Jobb eredményt érnek el a diákok, ha pontlevonással értékelik őket pontgyűjtés helyett

A pontvesztéssel járó pszichológiai kellemetlenség tartósan arra ösztönözheti a hallgatókat, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a tanulmányaikra, ami fokozhatja az aktivitásukat és javíthatja a teljesítményüket. A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói, Ertl Antal, Holb Éva és Bakó Barna ennek az állításnak az igazolására háromféle értékelési rendszerbe osztottak 321 elsőéves hallgatót egy makroökonómia kurzuson. A hagyományos, pontgyűjtésen alapuló csoportban a hallgatók a helyes válaszokért kaptak pontokat. A veszteségalapú csoport tagjai maximális pontszámmal indultak, és a hibákért pontokat vontak le tőlük. A hibrid csoportban a félév alatt hagyományos pontozást alkalmaztak, az év végi vizsgán viszont áttértek a veszteségalapú értékelésre.  

A félév végi vizsga egy standardizált, feleletválasztós teszt volt, amelyet minden csoport ugyanabban az időpontban írt meg. Mindhárom csoportban ugyanazt a tananyagot, ugyanazokat a teszteket és ugyanazokat az osztályzathatárokat használták.  

A legerősebb hatás a félév végi vizsgán jelentkezett 

A teljes szemeszterben veszteségalapú értékelést kapó hallgatók 7,8 százalékponttal jobb eredményt értek el a hagyományos csoporthoz képest, ami statisztikailag szignifikáns volt. Egy olyan ellenőrző elemzésben, amelyből kizárták a valószínűsíthetően lemorzsolódó hallgatókat, az előny továbbra is legalább 5,3 százalékpont volt. 

„Az alapötletünk a veszteségelkerülés kihasználása: ahogy azt már korábban dokumentálták az irodalomban, például sokkal jobban fáj nekünk 1000 forint elvesztése, mint amennyire örülünk, ha kapunk 1000 forintot. Oktatásra átültetve, ha a diákokat jobban motiválja a pontvesztéstől való félelem, mint a pontszerzés lehetősége, akkor az értékelési rendszer veszteségeket hangsúlyozó átalakítása javíthatja a teljesítményüket” – mondta Ertl Antal, a tanulmány vezető szerzője. 

A szemeszter során írt teszteken kisebb hatás volt megfigyelhető, részben a számonkérés formájából adódóan. A veszteségalapú és a hagyományos csoport közvetlen összehasonlításakor a veszteségalapú értékelés 2,6 százalékpontos javulással járt együtt a hallgatók három legjobb teszteredményét tekintve. 

A kísérlet azt is vizsgálta, hogy a hallgatók idővel hozzászoknak-e a szokatlan értékelési rendszerhez. A szemeszter során a veszteségalapú csoport mintegy 11 százalékponttal jobban teljesített a hibrid csoportnál, miközben utóbbi hallgatói még hagyományos visszajelzést kaptak. A fél év végi vizsgán, amikor már mindkét csoport veszteségalapú értékeléssel találkozott, teljesítményük közelített egymáshoz. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a hatás akkor is fennmaradt, amikor a hallgatók már megszokták az értékelési rendszert. 

Nem találtak olyan csoportot, amelynek tagjait negatívan érintett volna a beavatkozás 

Egy ilyen beavatkozásnál kiemelt szerepe van a heterogenitásnak, vagyis: vannak-e olyan alcsoportok, akikre a beavatkozás negatívan hat. A kutatók vizsgálták a nemi, valamint a diákok matematikai előképzettség szerinti különbségét: A kutatók nem találtak statisztikailag szignifikáns különbségeket a csoportok között. A szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az alcsoportokra vonatkozó elemzések statisztikai ereje korlátozott volt. 

A kutatók szerint a módszertani változtatás olcsón megvalósítható, mivel csak a pontszámok bemutatásának módját változtatja meg, miközben a tananyag és a vizsgák változatlanok maradnak. További kutatásokat is szükségesnek tartanak annak feltárására, hogy milyen hatása lehet a módszernek a stresszre, a motivációra és a hallgatók jóllétére. Mivel a kutatás csak egy félévre terjedt ki, lehetséges, hogy hosszabb távon a hatás csökken. 

A tanulmány 2026 júniusában jelent meg a Journal of Economic Behavior & Organization című folyóiratban.