Surányi György: „Meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek közelebb visznek az euróhoz”
Melyik időszak volt a legmeghatározóbb az életében? – erre a moderátori kérdésre Surányi úgy válaszolt: „Jelenleg s közel 50 éve a Corvinus tanára vagyok, és ez a legfontosabb az életemben”. Rögtön hozzáfűzte, hogy nehéz, de minden gondjával nagyon izgalmas időszak volt, amikor kétszer is (1990. július–1990. november közt, illetve 1995. március és 2001. március közt) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke volt. De, mint mondta, hogy megértsük ezeket a nehézségeket, egészen a rendszerváltásig kell visszamennünk. „Az 1989 és 2001 közti időszak a legígéretesebb volt számomra, örülök, hogy ennek részese lehettem. Valójában már a 80-as évek közepén megkezdődött az a folyamat, amelynek során kialakult a kétszintű bankrendszer – ebben Asztalos Lászlóval és Bokros Lajossal tevékenyen vettünk részt. Modern adórendszer, a társasági törvény, a számviteli törvény, a magántulajdon rehabilitálása mellett kialakultak a jogállam alapjai.
A volt MNB-elnöknek meggyőződése, hogy a rendszerváltás nélkül a tranzíciósnál sokkal nagyobb gazdasági visszaesés lett volna hazánkban. Úgy véli, a 60-as években az olcsó, akkor még szovjet energia alapozta meg Magyarország növekedését, a rendszerváltás idején már súlyos külföldi adóssággal terhelt rendszer önerejéből már nem volt képes többé növekedni, ahogy egész Kelet-Európa sem.
Mint említette, a mostani hallgatók már el sem tudják képzelni, milyen volt, amikor a forint még nem volt konvertibilis (teljesen csak 1997. január 1-jén lett az) és csak meghatározott, roppant kevés összegű devizát lehetett vásárolni. „A forint hivatalos és fekete árfolyama közt a rendszerváltozás idején 100 százalékos volt a különbség” – emlékezett az előadó.
Egyik döntő állomása volt a rendszerváltásnak a privatizáció kezdete, (a Tungsram volt az első), elkezdett beáramlani a külföldi tőke. Fontos pillanatnak tekinti Surányi a csődtörvény, a számviteli törvény és a banktörvény megalkotását – mint mondta, enélkül a versenyképtelen cégek nem tudtak kiszelektálódni, sorbanállás alakult ki a nem fizető vállalkozások között, amelyek a bankoknak sem tudtak fizetni. A pénz helyett a nem pénz koordinált, ezt a helyzetet kellett megtörni. Az 1991–92-ben megalkotott új törvények szüntették meg ezt a piacgazdaságban súlyos torzulást.
A növekedési potenciál legyalulódott
Második jegybankelnöki periódusának elején a magyar gazdaság a pénzügyi összeomlás közelében állt, ún. ikerdeficit volt (az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyidejű hiánya). 1995-ben a GDP 92 százaléka volt az államadósság – a belső államadósság persze nem jó Surányi szerint sem, de attól még nem megy csődbe az ország. De a külső adósság is közelítette a GDP 100%-át. 1995 nyarán 32 százalékos volt az infláció, de azután kormány és a jegybank eredményes tevékenysége nyomán évről évre csökkent, és a növekedés évi 1 százalékról 4 százalékra emelkedett – pedig akkor még nem kaptunk ingyenpénzt az EU-tól. „Sikeres, izgalmas periódus volt” – jelentette ki Surányi. Hozzátette: 1996–97-től már érzékelhetően kezdtek el nőni a reálkeresetek. Az egy főre jutó fogyasztás tekintetében Magyarországé az utolsó hely. Tetszik, nem tetszik, mi vagyunk a legszegényebbek az EU-ban” – mondta.
Surányi hozzátette: bár nálunk kiugróan magas volt 2022 közepéig a beruházási ráta, de túlárazva, pazarlón működött. Példaként a Budapest–Belgrád vasutat, illetve a mohácsi hidat hozta: ez utóbbi 350 milliárd forintba kerül, és naponta 200 jármű hajt át rajta, míg a személyautók elől lezárt Lánchídon több mint 2 ezer jármű megy át. „Hiányzik a kiszámíthatóság, magas a korrupció szintje, nem hagyták működni a piaci versenyt és magát a piacot, így aztán olyan vállalkozások tudtak túlélni, amelyek nem lennének, ha nem kapnának támogatást. „A leköszönt kormány a szocialista gazdaságpolitika módszereit használta, rossz célra és rossz módon fordított rengeteg pénzt a gazdaságra – példaként az ársapkát, a védett benzinárat, a rezsitámogatást, a kamatbefagyasztást, indokolatlan kamattámogatást említette. Ugyanakkor az előző kormány nem fordított elég pénzt az oktatásra, az egészségügyre, a digitalizációra, kutatás–fejlesztésre vagy célzott szociálpolitikára.
