Ugrás a fő tartalomra
Vissza a hírekhez2026.04.30.

A felelősség mint stratégiai előny – Herbert Pratter a Gellért Green programban

A Gellért Campuson megrendezett „Gellért Green Talks” sorozat keretében Herbert Pratter, a Begin tanácsadó cég társalapítója és az IAB Austria fenntarthatósági munkacsoportjának társelnöke tartott előadást.
Budapesti Corvinus Egyetem

Herbert Pratter digitális marketing szakértő több évtizedes tapasztalattal médiavállalatok és médiaügynökségek vezetésében, emellett elkötelezett vállalati ESG-transzformációs tanácsadó és tréner. 

A Responsible Leadership: From heart and attitude című angol nyelvű előadásában – melyet Kárpáti Soma, a Vezetéstudományi Intézet Stratégiai Menedzsment Tanszékének oktatója moderált- körüljárta, miként építhető olyan szervezeti kultúra, ahol a felelős döntéshozatal, a hosszú távú értékteremtés és az emberközpontú vezetés egymást erősítik. 

Vezetői felelősségszintek a polikrízis idején 

A felelős vezetés iránti igény napjainkban egyre erősebb: a klímaválság, a társadalmi egyenlőtlenségek és a mesterséges intelligencia térnyerése alapjaiban alakítják át a vezetőkkel szemben támasztott elvárásokat. A szervezeteknek ma már nemcsak gazdasági teljesítményükért kell felelősséget vállalniuk, hanem a munkavállalókért, a társadalomért és a környezetért is. A komplex kihívások kezelése újfajta vezetői készségeket kíván, amelyek a közjóra, az etikára és a hosszú távú gondolkodásra épülnek. 

A felelős vezetés lényege, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti célokat összehangolja, és mindhárom területet egyenrangúként kezeli. Ehhez elengedhetetlen a személyes felelősségvállalás: az önreflexió, a példamutatás és a hibákból való tanulás. Ugyanilyen fontos a szakmai felelősség, vagyis a célok elérése és az eredményekért való elszámoltathatóság. A társas felelősség a méltányosságot, a sokszínűség támogatását és a munkavállalók iránti elkötelezettséget jelenti, míg a társadalmi felelősség a szervezet társadalmi és környezeti hatásainak tudatos kezelését foglalja magában. 

A felelős vezetés három alapelve – az autentikusság, az elszámoltathatóság és az agilitás – segíti a vezetőket abban, hogy értékeikhez hűen, felelősen és rugalmasan reagáljanak a változó környezet kihívásaira 


Miben különbözik mindez a hagyományos vezetéstől? 

Herbert Pratter szerint míg a tradicionális vezetés gyakran kizárólag a pénzügyi teljesítményre összpontosít, a felelős vezetés holisztikus, „többszörös eredményességi” megközelítést alkalmaz. Ez a szemlélet a „nagy kihívásokra” – például a klímaváltozásra és az egyenlőtlenségekre – adott válasz, és rendszerszintű gondolkodást vár el a vezetőktől. 

A felelősségvállalás növelése jelentős előnyöket teremt: erősíti a bizalmat és a hitelességet, miközben hozzájárul a szervezet jó hírnevének építéséhez és az érintettek bizalmának elnyeréséhez. A felelős működés javítja a kockázatkezelést is, hiszen lehetővé teszi a megfelelési kockázatok korai felismerését és megelőzését. Emellett fokozza a motivációt és ösztönzi az innovációt, mivel támogatja a pozitív vállalati kultúra kialakulását és növeli a munkavállalói elégedettséget. 

A felelős vezetés legjobb gyakorlatai jól láthatók azokban a szervezetekben, amelyek következetesen példát mutatnak a „felülről jövő hang” erejével: a vezetők saját viselkedésükkel jelölik ki az etikus és fenntartható működés irányát. A fenntarthatóság beépül a stratégiai döntésekbe és a mindennapi folyamatokba, így nem különálló kezdeményezés, hanem a szervezet működésének természetes része. A rendszeres és átgondolt párbeszéd az érintettekkel segít feltárni a várakozásokat, kockázatokat és lehetőségeket, miközben erősíti a bizalmat és az együttműködést. Mindezt egy olyan tanuló és innovatív szervezeti kultúra támogatja, amely bátorítja a kísérletezést, a fejlődést és a hibákból való tanulást, így hosszú távon rugalmasabbá és felelősebbé teszi a működést. 

Herbert Pratter kifejtette, hogy a felelős vezetés gyakorlati megvalósítása számos kihívással jár. A vezetőknek gyakran kell egymással versengő célok között egyensúlyt teremteniük, miközben a fenntarthatósági stratégiákban rejlő bizonytalanságokat is kezelniük kell. Fontos feladat a „greenwashing”, a „zöldrefestés” elkerülése is: a szervezeteknek valódi, hiteles fenntarthatósági lépéseket kell felmutatniuk, nem pedig felszínes marketingüzeneteket. Mindez hosszú távú elköteleződést igényel, hiszen a fenntarthatósági tudás folyamatos fejlesztése és a következetes cselekvés elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalat valóban felelős és hiteles szereplőként működhessen. 

Az előadás után a hallgatói kérdések többsége arra vonatkozott, hogy a felelősség mennyiben, milyen mértékben függ egy társadalom kulturális értéktartományától. Megtudtuk, hogy erősen kultúrafüggő fogalomról van szó, de ez a kulturális kötöttség folyamatosan változtatható. 

A cikket írta: Sipos Júlia  

Fotó: Herbert Neubauer, Kenéz György 

Vágólapra másolva
×