Dr. Papp Simon (Kapnikbánya, (Románia, Cavnic) 1886. febr. 14. – Budapest, 1970. júl. 27.) geológus, egyetemi tanár, az első magyar olajipari vállalat igazgatója. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1946–49 között rendes tagja. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1941–1944 között, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek elnöke 1944 – 1948 között. Tagja volt a Magyar Természettudományi Akadémiának. A Magyar – Amerikai Kereskedelmi Kamara tiszteletbeli elnökévé választotta.

A középiskolát Nagybányán (Románia, Baia Mare), az egyetemet Kolozsváron (Románia, Cluj-Napoca) végezte el. 1909. június 12-én filozófiai doktorátust szerzett ásvány-kőzettanból, geológiából és általános földrajzból. 1909. szeptember 1-jén első tanársegéd lett a Kolozsvári Tudományegyetem, Ásvány- Földtani Tanszékén, Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett. 1911-ben dr. Böckh Hugó hívta tanársegédnek a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola földtani és telepismerettani tanszékére. 1915. április 1-jén kinevezték geológusmérnöknek a kolozsvári kutató bányahivatalban. Közben dr. Böckh Hugó megbízásából az ország különböző területein földtani felvételeket végzett. 1916. november 12-én áthelyezték Budapestre a M. Kir. Pénzügyminisztérium X. (bányászati) főosztályára. Itt 1918-ban előbb geológus-főmérnökké, majd az év végén bányatanácsos-főmérnökké lépett elő. Az erdélyi földgáz felfedezése felkeltette érdeklődését a szénhidrogének iránt. Mint dr. Böckh Hugó első munkatársa, aktívan részt vett az erdélyi földgázterületek, az egbelli olaj- és a horvátországi bujeváci gázmező feltárási és hasznosítási munkálataiban. Munkaköréhez tartozott a szén- és ércgeológia is. Dr. Böckh Hugó dr. Papp Simont és dr. Pávai Vajna Ferencet a horvátországi redők dunántúli, zalai folytatásának kutatásával bízta meg.

Az I. világháborút lezáró, a Trianon palotában aláírt békeszerződés (1920. június 4.) után kivált az állami szolgálatból. Kőzettani, majd térképező geológusi munkássága után bányászati, majd elsősorban szénhidrogén-kutatásokkal foglalkozott. 1920–1932 között az Anglo Persian Oil Company Ltd. londoni cég leányvállalatainál dolgozott főgeológusi, tanácsadó geológusi és szenior geológusi munkakörben. Szénhidrogének után kutatott Jugoszláviában, Albániában, Törökországban, Új Guineában,
Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban. Ezalatt a tizenkét év alatt megszerzett
komoly tapasztalatok tették őt szakmája elismert és megbecsült geológusává.

1933-ban végleg hazatért Magyarországra. Böhm Ferenc mellett neki is nagy szerepe volt abban, hogy a magyar pénzügyminisztérium koncessziós szerződést kötött az angol – amerikai érdekeltségű Europen Gas and Electric Companyval (EUROGASCO). Az 1933. július 8-án aláírt szerződés értelmében az EUROGASCO egész Dunántúlra kapott kutatási engedélyt. Dr. Papp Simon kezdettől fogva az EUROGASGO főgeológusaként irányította a kutatásokat. A korszerű kutatóvizsgálatok elvégzését követően Mihályi mellett kezdődött meg a kor legmodernebb fúrási módszerével – Rotary rendszerű, iszapöblítéses fúró berendezéssel – az első kutatófúrás. A Mihályi-1 sz. fúrással 1935-ben 95 % tisztaságú szénsavat tártak fel. Ezt követően Görgetegen és Inkén csak olaj nyomokat tartalmazó rétegeket és éghető kevert gázt tártak fel. A Zala megyei Budafapusztán dr. Papp Simon 1936. május 16-án jelölte ki a Lispe-1 sz. fúrás helyét. Ebből a fúrásból – habár nem sikerült a fúrást befejezni műszaki hiba miatt – kis mennyiségű kőolajat és nagy mennyiségű földgázt termeltek. 1937. március 5-én kijelölte a Lispe-2 sz. fúrás helyét, melyet 1937. november 21-én állítottak termelésbe, melyből ipari mennyiségű kőolajat termeltek. Ezt az időpontot tarják a mai magyarországi szénhidrogénipar kezdetének.

