Gauder Milán: „Ma csak olyan dolgokba vágok bele, amit ingyen is szívesen csinálnék”

Hogyan kell jó munkahelyet szerezni? Mit kell tenni az állásinterjún, hogy a HR-vezető emlékezzen ránk és minket akarjon fölvenni? Mi fog előrevinni egy hallgatót a karrierjében: a megszerzett diploma, a tehetség vagy éppen az ambíció? Ezekre a kérdésekre vártak választ a szervezők Gauder Milántól, a Corvinust fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány kuratórium elnökétől. 

A hallgatókkal zsúfolásig megtelt teremben először Vörös E. Hargita kérdezte Gauder Milánt, aki, mint ismert, Corvinus alumni, 25 éve végzett közgazdászként. A kérdés nyomán, hogy vajon milyen változások zajlottak le ennyi idő alatt a munkaerőpiacon, Gauder Milán azt emelte ki, hogy amikor ő végzett, nem volt még Facebook, a világ nagy tőzsdei cégei közül egészen mások voltak az élen, mint most, és még nem kellett félni az AI-tól.

„Soha ne késs egy meetingről” 

A kuratóriumi elnök elmesélte, első munkahelye a Deloitte Consulting volt – lett volna más alternatíva, de ő a 20 ezer forinttal több fizetés és a cég jobb közlekedési megközelíthetősége miatt ezt a lehetőséget választotta, akkor ezek voltak a legfontosabb szempontjai. Később, nem könnyen, a McKinsey-hez került át, ahol elsőre Anthony Radev (aki 2019 és 2024 között a Corvinus elnöke is volt) nem akarta fölvenni, de Gauder Milán kitartó volt – ahogyan fogalmazott: „harciasság volt bennem” –, újra jelentkezett és megkapta az állást. 2005-ben a Mastercardhoz került, ahol sokféle vezetői pozíciót töltött be, több kontinensen, végén globális alelnöki pozícióból mondott fel 45 évesen.

Fő tanulságként ma úgy látja, a viselkedési szabályok legalább annyira fontosak, mint az évekig magolt tudományos elméletek: „az állásinterjú egyszeregy: 1) soha ne érkezz késve meetingre, 2) a hozzád intézett kérdésekre válaszolj kerek mondatokban, és 3) ne adatokkal halmozd el a hallgatóságot, hanem egy történettel, legyen minőségi, amit kiadsz a kezedből, és legyen az Excel-táblázatokhoz story is” – mondta Gauder Milán. Persze, a vezetői készségeknek ki kell alakulnia, ezeket nem lehet könyvből megtanulni: „az első felvételiztető interjú előtt valószínűleg jobban fogsz izgulni, mint a jelentkező, az első kirúgás előtt pedig napokig nem alszol éjszaka” – összegezte tapasztalatait a kuratórium elnöke. 

A társadalmi mobilitást a születéstől fogva kell segíteni 

A siker fogalma kapcsán elmondta, minden közgazdász azt tanulja az egyetemen, a siker mércéje a profit, de ez mégis sokkal összetettebb az üzleti életben. “Fontos tényező az is, hogy milyen cégnek dolgozunk. Egy 150 éves német családi cégnél is dolgoztam – a családi cégek tapasztalatom szerint fontolva haladnak, kivárnak, számolnak. A startupok viszont a pillanatnak élnek, és állandóan új sztorik után kutatnak. A nagy tőzsdei cégek megint mások, azok a negyedév bűvöletében élnek, meg a nagy bejelentések foglyai – pedig mindhárom elvileg a profitot maximalizálná” – fogalmazott Gauder Milán. 

Ezután a társadalmi felelősségvállalás került szóba. Mint ismert, a kuratóriumi elnök “Az év Filantrópja” díj nyertese volt 2024-ben, többek között az Átrium Színház társalapító-tulajdonosa, és régóta foglalkozik a Van Helyed Alapítvánnyal, amely az ózdi szegregátumokban élő roma gyerekeket támogatja a legkorábbi életszakasztól. “Jó termék még nem elég. Sem a start-upoknál, sem a kulturális életben. Pintér Béla esetében sem elég a jó színdarab megírása” – mondta Gauder Milán. Hozzátette: próbálta először arról meggyőzni Pintér Bélát, hogy ne minden jegyet ugyanazért az árért adjon, mondjuk az első két sorban ülők fizessenek többet. De az csak szépészeti beavatkozás volt. Aztán kellett egy üzleti modell, egy sokkal nagyobb hely, dinamikus árazás, fejlődő sales, közvetlen kapcsolat a vevőkkel, rajongókkal. 

Az ózdi gyerekekről és a programról azt vallotta Gauder Milán: “lehetetlen nem beléjük szeretni”. A bányák bezárása után létrejövő ózdi szegregátumban élő emberekről azt mesélte, sokszor nincs villany, víz, fűtés és a szülőknek arra sincs pénzük, hogy ha szükséges, egy szemüveget vegyenek a gyereküknek. “Nem hülye az a gyerek, csak nem tud miből, mivel, kivel és hol tanulni.” Később egy hallgató kérdésére – mit lehet tenni Magyarországon a nagyon alacsony társadalmi mobilitás javítására? – a kuratóriumi elnök azt felelte, 17 éves korban késő elkezdeni segíteni a gyerekeket. A Van Helyed Alapítvány már születéskor kezdi a programját a gyerekek számára, ez a jó út. Mint fogalmazott, ez ügyben az egyetem is tenni akar, például az Illyés Gyula programmal, de az még kevés, és arra biztatta a jelenlevőket, aki ezért a célért szeretne cselekedni, bátran keresse őt. 

