A Corvinuson végzett, majd a Fudan Egyetemen is szerzett pénzügyi mesterdiplomát, és van jogi végzettsége is. Mit tapasztalt, mennyiben különböztek az oktatási módszerek, milyen emlékei vannak a tanulmányairól? 

A Corvinuson pénzügy főszakirányon végeztem, de már a közgázos évek alatt elkezdtem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a jogot. A közgazdaságtan mellett mindig érdekelt a történelem, a politika, a jog, szerettem volna elmélyíteni a tudásomat a társadalmi berendezkedésről, egyfajta értelmiségi gondolkodásmódot kialakítani. Persze a Corvinuson is volt nyitottság ezekben a kérdésekben, de én szerettem volna újabb ismereteket szerezni.  

Nyitottságom a tudásom elmélyítésében megmaradt a corvinusos és pázmányos diploma megszerzését követően is, így 2022-ben jelentkeztem a Corvinus és a Fudan egyetem közös képzésére.  Hogy miért? Ekkorra már bő 10 éve dolgoztam, de úgy gondoltam, hogy új tudást szerezni a már meglévő tapasztalat mellé, az időközben kialakult közgazdasági gondolkodásomat strukturálni hasznos lehet. Az is fontos szempont volt számomra a képzés kiválasztásában, hogy kipróbálhattam magam a világ egyik elit egyetemének pénzügyi szakképzésében, és mellette a Corvinuson tudtam az MBA–képzésben elmélyíteni a vezetői ismereteimet.  Furcsa és izgalmas érzés volt visszatérni az iskolapadba! Ekkorra már számos szakterületen magabiztosan mozogtam, előadásokat tartottam és határozott szakmai álláspontom volt. Az iskolapadban viszont mindez nem játszott szerepet, ott egy voltam a többi tanuló közül, nem számítottak a korábbi eredmények csak a szorgalom, tudás és teljesítmény.  Emlékszem, volt bennem izgalom és bizonyítási vágy, de úgy gondolom, sosem kell félni a kihívásoktól.  

Új tudást szerezni – már meglévő tapasztalattal – kifejezetten hasznos dolog. Az MBA képzésen a bankszektorban eltöltött évek során szerzett vezetői tapasztalatomat tudtam rendszerezni és bővíteni, a fudani ágon pedig egy új világ nyílt ki előttem azzal, hogy megismerhettem egy „top” egyetem gondolkodását és kritériumrendszerét. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyire ismerik a „nyugati” gondolkodást, és szembesülni azzal, hogy emellé párhuzamosan állítanak egy keleti alternatívát. A sokszínűség és az új megközelítések mindig új gondolatokat ébresztenek. 

Tudna említeni neveket, akik tanulmányai során nagy hatással voltak Önre? 

A Corvinuson sok nagyon jó oktató volt és van is jelenleg, olyanok, akiknek kiváló a szakmai felkészültségük. Azért, mert évtizedek óta kutatnak és elmélyültek a saját területükön, vagy azért, mert a tanítással párhuzamosan már a piacon is bizonyítottak. Ha neveket kellene mondanom, elsősorban Palotai Dániel közgazdászt említeném, akit a magyar közgazdászok közül elsőként választottak 2020-ban a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsának tagjai közé.  Őt azért említem elsők között, mert ugyan remek makrószemináriumokat tartott, számomra azonban az órái másról (is) emlékezetesek: ott ismertem meg a feleségemet, Ildit, akivel azóta 3 gyönyörű leánygyermeket nevelünk. Ha úgy tetszik, a Corvinuson nemcsak a szakmai hátteret kaptam meg, hanem a családi élethez szükséges társat is! Feleségem egyébként, hasonlóan hozzám, jóval a mesterképzésének befejezését követően ismét visszatért a Corvinusra, ahol idén kezdte meg a PhD-képzését. 

A másik tanár, akit megemlítenék, Szatmári Csaba, aki gazdasági jogot tanított, és az órák utáni jogesetek átbeszélése során barátság szövődött közöttünk, ami a mai napig tart. Csabi a kereken 15 évvel ezelőtti esküvőnkön is ott volt, és azóta pedig a harmadik lányunk keresztapja lett.  

