Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×
Vissza a főoldalra

Tudományos teljesítményeink Polányi díjat érdemeltek

2020-12-18 11:48:46

A nők helyzete a magyar tudományos életben

Az innovációs potenciál növelése- vagy a női tehetségek elvesztegetése? A nők helyzete a magyar tudományos életben címmel írt tanulmányt (Szociológiai Szemle 29:4 (2019) 63-82.) Egyetemünk szociológus tanára, Nagy Beáta, és egykori hallgatónk, Lannert Judit, a T- TUDOK- Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt munkatársa. Az év legjobb szociológiai szakcikkének minősült és ezért a Magyar Szociológiai Tásaság Polányi díját nyerte el. Nagy Beáta kutatásaiban jóideje megjelent a nők tudományos életben való előrejutásának kérdése. Az önök tanulmánya milyen új információt adott eddigi ismeretekhez?

Nagy Beáta

 
A tanulmány önmagában is értékes, számszerű információt ad arról, hogyan néz ki ma Magyarországon a nők tudományos pályán való előrehaladása, illetve hol van ez blokkolva, ha a különböző karrierszakaszokat nézzük. Azt korábban is tudtuk persze, hogy a nők és a férfiak pályafutása nem egyenlő, és azt is régóta tudjuk, hogy ennek oka nem a kognitív képességekben van. Túl akartunk lépni azon a sémán is, hogy a gyerekvállalás lenne az egyetlen akadályozó tényező. Több fontos dologra is rá tudtunk mutatni, így például arra, hogy az csak egy mítosz, hogy a nők relatíve nagyobb számú jelenléte az egyetemi alapszakokon garantálja, hogy a nők jelen legyenek a képzés és a tudomány további szakaszaiban is. De az is lényeges, hogy rámutattunk a demotiváló tanárok vagy barátságtalan szervezeti környezet jelenlétére, ami már kisgyermekkorban is ellenösztönző a matekosabb pályákra lépésben. 

Ami pedig magyar specialitás, hogy számokkal tudtuk bizonyítani, hogy egy elvileg nemekre semleges oktatáspolitikai intézkedés – mint egyes képzéseken való továbbtanulás gyakorlatilag önköltségessé tétele 2012-ben -, hogyan csökkenti le a jelentkezők arányát általában, és a lányokét különösen. A számok mellé illesztettük azokat a tudománypolitikai lépéseket, amelyek delegitimmé tették a nemek helyzetéről szóló akadémiai diskurzus megjelenését a felsőoktatásban, azaz például a társadalmi nemek MA betiltását. Összességében azt állapítottuk meg, hogy „a tudományos életben a női tehetségek folyamatos elvesztegetése zajlik, ami egyben a hazai innovációs potenciált is csökkenti.”

Önök rendszeresen hívnak olyan Alumni tagokat, akik a pályán maradva tudnak mesélni a szociológus pályán elért eredményeiről, vagy más irányt vett személyes karrierjük alakulásáról. Ez pusztán egy érdekes esemény, vagy esetleg szerep modell a hallgatók számára, a realitások bemutatása?

Fontos a szerepmodellek és a lehetséges karrierutak bemutatása. Bár ezt a diákok képzés elején ritkán fogalmazzák meg, de szemlátomást örülnek, ha szó van erről. Kezdetben a pályájuk csúcsán járó Alumni tagokat hívtunk, akik akár kapcsolatrendszerükkel, gyakornoki lehetőségekkel szívesen támogatnák diákjainkat, azonban most már beiktatunk egy-egy fiatalabb példát is, hogy diákjaink még közelebb érezhessék magukhoz ezeket a szerepmodelleket. Néha a kételyek megosztása is fontos, vagy annak a jelzése, hogy mit tett volna másként a meghívott vendég. Nagyon pozitív és szerethető üzeneteket adtak át eddig a meghívottak, és megtiszteltetésnek tartották, hogy beszélhetnek saját pályájukról. Meggyőződésem, hogy ez a corvinusos összetartozás érzését is növelheti. Ez egyre izgalmasabb feladat, hiszen már jelentős azon hallgatók száma, akik külföldiként tanultak nálunk.


Lannert Judit a Corvinus volt hallgatójaként évtizedek óta oktatáskutatással foglalkozik. Az egyetemi évek adtak-e inspirációt ehhez az irányhoz?

Én a Corvinus jogelődjén, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdtem annak idején, külgazdaság szakon. A mainstream tantárgyak izgalmasak is lehettek volna, mint például a mikroökonómia, de egy jó adag kapitalizmuskritikával voltak megspékelve (voltak azért kivételek, pl. Berend T. Iván gazdaságtörténeti órái). Újszerű dolgokat az egyetem farvizén, vagy mellékágán lehetett megtapasztalni.

A Társadalomelméleti Kollégium (TEK) keretén belül és ún. fakultációkon vagy választható konzultációkon kezdtem el foglalkozni filozófiával, esztétikával és szociológiával. Valószínű inspirációt adott a nyolcvanas évek elejének termékeny diszharmóniája is, vagyis, ahol zömében sok marhaságot kellett tanulni az egyetemen, pl. termeléstechnika vagy a szocializmus politikai gazdaságtana, ami igazi fából vaskarika volt, vagy technikai tárgyakat kellett jószerivel bemagolni, pl. külkereskedelmi levelezés, kereskedési módszerek stb., láttam, hogy közben már forrongott a mély; diákmozgalmak indultak, és azt is láttuk, hogy az iszonyatos állami eladósodottságban gyökereznek társadalmi egyenlőtlenségek és így annak egyik masszív újratermelő intézménye, az oktatás iránt kezdtem érdeklődni.

Ilyen értelemben már akkor is úgy tanultam, ahogy a mi gyerekeink ma, főleg az iskola mellett, vagy azon kívül. Szociológiai képzés akkor csak többévenként indult, így ez nem volt igazán elérhető opció. A közgazdaságtani megközelítés viszont számomra nagyon hasznos volt, mert mindig kordában tartotta a bennem lakozó” lila bölcsészt”, és nagyon hamar megtanított a tények tiszteletére. A szakdolgozatomat is már oktatáskutatás témában írtam, és hála istennek ezt lehetővé tették, így megúsztam, hogy az arbitrázs szépségeiről értekezzem. Ellenkező esetben lehet, hogy most nem lennék diplomás.

LannertJudit 20171031 KD108

 

Vágólapra másolva
GEN.:2022.06.29. - 07:12:48