„Látni kell a világ két arcát” 

A pályakezdőknek szóló tanácsai között megemlítette: “érkezz időben az interjúra, nézz az interjúztató szemébe, beszélj kerek mondatokban”. Gauder Milán hozzátette, a humor mindig értékes és jó, és a jelentkezőnek úgy kell viselkednie, hogy a HR-es az aznapi tíz interjú után emlékezzen valami pozitívum okán a jelentkezőre. 

Felmerült az a kérdés is, mennyit ér ma egy diploma, egyáltalán mit lehet elsajátítani az egyetemen. “Az egyetem csak eszköztárat ad, a siker benned van. A cégeknél azért arra is figyelnek, hogy a fiatalt felvették az egyetemre és végigcsinálta.” Ahogyan egyébként ő maga is, bár, mint mesélte, ő egyetemistaként egy évet halasztott és elment közben Indiába. Láthatóan ez mély benyomást tett rá.

“Nagyon szeretem a fejlődő világot. Látni kell a világ két arcát, és tapasztalni azt, hogy a boldogság és a GDP közti összefüggés nem annyira erős, mint az ember gondolná. Emlékszem, diákkoromban hat hétig vonattal utazgattam Indiában, napi tíz dollár elég volt, és óriási élményeket szereztem. Sokszor gondolok arra, hogy most már, a kellő anyagi alapokkal rendelkezve, a családommal, a három lányommal egy síelés első éjszakáján esetleg többet költünk, mint én akkor a hat hét alatt. Vajon mire fognak a lányok emlékezni ebből több mint két évtized múlva?” – osztotta meg érzéseit a kuratóriumi elnök. 

A karrierlétra megmászása 

Arra a hallgatói kérdésre, hogy hogyan kerülhetünk be a főnökünk székébe, Gauder Milán úgy felelt, tapasztalatai szerint a nagy cégeknél nagy a forgási sebesség középvezetői szintig, ott aztán beszűkülnek a lehetőségek. “A Mastercardnál gyakran kerültem olyan pozícióba, ami addig még nem létezett, a technológiai fejlődés hívta életre. Amelyik cég nem növekszik kellő ütemben, ott mindenki kapaszkodik a székébe, tehát növekvő céghez érdemes menni” – mondta. 

Egy másik hallgatói kérdésre válaszolva a kuratóriumi elnök elmondta, egyértelműen akkor a legkönnyebb külföldre menni tapasztalatot szerezni, amikor még nincsenek gyerekek. Két mentoráltja is megszólalt ez ügyben: mint hangoztatták, korán kell külföldre menni, más embereket megismerni, és később úgy is dönthet az ember, hogy hazajön és itthon folytatja. 

“Mitől függ az, hogy te el tudtál jönni egy nagyon magas pozícióból a Mastercardtól, ahol mások a nyugdíjig maradnak?” – tettek fel egy másik fontos kérdést. “Ma már úgy élek, hogy csak azt csinálom, amit élvezek és ingyen is csinálnám. Egyébként a hatalom megrészegít, félsz, ha elveszíted, egy senki leszel. Félelmetes olykor a presztízst, a státuszt elveszíteni, szóval ez nehéz döntés” – hangzott Gauder Milán reakciója.

Ezért vállalta el a kuratóriumi elnöki pozíciót 

Nem maradhatott el a jelenből adódó kérdés sem: miért döntött úgy, hogy jelentkezik az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumába? “Ide jártam, és úgy éreztem, valamit tenni szeretnék a Corvinusért a mára nagyon megváltozott körülmények közt is. Hiszen amikor én felvételiztem ide, az álmaim netovábbja volt, hogy ide bejussak, eszembe sem jutott, hogy Norvégiában is van egyetem. Mára a határok leomlottak, ma a jó egyetemek közt is nagy a verseny a diákokért. A mai felvételizők már azon is gondolkodhatnak, az AI korában létezik-e majd az a szakma, amire ők lediplomáznak. És persze a legnagyobb kérdés, hogy mit kell tanítania az egyetemnek, milyen tudást érdemes megszerezniük a hallgatóknak. Nagyon fontos változás az is, hogy ma a hallgatók közül rengetegen dolgoznak a tanulmányaik mellett. Egy biztos: téged a belülről jövő tehetség, tudás és ambíció fog előrevinni” – mondta végezetül a kuratóriumi elnök. 

Jóval a meghirdetett időpont után fejeződött be a rendezvény. A hallgatókban nyilván több kérdés is feszült még, ezért közösen indultak sörözni a kuratóriumi elnökkel, aki ennek kedvéért lemondta előre tervezett esti programját. 

Török Katalin 

Kép: Bankárképző Mentorprogram LinkedIn