Dolgozott kereskedelmi bankban is, miért jött az MNB-be, mi vonzotta? 

Hiszek benne, hogy a közgazdasági szakma nem véletlenül minősül társadalomtudománynak. Közgazdászként nagyon sok olyan folyamatra lehet ráhatásunk, amik az emberek mindennapi életét alapvetően befolyásolják. Kereskedelmi banknál mindig csak egy kisebb és szűkebb szegmenssel foglalkozik az ember, míg a jegybankban a teljes bankszektor, a teljes gazdaság működésére és így a társadalom minden szegmensére hatásunk van. Kevés olyan munkahely létezik, ahol a munkánkkal ilyen széleskörűen és komplex módon fejthetjük ki hatásunkat a gazdaság és társadalom szinte összes szereplőjére.  

Az én szakterületem az elektronikus fizetések, amikkel minden magyar nap mint nap akár többször is találkozik. A pénzforgalmi területben nagyon szeretem, hogy ez egyfajta mix terület, hiszen itt pénzügyi, kockázatkezelési, informatikai, jogi tudásra is szükség van. Kifejezetten érdekes munka, ahogy a különböző szakterületek és a különböző szereplők között az embernek meg kell találnia a társadalmilag, a magyar gazdaság szempontjából legjobb megoldást. Ezen a területen hatványozottan igaz, hogy folyamatosan tanulni, fejlődni kell, és lépést kell tartani a technológiai fejlődéssel, ami újabb és újabb lehetőségeket, ugyanakkor kihívásokat is jelent. A pénzforgalmi területen a fejlesztések során úgy kell az újdonságokat implementálni, hogy sohasem szabad szem előtt téveszteni a társadalmi érdeket, pénzügyi stabilitást, röviden a közjót. 

Felvételi beszélgetéseken a jelentkezőknek azt szoktam mondani, hogy a jegybankban dolgozni olyan, mintha tovább folytatódna az egyetemi élet: folyamatosan tanulni és fejlődni kell! Nincs egységes kaptafa, eljárásrend, amit felhasználva meg kell, meg lehet oldani a felmerülő problémákat, mert minden helyzet egyedi, és minden döntésünknek hatása van a gazdaság számos szegmensére. És éppen ez adja ennek a munkának a szépségét. Ezt nem lehet fél gőzzel, szeretet és hit nélkül csinálni. Sokszor csak a pénzügyek „extrém sportjának” hívom, mivel ez egyértelműen komoly és folyamatos szellemi igénybevételt jelent. Kicsit talán művészi munkának is érzem, hiszen a feladat annyira komplex: sok szereplő érdekeit kell úgy összehangolni, hogy az egész ökoszisztéma megfelelően működhessen.  

Úgy tudom, Magyarország jól áll az elektronikus fizetés bevezetésével, az Európai Unióban is megelőzünk jó pár országot ebben. Olvastam, hogy Budapesten a tranzakciók 54 százaléka már így valósul meg. 

Így van, ebben az ügyben bőven az EU középmezőnyében vagyunk. Alapvető célunk, hogy a digitális átállás hatékony, jó élményt adjon a felhasználónak, és biztonságos is legyen. Érdekes, hogy éppen a Covid adott világszerte, így Magyarországon is az elektronikus fizetésnek egy nagy lökést, hiszen a járvány idején az emberek sok esetben rá voltak kényszerítve az elektronikus fizetések használatára, és ekkor azt tapasztalták, hogy ezek a rendszerek jól és biztonságosan működnek. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az elektronikus fizetések térhódításával nem fog eltűnni a készpénz Magyarországon. Amíg egyetlenegy ember is van, aki így szeretne fizetni, azt biztosítani fogja a jegybank. 

