Az endometriózissal élő nők kétszer annyit kénytelenek hiányozni a munkából, és rosszabb munkaképességről számolnak be, ami évente átlagosan 620 ezer forint közvetett költséget jelent a társadalomnak Magyarországon – állapítja meg az a friss nemzetközi tanulmány, amely a FEMaLe (Finding Endometriosis using Machine Learning) H2020 program és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóinak együttműködésében készült.

Az endometriózis a reproduktív korú nők tizedét érinti, és a betegséggel járó fájdalom, a görcsök, a meddőség vagy a krónikus fáradtság nemcsak az életminőséget rontja, hanem csökkenti a munkaképességet és a termelékenységet is. Ennek társadalmi költségét számszerűsítette a Budapesti Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem és a bécsi Szent János kórház kutatócsoportja. A vizsgálatban 566 endometriózissal élő nő adatait hasonlították össze 447 kontrollrésztvevővel a Lucy egészségügyi mobilalkalmazás segítségével. Az eredmények a Preventive Medicine Reports folyóiratban jelentek meg. 

A tanulmány szerint az endometriózissal élők jóval nagyobb munkahelyi terhet viseltek. Négy hét alatt átlagosan 12,7 munkaórát hiányoztak egészségügyi okokból, míg a kontrollcsoportban ez 5,7 óra volt. A hiányzás aránya 9,7 százalék volt az endometriózissal élőknél, szemben a kontrollcsoport 5,8 százalékával. A kutatók becslése szerint ez évente átlagosan 1757 euró (mintegy 620 ezer forint) költséget jelent a társadalomnak érintettenként a magyar átlagbérek alapján számolva. A jelenléti teljesítményromlás, vagyis amikor valaki dolgozik, de a tünetei miatt kevésbé hatékony, még nagyobb probléma. Az endometriózissal élők 47,2 százalékban számoltak be ilyen nehézségekről, míg a kontrollcsoportban ez 38,4 százalék volt.  

 „Az endometriózis hatása túlmutat az egyénen, az társadalmi és gazdasági probléma is. A rugalmas munkavégzés, a tájékozottabb vezetők és a célzott munkahelyi támogatás segíthet abban, hogy az érintettek ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról” – mondta tanulmány egyik szerzője, Brodszky Valentin, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészségpolitika Tanszékének kutatója.  

Az endometriózissal élők 42 százaléka a „rossz” munkaképességi kategóriába sorolta magát, míg a kontrollcsoportban ez az arány 17,9 százalék volt. Ez arra utal, hogy a betegség hosszabb távon is veszélyeztetheti a munkában maradást. A résztvevők több mint fele szerint a munkáltatójuk alig vagy egyáltalán nem ismeri az endometriózist. Az endometriózissal élő nők egyharmada azt jelezte, nem tudja megbeszélni a problémát a felettesével. 

Amikor a hatékony munkahelyi segítségnyújtásról kérdezték a válaszadókat, a leggyakrabban a menstruációs szabadságot, a rugalmas vagy otthoni munkavégzést, a támogató vezetői hozzáállást, a pihenőidőt és a munkáltató által támogatott magánegészségügyi ellátást említették. Ezek az eszközök a megelőzést is szolgálják: segíthetnek megőrizni a munkaképességet, csökkenteni a kieső munkaidőt és védeni az érintett nők gazdasági biztonságát.  

Az endometriózis gyakori, krónikus nőgyógyászati betegség, amelyet sokszor csak évekkel a tünetek megjelenése után ismernek fel, átlagosan 4–11 év is eltelhet a diagnózisig. A gazdasági következmények jelentősek; az éves teljes társadalmi teher az Európai Unióban eléri a 30 milliárd eurót, amelynek legnagyobb részét a munkával kapcsolatos közvetett költségek teszik ki.