Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

Csepeti Ádám: “Az elmúlt 30 év legnagyobb kihívása áll Magyarország előtt” 

2023-04-27 09:37:55

Egyetemi diplomáját, majd doktori fokozatát is a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte Csepeti Ádám, és közel tizenöt évet dolgozott a Marketing és Média Intézet munkatársaként, mielőtt 2022-ben a Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkárrá nevezték volna ki. A corvinusos hűségről, lakhatási stratégiáról, energiapolitikáról, valamint egyetemek és vállalatok együttműködéseiről is kérdeztük a helyettes államtitkárt.

Kapcsolódó hírek

Kapcsolódó események

Melyek azok a skillek, azok a képesítések, amelyeket kifejezetten az Egyetemen lehet megszerezni ahhoz, hogy valaki a Corvinustól a Kossuth térig juthasson? 

Én még a bolognai rendszer előtt jártam egyetemre. Akkor más volt az oktatás struktúrája: tanultam filozófiát, pszichológiát, politológiát, civilizációtörténetet, emellett pedig kötelezően voltak erős módszertani tárgyaim, mint például a matematika, a lineáris algebra, a függvényanalízis, a statisztika és a számvitel. Sikerült mély szakmai és széles társadalomtudományi ismereteket szereznem a tanulmányaim során, amelyeknek sok hasznát vettem pályámon. Ma már más rendszerben tanulnak a hallgatók. Nemcsak abból a szempontból, hogy sok specializációt kínál az egyetem, hanem abból is, hogy a diákoknak minden lehetőségük megvan, hogy bővítsék ismereteiket, jobban fókuszáljanak egy-egy területre. 

A Corvinus a soft skilleket tekintve is erős. Nem meglepő, hiszen az elmúlt 10-15 évben az Egyetem nagy hangsúlyt fektetett az érveléstechnika, a tárgyalástechnika, az együttműködési készségek, az empátia, az analitikus gondolkodásmód és a retorikai készségek fejlesztésére, ezért a kommunikációs skillek terén elöl járnak a hallgatóink. Mindezekre a modellváltás óta még nagyobb hangsúlyt helyez az Egyetem. 

Azt tapasztaltam, hogy amikor tanul az ember, még nem tudhatja pontosan, hogy milyen ismeretekre és kompetenciákra készítik fel. Akkor jön rá, amikor a munkaerőpiacon kipróbálja magát, és találkozik más egyetemről érkezőkkel. 

A Corvinuson tanult az alapképzéstől a doktori iskoláig, majd munkavállalóként folytatta a pályáját. Mi tartotta itt? Mi adta a Corvinushoz való hűséget? 

Az egyik tényező a gazdasági helyzet volt. 2008-ban végeztem, amikor az Egyesült Államokban a jelzáloghitel piaci válság elkezdett gyűrűzni, és látszott, hogy az ingatlanpiaci buborék ki fog pukkadni. A szüleimnek köszönhetően lehetőségem volt még sok éven keresztül otthon lakni, így nem kellett albérletet fizetnem. Ezen felül Bauer András és Berács József személyében még inspiráló tanáraim is voltak, akik bátorítottak, hogy érdemes doktori képzésen tanulnom tovább. A jelenlegi doktoranduszokat is arra ösztönzöm, hogy használják ki a doktori éveiket, és ha megtehetik, ne dolgozzanak mellette. Nagy lehetőség, ha sok idő áll rendelkezésre elmélyülni egy szakterületen. A doktori képzésen lehetőségünk nyílik szintetizálnunk az addig szerzett tapasztalatokat. 
Visszatérve a doktori éveimre – beköszöntött a válság. 2008 és 2013 között a Corvinus Egyetemnek is ingatag lábakon állt a gazdasági helyzete, ezért további bevételekre volt szükség. Doktori hallgatókként elkezdtünk vállalati projekteken dolgozni: piackutatást, kommunikációs terveket és márkaépítési koncepciókat írtunk, értékesítési workshopokat tartottunk. Sok energiát tettem ezekbe a projektekbe, ezért gyorsan én lettem ezeknek a projektek a vezetője. 

