Egy észlelési torzítás az oka, hogy egy környezetbarátabb megoldás részben új fogyasztást generál. Ha ugyanis a szelektálás egyszerűbbé válik, csökkenhet a fogyasztáshoz és a hulladékhoz társított környezeti teher érzete – állapította meg a Corvinus Egyetem és az ELTE közös kutatása. Maró Zalán Márk és Ráti József 93 magyar település 2012 és 2023 közötti adatait elemezte, aminek eredményeit az Environmental Challenges folyóirat 2026 szeptemberi számában jelentették meg. A kutatók azokat a településeket hasonlították össze, ahol házhoz menő, kétedényes (papír és műanyag) szelektív rendszer működött, azokkal, ahol ilyen rendszer nem volt, és háztartásonként csak általános, kommunális szemétgyűjtést szerveztek a lakosoknak.  

A szelektív rendszerrel rendelkező településeken évente átlagosan 11,76 kilogrammal több szelektív hulladék jutott egy lakosra a pandémia időszakában. A nagyobb városokban általában az átlag fölötti értéket mutattak ki, Budapesten például 12,13 kg, Pécsen 12,45 kg, Debrecenben 12,22 kg volt a szelektív szemét többlete, míg Miskolc némileg az átlag alatt, 11,71 kg, Szeged 11,81 kg, Győr 12,15 kg pluszhulladékot generált.  

A vegyes kommunális hulladék mennyisége eközben statisztikailag nem változott érdemben. Az eredmény arra utal, hogy a plusz szelektív hulladék legalább részben hozzáadódhatott a korábbi mennyiséghez, így a teljes hulladéktermelés is nőhetett.  

„A szelektív hulladékgyűjtés kényelmesebbé tétele elsőre egyértelmű környezeti nyereségnek tűnik, de akaratlanul túlfogyasztásra is ösztönözhet. Ezért a rendszert kommunikációs eszközökkel és viselkedést befolyásoló ösztönzőkkel is érdemes kiegészíteni annak érdekében, hogy ténylegesen csökkenjen a szemét mennyisége” – mondta Maró Zalán Márk, a tanulmány vezető szerzője, a Corvinus adjunktusa. A kutatók szerint ilyen lehet a mennyiségalapú hulladékdíj, az egyszer használatos csomagolások korlátozása vagy a hulladékmegelőzésre ösztönző célzott tájékoztatás.