Rengeteg a kibercsalás, ismét azt látjuk, hogy egy új, alapvetően jó dolog mellett azonnal megjelentek a bűnözők is. Beszélgetésünk előtt néhány nappal jelent meg a hír, hogy már az MNB nevében is fellépnek a csalók, úgymond „közvéleménykutatást” végeznek a kereskedelmi bankokról, közben ravaszul kicsalják az érzékeny adatokat a gyanútlan áldozatoktól. Hogyan reagálnak erre? 

Jó és biztonságos megoldásokat kell keresnünk. A technológiát nemcsak a bűnözők tudják rossz célért használni, de a technológia a hitelintézeteknek is a kezében van, hogy megelőzzék a csalásokat. Azt szoktam mondani: amikor azt látom, hogy a kisgyerek elindul a konnektor felé, hogy kíváncsiságból beledugja az ujját, nem várom meg, amíg tényleg megteszi, hanem rászólok, és így megelőzhetem a bajt. A technológia már most is alkalmas arra, hogy a bankok figyeljék az ún. atipikus tranzakciókat, és ha valami, az adott ügyfélre nem jellemző körülményt észlelnek, le is állíthatják az utalást. Ilyen körülménynek számít, ha valaki merőben szokatlan helyre akar utalni, valamint számít a földrajzi hely is, és persze az is atipikusnak minősül, ha valaki a számlaegyenlegét egyszerre, teljes egészében utalja el. Ha valaki magyar idő szerint éjjel 2-kor utal például Brad Pittnek nagyobb összeget, akkor annak is gyanúsnak kellene minősülnie… 

Az MNB aktívan támogatja a bankszektort ezen fejlesztések megvalósításában, hogy tovább növekedjen az elektronikus fizetések biztonsága. Ennek részeként indul például 2025. július 1-jén az ún. Központi Visszaélésszűrő Rendszer, ami valós időben kiértékeli csalási valószínűség szerint az összes magyarországi átutalási tranzakciót, és erről visszajelzést ad szintén valós időben a bankoknak. Megfelelő banki visszaélésszűrő rendszerekkel ez az MNB-s fejlesztés jelentősen csökkentheti majd a hazai visszaéléseket.  

Mivel magyarázza azt, hogy bár rengeteg információ van a médiában a tipikus banki csalásokról, működik a Kiberpajzs és számtalan más platform, ahol bárki olvashat arról, milyen adatokat nem szabad soha megadni bárkiként bemutatkozó ismeretlen hívónak, mégis működnek ezek az átverések? Olykor még diplomás, tájékozott embereknél is… Ilyen erős a pszichológiai nyomás, amit a bűnözők a kiszemelt áldozatra gyakorolnak? 

Én abban hiszek, hogy az emberek alapvetően jók, és a másik emberről is elhiszik, hogy jót akarnak nekik. Hiszünk és szeretnénk hinni a jóban, a bűnözők pont ezzel élnek vissza. Vagy egy kecsegtető ajánlattal, vagy egy valósnak tűnő folyamatban lévő visszaélés megakadályozása kapcsán veszik fel a kapcsolatot a gyanútlan ügyféllel.  Lelke mélyén mindenki vár az igaz szerelemre (romantikus csalások), vagy úgy érzi legbelül, hogy régen kiérdemelte már, hogy nyerjen valamit, így győzedelmeskedik a szív a racionalitás felett.  

A csalók egyre fejlettebb és meggyőzőbb módszerekkel cserkészik be az „áldozataikat”. A jó hír azonban az, hogy ha mi magunk „észnél vagyunk”, és nem dőlünk be a csalóknak, akkor a pénzünk 100%-os biztonságban van.   Éppen ezért kiemelten fontos a pénzügyi edukáció, hogy az emberek felismerjék a visszaélésekre jellemző helyzeteket és tudatosan bankoljanak. Hozzáteszem azért gyorsan, hogy mindemellett éppen a legcsodálatosabb emberi tulajdonság a jó utáni csillapíthatatlan emberi vágy; emiatt kell azonban a banki oldalon a csalások elleni technológiákat fejleszteni, hogy még időben be tudjon avatkozni, és így megvédje az ügyfelek pénzét.  

Török Katalin