Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×
Vissza a főoldalra

“A szakértői munka válságba került” – Hogyan kommunikáljanak a kutatók az internet korában?

2022-01-20 16:00:00

A tudomány ritkán ad egyértelmű és könnyen kommunikálható válaszokat, mégis a kutatók felelőssége eljuttatni eredményeiket a tágabb, laikus közönséghez is. Hogyan kommunikáljanak a kutatók a tudományról? A Corvinus Kutatási Hét szakértői beszélgetésén jártunk.

Kapcsolódó hírek

Kapcsolódó események

Szerző: Taxner Tünde / Képek: Mudra László

Az eredeti cikk a Közgazdász Online hallgató blogon olvasható.

“A tudomány nem önmagáért való, a tudományt alkalmazzuk. Ezért is érdemes a kutatási eredményeket megmutatni a közönségnek” – mondta dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, közgazdász, kommunikációkutató a Corvinus Kutatási Hét 2022. január 14-ei kerekasztal-beszélgetésén. Amint a koronavírus-járvány is rámutatott, a tudományos kutatások közvetlenül hatnak az életünkre, és a mindennapi döntéseinket a tudósok is befolyásolják. Éppen ezért a kutatók és az őket képviselő intézmények, például a kutatóközpontok és az egyetemek feladata a felelősségteljes tudománykommunikáció is.

A tudománykommunikációról szóló kerekasztal-beszélgetésen részt vett Simon Tamás, a MTA Kommunikációs Főosztályának vezetője, dr. Veszelszki Ágnes a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tanszékvezető egyetemi docense és dr. Lengyel Balázs, a Corvinus Centre For Advanced Studies kutatója. A hibriden megrendezett eseményt Gergics Dániel kommunikációs tréner moderálta.

Miért kommunikáljanak a kutatók?

A tudománykommunikáció célja, hogy senkit ne zárjunk ki a tartalomból” – mondta Simon Tamás, aki munkatársaival több száz tudománykommunikációs anyag létrehozásában segítette az MTA korábbi hálózatának kutatóit.  Szerinte “a szakértői munka válságba került az internet korszakában”, hiszen az áltudományos tartalmak és a szűrőbuborékok bizalmatlanságot szülnek. Egyes kutatók szerint “igazságon túli” világban élünk, ami arra utal, hogy az álhírek terjedésével megkérdőjeleződnek a tudományos eredmények. Ezek gyakran nem fekete-fehérek, és folyamatosan változnak, míg az áltudományok jellemzően egyértelmű és cáfolhatatlannak tűnő magyarázatokkal szolgálnak, ami vonzóbb a nagyközönség számára, emelte ki dr. Veszelszki Ágnes. 

Globális kihívás, hogy a tudósokat közelebb vigyük az emberekhez.

– magyarázta a bizalmatlanság okát dr. Lengyel Balázs. A legjobb tudománykommunikációs példák szerinte azok, amelyek humorral közvetítenek a kutatási eredményeket. Ezek megalkotásához és a médiával való kapcsolatfelvételhez azonban a kutatóknak gyakran kommunikációs szakemberek segítségére van szüksége.

A képen Simon Tamás.

“Úgy éreztük, hogy a szó legnemesebb értelmében szolgálnunk kell a kutatókat” – mondta Simon Tamás, aki sok kutatónak segített már anyagok szerkesztésével vagy médiamegjelenések kapcsán. Munkatársaival sok energiát fektettek abba, hogy előzetes beszélgetésekben tisztázzák a kutatókkal, hogy mi lesz a tudománykommunikációs tartalom célja, és kik alkotják a célcsoportot, hogy utána minél érdekesebb és közérthetőbb tartalmak születhessenek. 

Kihez szóljanak a kutatók?

A célcsoport meghatározásában például a SciXcom-modell segítheti a kutatókat. Dr. Veszelszki Ágnes és prof. dr. Aczél Petra modellje hat célközönséget határoz meg, akikkel egy tudós kommunikálhat: a tudományos és a laikus közönségen kívül az oktatási, a befektetői, a pályáztatói közönséget, valamint az adatbázisokat. A célcsoportnak megfelelően kell alakítani a kommunikációs stílust és a videó, blogcikk, poszt vagy akár TikTok-videó tartalmát is. 

A képen dr. Veszelszki Ágnes.

Dr. Lengyel Balázs hálózatkutató részese volt egy tudománykommunikációs programnak a Corvinuson. Az egyik intézetben egy blogot indítottak, amelyre oktatók írtak olyan cikkeket, amelyek a legalább érettségivel rendelkező, érdeklődő nagyközönségnek szóltak. Ez a kísérlet is rámutatott arra, hogy egy kutatónak, aki elsősorban akadémiai szövegekkel foglalkozik, amelyek mindig a szakmabeliekhez szólnak, nagy kihívást jelenthet eltérő műfajban és más közönségnek írni vagy nyilatkozni. 

Dr. Lengyel Balázs szerint kutatóként mégis érdemes feszegetni a határokat, és “kipróbálni magunkat sokszínű területeken”. Akár azzal lehet előkészíteni a tudománykommunikációs tevékenységet, hogy egy interdiszciplináris folyóiratban publikálnak, amiben több tudományterület ér össze. Vagyis első lépésként érdemes egy olyan szakmai közönségnek írni, ami nem feltétlenül a kutató szűk szakterületével foglalkozik. Ezáltal elsajátíthat a tudós olyan készségeket, amelyek segítik a kommunikációt a szélesebb közönséggel, akár a laikusokkal is.

A beszélgetés után volt a Kutatási Hét záró fogadása.

Hogyan kommunikáljanak a kutatók?

Ha egy kutató a laikusokkal is szeretné megismertetni az eredményeit, hogyan tud érthetően kommunikálni róluk? A résztvevők szerint érdemes először is olyan műfajt választani, amihez a kutató affinitást érez, legyen ez akár blog, videós tartalom vagy közösségimédia-oldal. Lehet közösségben is kommunikálni, például egy kutatócsoportnak egy csatornát létrehozni, ez talán kevésbé erőforrás-igényes út. 

Bár elképzelhető, hogy a tudósközösség furcsának tekinti, esetleg lenézi ezeket az erőfeszítéseket, de egyáltalán nem biztos, hogy a tudománykommunikációs tevékenység a tudományos publikációk és az idézettség hátrányára történik. Gondoljunk csak Barabási Albert-László hálózatkutató világszintű hatására, ami bestseller könyveinek és médiaszerepléseinek is köszönhető.

Dr. Veszelszki Ágnes, aki kutatócsoportot vezet és konferenciákat is szervez a tudománykommunikáció témájában, öt egyszerű tanácsot fogalmazott meg a kutatóknak a nagyközönséggel való kommunikációhoz:

  1. Kerülje a szakzsargont, a szakszavak használatát!
  2. Használjon hétköznapi hasonlatokat!
  3. Mutassa meg a nagyobb célokat!
  4. Törekedjen a hitelességre! Ehhez a kompetencia és a jószándék járul hozzá.
  5. Gyakorolja folyamatosan a tudománykommunikációt!
Vágólapra másolva
GEN.:2022.05.21. - 05:17:07