A vállalat kereste meg az egyetemet? 

Nem, mi kerestük a vállalatokat proaktívan. Akkor még más volt az egyetemi szervezeti felállás: akkor voltak alapítványok, amelyeken keresztül kedvezményes adózási feltételek mellett lehetett dolgozni a vállalatoknak. A cég kedvezményesebben kapta a szolgáltatást, mi pedig – az “overhead” költségek Egyetemnek való befizetése után – viszonylag normális kiegészítő jövedelemre tehettünk szert. Hamarosan külön céget alapítottam, amivel nagyon sok tapasztalatot szereztem külföldi és hazai ügyfelekkel egyaránt. Foglalkoztam piackutatással, marketingstratégiával, marketingkommunikációval, pályázatírással, pályázatmenedzsmenttel, stratégiai tanácsadással és szervezetfejlesztéssel. 

A doktori képzés során kötelezően órákat is kellett tartanunk, óriási élmény volt 23 évesen 20-21 éves fiatalokat tanítani. A fiatal doktoranduszokat pedig terhelték, így a Corvinus mellett én is tanítottam a Testnevelési Főiskolán a közös képzésünkben, valamint Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemmel való közös képzésünkben is. Az erdélyi vonalat Berács tanár úr kérésére Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen folytattam tovább, ahol romániai munkavállaló is lettem. Erdélyhez a mai napig szoros szálak fűznek: beépültem az ottani közgazdasági életbe, konferenciákon vettem részt, a mai napig mentorálom a kolozsvári Marketeam Szakkollégiumot, és 2020-ban a Romániai Magyar Közgazdász Társaság alelnökének választottak. 

Mi a feladata helyettes államtitkárként? 

Korábban több alkalommal is felkértek közfeladatot ellátó pozícióra, amit eddig mindannyiszor visszautasítottam. Ezúttal a legjobb barátom, Panyi Miklós keresett meg, aki stratégiai ügyekért felelős államtitkárként dolgozik, és egy éjszakányi gondolkodást követően igent mondtam. Azért vállaltam el a megbízatást, mert bőven van teendőnk. Változtatnunk kell az ország működésén, át kell gondolnunk a fejlesztési irányvonalakat, dolgoznunk kell a versenyképességünkön és fontos társadalmi kérdéseken egyaránt, helyettes államtitkárként pedig belülről sokkal többet tudok tenni az országért, mint egyetemi oktatóként. 

A stratégiai államtitkárságon a legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk a különböző szaktárcák együttműködését összetett, több ágazatot érintő kérdésekben. Ilyenek például a versenyképesség, a roma integráció, vagy a lakáspolitika is. Ahhoz, hogy például a lakhatás kérdésében előrelépjünk, figyelembe kell vennünk az ifjúságpolitikát, családügyet, energiahatékonyságot, digitalizációt, építőipart, tehát legalább négy-öt különböző minisztériumnak részt kell vennie a közös gondolkodásban és munkában. 

Ha már a lakáspolitikát említette, ez égető kérdés szinte minden magyar egyetemista számára. Kevés a kollégiumi hely, pályakezdés után pedig az emelkedő lakásárak mellett önerőből, külső segítség nélkül szinte lehetetlen Budapesten lakáshoz jutni. Hogyan terveznek ezen változtatni? 

