Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

„Ez volt életem legszebb napja” – Újra várja mentorok jelentkezését a Tanítsunk Magyarországért

2024-06-03 16:15:00

Bár az egyetemi élet sokszor nehéznek érződhet, nem szabad elfeledkezni arról, mekkora lehetőség, hogy részesei lehetünk. A Tanítsunk Magyarországért szervezői és mentorai azért dolgoznak, hogy minél több fiatal számára megteremtsék ezt az esélyt, eközben pedig maguk is számos élménnyel és hasznos tapasztalattal gazdagodnak. A programról két mentor, Nóri és Enikő mesélt.
Budapesti Corvinus Egyetem

A Tanítsunk Magyarországért egy országos kiterjedésű kortárs mentorálási program, melynek keretében a hátrányos helyzetű kistelepülések általános iskolásait – elsősorban a 6-8. osztályosokat – egyetemi hallgatók segítik és motiválják tehetségük kibontakoztatásában és a pályaválasztásban. A csatlakozáshoz a hallgatóknak fel kell venniük a TM1 nevű szabadon választható tárgyat, amely során elsajátíthatnak alapvető pszichológiai alapismereteket, megismerik a tanulási nehézségeket, a hátrányos és a halmozott hátrányos helyzet fogalmát, illetve mentorálási helyzetgyakorlatokat végeznek. Az elméleti felkészítést követően a TM2 (majd a TM3, TM4, stb.) kurzuson már terepmunkát végeznek, és 2-5 diák mentorává válhatnak. Ebben segítségükre vannak a heti egyszer másfél órás konzultációk is, ahol tanácsot kérhetnek, megoszthatják tapasztalataikat. Munkájukról hetente egy rövidebb, a félév végén pedig egy átfogóbb reflexióban számolnak be. A jelentkezés feltétele a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete, valamint, hogy a hallgatónak még legalább 2 aktív féléve legyen hátra képzéséből. A résztvevő egyetemisták kurzusonként két kreditet, havi 37 000 forint ösztöndíjat és – a mentoráltak számától függően – havi 10-20 000 forintot kapnak a programok finanszírozására. 

Az itt szerzett élményeiről már több mentor is beszámolt, ezek itt és itt olvashatók; most pedig újabb két hallgató osztja meg tapasztalatait, akik az egyetem által kiküldött tájékoztató emailből értesültek a programról. 

„Azonnal megtetszett és jelentkeztem is, mivel arra gondoltam, hogy én is ilyen hátrányos helyzetű térségből érkeztem, és milyen jó lett volna nekem is egy ilyen lehetőség” – mesélte Enikő, aki két hatodikos diák mentora lett. A négy nyolcadikost patronáló Nóri már egy ideje kereste az alkalmat arra, hogy egy hasonló kezdeményezéshez csatlakozhasson, ám a távolság akadályt jelentett, így nagyon megörült, amikor elolvasta az üzenetet. „Gyerekeknek szerettem volna segíteni, és ki akartam próbálni magam valami új dologban, hogy fejlődjek” – osztotta meg motivációit. 

A félév során ezúttal is számos izgalmas programot szerveztek, amelyek amellett, hogy mentor és diák számára egyaránt szórakoztatóak (néha pihentetőek is) voltak, a pályaválasztást és az önismeret mélyítését is elősegítették. A társasjátékok és kirándulások mellett (idén például ellátogattak a Cyberjumpba, piknikeztek a Margitszigeten és részt vettek a majálison) sportolás és kézműves tevékenységek is gazdagították az élményeket – készült anyák napi karkötő és kókuszgolyó is, de a pólófestést is kipróbálták. Ezen felül a beszélgetésre is sok időt szántak, szóba került például a karrier kérdése: „Nagyon sokat beszélgettem velük ilyenekről, és meglepett, hogy mennyire igénylik” – mesélte Enikő. Nórinak is hasonlóak a tapasztalatai: „A mentoráltjaim azt mondták, hogy a legjobb része ennek a programnak az, hogy van valaki, aki érdeklődik irántuk, akivel megoszthatják a gondolataikat vagy éppen a személyes problémáikat”. 