A túlfűtött gazdaság okozta a 2017 óta növekvő inflációt, s bár akkoriban még bőségesen jöttek az uniós források, azt rosszul költötte el az ország. Hibáztatta azért is az előző kormányt, mert az állam óriási összeget utalt átláthatatlan magántőkealapokba, és már 2021 második felétől a ’22-es választások megnyerése érdekében durván fellazította a költségvetést és hatalmas pénzt „nyomott ki”. Ezután pedig már a kormány politikája miatt elapadtak az uniós pénzek. Surányi az MNB aranyvásárlását 6 milliárd dollárért sem helyesli, szerinte ez évente százmilliárdos kamatveszteséget jelent, hiszen az arany után nincsen kamat, az árfolyam változása viszont egyrészt rendkívül volatilis, másrészt az árfolyam emelkedése nem realizált jóvedelem, vagyis pénz az ablakban.
A leginnovatívabb uniós termék
Ezután került szóba az euró esetleges bevezetése. A volt bankelnök leszögezte: úgy gondolja, az euró megteremtése az EU legsikeresebb, leginnovatívabb terméke. Ugyanakkor az euró működési kerete rengeteg ellentmondástól terhelt. „Öt-hat évvel ezelőttig úgy gondoltam, Magyarországnak nem kell rohannia az euróövezetbe. Az Európai Központi Bank (EKB) döntéseit az egész euróövezetre tekintettel hozza, és mondjuk egy kis ország adottságait kevéssé képes figyelembe venni. Vagyis a nyitott kis gazdaságok szempontjait például az elmúlt években Észtországét az EKB nem tudja a döntéseiben tükröztetni, ami viszont nagy inflációt, nagy árfolyam-reálfelértékelődést és elhúzódó recessziót eredményezett“ – mondta Surányi.
Hozzátette: véleménye megváltozásában az is szerepet játszott, hogy az EMU tagjaként nem lehet kilépni az EU-ból. Orbán Viktor egyszer azt mondta, azért sem támogatja az eurót Magyarországon, mert akkor nem tudunk kilépni az EU-ból. „Ebben kivételesen egyetértek a volt kormányfővel, csak éppen én úgy gondolom, azért kell az euró, hogy soha ne lépjünk, ne léphessünk ki az EU-ból” – jelentette ki a volt jegybankelnök. Szerinte meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek közel visznek az euró bevezetéséhez, de abban nem hisz, hogy ez négy év alatt sikerül. „Különösen akkor nem, ha az új kormány megtart minden kedvezményt, amit a Fidesz bevezetett, és még ő maga is ígér új kedvezményeket” – fejtette ki Surányi egy hallgatói kérdésre válaszolva.
Úgy véli, Magyarország lakossága nem ellenséges az euró bevezetésével kapcsolatban, így ennek politikai kockázata nincs. Az üzleti szféra is örülne ennek. Ugyanakkor hozzátette: egy ország sikeressége nem az eurón múlik, például Csehország nem tervezi, hogy belépjen az euróövezetbe, és enélkül is sikeres, míg Franciaország az euróval együtt sem az.
Surányi végül véleményt mondott a jelenlegi intézkedésekről, illetve felvetett néhány problémát. Úgy látja, gyakorlatilag az ország fele nem fizet személyi jövedelemadót. Itt elsősorban a 25 év alattiak adómentességére, illetve az anyák különböző adómentességére gondolt vagy a családi adókedvezményre utalt. Egyébként inkább a családi pótlék jelentős emelésének a híve. A tartós befektetési számlák (TBSZ) kamatadómentességét egy bizonyos értékhatárig indokoltnak tartja, de a sok száz milliós kamat- és árfolyamjövedelem adómentessége alapjaiban megkérdőjelezhető.
A vagyonadót viszont rossz ötletnek tartja. A 13–14. havi nyugdíjat alap nélkülinek tartja, „nem emlékszem, hogy valaha fizettem volna 13. havi nyugdíjjárulékot” – mondta. Viszont az nagyon is indokolt, hogy a régen nyugdíjba ment, alacsony nyugdíjat kapó idősek akár sokkal magasabb kiegészítést, szociális juttatást kapjanak, mint a 13–14. havi nyugdíj összege. A védett ár a szocializmus lejáratott káros öröksége, pazarlás, hiány, korrupció a vége, és meg a költségvetést is kikezdi. A rezsicsökkentést sem lehet ebben a formájában fenntartani. Minden ártámogatás piactorzító, pazarlásra ösztönző, sok szempontból antiszociális. Sokba kerül, évi 1000 milliárd, miközben nem célzottan azok kapják, akiknél ez indokolt volna. Mivel a támogatás az árak torzításának keresztül és nem például pénzbeli támogatás révén kerül a családokhoz, ezért nem ösztönzi az energiatakarékosságot sem.
Török Katalin
Fotó: HEAD