Kicsit távolabbról indítom a választ, mert összetett problémáról beszélünk. A lakhatás biztosítása sosem volt egyszerű feladat, és lássuk be, hogy a nálunk jobb módú országok is hasonló problémával küzdenek. Bármennyire is fejlettebb a szociális bérlakásrendszer Ausztriában vagy Németországban, öröklakáshoz jutni ott sem könnyű. Az is tény, hogy a szüleink és nagyszüleink generációja sem azonnal öröklakás tulajdonosként indította életét. Az utóbbi 20-30 évben pedig a jó minőségű, új építésű lakások piacra kerülésével az elvárásaink is magasabbak lettek. Senkit sem szeretnék áltatni: 22-23 évesen saját erőből nem lehetséges új építésű lakást venni Budapesten például a kilencedik kerületben. 

A kormányzat tisztában van azzal, hogy van ezzel teendője, a fiatalok fókuszba helyezése ezért top prioritást élvez. Számos intézkedést tettünk azért, hogy segítsük a fiatalok családalapítási terveit, javítsunk munkaerőpiaci lehetőségeiken. Elég, ha a 25 év alattiak vagy a 30 év alatt szülő nők személyi jövedelemadó mentességére gondolunk. A Diákhitel 1-2 konstrukciók szintén azért jöttek létre, hogy a piaci viszonyokhoz képest kedvezőbb kamatú hitellel segítsük a diákok továbbtanulását. Itt is támogatjuk a gyermeket vállaló anyákat: 30 év alatt, amennyiben 2 évvel a diploma megszerzését követően gyermeke születik, elengedjük a diákhitel tartozását. Ezek az intézkedések mind azt szeretnék segíteni, hogy a fiatalok terheit csökkentsük, ezzel több forrást biztosítsunk számukra a lakhatásuk megoldására. 

További fontos teendő a kormányzat részéről, hogy kínálati oldalon bővítse a lakáspiacot. Erre lehetőségként például felmerül meghatározott állami hivatásszakmákban szolgálati lakások építése akár rendőrök, nővérek, pedagógusok részére, illetve kiemelt feladatunknak tekintjük a hátrányos helyzetű fiatalok, illetve az egyszülős családok lakhatási feltételeinek javítását is. 

Milyen előremozdulás lehet a kollégiumi férőhelyek növelésével kapcsolatban? 

Ahogy a kormányzat a kínálat bővítését tűzi ki célként, úgy az egyetemeknek is hasonló stratégiát kell követniük. Természetesen ez a jelenlegi kamatszintek és építőipari infláció mellett nehezen elképzelhető, de az olyan egyetemeknek, amelyek európai színvonalú oktatást szeretnének nyújtani, a közép- és hosszú távú stratégiai céljai között kell szerepelnie kollégiumi férőhelyek bővítésének. A saját ingatlan ráadásul később akár az intézmény saját bevételi forrásait is növelheti vagyonhasznosítási tevékenység keretében. A Csepelre tervezett Diákváros projekt nagyban lendítene a fővárosi helyzeten, de jelenleg rengeteg felsőoktatás-szakmai, pénzügyi és politikai akadályt látok a rövid távú megvalósulása előtt, ezért egyelőre más alternatívákban kell gondolkodni. 

Idén január elején érkezett a hír arról, hogy az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ programból nem kaphatnak támogatást a közérdekű alapítványi formában működő egyetemek, így a Corvinus Egyetem sem. Azóta több nyilatkozat is elhangzott a kormány részéről, de nem egyértelmű, hol tart jelenleg az ügy. (A beszélgetés február 9-én készült – a szerk.) Hogy látja, lesz Erasmus-ösztöndíjra lehetősége az alapítványi fenntartású egyetemeken tanuló hallgatóknak? 