A két sikeres fúrás után, 1938. július 15-én megalakult az első magyarországi olajvállalat, a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) – Dr. Papp Simon főgeológusa, majd 1941. december 15-től alelnöke és ügyvezető igazgatója volt a MAORT-nak. Ezt a tisztséget 1947. december végéig töltötte be, mivel 1948. január elsejével nyugdíjazta a MAORT, de tanácsadóként még segítette a MAORT kutatásait. Ezt követően 1940-ben felfedezték a Lovászi olajmezőt, 1941-ben a lendvaújfalui mezőt, 1942-ben a Hahót – Pusztaszentlászlói mezőt tárták fel és állították termelésbe. 1940-ben a kitermelt olaj mennyisége az ország olajszükségletének a 100%-át kielégítette. 1941. december 20-án a MAORT üzemeit kincstári használatba vették, miután Magyarország belépett a II. világháborúba. 1940–1944 között irányította a visszacsatolt Észak-Erdélyben lévő földgázkutatásokat. (Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy, Vasasszentgotthárd, Szentistvánd környékén, ahol 31 fúrást mélyítettek.) A MAORT a háborút követően 1945. április 10-én indította meg a termelést Lovásziban, 11-én a budafapusztai mezőben és 14-én a Hahót – Pusztaszentlászló mezőn. Dr. Papp Simon 1944-ben tanári kinevezést kapott a M. Kir. József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán, az újonnan alapított Olajkutatási- és Olajbányászati Tanszéken, Sopronban. A Háborús események miatt csak az 1947-48-as évet kezdhette meg, de így is ő az olajbányászat első hazai előadója.

1948-ban koholt vádak alapján állami kezelésbe vették a MAORT telepeit. Dr. Papp Simon volt az első számú vádlottja a MAORT pernek, amelyben azt akarták bebizonyítani, hogy szabotálták a termelést és az akkori politikai hatalmat szerették volna megdönteni társaival együtt. A MAORT perben dr. Papp Simont halálra ítélték, majd a büntetést később életfogytiglani fegyházbüntetésre módosították. A börtönévei alatt többször ültették íróasztalhoz olaj-, szén-, érc- és hidrogeológiai feladatokkal. A politikai fogságból 1955-ben szabadult, és akkor tudta meg, hogy felesége már nem él. 1962-ig, nyugdíjazásáig az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél dolgozott, mint geológus mérnök. A szerény nyugdíját egy-két előadás, tanulmány honoráriumával egészítette ki.
Életében a rehabilitációját nem sikerült elintézni, pedig számos elismert tudós ember próbálkozott ezzel. Az MTA 1957-ben a Föld- és Ásványtani Tudományok doktora címet adományozta tudományos munkássága elismeréseként. Egészségi állapota és látása is gyorsan romlott. 1970. július 27-én hunyt el Budapesten.
Munkatársai, barátai, tisztelői 1970. augusztus 7-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben rehabilitálta. 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott, amit a Magyar Olajipari Múzeum vett át. Dr. Papp Simon és feleségének hamvait 1991. november 25-én a Magyar Olajipari Múzeum zalaegerszegi szoborparkjában lévő, dr. Papp Simon mellszobránál helyezték végső nyugalomra. A szobor mögötti bronz táblán a felirat a következő. „Dr. Papp Simon geológus 1886-1970 – Dr. Papp Simonné Irmi 1886-1953”
A Nemzeti Örökség Intézet dr. Papp Simon sírhelyét nemzeti sírhellyé nyilvánította 2018-ban.

Összeállította: Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum, Simon István