A legfontosabb a nézőpontváltás: a hátrányok helyett fókuszáljunk az erősségekre!
November 20-án zajlott az utolsó alkalma annak a workshopsorozatnak, amit a Tanítás- és Tanulástámogató Központ (CTL – Centre for Teaching and Learning, korábban OMMK) és a Hallgatói Jóllét és Élmény (korábban Hallgatói Támogatás) közösen szervezett a társadalmi befogadás témájában. A záróeseményt az Együttható Egyesület kollégái tartották a fogyatékosságtípusok fókuszával.
Kiket tekintünk fogyatékossággal élőknek?
A fogyatékosságnak nincsen általánosan elfogadott definíciója, inkább három, egymással összefüggő területen keresztül értelmezhető:
- Károsodás: A testi funkciókkal kapcsolatos problémákra vagy a test szerkezetében bekövetkező változásokra utal, ilyen például a bénulás vagy a vakság.
- Cselekvési korlátoltság: A napi tevékenységek elvégzésének nehézségeit jelenti, például mozgási vagy étkezési nehézségeket.
- Részvétel: Ez az egyének azon kihívásaival foglalkozik, amelyekkel a teljes körű részvétel során szembesülnek az élet különböző területein, például a foglalkoztatásban történő diszkriminációval való szembesülés vagy nehézségek a tömegközlekedésben. A meghatározás magában foglalja a működés e három területének bármelyikén vagy mindhárom területén tapasztalt nehézségeket (WHO, 2011).
A pontos definíció hiánya miatt azt is nehéz meghatározni, hogy mennyien érintettek. A becslések szerint a világ népességének nagyjából 15-20%-át teszik ki fogyatékossággal élő emberek (WHO, 2011).
A deficittől a diverzitásig
A fogyatékossággal élő emberek felé fordulást sokáig nem inkluzív szemlélet határozta meg. A változásban legfontosabb szerepet a polgárjogi mozgalmak jelentették, így például az 1950-es években elinduló Önálló Életvitel Mozgalom, melynek kulcseleme, hogy fogyatékosságban érintetteknek ugyanúgy joguk van az életükre vonatkozó döntéseket meghozni, és az ehhez szükséges információkat, választási lehetőségeket a rendelkezésükre kell bocsátani. A Mozgalom jelentőségét mutatja, hogy korábban a testi fogyatékosságokra és a mentális sokféleségre deficitként tekintett a társadalom, és például Európában egészen az 1990-es évek közepéig az együttnevelés helyett az intézményi elhelyezés volt a meghatározó (Zalabai, 1997).
Mit üzen az Együttható Egyesület az oktatóink számára?
A legfontosabb a nézőpontváltás: a hátrányok helyett fókuszáljunk az erősségekre! Például egy sérült fejlett problémamegoldó képességgel rendelkezhet, hiszen napi szinten alkalmazkodik a fizikai környezet által támasztott kihívásaihoz. Az ilyen tapasztalatok hozzájárulhatnak a kreatív és rugalmas gondolkodáshoz, amelyek számos tanulási helyzetben kamatoztathatók.
Legyünk készek egyéni támogatást nyújtani és mutassunk rugalmasságot a hallgatók felé. Kommunikáljuk, hogy a sokféleség érték, és cselekedjünk is eszerint: teremtsünk befogadó környezetet, ahol a különböző tanulási preferenciákkal rendelkező diákok egyaránt érvényesülhetnek.
Ebben tudnak támogatást nyújtani a Hallgatói Jóllét és Élmény, valamint oktatásmódszertani oldalról a Tanítás-és Tanulástámogató Központ kollégái. Utóbbiak esetében érdemes közvetlenül az intézeti CTL-partnereket keresni.
Milyen témával folytatódnak a tavaszi félévben a workshopok?
A sorozat keretében a Központ a külföldi hallgatók tanulásának és beilleszkedésének támogatásával fog részletesebben foglalkozni a következő félévben. A várható műhelyalkalmakról és a meghívott előadókról az intraneten tájékozódhatnak majd az érdeklődők.
Felhasznált irodalom:
Zalabai P. (1997): Önálló életvitel és személyi segítés, in: Esély, 1997/5 szám, 56-70.o.
WHO. (2011). World Report on Disability. p. 350.
Az Egyesület bemutatkozása és az általa megosztott diasor elérhető a hivatkozásokra kattintva.
Korábbi workshopok összefoglalói: