Mit adhat a Fulbright-ösztöndíj egy fiatal kutatónak?

A washingtoni időszak alatt a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos kutatásán dolgozott, konferenciákon vett részt, tanított, és amerikai kutatókkal épített szakmai kapcsolatokat. Interjúnkban arról mesél, mit adott neki a washingtoni kutatói közeg, mit tanácsol azoknak, akik Fulbright-pályázatra készülnek, és hogyan profitálhat egy ilyen tapasztalatból a Corvinus. 

Mi ösztönzött arra, hogy Fulbright-ösztöndíjra pályázz? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél valami hosszabb kutatói időszakot az Egyesült Államokban tölteni? 

A Fulbright a világ legnagyobb és legismertebb kulturális, illetve oktatási csereprogramja, aminek a gyökerei a második világháború utánig vezethetőek vissza. Már az ösztöndíjprogramban való részvételnek is presztízsértéke vanéppen azért, mert lehetőséget biztosít a világ összes országában aktívan tevékenykedő egyetemistáknak, kutatóknak, oktatóknak, hogy az Egyesült Államok elismert egyetemein végezzenek rövidebb vagy hosszabb kutatói vagy oktatói munkát. Már a doktori tanulmányaim alatt megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy a disszertációm befejezéséhez szeretnék eltölteni egy 5 hónapos kutatói időszakot az Egyesült Államokban. Könnyített a helyzetemen, hogy a kiválasztott amerikai egyetemmel már együttműködtem korábban, a megalapozott kapcsolat előny a jelentkezéskor is. Ráadásul a kutatási profilomba is beleillett a Fulbright-ösztöndíj által biztosított lehetőség. 

Miért pont a Georgetown Egyetem, szakmailag mihez szerettél volna hozzáférni abban a kutatói környezetben? 

A Georgetown Egyetem Washington, D.C. egyik legelismertebb egyeteme, ahol nemzetközi kapcsolatokkal, politikatudományokkal, demokráciaépítéssel is magas szinten foglalkoznak. Ez éppen beleillett a kutatási portfóliómba, ami alapvetően a Nyugat-Balkánhoz kapcsolódik. Már a jelentkezésem előtt sikerült kapcsolatokat kialakítanom az egyetem olyan professzoraival, akik kutatási profilja érintkezik az enyémmel, illetve a doktori disszertációm témájával. Tehát ilyen szempontból inkább a Georgetown talált meg engem, mint fordítva. 

Mi volt az a többlet, amivel hozzá tudott járulni a munkádhoz, ami több, mint ha ezt az időt Magyarországon töltöd el? 

Az egyik hozzáadott érték a mentalitásban meglévő különbségekből adódik. Egy amerikai egyetemi,, oktatási- éskutatói környezet teljesen más, mint egy európai. Másként gondolkodnak arról, hogy egy oktató vagy kutató hol helyezkedik el az egyetemi polgárok körében, és milyen lehetőségei vannak. És ez a második legnagyobb előny: kutatási szempontból nagyon sok lehetőséget biztosított ez az öt hónap. Nem csak fizikai lehetőségekre gondolok, például hozzáférésre adatbázisokhoz, könyvtárhoz, hanem a Washington, D.C. által biztosított szellemi kutatói körre is, amelynek részese lehettem, amíg a Fulbright ösztöndíjjal kint voltam. Fiatal kutatóként részt vehettem néhány USÁ-n belüli politikatudományi konferencián is, aholamerikai egyetemek kutatóit, oktatóit ismerhettem meg jobban, bizonyos fokig szocializálódtam a körükben, bízva abban, hogy ezeket a kapcsolatokat Budapestre hazatérve is tovább tudom mélyíteni. 

A Fulbright-időszakom alatt New Yorkban, Clevelandben és Albuquerque-ben is voltam konferenciákon, ésmegismerhettem a Georgetown Egyetem körüli közösséget is. A kutatási tevékenységen túl a hallgatókkal is elmélyíthettem a kapcsolatot, önszerveződő körökbe is volt lehetőségem becsatlakozni.  Az egyetem demokráciaépítéssel foglalkozó mesterképzésén tarthattam előadásokat, nem csak kutatási témámról, a Nyugat-Balkánról, hanem a tágabb régiónk demokratikus átmenetéről és politikai viszonyairól is. Nyilván ezt eléggé aktuálissá tette a 2026-os magyar választás is. 

Azt kint élted meg? 

Igen, és nem csak az egyetemen, hanem Washingtonban is elég nagy volt az érdeklődés az iránt, hogy mi lesz április 12-én, aztán pedig az iránt, hogy mi lesz április 12-e után.  

Volt ott olyan szakértő, kutató, aki megváltoztatta, vagy más pályára állította, vagyis akinek komoly hatása volt arra, ahogy a témádon dolgozol? 

Georgetown-i mentoromat, Elton Skendajt mindenképpen szeretném kiemelni. Ő egy Albániában felnőtt ésaz Egyesült Államokban tanult professzor, akivel nagyon tüzetesen átbeszéltük a doktori disszertációmat, aki az öt hónapos időszak alatt felkarolt, és mint mentoráltját bemutatott nagyon sok hasonló érdeklődéssel és profillal rendelkező szakembernek. 

A politikai vagy szakpolitikai intézmények közelsége Washingtonban mennyire számít, van-e átjárás a tudományos közeg és az adminisztráció között? 

Az átjárás teljes. A Georgetownon, és más felsőoktatási intézményekben, nem csak egy-egy előadásra vagy óratartásra hívnak meg állami intézményekből vagy kutatóintézetekből előadókat, de magából az adminisztrációból is nagyon sokan vándorolnak az egyetemi életbe át, hogyha a politikai széljárás úgy hozza, és persze fordítva is így működik ez. Egy egyetemet, különösen, ami Washington, D.C.-ben van, nem szabad elefántcsonttoronyként, vagy buborékként elképzelni. A kutatói környezet szimbiózisban él a politikával. 

Mit tanácsolnál annak a hallgatónak vagy oktatónak, aki most gondolkodik Fulbright-pályázaton? 

A Fulbright egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztani. Konkrétabban:  nagyon érdemes figyelni a határidőkre. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de a jelentkezés viszonylag sok papírmunkát igényel, és előre másfél-két évre kell tervezni. A mostani jelentkezési időszakban, amelynek október 15-e a határideje kutatók és oktatók számára, míg posztgraduális hallgatóknak május közepe, már a 2027-28-as tanévre szóló pályázatokat várják. Érdemes olyan szemmel is végignézni a pályázati kiírást, hogy a jelentkező tudja, hogy másfél-két év múlva esedékes lesz egy ilyen lehetőség, és úgy tervezni a munkát ésa családi életet ebben a nagyobb távlatban, hogy számolunk a másfél-két éves várakozási idővel. 

Mi tesz egy ilyen Fulbright-pályázatot igazán meggyőzővé? Egy kutató, aki most azon gondolkodik, hogy pályázik, mire figyeljen? 

Három szempontot emelnék ki. Kutatóként mindenképpen ajánlatos demonstrálni, hogy az adott kutatási témában már van hazai és nemzetközi tapasztalatunk. És ebből következik a második pont. Az sem árt, ha olyan amerikai fogadóintézménytől van fogadólevelünk, amellyel valamilyen szinten már korábban együttműködtünk. Például a fogadóintézményen belüli oktatóval, kutatóval volt közös munka, közös publikáció, kutatásban részvétel, konferencián előadás, hiszen ebből látszik, hogy nem légüres térbe érkezik majd a magyar ösztöndíjas. És ebből következik a harmadik: tervezzen, előre pontosan, konkrétan megfogalmazva, hogy mit fogsz az USA-ban csinálni. Egyeztesse a fogadóintézménnyel, hogy ha órákat fog tartani, milyeneket, ha kutatni fog-e, akkor pontosan hogyan, és az ösztöndíjas periódus végére hová akar elérni a kutatásában. Minél konkrétabb célokat kell megfogalmazni, és azokat megfelelően alá kell támasztani. 

Előre tudtad, milyen konferenciákon szeretnél majd részt venni? 

Igen, és ezt is csak ajánlani tudom, hogy ha valakinek megfordul a fejében a Fulbright, akkor most már kezdje el keresni a konferencia lehetőségeket, amik a profiljába illenek. A nagy amerikai konferenciák egyébként minden évben általában a tavaszi időszakban vannak, fel lehet készülni előre a jelentkezésre. Még egy negyedik pontot is hadd tegyek hozzá. A pályázónak tudnia kell, hogy a kint megszerzett tudást a  saját magyarországi egyetemén, intézményében, kutatóhelyén miképpen fogja a gyakorlatban kamatoztatni. A jelentkező ne maradjon az általánosságok szintjén, hanem sorolja fel azokat a tényezőket, témákat vagy módokat, ahogyan a kint megszerzett tudást itthon hasznosítani fogja. Például befejezi a disszertációját, új kutatási módszertani elemeket visz be az oktatásba, vagy akár mindkettőt. 

A Fulbright maga fedezi a konferenciák költségeit, vagy csak te osztottad be ügyesen az ösztöndíjadat? 

A Fulbright-ösztöndíj nagyon gáláns, és a Fulbright magyarországi irodája is törekszik arra, hogy a felmerülő konferenciaköltségeket és kiadásokat fedezze. A pénzügyi lehetőségek nyilván az adott évi büdzsétől függnek, de lényeges törekvés van arra, hogy támogassák a részvételt konferenciákon, persze ha az bizonyítottan releváns és szükséges az ösztöndíjas szakmai profilja számára. 

Harmadik pontként felsoroltad, így még indokoltabb megkérdezni: abból a tudásból, tapasztalatból, amit a Georgetownon szereztél, mit tudsz visszahozni a Corvinusra, és hasznosítani a saját kutatói, oktatói tevékenységedben? 

Ami az oktatást illeti, lényeges különbség van egy amerikai egyetemi és egy európai, vagy magyar egyetemi szeminárium között. Amit jól elsajátíthattam az Egyesült Államokban, az annak a módszertana, hogy hogyan lehet fenntartani a hallgatók érdeklődését akár 60-90percig. Hogyan lehet olyan csoportmunkákat kiadni, és ezek eredményét olyan formában prezentálni, ami nem csak a saját csoportjuknak, de a többieknek is érdekes. Sokat fejlődtem a pedagógiai-módszertani területen, aminek része az is, hogyan használok különböző médiafelületeket vagy az AI-t az oktatásban.  

Nagyon fontos, hogy egy kutató a disszertációja írása közben ne csak budapesti, vagy kicsit tágabban, egy európai szakértői körtől kapjon visszajelzést, hanem amerikaiaktól is, akik egészen mást gondolnak arról, mikre kell helyezni a hangsúlyt egy kutatási tervben, vagy egy folyóiratba szánt publikációban. Úgy érzem, ezekben a döntésekben az amerikai kutatók gyakorlottabbak. Rendelkeznek egy olyan know-how-val, amely a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói, kutatói körének is hasznára válhat.

Németh Ferenccel két éve még a Corvinus doktori képzésének tapasztalatairól beszélgettünk: https://www.uni-corvinus.hu/post/hir/a-valaszok-keresesehez-mindig-is-nagy-segitseget-adott-az-egyetem-nemeth-ferenc-phd-tortenete/