2026. szeptember 28. és október 12. | Holokauszt Emlékközpont; Terézváros, Budapest VI. kerület

A „Regime Types and Human Rights” kötelezően választható tárgy keretében hallgatók egy csoportja két különleges, egyetemen kívüli foglalkozáson vett részt. 2026. szeptember 28-án meglátogattuk a Holokauszt Emlékközpontot, 2026. október 12-én pedig egy „repülő egyetemet” szimuláltunk Terézvárosban, Budapest VI. kerületében.

A Holokauszt Emlékközpontban tett látogatás során a központ egyik idegenvezetője segítette a hallgatókat abban, hogy megértsék a náci totalitárius rezsim által okozott emberi szenvedést, a propaganda eszközeit, valamint a totalitárius állami gépezet működését, beleértve a helyi magyar hatóságok együttműködését is. A hallgatók lehetőséget kaptak arra, hogy családi történetek bemutatásán keresztül ismerjék meg a holokausztot. Az államszocializmus utáni poszt-totalitárius politikai rendszerekről szóló beszélgetés során nagyobb hangsúlyt fektettünk a civil társadalom ellenállására.

A tárgy oktatója, Kirs Eszter (Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék) meghívta a diákokat otthonába, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a résztvevők belehelyezkedhetnek az államszocializmus idején magánlakásokban tartott, cenzúrázatlan előadások hangulatába.

A résztvevők megvitathatták vele a közép- és kelet-európai régióban az államszocializmus alatt kialakult civil társadalom fejlődésének folyamatát. A magyar „másként gondolkodók” a lengyel példát követték, ahol nyílt, cenzúrázatlan előadásokat tartottak politikai és társadalmi kérdésekről, az úgynevezett repülő egyetemek keretében. A diákok, oktatók és kutatók cenzúrázatlan tájékoztatást, oktatást és a nyílt eszmecsere lehetőségét kerestek a történelem, a politika és a társadalmi ügyek kritikus kérdéseiről. A magyar kontextusban a beszélgetések két olyan, informális közösségre összpontosultak, amelyek elutasították az eszmék szabad cseréjét elnyomó állami politikákat: a Balatonboglári Kápolnatárlatra és a Hétfői Szabadegyetemre.

A rendkívüli órán részt vevő diákok lehetőséget kaptak arra, hogy mélyrehatóan elgondolkodjanak az államszocializmus cenzúrájának politikai okairól, a politikai hatalom autonóm civil közösségeket célzó üldözésének eszközeiről, a demokratikus ellenállás formáiról, valamint az underground oktatás légköréről. Megvitathatták a szabadág ’70-es és ’80-as évekbeli kulturális és oktatási „szigeteinek” fejlődését és nemzetközi együttműködését, valamint lehetőségük nyílt betekinteni a kurzusvezető családjának szamizdat magángyűjteményébe.