Forrás: tanitsunk.hu

„Sokat beszéltünk az álmaikról, és nagyon megdöbbentő volt, hogy bár bármit, akár kevésbé reális dolgot is mondhattak volna, mindenkinek csak annyi volt, hogy elvégezze az iskolát, és utána találjon egy munkát itt a környéken. Korábban nem is jártak messzebb, a legtöbben a mentoráláson jutottak el először Budapestre. Szerintem kicsit sikerült bővíteni a látókörüket, és meg tudtam nekik mutatni, hogy több is van annál, mint amit ők ott láttak a falujukban. Remélem, hogy erre majd emlékeznek is, és többre törekszenek a jövőben” – osztotta meg Nóri, milyen értékeket adott át diákjainak. Enikő szerint a viselkedésbeli változások is látványosak, amely például az utcai szemetelés kapcsán került előtérbe: „Megmutatjuk nekik, hogy nem az a menő, hogy mész a tömeggel és ilyeneket csinálsz, hanem máshogy is lehet gondolkodni, adott esetben megmutatni a személyiségedet. Élő példaként tudunk szolgálni számukra.”

Ez a tanulási folyamat kölcsönös, a programban a mentorok is számos területen fejlődhetnek. „Megtanultam, hogy jobban értékeljem a dolgokat, hálásabb legyek a lehetőségeimért, és ez a tapasztalás sokkal szerényebbé tett. Ezen felül rugalmasabb lettem és a problémamegoldó képességem is javult, mert bármikor történhet valami váratlan egy mentorálás során, amihez alkalmazkodni kell” – foglalta össze a tanulságokat Nóri. „Emberileg is rengeteget tanul belőle az ember, sokat hozzátesz a személyiségfejlődéshez” – emelte ki Enikő, aki az elmélet és a gyakorlat különbségét is hangsúlyozta. Mint mondta, nagyon élvezte az első félévet, ahol tanárok, szakértők, pszichológusok segítségével tanultak, ám a terepen rájött, hogy a valóság bonyolultabb ennél, és minden gyerek különböző – van, aki nyíltabb, más kevésbé fogadja el a segítséget.

Forrás: tanitsunk.hu

A félév számos szép pillanattal szolgált számukra. Enikő egyik kedvenc emléke az utolsó mentorálási naphoz kötődik, amelyen a nehezen kommunikáló, zárkózottabb mentoráltjával, egy autista kislánnyal sétálni és fagyizni mentek. „Nagyon jókat beszélgettünk, és megfigyeltem, hogy ő is kezdeményezett a beszélgetés során, csomót nevettünk meg viccelődtünk. Jól esik, amikor megnyílnak a gyerekek” – mesélte. Emellett boldogan emlékszik vissza azokra az alkalmakra is, amikor bár a saját mentoráltjai különböző okok miatt nem tudtak részt venni a mentoráláson, más diákok jelezték neki, hogy szívesen maradnának és időt töltenének vele. „Nekem az egyik legjobb élményem, amikor május elseje után jöttünk vissza a vonaton, és láttam, hogy mennyire boldogok. Az egyik kislány mondta is, hogy ez volt élete legszebb napja, és köszöni, hogy eljöhetett, mert nagyon jól érezte magát” – osztotta meg a legszebb pillanatokat Nóri is, hozzátéve, hogy annak is nagyon örült, amikor a gyerekek elhozták neki megmutatni a rajzaikat és verseiket. „Úgy éreztem, hogy ezekért a pillanatokért tényleg megérte, akkor is, ha volt egy-egy rosszabb pillanat vagy nehezebb alkalom.”

Enikő szerint az időnként fellépő nehézségek feldolgozásában segít, ha felidézik a saját emlékeiket, és beleképzelik magukat a gyerekek helyébe. „Próbálok arra gondolni, hogy ez csak ideiglenes, és mindenkinek lehet rossz napja. Ez az alkalom valamiért így sikerült, de a következő meg majd jobb lesz” – helyeselt Nóri.

A részvételt egyértelműen javasolják mindenkinek, aki érdeklődik a program iránt. „Nagyon sokat lehet profitálni ebből mentorként, tényleg értékes tapasztalatokat tudtunk szerezni” – mondta Nóri, amivel Enikő is egyetértett. „Én is ajánlanám mindenkinek, főleg azoknak, akiknek a személyiségükből eredően van ilyen motivációjuk. Nekem az első félévben főként reálos tantárgyaim voltak, és jól esett beülni erre a képzésre, kifejezni a gondolataimat. Most is szeretek kimenni a gyerekekhez, kicsit elfeledkezni mindenről, beszélgetni velük, meghallgatni a gondolataikat, kicsit elképzelni, hogy én is hatodikos vagyok, vagy próbálni segíteni nekik.”

A cikket Dobos Eszter írta, és először a Közgazdász Online-on jelent meg.

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.06.21. - 14:33:08