,,Az EMBA nemcsak tudást adott, hanem vezetői magabiztosságot is” – interjú Lammel Ágnessel
Az eddigi pályafutásod nagy része a légiközlekedéshez kapcsolódott, jelenleg Head of Steakholder Management pozícióban dolgozol a Budapest Aitportnál. Milyen feladataid vannak ebben a szerepkörben?
Az elmúlt közel 15 évben elsősorban a légiközlekedésben, hazai és nemzetközi vállalati környezetben dolgoztam különböző vezetői szerepkörökben. Pályafutásom során üzletfejlesztési, stratégiai fenntarthatóság és public affairs területeken dolgoztam, több esetben nemzetközi csapat vezetéséért is feleltem. Ezek a tapasztalatok alapozták meg a jelenlegi pozíciómat a Budapest Airportnál, ahol a repülőtér nagyszabású kapacitásbővítési projektjének stakeholder managementjéért felelek. A repülőtér forgalma mára elérte a jelenlegi kapacitásának határait, ezért egy új terminál- és épületegyüttes kialakítása van folyamatban. Egy ilyen, évtizedekre meghatározó beruházás nemcsak műszaki és mérnöki feladat, hanem rendkívül összetett együttműködést is igényel számos szereplő között. Az én feladatom, hogy ezt a rendszert holisztikusan lássam át, és összehangoljam a különböző érintettek érdekeit és együttműködését. Emellett a pozíció erősen kapcsolódik a kockázatkezeléshez is, hiszen az egyik legfontosabb cél, hogy a projekt minden szempontból a tervek szerint haladjon. Számomra ez a pozíció azért is izgalmas kihívás, mert itt a siker fokmérője az ismert KPI-ok helyett sokkal inkább a jól működő kapcsolatok és együttműködések, a megelőzött problémák, a kockázatok elkerülése.
Nemcsak az irodában foglalkozol légiközlekedéssel, hanem a szabadidődben is szívesen, hiszen pilóta képesítésed is van. Honnan ered a repülés iránti szenvedélyed?
Már négyévesen helikoptereket tervezgettem, és mindig lenyűgözött a repülés világa. Ebben a családi háttérnek is szerepe volt: édesanyám meteorológusként dolgozott, és repülésmeteorológiával is foglalkozott. A pilótaengedélyemet közel tíz évvel ezelőtt, a kisfiam születése után, a szülési szabadság idején szereztem meg. Ez egy egyhajtóműves kisrepülőgépre szóló jogosítvány, tehát hobbi célú repülésre használható, nem kereskedelmi pilótaengedély. Bár az MBA-képzésem alatt idő hiányában nem repültem aktívan, a repülés továbbra is fontos része az életemnek, a szenvedélyem nem változott. Érdekesség, hogy végül a családom több tagját is „megfertőztem” ezzel a hobbival: édesapám és egyik testvérem is megszerezte a pilótaengedélyt. Így mára a repülés egyfajta közös családi szenvedéllyé vált.
Miért vágtál bele az Executive MBA képzésbe?
Az EMBA gondolata egy karrierváltás után fogalmazódott meg bennem. Amikor a Wizz Airtől egy globális fenntarthatósági vezetői pozícióba kerültem az SGS-nél, hirtelen egészen más léptékű kihívásokkal találtam szemben magam. Addigra már komoly vezetői tapasztalatot szereztem nemzetközi környezetben, üzletfejlesztési és people leadership területeken egyaránt, de ez a szerep új szintet jelentett. Egy globális termékfejlesztési területért feleltem, jelentős költségvetéssel és egy ötéves stratégia kidolgozásának feladatával. Ráadásul olyan termékeken dolgoztunk, amelyek még nem is léteztek. Bár nem mondanám, hogy „beletört a bicskám”, őszintén szólva voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nagy rám a kabát. Hirtelen nemcsak egy-egy területet kellett átlátnom, hanem az egész üzletet a maga komplexitásában, stratégiai szinten. Végül sikerült elkészítenünk egy nagyon jó ötéves stratégiát, de ez az időszak ráébresztett arra, hogy szeretném a korábban megszerzett tapasztalataimat egy strukturáltabb üzleti és vezetői keretrendszerbe helyezni. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az EMBA lehetőségével.
Meglátásod szerint mik voltak a Corvinus EMBA program erősségei és téged személyesen mikben fejlesztett a legjobban ez a program?
Számomra az EMBA egyik legnagyobb erőssége a kötelező személyes jelenlét volt.
Rengeteget tanultunk egymástól. Két év távlatából visszanézve azt gondolom, hogy kivételesen magas színvonalú közösség alakult ki a programban. Természetesen az oktatóktól is sokat kaptunk, de legalább ennyire értékes volt a résztvevők tudása és tapasztalata. Mindenki más iparágból, más vezetői háttérrel érkezett, és egy-egy téma megvitatásakor rendkívül inspiráló volt látni, hogy ki milyen nézőpontot vagy megoldást hoz be a közös gondolkodásba. A másik nagy erősségnek az oktatók gyakorlati tapasztalatát tartom. Az EMBA-ban nem pusztán elméleti tudást kaptunk, hanem olyan szakemberektől tanulhattunk, akik maguk is aktív szereplői az üzleti életnek. Különösen értékesnek találtam az esettanulmányokra és valós üzleti helyzetekre épülő megközelítést. Sokszor nem egyszerűen megtanultunk egy modellt vagy módszertant, hanem rögtön ki is próbáltuk, illetve az oktatók saját tapasztalataikon keresztül mutatták meg, hogyan működik mindez a gyakorlatban.
Mi volt számodra a legnehezebb a képzésben?
A legnagyobb kihívást egyértelműen az jelentette, hogy a nap továbbra is csak 24 órából állt. Az EMBA mellett teljes munkaidőben dolgoztam, közben ott volt a család, a mindennapi élet, és a képzés során folyamatosan újabb határidők, projektek és feladatok érkeztek. Rengeteg priorizálást igényelt, hogy mikor mire kell fókuszálni, és sokszor hetekkel előre kellett gondolkodni ahhoz, hogy minden időben elkészüljön.
Különösen a szakdolgozat időszaka volt intenzív, ugyanakkor a program egészét nézve rendkívül sokat fejlődtem. Az EMBA-val az volt a célom, hogy a korábban megszerzett gyakorlati vezetői tapasztalataimat egy strukturáltabb üzleti és stratégiai gondolkodásmóddal egészítsem ki. Több mint tizenöt évvel az első diplomám megszerzése után olyan korszerű szemléletet és eszköztárat kerestem, amely segít a komplex szervezeti kihívások átlátásában és a megalapozott vezetői döntésekben. Az EMBA nemcsak új tudást adott, hanem önbizalmat is ahhoz, hogy nagyobb összefüggésekben gondolkodjak, különböző nézőpontokat integráljak, és tudatosabban kezeljem az összetett szakmai és emberi helyzeteket.