvel később nagy bánatomra bezártak. Ezután visszakerültem az USA-ba a George Washington University-re, később pedig mostani munkahelyemre a New Schoolra, New Yorkba. Érdekes, hogy én a Princetonon való doktorálás után alapvetően hazai tudományos karrierben gondolkodtam volna, de akkoriban valahogy annyival zártabb, tanítvány-mester kapcsolatra épülő volt a magyar társadalomtudományi kutatási terület, hogy kívülről szinte lehetetlen volt bekerülni ezekbe az állásokba, hiába volt egy jónevű amerikai egyetemről doktori disszertációm.
Mit tanácsol azoknak a fiatal magyar kutatóknak, akik nemzetközi tudományos karriert szeretnének építeni?
Szerintem, aki komolyan szeretné csinálni ezt a pályát, annak előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy hosszabb időt külföldön töltsön. Illetve én azt tapasztaltam, hogy egy jónevű amerikai egyetemen szerzett doktori diploma számos európai egyetemen is megnyitja aztán a kapukat, ilyen szempontból az európai társadalomtudományos kutatási rendszer egy kicsit zártabb, belterjesebb világ, tehát ha valaki nemzetközi karrierre vágyik, akkor érdemes lehet eleve egy jó amerikai egyetemet választania a doktori programjához. Az is egy jó stratégia, ha valaki tudatosan, a piac igényeit felmérve választ kutatási területet, amivel aztán később valószínűleg könnyebben kap oktatói-kutatói állást. Ugyanakkor a különböző posztdoktori ösztöndíjak révén ma már sokféle stratégia működhet szerintem a nemzetközi kutatói karrierépítéshez.
Hogyan járultak hozzá a tudományos karrierje megalapozásához a Közgázon töltött évek?
Nagyon szerettem a Közgáz épületébe járni, szerettem a város szívében, a Duna mellett tanulni nap mint nap. Részben ott szerettem meg egyetemen kutatni, dolgozni. Másrészt a képzés is nagyon erős volt a Corvinuson, különösen gazdaságszociológiából kaptam olyan erős alapot, ami utólag visszatekintve jelentősen hozzájárult a mostani kutatói profilom kialakulásához.