CIAS Fogadó: Összekötni a digitális és a valódi világot. Interjú Dr. Christoph Stadtfelddel

Christoph Stadtfeld, az ETH Zürich docense és a Social Networks Lab társigazgatója öt hónapot töltött a Corvinus Institute for Advanced Studies (CIAS) műhelyében. Ösztöndíjas projektjében a társadalomtudomány egyik legégetőbb módszertani kihívásával foglalkozott: a közösségi média és a valódi élet „két világának” összekapcsolásával. Célja olyan kutatási tervek és statisztikai eszközök fejlesztése, amelyek lehetővé teszik az online viselkedés és az offline társas kapcsolatok együttes elemzését. 

Ez volt az első alkalom, hogy Stadtfeld professzor a Corvinus Egyetemmel és a CIAS-szal dolgozott együtt. Bár régóta ápol szakmai kapcsolatokat magyar kutatókkal, ez az öt hónapos ösztöndíj új fejezet kezdete volt. Budapesti tartózkodása során, amely januárban ért véget, nemcsak a saját, hosszabb távú kutatására koncentrált, hanem új együttműködéseket is elindított. Az egyik kiemelt esemény egy nemzetközi workshop volt, amelyre zürichi csapatával együtt érkezett Budapestre, hogy intenzív eszmecserét bonyolítson le a Lengyel Balázs professzor által vezetett ANETI Lab kutatóival és hallgatóival. „Megszerveztük ezt a nemzetközi Zürich–Budapest workshopot, ahol ötleteket cseréltünk, projekteket vitattunk meg, és szerintem sok kisebb és nagyobb ötlet született belőle” – idézi fel. Számára az ösztöndíj egyszerre jelentett lehetőséget a partnerségek erősítésére és ritka, megszakítás nélküli időt a gondolkodásra. „Ez volt az én sabbaticalom, vagyis lehetőség arra, hogy egy féléven át a nagyobb kutatási ötletekre tudjak fókuszálni.” 

Kutatásainak központi vonulata – „Social networks in the digital world and real life” (Társas hálózatok a digitális világban és a valós életben) – az online és offline társas hálózatokra koncentrál. Ahogy fogalmaz, „nagyjából kétféleképpen kutatják az emberek a társas hálózatokat.” Az egyik megközelítés digitális nyomadatokat elemez platformokon: ki kit követ, és hogyan viselkednek a felhasználók online. A másik a hagyományos kérdőíves módszerekre épít: az embereket a barátaikról, kollégáikról és fontos kapcsolataikról kérdezik. 

„Ez a két kutatási irány némiképp párhuzamos pályákon fut” – mondja. Ennek szerinte módszertani oka van: „nagyon kevés olyan statisztikai eszköz, módszer, kutatási terv és adatfelvételi mód létezik, ami ezt a két világot össze tudná kapcsolni.” Miközben technikailag könnyű hatalmas mennyiségű platformadatot letölteni, sokkal bonyolultabb ezeket ugyanazon személyektől származó, részletes kérdőíves válaszokkal összekötni. 

A digitális nyomok viselkedést mutatnak, de nem árulják el a szándékot. „Ezek a nyomok alapvetően csak viselkedési adatok. Nem igazán tudunk semmit a motivációról, a gondolkodásról, arról, mi zajlik az emberek fejében.” Itt válnak nélkülözhetetlenné a kérdőívek. „A valós élet oldala arra való, hogy jobban megértsük, miért teszik az emberek azt, amit tesznek, és mi a motivációjuk.” Projektje azt igyekszik megmutatni, hogy ez a két adatforrás értelmesen integrálható. 

Kutatásának egyik szála elsőéves egyetemistákat követ nyomon, miközben új társas hálózatokat építenek. Az egyik esettanulmányban körülbelül 150 hallgatót vizsgáltak, és közülük nagyjából 80-an engedélyezték a közösségimédia-adataikhoz való hozzáférést. Nagyobb adatfelvételekben akár 1 000 résztvevő is szerepel. 

A kutatási terv elegáns: a hallgatók úgy érkeznek az egyetemre, hogy szinte senkit sem ismernek. Idővel barátságok, tanulási együttműködések és informális hierarchiák alakulnak ki. „Azt próbáljuk megérteni, hogyan jutnak el az első naptól odáig, hogy egy év múlva az életed legjobb barátai közül néhányan ebből a közösségből kerülnek ki” – mondja. 

Az első eredmények szerint az online és offline hálózatok szerkezete eltér. A digitális platformok hajlamosak felnagyítani a népszerűséget. „Ha csak az online adatokat nézed, könnyen tévesen azt hiheted, hogy vannak szupersztár barátsági emberek.” Ezzel szemben a kérdőíves, barátságokra vonatkozó hálózatok „sokkal kiegyensúlyozottabbak”: a legtöbb hallgató viszonylag stabil számú közeli kapcsolatot tart fenn. 

A kutatás azt is vizsgálja, mit jelent az egyén számára az, hogy hol helyezkedik el a hálózatban. „Azt is próbáljuk megérteni, mit jelent az emberek számára benne lenni ebben a hálózatban” – mondja, utalva az összefüggésekre „a mentális egészségeddel, a jólléteddel, a motivációddal és a tanulmányi sikereddel.” 

A közbeszéd gyakran köti a közösségi médiát fragmentációhoz és polarizációhoz. Stadtfeld eredményei ennél árnyaltabb képet sugallnak. „Gyakran, ha csak az online platformokat nézzük, úgy tűnik, hogy azok erősen fragmentáltak és erősen polarizáltak” – jegyzi meg. A kérdőíves adatok viszont más képet mutatnak: sokan a valós életben sokszínűbb kapcsolati hálózatokról számolnak be, mint amit az online hírfolyamuk sugall. 

Ugyanakkor a kutató az algoritmikus tartalomszűrés kockázatait is elismeri. „Ez a mechanizmus hozzájárul ahhoz, hogy az emberek nagyon torz módon érzékeljék a világot. És szerintem ezt a potenciális veszélyei miatt is jobban meg kell értenünk.”