Először is, szögezzük le, hogy most 2023-at írunk, és a jelenleg ösztöndíjas hallgatók kifizetését a jelenlegi helyzet semmilyen szempontból nem érinti. Brüsszel fellépése váratlanul érte a magyar kormányt, és mindenképpen komolyan kell venni. Ezzel a lépéssel minden magyar egyetemre a “kockázatos” jelző került, és ez nemcsak a hallgatói ösztöndíjakat, hanem a lehetséges kutatási projekteket, nemzetközi együttműködéseket egyaránt érinti. Navracsics Tibor miniszter úr vezetésével tárgyalunk az Európai Bizottsággal, a kormány pedig hajlandó változtatni a szabályozáson, ezért is jelentették be február 9-én, hogy minden miniszter lemond a kuratóriumi tagságáról. Arra számítunk, hogy ez nem lesz elég, de világos visszajelzést várunk az EU-tól, hogyan kell módosítanunk az alapítványi fenntartású egyetemek kuratóriumára vonatkozó szabályokat. Kezdve a tagságra vonatkozó szabályoktól egészen az újraválasztással kapcsolatos alapelvekig. Összetett tárgyalásokra számítunk, de mielőbbi megállapodásra törekszünk. (Az interjú alapjául szolgáló beszélgetés óta György László kormánybiztos lemondott a Corvinust fenntartó alapítvány kuratóriumi posztjáról – a szerk.) 

Milyen irányba mozdulhat a következő években a magyar energiapolitika? 

Ez nagyon összetett kérdés, amelynél elsősorban azt kell látnunk, hogy 2020-ig remekül kielégítette az energiaigények túlnyomó részét a viszonylag kedvezményes áron vásárolt és stabilan érkező orosz gáz és kőolaj. Ennek a modellnek az orosz-ukrán háború kitörése véget vetett, egyben jelentősen felgyorsította az energetikai átállás folyamatát. Képessé kell tennünk Magyarországot arra, hogy szabaduljon a fosszilis energiahordozóktól való függőségtől. Ehhez 2030-ra az ország villamosenergia termelését és a villamosenergia hálózati kapacitását 55 százalékkal növelnünk kell, amelyet döntően megújuló energiaforrásokból és nukleáris erőművekből kell fedeznünk, de minden bizonnyal még mindig szükségünk lesz gyorsan felépíthető és rugalmas gázerőművekre is. Túlzás nélkül az elmúlt 30 év legnagyobb kihívása áll előttünk, de a modellváltás elkerülhetetlen. Ha pedig mindent jól csinálunk, a jelenleginél sokszínűbb és modernebb ellátottsággal bír majd Magyarország. 

Hogy néz ki jelenleg az Egyetem és a vállalatok közötti kapcsolatrendszer? Milyen lehetőségeket lehet még kiaknázni, hogy ez az együttműködés minél sikeresebb és jövedelmezőbb legyen? 

Az egy legitim cél, hogy a vállalati kapcsolatokból jelentős addicionális bevétel keletkezzen a Corvinuson a vállalatoknak nyújtott akár tanácsadási, akár kutatásfejlesztési szolgáltatásokból. Véleményem szerint a humánerőforrás nagyon sokfelé terhelt, így keveseknek van kapacitása arra, hogy vállalati tanácsot is nyújtson, ezért érdemes lenne felállítani 30-40 fős, dedikáltan erre szakosodott csapatot. Az is fontos szempont, hogy akik a partnerekkel tárgyalnak, tisztában legyenek a munkatársaik tudományos erőforrásaival és képességeivel, valamint tudják, hogy a tudományos kompetenciákból miként hozható létre vállalatok számára értékesíthető üzleti értékajánlat. Mi is ezt csináltuk a doktorandusz éveink alatt, bár abban az időben még lazábbak, kevésbé szervezettek voltak a keretek. Magunk kerestünk céget, elvégeztük a munkát, és az egyetemi adminisztráció által meghatározott keretek mellett biztosítottunk jövedelmet az oktató-kutató kollégáknak és az érintett tanszékeknek. A győri egyetemen milliárdok jönnek be az Audi gyártól, például kutatás-fejlesztési projektek és tantárgyszponzoráció révén. Amennyiben a Corvinus is jól dolgozza ki ezeket a kereteket, jelentős bevételre tehet szert. 

Szerzők: Tucsni László és Petrás Hanna 

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.05.21. - 09:47:08