A kutatás egy hétköznapi felvetésből indult: Letenyei László, az egyetem Társadalom- és Politikatudományi Intézetének docense, kezdeti hipotézisként azt fogalmazta meg, hogy a telefonhívás hatékonyabb lehet, mint az üzenetváltás. A vizsgálatot végül egy összetettebb kutatócsoport vitte tovább, amelyben Letenyei László mellett részt vett Andits Petra antropológus (a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója), aki az elméleti kereteket dolgozta ki, valamint Siófoki Bence és Iakov Velizhanin mesterszakos hallgatók, akik a kísérleti adatgyűjtést és a lebonyolítást végezték. Az első eredményeket szeptember 25-én, a Kutatók Éjszakája keretében mutatták be az érdeklődőknek. 

Elméleti keretek és a vizsgálat változói 

A vizsgálat hátteréhez két kommunikációelméleti keretet használtak fel: 

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolja a kommunikáció eredményességét a választott csatorna, az üzenet célja és tartalma, a kulturális háttér, a gender, valamint az egyéni kommunikációs csatornapreferenciák. A félig kontrollált terepkísérletben 18, jellemzően 20–22 éves résztvevő vett részt magyar, orosz és kelet-közép-ázsiai kulturális háttérrel.  

Három kommunikációs formát (szöveges üzenet, hangüzenet, telefonhívás) három különböző helyzettel kombináltak. Az egyikben a résztvevőktől szívességet kértek (például egy ott hagyott kerékpár elvitelét), a másodikban egy csekély értékű ajándékot (basic offer – egy kisebb értékű IKEA-kupont), a harmadikban pedig egy magasabb értékű lehetőséget (non-basic offer – balettelőadás jegyeit) kínáltak fel. A kísérletben a 18 résztvevőt nagyon tudatosan, egy 3x3x3-as faktorális elrendezés (vagyis 3 kommunikációs mód × 3 interakciós cél/sztori × 3 kulturális háttér) szerint osztották el, egyenlő (3-3-3-as) arányokat célozva meg a strukturált adatok biztosítása érdekében. 

A kommunikáció hatékonyságának mérése előtt figyelembe vették azt is, hogy a sikeresség nagyban függ attól, mennyire érzi magát érintettnek a résztvevő a témában, illetve magának a médiumnak a tulajdonságaitól. A függő változók vizsgálata során elemezték többek között az emlékezési hatékonyságot (recall accuracy: 0–10 pont között, amelyet pár órával később, feleletválasztós/multiple-choice kérdőívvel ellenőriztek vissza), valamint a kommunikáció tényleges időtartamát (actual duration: szöveges üzenetnél a válaszig eltelt idő, hívásnál 0–200 perc közötti időtartam) és a percipiált időtartamot. Mivel a hívások hossza és az üzenetek válaszadási ideje eltérő léptékű, a torzítás elkerülése érdekében a kommunikációra szánt idő természetes alapú logaritmusát (ln) használták fel az elemzés során. 

A tartalom vagy a csatorna határozza meg a kommunikáció eredményességét?  

A kutatás egyik kiinduló hipotézise az volt, hogy a kommunikáció módja (H1) meghatározóbb eleme a folyamatnak, mint maga a tartalom. Az ANOVA-analízisre támaszkodó első eredmények azonban megcáfolták ezt: a kislétszámú pilotkutatás konklúziója szerint az eredményesség szempontjából elhanyagolható a csatorna módja, és a tartalom bizonyult a meghatározónak. 

Az egyszerűbb, egyértelműbb üzenetekre a résztvevők pontosabban emlékeztek, míg a több részletet és kontextust tartalmazó kommunikáció esetében csökkent a felidézés pontossága. A három kísérleti helyzet közül különösen a kuponos üzenetek maradtak meg jól: ebben a csoportban sokan 8 és 10 közötti eredményt értek el a tízkérdéses teszten. A kommunikációs időre vonatkozó kompozit mutatók is azt erősítették meg, hogy az üzenet célja és tartalma erősebb kapcsolatot mutatnak a hatékonysággal, míg a csatorna hatása jóval gyengébbnek bizonyult. 

A pilotprojekt jövője: nagyobb minta és új szempontok 

Mivel egy szűk körű, 18 fős pilotkutatásról van szó, a kutatók hangsúlyozzák, hogy abból még nem lehet széles körű általános következtetéseket levonni. A következő lépés a kutatás nagyobb mintán történő megismétlése lesz, amelybe bevezetik a harmadik kontrollváltozót, vagyis a kort (életkort) is, mivel a különböző generációk eltérően viszonyulhatnak a hívásokhoz vagy az üzenetváltásokhoz. 

A további adatfelvétel segít majd pontosabban elkülöníteni a csatorna, a tartalom, a kulturális háttér és az egyéni jellemzők hatásait. A jelenlegi eredmények mindenesetre fontos irányt mutatnak: ha azt szeretnénk, hogy egy üzenet célba érjen és meg is maradjon a másik félben, nem az az elsődleges kérdés, hogy írjunk-e vagy telefonáljunk, hanem az, hogy mit és hogyan akarunk közölni. 

A cikk szerzője: Háhner Petra